A Volkswagen konszern körül kialakult dízelbotrány irányította újra a szakemberek figyelmét arra, hogy Európában bizonyos esetekre nézve még mindig nem áll rendelkezésre hatékony kollektív igényérvényesítési mechanizmus. Habár a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról egy irányelv javaslat készült (COM/2018/184 fin.), ám a szabályozás egyelőre még alapvetően tagállami szinten valósul meg, fragmentált, sokszor a tapasztalatok alapján a kellő korrekció nem megy végbe. A dízelbotrány is megmutatta, ugyanarra a kérdésre milyen különböző reakciók születhetnek az egyes államokban. Ha az eljárást esetleg több országban is megindítják (különböző fogyasztók) azonos károsító eseményből kifolyólag, jól megmutathatja az egyes szisztémák hatékonysági különbségét. A botrány - habár az érintett gépjárművek többségét nem ott adták el mégis - az Amerikai Egyesült Államokban robbant ki. 2015 szeptemberében a Volkswagen konszern - az amerikai környezetvédelmi hatóságok (Environmental Protection Agency - EPA) nyomására elismerték,[1] hogy éveken át manipulálták a dízel járművek kipufogógáz értékeit. A próbapadon a gépjárművek ugyan betartották a normát,[2] a valós üzemeltetés során azonban jóval nagyobb kibocsátási értékeket produkáltak. Ezt egy szoftver tette lehetővé, ami felismeri, hogy az autó a próbapadon van.[3] Németországban felállítottak egy vizsgálóbizottságot, amely az EPA-val felvette a kapcsolatot és vizsgálta, hogy a - kevésbé szigorú - európai illetve német kibocsátási nor-
- 5/6 -
mákat is megsértették-e. 2015 szeptemberében a német közlekedési miniszter hivatalosan közölte, hogy az ügy Európát is érinti.[4]
Az ügy volumenét jól mutatja, hogy az Egyesült Államokban kb. 5-600.000, a világ többi részén 11 millió gépjármű érintett.[5] Az USA-ban a Volkswagen konszern a hatóságoknak és az üzembentartóknak kb. 21 milliárd dollárt ajánlottak fel bírságként, ill. kártérítésként.[6] Európában csak kijavítást (lényegében visszahívást és szoftverfrissítést) ígértek, de - a jogi háttér különbségére hivatkozással - pénzbeli kártérítést nem. Az USA-ban több class action indult a VW ellen, melyek során egyezséget kötöttek (átalánykártérítés formájában kompenzálták az amerikai fogyasztókat).[7] Az európai fogyasztók joggal sérelmezhették, hogy az amerikai vásárlók jobban jártak a class action egyezséggel.[8]
A kollektív igényérvényesítés célját illetően a fejlődés dinamikája nagyon különböző a common law és a kontinentális jogrendszerekben. A kontinentális jogalkotók a szűkebb és óvatos, restriktív alkalmazást preferálják.[9] Európában számos ország, főként a kontinentális jogrendszerhez tartozóak, erősen rezisztensek e jogintézmény irányában,[10] meglehetősen általános az amerikai rendszer elutasítottsága ("not-in-my-backyard").[11] Ennek több oka lehet, egyik minden bizonnyal az intézmény céljában ragadható meg. A modern amerikai társadalom individualista, versengő és perlekedő. Első pillantásra ezért következetesnek tűnik, hogy az amerikai jogalkotás és a bíróságok alapvetően a privát iniciatívában bíznak a kollektív igényérvényesítés kialakítása során.[12]
Mivel Európában a VW visszautasította a kártérítés fizetését, a károsultak az adott jogrendszer biztosította eszközöket vették igénybe. Tekintsük át néhány érintett ország tekintetében a kérdés súlyát. A világszerte értékesített ca. 11 millió autóból kb. 8 millió került az európai piacra.[13] Különböző márkák voltak érintve: Volkswagen, Skoda, Seat, Audi.[14] Az Egyesült Királyságban az ügy 1,2 millió autótulajdonost érintett, csoportos pert
- 6/7 -
(group litigation) indítottak,[15] ezek kimenetelét még korai lenne megjósolni.[16] Hollandiában kb. 160.000 autó van érintve, itt is a kollektív igényérvényesítés (WCAM) irányába próbálják terelni az ügyeket.[17] Több, mint 683.000 vásárlót érint az ügy Spanyolországban, ahol komoly aggodalom van abban a tekintetben, hogy a botrány miatt esetleg munkahelyek veszhetnek el, hiszen a munkanélküliség egyébként is komoly probléma.[18] Ausztriában 388.000 autóról lehet szó,[19] ám itt a kollektív igényérvényesítési eszközök híján egyéni perekre aprózódnak az ügyek. 2017-ben két ügyet bíráltak el az osztrák bíróságok, ahol a joghatóságukat az Brüsszel-I. bis rendelet[20] 7. cikk (3) bekezdésre alapították. A legtöbb ügy azonban még folyamatban van.[21] Kb. 150-200.000 gépjármű került a lengyel[22] és közel 50.000 a magyar piacon értékesítésre.[23] A folyamatban levő (egyedi) eljárások a különböző tagállamokban többnyire a kiskereskedők ellen indultak és nem a VW konszern ellen. Ezekben az esetekben jellemzően tisztán belföldi ügyekről beszélhetünk, habár előfordultak olyan szerződések is, amelyeket határon átnyúló jelleggel kötöttek, pl. a német használtautó kereskedők az interneten.[24]
A Volkswagen dízelbotrány ügynek Németországban kétmillió érintettje volt. Ehhez mérten azonban viszonylag kevés keresetet indítottak 2015 és 2018 között a német bíróságok előtt az autókereskedők és gyártó ellen (szavatossági és kártérítési igények az autók vásárlói részéről). Említésre érdemes egy kezdeményezés, melynek keretében 15.000 károsult igényét gyűjtötték össze (engedményezés útján) a "myright" internetes oldal segítségével.[25] A pereket a vevők és a befektetők (utóbbiak a KapMuG alapján) indították a - kibocsátási adatok meghamisítása miatt - elállás vagy kártérítés iránt az autógyártók, (részvény)kibocsátók és autókereskedők ellen. (Az autógyártók elleni közvetlen szerződésen alapuló igénye nincsen a vevőknek.)[26] A részvényesek arra alapították követelé-
- 7/8 -
seiket, hogy a manipulációs botrány miatt a tőzsdei árfolyamok beomlottak.[27] A számos egyedi pernek (amelyik legalábbis befejeződött) meglehetősen különböző kimenetele volt tapasztalható.[28]
A jogszabályi hiányosságok miatt a német károsultak fent említett két csoportjának egy része Hollandiában próbálta az igényét érvényesíteni.[29] Mindemellett komoly problémát okozott, hogy 2018-ban a követelések egy jó része tekintetében az elévülés veszélye fenyegetett, ami az adásvételből eredő szavatossági igények esetén különösen rövid (§ 438 Bürgerliches Gesetzbuch - BGB).[30] Erre válaszul született meg a MuKlaG (Gesetz zur Einführung einer zivilprozessualen Musterfeststellungsklage),[31] amely alapján - már a hatályba lépésének első napján (2018. november 1-jén) - a felperesi Verbraucherzentrale Bundesverband (VZBV) a német autóklubbal (Allgemeiner Deutscher AutomobilClub - ADAC) kooperálva benyújtott egy ca. 250 oldalas keresetlevelet (10.000 autótulajdonos képviseletében) a Volkswagen AG ellen az Oberlandesgericht Braunschweignél.[32] A mintapert kiterjedt mindazokra a Volkswagen, Audi, Skoda és Seat modellekre, amelyeket az EA189 típusú dízelmotorral szereltek. Az első tárgyalást 2019. szeptember 30-ára tűzte az OLG Braunschweig,[33] ekkor zárult a regisztrációs lehetőség is.[34]
A továbbiakban tekintsük át azt a szabályozási hátteret, amelyre alapítva meg kellett volna oldania az ügyet a német bíróságnak.
- 8/9 -
A kollektív jogvédelem eszközeinek bevezetése és annak fokozatos fejlesztése immáron negyven éve van napirenden Németországban.[35] Ezt megelőzően a felek részére csak a - a Zivilprozessordnung (ZPO) által szabályozott - tradicionális összekapcsolási formák álltak rendelkezésre: így pl. a pertársaság, a perek egyesítése.[36] Ezek a megoldások viszont szenvednek mindazoktól a hátrányoktól, amelyek hagyományosan az egyedi ügyek sokaságának nehezen kezelhetőségéből;[37] itt többnyire a hatékonysági és ösztönzési problémákra kell gondolni (egyfajta "racionális apátiára"[38]).
Mára már bevett kollektív igényérvényesítési formának számít Németországban az ún. Verbandsklage. Ennek jellegzetessége, hogy a pert indító egyesületek nem a tagjaik jogait és érdekeit, hanem közérdekeket képviselnek.[39] Az egyesületi perek (Verbandsklage) már hosszabb ideje helyet kaptak a német perjog rendszerében,[40] gyökerei egészen az 1976. évi AGB-Gesetz-ig[41] nyúlnak vissza.[42] Először csak olyan vállalkozások ellen lehetett megindítani (jogsértés megszüntetése iránt), amelyek tisztességtelen általános szerződési
- 9/10 -
feltételeket alkalmaztak, majd 2000 után a törvény hatálya kiterjedt a vállalkozások által megvalósított fogyasztói jogokat érintő jogsértésekre is. A 2001. évi kötelmi jogi reform során ezt a pertípust az új Unterlassungsklagengesetz-be[43] (UKlaG) inkorporálták (ami e téren a korábbi AGB-Gesetz helyébe lépett).[44] Mára már a Verbandsklage gyakorlatilag főként a fogyasztóvédelem, ill. az általános szerződési feltételek kontrollja [UKlaG 1-3. §] és a verseny- és kartelljog[45] területén jut szerephez,[46] de védelmet jelenthet a szellemi alkotások jogának [UKlaG 2a-3. §] területén is.[47] 2016. február 24-től egy ún. Datenschutzverbandsklage-t vezettek be az adatvédelmi szabályok megsértésének orvoslására az UklaG módosításával [2. § (2) bek. 11. pontban található a hatálybővítés].[48]
E pereknek a közös jellemzője a per lehetséges célja. Sokáig - ahogy fentebb már említésre került, a "meghatározott feltételeknek megfelelő társadalmi szervezetek javára legitimációt létrehozó szabályok" pusztán a jogsértésektől való eltiltás elérésére voltak alkalmasak.[49] Ma már a bíróság versenyjogi ügyekben a jogsértő vállalkozást kötelezheti a gazdasági előnynek, - melyet fogyasztók vagy versenytársak kárára realizált, - a szövetségi költségvetésbe történő befizetésére (Gewinnabschöpfungsklagen) [UWG[50] 10. §, és a GWB[51] 34a. §]. Ez a lehetőséget az UWG 2004, a GWB-ben 2005 óta biztosítja.[52]
A Verbandsklage a kollektív jogvédelem eredeti megjelenési formája Németországban. Verbandsklage olyan per, amelyet az egyesület, fogyasztói érdekvédelmi szervezetek (és más a törvény által perindításra feljogosított személyek) indítanak a károsultak csoportjának a nevében. A perindítási jogosultságoknak nem előfeltétele, hogy magának az egyesületnek a szubjektív jogai sérüljenek. A Verbandsklage alapvetően nem arra szolgál, hogy a saját vagy a tagjai jogait érvényesítse a perindításra jogosult szervezet, hanem közérdekből, kollektív érdekből érvényesít jogokat. Pl. bizonyos fogyasztóvédelmi szervezetek a jogsértés megszüntetése érdekében a bírósághoz fordulhatnak, ha egy meghatározott
- 10/11 -
feltételt tisztességtelennek tartanak. Ha keresetüknek helyt ad a bíróság, az ítélet hatálya kiterjed a vitában minden fogyasztóra és a cégre, amely alkalmazza az általános feltételt. Ezáltal hatékonyan szolgálhatja a fogyasztói jogok érvényesülését.[53] Így az egyes érintett fogyasztó, aki maga nem résztvevője az eljárásnak, közvetve profitál a per eredményéből.[54] Kártérítésre irányuló Verbandsklage tehát nincsen Németországban. Amit 2004-ben bevezetett a jogalkotó, az tulajdonképpen egy felhatalmazás az egyesületek számára, hogy a jogsértőt az általa szándékosan elkövetett versenyjogi jogsértés miatt a nyereség elvonása érdekében perelje, de a szövetségi (állami) büdzsé javára. Ugyanez vonatkozik 2005 óta a szándékos kartelljogi jogszabálysértésekre. Ezzel szemben a versenyjogi hatóság már gondatlanság esetén is elvonhatja a megszerzett vagyoni előnyt [vö. GWB 34. § (1) bek.]. A vagyoni előny elvonása a versenyjog megsértése esetén sokszor minimális hatást fejt ki az egyének szintjén. Másként megközelítve, az egyéneknek csekély érdeke fűződik a kártérítési igényük érvényesítéséhez, amelyet ezek a jogsértések okoznak. Éppen ezért alakították volna ki ezt a pertípust, hogy legyen elrettentő hatása a jogsértőkre nézve.[55] Ám a részletezett két lehetőséget a gyakorlatban elég kevésszer veszik igénybe.[56] Ez ösztönzési problémákra vezethető vissza, egyfelől a szándék bizonyítása csak nehezen valósítható meg, másrészt a fogyasztóvédelmi egyesület a kereset elutasításának (költség)rizikóját viseli, viszont nem profitál egy sikeres perlésből, mert az elvont nyereség a költségvetést gyarapítja.[57]
A Verbandsklage hagyományos rendszerét egészítette ki utóbb a KapMuG[58] néven ismert törvény, mely a pénzügyi befektetésekkel kapcsolatos kárigényekre kiterjedő hatállyal vezetett be egy új eljárást 2005-ben. Utóbbi lényegében egy mintaper, melynek alapjául legalább tíz egymással - a ténybeli és jogi kérdések tekintetében összefüggő - ügy kell, hogy szolgáljon.
A KapMuG rendszerét egy négy fázisú eljárás jellemzi. Először a károsultak valamelyikének kérelmére megindul a mintaper, ebben arra lehet hivatkozni, a kibocsátó hibázott, vázolva miért jogos a kártérítés és miért hasonlóak a jogi kérdések, illetve miért érint más kérelmezőket is [KapMuG 1. § (2) bek.]. Másodszor a bíróság ellenőrzi, hogy az eljárás indítási feltételeket teljesítették-e és dönt arról, hogy mely szempontok hasonlóak más kérelmezőkéhez. Nyitnak egy regisztert a közös jogi és ténybeli kérdéseknek, a kérelmezők neveivel és ezt nyilvánosságra hozzák, a bíróság meghatározza azokat a kérdéseket, amelyeket semmi esetre sem vizsgálhat felül más bíróság utána. Harmadszor - Európában eléggé egyedülálló módon - az elsőfokú bíróság egy határozatot hoz, melyet a másodfokú bíróságnak címez, mely tartalmazza az összes jogi és ténybeli kérdést, amelyet meg kell válaszolni az összes egyedi kérelemmel kapcsolatban. Erre a rendelkezésre alapozva a másodfokú bíróság kivá-
- 11/12 -
laszt egy vagy néhány ügyet, amelyek alkalmasnak tűnnek arra, hogy vezető ügy(ek)ként választ adjanak az összes többi a perrel érintett ügyben felmerülő jogi és ténybeli kérdés tekintetében. Erre az időre a többi eljárást felfüggesztik. A negyedik fázisban a másodfokú bíróság megküldi a határozatát az elsőfokú bíróságnak, amely az összes eddig felfüggesztett ügyet egyenként tárgyalja a vezető ügyet követve [KapMuG 16. § (1) bek.]. Végül hangsúlyozni kell, hogy az opt-out nem megengedett, tehát a vezető ügyben a másodfokú bíróság által hozott határozat köti az elsőfokú bíróságot a többi ügyre nézve.[59]
Ami a törvény tárgyi hatályát illeti: a szektorális megközelítés[60] jellemzi, közelebbről a tőkepiaci hibás információból eredő igények érvényesítését szolgálja.[61] KapMug 1. § (1) bek. szerint a törvény - olyan polgári ügyekben - alkalmazható, melyek során 1) hamis, félrevezető vagy elmaradó nyilvános tőkepiaci információk miatt érvényesítenek kártérítési igényt, 2) hamis vagy félrevezető nyilvános tőkepiaci információ használata vagy amiatt érvényesítenek kártérítési igényt, mert elmaradt a tájékoztatás arról, hogy a nyilvános tőkepiaci információ hamis vagy félrevezető, vagy 3) szerződés teljesítése iránt érvényesítenek igényt, mely az ún. Wertpapiererwerbs- und Übernahmegesetz szerinti ajánlaton nyugszik, ideértve a Börsengesetz 39. cikk (3) bek. 3. és 4. mondata szerinti igényeket is.
Ami a gyakorlati jelentőségét illeti, a jogirodalmat áttekintve elég ellentmondásosnak tűnik az eljárás megítélése. Egyfelől találunk olyan szerzőket, aki pozitív mérleget vonva kiemelik, hogy a KapMug a tőkepiaci területen felmerülő jogviták gyors és nem komplikált elintézéséhez vezethetnek,[62] ill. már pár évvel a bevezetése után jelentősen könnyített az igazságszolgáltatás terhein.[63] Más szerzők komoly bírálatot fogalmaznak meg. Itt elsősorban a hatékonyság hiányát, a pertartamot, költségeket jelölik meg problémaként,
- 12/13 -
emiatt korlátozott jelentősége van a kollektív igényérvényesítés e formájának a német jogban,[64] amin csak némiképpen enyhített a 2012. évi reform.
A 2018. november 1-jén hatályba lépett Musterfeststellungsklage-Gesetz[65], mellyel a dízelbotrányra reagált a jogalkotó. A szabályozás a német polgári perrendtartásba (Zivilprozessordnung - ZPO) 6. könyvébe (606-615. §) épült be. Ami a hatályt illeti, a MuKlaG-nek nincs szektorális korlátozottsága. A bevezetett eljárás keretében - ha leegyszerűsítve fogalmazunk - a standardizálható igény- és jogviszonymegalapozó tények és jogkérdések kollektív megállapítása történik (ZPO 606. §).[66] A törvényben meghatározott kritériumoknak megfelelő szervezetek által kezdeményezett mintaperről van szó, amely az egyedi igényekre nézve elévülést megszakító hatással van. A MuKlaG célja, hogy számos (jövőbeli) egyedi ügyben releváns ténybeli és jogi körülményeket kötőerővel állapítson meg, hogy ezzel egyszerűsítse és meggyorsítsa az azt követő egyedi eljárásokat.[67]
Az eljárásnak lényegében két szakasza van. A megállapítási ítélet meghozatalára irányuló szakaszban a visszatérő tény- és jogkérdéseket tisztázzák, de nem az egyedi vitás kérdéseket, amelyek az egyes fogyasztók igényeit érintik.[68] Utóbbira a második szakaszban kerülhet sor egy a fogyasztó által indított egyedi per keretei között. Az első szakasz eredménye kötőerővel bír a lehetséges egyéni (follow-on) eljárások tekintetében.
A KapMuG-hoz képest újítás, hogy nem kell előtte a fogyasztónak egyéni pert indítani a mintaperi szakaszt megelőzően.
A MuKlaG hatálya a fogyasztók és a vállalkozások közötti jogviszonyokra terjed ki. Ezek főként a fogyasztói szerződésekből erednek, de figyelembe jöhetnek a BGB 823. § szerinti vagy pl. a ProdHaftG szerinti igények is.[69] A fogyasztók, akik a mintaperből profitálni szeretnének, az igényüket vagy jogviszonyukat be kell jelenteni a Klageregisterbe [608. § (1) bek ZPO]. Minimum 50 fogyasztónak kell két hónapon belül (a közzétételt követően)
- 13/14 -
érvényesen regisztrálni ahhoz, hogy az eljárás megengedhető legyen [ZPO 606. § (3) Nr 3].[70] A regiszterbe való be- és kijelentkezés nincsen ügyvédkényszerhez kötve. Gond, hogy a regisztráció során nincs tartalmi vizsgálat, így lehet, hogy a sikeres mintaper után jön rá a fogyasztó, hogy nem tud erre hivatkozva perelni egyedileg.[71] A regiszterbe való bejelentkezés megszakítja az elévülést.
A ZPO 611. § alapján az új mintaper felei köthetnek perbeli egyezséget, amely kihat a bejelentkezett fogyasztóra. Ez teljesítésre is irányulhat (a fogyasztónak igazolnia kell majd a jogosultságot).[72]
A fogyasztó az első szakaszban nem végezhet semmilyen eljárási cselekményt. Ez bizonyos tekintetben visszalépés a KapMuG-hoz képest. A Deutsche Anwaltverein és a Bunderechtsanwaltskammer álláspontja szerint nem lesz hatékony eszköz. A potenciális igényjogosultnak a tisztázandó jog- és ténykérdések és az ügy előadásának kialakítására semmilyen módon nem lesz befolyása, csak tehetetlenül szemléli a Verband ez irányú tevékenységét.[73]
A perindításra jogosult szervezetek gyakran nincsenek abban a financiális helyzetben, hogy a perindítás terhét felvállalhatnák, és számos esetben nem is éreznek csábítást ez iránt.[74]
A MuKlaG által szabályozott új eljárásban két bíróság között oszlik meg a tényállás megítélése. A mintaperben hozott megállapítási ítélet (Musterfeststellungsurteil) inter partes jogerőhatással bír a minősített szervezet (felperes) és az alperes között. Erga omnes hatást nem szánt neki a jogalkotó és fel is vethetne alkotmányossági kérdéseket. Ezért a mintaperi ítélet - a ZPO 613. § alapján - akkor köti a bíróságot az egyedi ügyben (amelyben a felek: a fogyasztó és az alperes), ha azt a mintaperi kereset megállapítási céljai és az abban foglalt tényállás érinti.[75] Waclawik problémaként említi, hogy gond lehet, ha ez nem egyezik az egyedi ügy tényállásával,[76] ami a regisztráció alacsony belépési küszöbe (vö. 3.5. pont) miatt állhat elő.
- 14/15 -
A klasszikus, két ellenérdekű félre modellezett pertől[77] elszakadó, és az ügyeket egy kizárólagos illetékesség alá kanalizáló[78] kollektív jogvédelmi mechanizmusok bevezetésének szükségszerűségét mindig az individuális jogvédelemhez való hozzáférés kontextusában kell vizsgálni.[79] Ha ezeket az ügyeket szinguláris perekként kezelik, problémát okozhat az azonos kérelmek szükségtelen ismétlése, bizonyításfelvétel megtöbbszöröződése.[80] A kollektív igényérvényesítési formák által a költségek csökkenthetők, a bizonyítás hatékonyabbá tehető. Németországban, mivel nincs büntető kártérítés (punitive damage) és lényegében majd minden polgárnak van átfogó egészségbiztosítása, az ösztönzés a törvényes kárigények érvényesítésére nem olyan magas, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ahol ezek az ügyek nagy horderejű ítéleteket vagy egyezségeket eredményezhetnek. A gyakorlati tapasztalatok alapján a tömeges kárigények megtérítése iránti keresetek, melyeket a német bíróságokhoz nyújtottak be, többnyire egyezségekkel végződtek.[81]
A német kollektív igényérvényesítési rendszer legrégebbi elemét jelentő ún. Verbandsklage tekintetében elmondható: az eljárás konstrukciójának érdekességét az adja, hogy egyesület közbeiktatásával az eljárás mint egy hagyományos, - két (ellenérdekű) fél részvételére épülő - per folytatható le. Jelentős hátránya, hogy nem lehetséges a kártérítési igény érvényesítése.[82]
Dietmar kiemeli, hogy a Verbandsklage idegen testnek számít a rendszerben, amit arra épít, hogy a közérdek áll a középpontban.[83] Mindazonáltal - az alkalmazását áttekintve -a mérleg nem kifejezetten mondható rossznak, hiszen a Verbandsklage rendszer kétségtelenül javított a fogyasztóvédelmen; évente kb. 1.200 többnyire eredményes keresetet terjesztettek elő. De a rendszernek vannak gyenge pontjai is. Mivel az egyesületek a perköltséget a saját költségvetésükből (hozzáadva az esetleges adományokat) kell finanszírozniuk, így a "perlési kedvüknek" megvannak a maga korlátai. Kereskedelmi érdekszövetségek vagy a kereskedelmi és iparkamarák, amelyeknek van pénzük, gyakorlatilag sohasem indítanak ilyen pert. Az is kritizálható, hogy perindításra a kvalifikált intézmények jogosultak, és semmiképpen nem jogosultak a szerződő partnerek vagy más érdekeltek. Ráadásul egy fogyasztói egyesületnek magának min. hetvenöt természetes személy tagjának kell lennie ahhoz, hogy pert indíthasson.[84] További kérdés az eljárásjogi eszköz felhasználhatóságának sporadikus jellege[85], ami komoly korlátot képezhet.
A KapMuG által szabályozott eljárás dogmatikai besorolása nem világos. Dogmatikailag nem - a nevének megfelelően - egy mintaperről van szó, hanem egy csoportperről, hiszen
- 15/16 -
az összekapcsolt határozat joghatásai az összes (keresetet indított) károsultra kiterjed. De mivel az összekapcsolás nem az egész igényt érinti, hanem az egybevágó előkérdésekre koncentrálódik, ezért (a korlátozott pertárgy miatt) az eljárást Wolf és Lange szerint egy korlátozott csoportperként nevezhetjük meg.[86]
A KapMuG egy szektor specifikus opt-in szisztémát vezetett be. A törvény célja egy mintaperben hozott ítélet a közös kérdésekről, amely majd köti az alsóbb szintű bíróságot és minden részvevőt és az egyedi ügyet ezen a közös alapon kell megoldani.[87] KapMuG-gal az volt a jogalkotó szándéka, hogy egy olyan kollektív igényérvényesítési mechanizmust vezessen be, amely a ZPO alapstruktúráját lehető legkevésbé változtatja meg. A régi (2005 évi) KapMuG alapján egy kifejezetten nem hatékony ping-pong meccs[88] alakult ki az alsóbb és felsőbb bíróságok között, ami időnként késedelemhez vezetett. Ez állt a 2012-es reform hátterében,[89] ami visszafogott reformot hozott, ami nem több, mint félszívvel véghezvitt reform.[90] Az akkori jogalkotásból hiányzott egy átgondolt egységes koncepció. A jogalkotó egyedi, izolált jelenségre reagált - nem mindig kiérlelt megoldásokkal. A KapMuG kapcsán már a kezdeti időszakban sok eljárási következetlenségre hívja fel a figyelmet a jogirodalom.[91] Ezen az elektronikus regisztráció és az egyezség terén érdemi változásokat hozó 2012-es reform sem segített számottevően.[92]
A KapMuG megalkotásakor a Telekom ügy váltotta ki a jogalkotó aktivitását.[93] Az eredmény egy évtizedes pereskedés lett. A KapMuG tehát nem azt hozta, amit a jogalkotó elvárt tőle. Az eltelt idő alatt a mintaperi felperesek még mindig nem jutottak a pénzükhöz.[94] Alapvetően a mintaper hossza okozza a legnagyobb problémát, pedig éppen a pertartam volt az egyik döntő érv a KapMuG 2005 évi bevezetése során. Csak a mintaperi
- 16/17 -
ítélet meghozataláig hat év telt el - ami mindenképpen optimalizálásra szorul[95] - és ezt követték még az egyéni perek.
Hagyományosan a német polgárok nem vettek részt a részvénypiacon, inkább az alacsony hozamú befektetéseket preferálták, (mint pl. a megtakarítási bankszámlák vagy az életbiztosítás). Ez kezdett megváltozni a '90-es években, de a Telekom ügy után, amely extrém veszteségeket okozott a kisbefektetőknek, visszatért a szkepticizmus. Halfmeier szerint az az érzés alakult ki, hogy a jogrendszer nem tudja, vagy nem akarja megfelelő módon megvédeni a kisbefektetők érdekeit.[96]
A lex Volkswagenként is emlegetett MuKlaG a KapMuG mintájára készült el é ahhoz hasonló célt követ.[97] Már 2016-ban azt javasolták a KapMuG hatályának kiterjesztését és továbbfejlesztését egy általános fogyasztóvédelmi eszköz irányába, ha annak a hibáit kijavítják, elkerülik.[98] Ez azért is érdekes, mert ahogy a - kis túlzással "végtelen történetnek" nevezett[99] - Telekom ügy is jól példázza, a KapMuG nem váltotta a hozzá fűzött reményeket a hatékonyság és a gyorsaság tekintetében.[100] Az erről mintázott új törvényben pedig ahhoz kevés az innováció, a hozzáadott érték, hogy joggal várhattunk volna a korábbiaknál hatékonyabb megoldást a Volkswagen-ügy kapcsán.
Szintén ezt támasztotta alá, hogy a világhálón elérhető információk szerint a Volkswagen AG-nél legkorábban 2023-ra várták a mintaperi ítéletet, amelyet követően a károsultaknak még meg kellett volna indítania az egyedi pereket.[101] Utóbbiak végét megbecsülni is nehéz.
Az eddigi eljárásjogi eszközök nem voltak megfelelőek a dízel probléma kezelésére. A jogalkotás során hamar eldőlt, hogy az amerikai mintát továbbra sem akarták követni, az UKlaG és a KapMuG modelljei, amelyekre az új is törvény felépül viszont már megmutatta a gyakorlatban a hibáit.[102] 2010-ben a szövetségi igazságügyminisztérium (Bundesministerium der Justiz) megbízásából készült egy értékelés[103], mely megállapította, hogy a hatályának kiterjesztése esetén sem lesz a KapMuG-koncepció megfelelő - éppen az egyéni keresetek szükségessége miatt - a bagatell és szórványos igények esetén és ezért
- 17/18 -
megoldásképpen javasoltak egy ún. csoportpert (Gruppenklage). Megfigyelhető, hogy KapMuG hatálya alá tartozó ügyekben (a tőkepiaci jog területén) tipikusan tömeges kárral, és nem szórványos károkkal találkozhatunk. Így a befektetőknek van motivációja részt venni az eljárásban. Ez valamennyire a dízelbotrány ügyeire is igaz lehet, de a MuKlaG hatálya által lefedett számos fogyasztói ügyben félő, hogy nem. Életszerűtlen a jogalkotó megoldása, miszerint a racionális apátia éppen azzal volna leküzdhető, hogy mindenkinek kétszer kell aktivitást kifejtenie - egyszer a regisztrációnál, majd a marasztalásra irányuló keresetnél. A regisztráció elektronikus és nem költséges, így nem jelenthet ugyan túl nagy akadályt, de a második lépésben a károsultnak (sikeres megállapítási szakaszt követően) egy marasztalás iránti keresetet kell benyújtania. Igaz, a második per rizikóját a megállapítási szakasz számottevően csökkentheti. Ennek ellenére nehezen elképzelhető, hogy a fogyasztó motivált lenne a fokozott aktivitásra a szórványos ügyek esetén (pl. a következő szektorban: mobil kommunikáció, internet, bank, utazás, vagy a közüzemi szolgáltatások).[104]
Európában egyes reformok nagy horderejű ügyekre adott politikai reakciók részeként valósultak meg és tárgy-specifikus (szektorális) szabályozáshoz vezettek és így próbálták meg kezelni a problémát. Ez igaz volt a német KapMuG és a holland WCAM tekintetében,[105] de nincs másképp a MuKlaG esetében sem. Az alapjául szolgáló Volkswagen ügy esetében elmondható, hogy a törvény hatályba lépése előtt egyedi perek keretében a bíróság elé vitt több ezer ügyben többé-kevésbé azonosak a központi kérdések. Mivel éppen a fent írtakból következően az egyedi ügyekkénti kezelés (menedzselés) nem effektív, és a hatósági szankcionálási mechanizmusok sem minden lefedő módon hatékonyak, a hézagot további "private enforcement" jellegű eszközökkel kell kitölteni.[106]
A kodifikáció a MuKlaG esetében komoly időbeli nyomás alatt zajlott, ugyanis 2018 végén a dízel-ügyek elévülésével kellett számolni.[107] Waclawik szerint a mintaper a kormányzó koalíció presztízs projektje volt. Ritkán ment át ilyen gyorsasággal törvény az alapvető kérdéseket és a részleteket egyaránt érintő számos kritika ellenére.[108] Nem meglepő az sem, hogy ebben a szűk időkeretben nem került sor komolyabb összehasonlító jogi elemzésre vagy hatástanulmányok elkészítésére sem. Stadler kritikájában, - mely tárgyát és intenzitását tekintve is jogos - a MuKlag-ot izolált jogintézménynek nevezi, amely egy politikai kompromisszum eredménye, megszületését egyenesen "Placebo-jogalkotásként" aposztrofálja.[109]
- 18/19 -
A MuKlaG nem rugaszkodott el túlzottan a - gyakorlatban rosszul vizsgázott - KapMuG rendszerétől, nem különösebben innovatív. Várhatóan a KapMuG tüneteit ez az új intézmény is produkálni fogja helyenként akár a mintájául szolgáló törvénynél is akutabb módon.
Schneider úgy véli, hogy a MuKlaG szabályai nehézkesek, ha nem is annyira, mint a KapMuG-é. A KapMuG kudarcát sokszor a hibrid perstruktúra okozta és a számos új jogi fogalom, amelyek értelmezése bíróságoknak plusz nehézséget okozott.[110] Kilian szerint nem ír elő a törvény olyan mechanizmusokat, amelyek gyorsítanák az eljárást (amely a Telekom ügyhöz hasonlóan évekig elhúzódhat).[111] Balke úgy gondolja: nem lesznek rövidebbek az eljárások, sőt inkább hosszabbak (főként a jogorvoslati lehetőségek kihasználása következtében). Azért is gond, ha az első (mintaperi) szakasz elhúzódik, mert lehet, hogy később már a bizonyítékok is nehezebben hozzáférhetők, ha az egyedi perekre a második szakaszban csak évek múlva kerül sorra, nem állnak már úgy rendelkezésre a bizonyítékok.[112] Tzankova megfogalmazása szerint a KapMuG jól példázza, hogyan "ragadnak bele a bíróságok egy formális és rugalmatlan eljárásba.[113]
A MuKlaG nem lesz hatékony segítség a fogyasztók számára,[114] ez a fajta idő és költségigényes tisztázása a fogyasztói ügyeknek a felgyorsult, globalizált és digitalizált világban anakronisztikusnak tűnik.[115] Az ügyek nagy száma komoly case managementet kíván meg, továbbá gördülékeny információs technológiát a bíróságokon és ügyvédi irodákban is és nem utolsó sorban egy olyan eljárásjogi keretet, amely lehetővé teszi a bírák számára az ügyek rugalmasabb kezelését a felek ügyvédjeivel való szorosabb együttműködésben.[116] Progresszív digitalizálás nélkül az új törvény kapcsán nem fogja elérni a jogalkotó a célját.[117] A Legal Tech fejlesztésekben ott van a legnagyobb potenciál, ahol a kár átalányosítható jogkövetkezményekkel jár.[118] Általánosságban segítheti a regisztráció gördülékenyebbé tételét, a szoftveres dokumentum analizist, a nagyobb számban előforduló sablonosabb iratok létrehozatalát és nem utolsó sorban a perrizikó analízist.[119]
A jogalkotás során a vitában a gazdasági hatások vizsgálata és a jogösszehasonlítás korlátozott volt, annak ellenére, hogy az EU számos más tagállamában az utóbbi öt évben
- 19/20 -
új intézményeket vezettek be, amiből lehetett volna okulni.[120] Egy "jövőálló" megoldásban gondolkodva logikus és célszerű lehet valamilyen felmerülő konkrét jogeset mentén elindulni a gondolkodás során és ennek problematikáját feltárva és végiggondolva felépíteni a szabályozást. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a lehetséges ügyek sokfélék, ezért a generális szabályozási törekvés mellett is talán szükségszerűen differenciálni kell. Ám, a jelenlegi szigetszerű megoldás Németországban bizonnyal nem lesz sokáig tartható.[121] Álláspontom szerint semmilyen öncélú differenciálás nem lehet indokolt, Németországban ez - bár az utóbbi időben oldódni látszik - de a jogfejlődés lépcsőzetessége miatt marad fenn még valamilyen mértékben.
Gondot jelent továbbá, hogy - ahogyan Európában általánosan jellemző volt - Németországban is elhibázott az a megközelítés, hogy már a vita elején elutasították az opt-out megoldásokat, mélyebb vizsgálat nélkül.[122] Egyre elfogadottabb a világban a jelen cikk szerzője által is régóta támogatott gondolat, hogy egy kifinomultabb megközelítéssel élve kellene vegyítenie a két eljárási rendszert (opt-in és opt-out). Ennek érdekében azt - az egyelőre Európában még nem gyakori - megoldást volna célszerű választani, amely a két modellt ötvözi. A szabályozásban a differenciálás alapja a következő lehet: ahol az egyéni kártérítési igény várhatóan magas, a törvényhozó az opt-in rendszert preferálja, megkívánva, hogy a csoport tagjai nevesíthetők legyenek. Az önállóan "nem életképes" ügyek tekintetében jellemzően nagy az inaktivitás a károsultak oldalán. Azoknál az ügyeknél, ahol a várható pertárgyérték olyan alacsony (a szinguláris ügyekre vetítetten), hogy az opt-in rendszer magasabb adminisztratív költsége miatt nem lenne arányos, ki lehetne egészíteni a rendszert egy opt-out alapú modellel. Az utóbbiba olyan ügyeket lehetne becsatornázni, melyek eddig nem jelentek meg az igazságszolgáltatás rendszerében (eltekintettek érvényesítésüktől). Kifejezetten azokat az ügyeket lehet az opt-out rendszerbe internalizálni, melyeknek érvényesítéséről jelenleg jellemzően lemondanak a jogkeresők, hatékony eljárásjogi eszközök hiányában. Az előbbi (opt-in) rendszer olyan igények érvényesítésére szolgálna, melyek most is jelentkeznek a rendszerben, ám a jelenlegi eljárásjogi keretek között nem eléggé hatékonyan érvényesíthetők. A fentiekből kiderül, hogy a kollektív igényérvényesítés esetében nem megfelelő a "one size fits all" gondolkodásmód.[123]
- 20/21 -
A bíróság ösztönzésére kezdték meg a felek az egyezségi tárgyalásokat, amelyek 2020 februárjában egy időre megfeneklett (a Volkswagen szerint azért, mert a felperesi ügyvédek 50 millió euró átalányösszeget kértek a befizetések megszervezéséhez 830 millió eurós alapból. Az alperes bejelentette, hogy a pénzt a felperesek ügyvédjeinek beavatkozása nélkül osztja szét az autótulajdonosokkal).[124] Az egyezségkötésre irányuló tárgyalások azonban folytatódtak. Ennek eredményeképpen végül a Verbraucherzentrale Bundesverband (VZBV) 2020. április 30-án elállt a keresettől, miután a VZVB és a VW megegyezésre jutott. Az ADAC honlapján közzétett adatok szerint a mintaperben regisztrált fogyasztók részére összesen több mint 750 millió eurót fizettek ki (240.000 vásárlónak). Az összegeket egyedileg számították ki, amelyek az érintett autó modelljétől és életkorától függően, és 1350 és 6257 euró között mozogtak.[125] Mint a Deutsche Presse-Agentur (német sajtóügynökség) a vállalattól megtudta, a mintaperi egyezségen felül az egyedi perben érvényesített igények tekintetében is összesen több, mint 25.000 egyezséget kötöttek. Ezekben az esetekben a kifizetés már megtörtént vagy jelenleg folyamatban van. Így körülbelül 30.000 fogyasztói igény vár még kielégítésre a Tagesschau 2020. december 30-i híradása szerint. Az esetek ca. felében függőben van még az alperesi cég egyezségi ajánlata, ezeknek az ügyfeleknek két lehetősége adódik: vagy elfogadják a VW által megígért egyszeri fizetést és megtarthatja autóját is, vagy megvárják az egyedi perben hozott ítéletet.[126] ■
JEGYZETEK
[1] Weninger, Robert A.: The VW Diesel Emission Scandal and the Spanish Class Action. 23 Columbia Journal of European Law 91 (2016) p. 94.; Nemeth, Kristin / Morais Carvalho, Jorge: "Dieselgate" and Consumer Law: Repercussions of the Volkswagen scandal in the European Union. Journal of European Consumer and Market Law, 2017/1., p. 35.
[2] Riehms, Thomas /Lindner, Lukas: "Dieselgate" and Consumer Law: Repercussions of the Volkswagen scandal in Germany. Journal of European Consumer and Market Law, 2017/1., p. 39.
[3] Kolba, Peter: Davids gegen Goliath. Der VW-Skandal und die Möglichkeit von Sammelklagen. Mandelbaum, Wien, 2017, pp. 7.,9.; Coffee, John C. Jr.: The Globalization of Entrepreneurial Litigation: Law, Culture and Incentives. University of Pennsylvania Law Review, Vol. 165, 2017, p. 1908.; Cafaggi, Fabrizio: Towards Collaborative Governance of European Remedial and Procedural Law? Theoretical Inquiries in Law, 2018 January, p. 236.; Kowollik, Eva-Maria: Europäische Kollektivklage. Referenzrahmen für ein leistungfähiges europäisches Justizsystem. Nomos, Baden-Baden, 2018, p. 29.
[4] Kolba: op.cit. (fn 3), pp. 11-12.
[5] r: op.cit. (fn 1), p. 95.
[6] Christl, Gerhard: Massenklagen via Internet - ein Ersatz für Muster- und Sammel klagen? Neue Justiz, 8/2017, p. 310.
[7] Kolba: op.cit. (fn 3), pp. 7.,9.; Kowollik: op.cit. (fn 3), p. 30.
[8] Marcus, Richard: Revolution v. Evolution in Class Action Reform. 96 North Carolina Law Review, 903 (2018) p. 942.
[9] Taruffo, Michele: Some Remarks on Group Litigation in Comparative Perspective. Duke Journal of Comparative & International Law, 2001, pp. 409-413.
[10] Rowe, Thomas D.: Debates over Group Litigation in Comparative Perspective. What can We Learn from Each Other? Duke Journal of Comparative & International Law, 2001. pp. 157-158.
[11] Walker, Janet: General Report. (Session 5. - Cultural Dimensions of Group Litigation) In: Maleshin, Dmitry (ed.): Civil Procedure in Cross-cultural Dialogue: Eurasia Context. Moscow, Statut Publishing House, 2012, p. 414. ld. részletesen: Udvary, Sándor: Pro Actione Collectiva. Patrocinium, Budapest, 2015.
[12] Stürner, Rolf: The Role of Judges and Lawyers in Collective Actions, Equality among Parties, Conflicts of Interest. In: Procesos colectivos - class action. I. International Conference & XXIII Iberoamerican Procedural Law Convention. Buenos Aires, 2012. pp. 87-88.
[13] Nemeth /Morais Carvalho: op.cit. (fn 1), p. 35.
[14] Kowollik: op.cit. (fn 3), p. 29.
[15] Lásd: https://www.gov.uk/guidance/group-litigation-orders#VW-NOx-emissions-group-litigation
[16] Caine, Catherine Ann: "Dieselgate" and Consumer Law: Repercussions of the Volkswagen scandal in the United Kingdom. Journal of European Consumer and Market Law, 2017/2, pp. 85, 87.
[17] Dybus, Charles / Lemmen, Jeroen: "Dieselgate" and Consumer Law: Repercussions of the Volkswagen scandal in the Netherlands. Journal of European Consumer and Market Law, 2017/2, pp. 91, 94.
[18] Weninger: op.cit. (fn 1), p. 100.
[19] Krachler, Christian / Rzehorska, Martin: "Dieselgate" and Consumer Law: Repercussions of the Volkswagen scandal in Austria. Journal of European Consumer and Market Law, 2017/1, p. 36.
[20] Regulation (EU) No 1215/2012 of the European Parliament and of the Council of 12 December 2012 on juridiction and the recognition and enforcement of judgements in civil and commercial matters (recast), Official Journal of the European Union, 20.12.2012, L 351/1.
[21] Krachler / Rzehorska: op.cit. (fn 19), p. 39.
[22] Namystowska, Monika: "Dieselgate" and Consumer Law: Repercussions of the Volkswagen scandal in Poland. Journal of European Consumer and Market Law, 2017/2, p. 87.
[23] https://www.origo.hu/gazdasag/20181204-volkswagen-dizelbotrany-per.html
[24] Nemeth /Morais Carvalho: op.cit. (fn 1), p. 35.
[25] Stadler, Astrid: Musterfeststellungsklagen im deutschen Verbraucherrecht? Verbraucher und Recht, 2018, pp. 83, 86.; Meller-Hannich, Caroline: Gutachten A zum 72. Deutschen Juristentag. Sammelklagen, Gruppenklagen, Verbandsklagen - Bedarf es neuer Instrumente des kollektiven Rechtschutzes im Zivilprozess? C.H. Beck, München, 2018, p. 17.
[26] Meller-Hannich, Caroline: Kollektiver Rechtschutz in der "Dieselaffaire". Bonner Rechtsjournal, 2017/2., p. 120.
[27] Weber, Franziska: Kollektive Rechtsdurchsetzung in Deutschland. Eine (erneute) Bedarfsanalyse im Lichte der Causa VW. In Broemel, Roland / Krell, Paul / Muthorst, Olaf / Prütting, Jens (Hrsg.): Prozessrecht in internationaler, europäischer und globaler Perspektive. Mohr Siebeck, Tübingen, 2017, p. 112.
[28] Meller-Hannich: op. cit. (fn 26), pp. 120-121.
[29] Weber, Franziska: op. cit. (fn 27), pp. 107-108.
[30] Meller-Hannich, Caroline: op. cit. (fn 26), p. 119.
[31] 12.07.2018, BGBl. I 2018, 1151
[32] http://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/unternehmen/neues-gesetz-tritt-in-kraft-verbraucherschuetzer-reichen- klage-gegen-vw-ein-15868204.html online [01.11.2018]
[33] www.musterfeststellungsklagen.de online [03.08.2019]
Dräbing, Theresa: Musterfeststellungsklage im Diesel-Skandal. Gemeinsam gegen Volkswagen. online [03.08.2019]
Abgasskandal: 420.000 Kunden beteiligen sich an Musterklage. online [03.08.2019]
[35] Gottwald, Peter: Kollektiver Rechtschutz in Deutschland - nur KapMuG oder mehr? In: Festschrift für Professor Nikolaos K. Klamaris - Essays in Honour of Professor Nikolaos K. Klamaris. Sakkoulas Publications, Athens-Thessaloniki, 2016, p. 305.
[36] Reuschle, Fabian: Das Kapitalanleger-Musterverfahrensgesetz - Eine erste Bestandaufnahme aus Sicht der Praxis. In: Casper, Matthias /Janssen, André /Pohlmann, Petra /Schulz, Reiner (Hrsg.): Auf dem Weg zu einer europäischen Sammelklage? Sellier, München, 2009, p. 277.; Gottwald: op. cit. (fn 35), p. 306.
[37] Fargrieve, Duncan /Howells, Geraint: Collective redress procedure - European debates. International & Comparative Law Quarterly, 2009, p. 393.
[38] Vorwerk, Volkert / Wolf, Christian / Füllenkamp, Josef / Lange, Sonja / Parigger, Manfred / Riedel, Ernst: Kapitel- anleger-Musterverfahrensgesetz (KapMuG), Beck, München, 2007, pp. 14-16.; Röthemeyer, Peter: Musterfeststellungsklage und Individualanspruch - Zur Kritik und zu den Entwicklungsmöglichkeiten. Verbraucher und Recht, 2019, p. 87.
[39] Koch, Harald: Prozeßführung bei komplexen Verfahren in Europa. In: Storme, Marcel (ed.): Procedural Laws in Europe. Towards Harmonisation. Maklu, Antwerpen, 2003, p. 374.
[40] Einhaus, Stefan: Kollektiver Rechtschutz im englischen und deutschen Zivilprozessrecht. Duncker & Humblot, Berlin, 2008, p. 426.
[41] Gesetz zur Regelung des Rechts der Allgemeinen Geschäftsbedingungen
[42] Greger, Reinhard: Verbandsklage und Prozeßrechtsdogmatik - Neue Entwicklungen in einer schwirigen Beziehung. Zeitschrift für Zivilprozess, 2000, pp. 401-402.; Walter, Gerhard: Mass Tort Litigation in Germany and Switzerland. Duke Journal of Comparative & International Law, 2001, pp. 373-374.; Micklitz, Hans-W.: Schutz der kollektiven Interessen im Zivilprozess. In: Tichy, Luboą (ed.): Procesní ochrana kolektivnich zájmu - Schutz der kollektiven Interessen im Zivilprozessrecht. Univerzita Karlova v Praze, Praha, Nakladatelstrí Karolinum, 2008, p. 83.; Koch, Harald: Non-class group litigation under EU and German Law. Duke Journal of Comparative & International Law, 2000, pp. 355-367.; Haar, Brigitte: Investor Protection Through Model Case Procedure - Implementing Collective Goals and Individual Rights Under the 2012 Amendment to the German Capital Market Model Case Act (KapMuG). European Business Organization Law Review, 2014, pp. 92-93.; Gottwald, Peter: Zum Ausbau des kollektiven Rechtsschutzes in Deutschland. In: Tichý, Luboą (ed.): Procesní ochrana kolektivnich zájmu - Schutz der kollektiven Interessen im Zivilprozessrecht. Univerzita Karlova v Praze, Praha, Nakladatelstrí Karolinum, 2008, p. 33.; Rott, Peter: Kollektive Klagen von Verbraucherorganisationen in Deutschland. In: Matthias Casper-André Janssen-Petra Pohlmann-Reiner Schulz (Hrsg.): Auf dem Weg zu einer europäischen Sammelklage? München, Sellier, 2009. p. 263.
[43] Gesetz über Unterlassungsklagen bei Verbraucherrechts- und anderen Verstößen. 26 November 2001, BGBl. I. 3138.
[44] Bakowitz, Michael: The German Experience with Group Actions - The Verbandsklage and the Capital Markets Model Case Act. (KapMuG). In: Harsági, Viktória / van Rhee, Cornelius Hendric (eds.): Multi-party Redress Mechanisms in Europe: Squeaking Mice? Intersentia, Cambridge-Antwerp-Portland, 2014, p. 153.
[45] Jogforrások: UWG - (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb) és a GWB (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen). Ezek alapján a törvények alapján az egyesületek perelhetnek a verseny védelmében a tisztességtelen gyakorlat miatt [UWG 8. § (3) bek., GWB 33. § (2) bek.]. Lásd még: Bakowitz: op. cit. (fn 44) p. 154.; Becker-Eberhard, Ekkehard: Neue dogmatische Einordnung der Verbandsklage kraft Gesetzes? In: Stürner, Rolf et al (Hrsg.): Festschrift für Dieter Leipold zum 70. Geburtstag. Tübingen, Mohr, 2009, pp. 3-19.
[46] Rosenberg, Leo / Schwab, Karl Heinz / Gottwald, Peter: Zivilprozessrecht. Beck, München, 2010, p. 236.; Geiger, Caroline: Kollektiver Rechtsschutz im Zivilprozess: Die Gruppenklage zur Durchsetzung von Massenschäden und ihre Auswirkungen. Tübingen, Mohr Siebeck, 2015. p. 30.
[47] Lásd még: Gottwald: op. cit. (fn 35), p. 307.
[48] Ld. részletesebben: Halfmeier, Axel: Die neue Datenschutzverbandsklage. Neue Juristische Wochenschrift, 2016, pp. 1126-1129.
[49] Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés összehasonlító modelljei. II. rész - A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai. Külgazdaság Jogi Melléklet, pp. 130-131.
[50] Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb. 27.05.1896 RGBl. 145.
[51] Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen. 27.07.1957 BGBl. I. 1081.
[52] Bakowitz: op. cit. (fn 44) p. 155.; Geiger: op. cit. (fn 46) p. 40.
[53] Röckrath, Luidger: Germany. In: Paul G. Karlsgodt (ed.): World Class Actions. A guide to Group and Representative Actions Around the Globe. Oxford-New York, Oxford University Press, 2012. pp. 245-246.
[54] Geiger: op. cit. (fn 46) p. 29.
[55] Röckrath: op. cit. (fn 53) p. 246.
[56] Rott: op. cit. (fn 42) pp. 271-272.
[57] Gottwald: op. cit. (fn 35), p. 308.; Lásd részletesebben: Rott: op. cit. (fn 42) pp. 269-271.; Rosenberg / Schwab / Gottwald: op. cit. (fn 46), p. 237.
[58] Gesetz über Musterverfahren in kapitelmarktrechtlichen Streitigkeiten. 16. August 2005. BGBl. I. 2437.
[59] Mattil, Peter/Desoutter, Vanessa: Die europäische Sammelklagen - Rechtsvergleichende und EU-rechtliche Betrachtung. Zeitschrift für Wirtschafts- und Bankrecht. 2008, p. 522.; Cupa, Basil: Scattered Damage: A Comparative Law Study About the Enforcement Deficit of Low-Value Damage and the Class Action Approach. European Review of Private Law, 2012, pp. 530-531.; Bakowitz: op. cit. (fn 44), pp. 153-165.; Stürner, Michael: Model case proceedings in the capital markets tentative steps towards group litigation in Germany, Civil Justice Quarterly, 2007, pp. 257-264.; Reuschle: op. cit. (fn 36), p. 280.; Harsági, Viktória / van Rhee, Cornelius Hendric: Collective Redress in the European Union - Comparative Perspectives. In: Harsági, Viktória / van Rhee, Cornelius Hendric (eds.): Multi-party Redress Mechanisms in Europe: Squeaking Mice? Intersentia, Cambridge-Antwerp-Portland, 2014. p. XXIX.
[60] Haar: op. cit. (fn 42) pp. 91-92.
[61] Möllers, Thomas M.J. / Weichert, Tilman: Das Kapitalanleger-Musterverfahrensgesetz. Neue Juristische Wochenschrift, 2005, p. 2737.; Lásd részletesebben: Müller, Dennis: Anwendungsbereich des KapMuG im Kapitalanleger-Schadenersatzprozess. Gesellschafts- und Wirtschaftrecht, 2015, pp. 221-224.; Wardenbach: Frank: KapMuG 2012 versus KapMuG 2005: Die wichtigsten Änderungen aus Sicht der Praxis. Gesellschaftsund Wirtschaftrecht, 2013, p. 35.; Stuyck: Class Actions in Europe? To Opt-In or to Opt-out, that is the Question. European Business Law Review, 2009. p. 487.; Domej, Tanja: Germany. In Eliantionio, Mariolina / Backes, Chris W. /van Rhee, Cornelius Hendric / Spronken, Taru / Berlee, Anna (eds.): Standing up for Your Right(s) in Europe. A Comparative Study on Legal Standing (Locus Standi) before the EU and Member State Courts. Cambridge-Antwerp-Portland: Intersentia, 2013, p. 285.
[62] Meier, Norbert: Das neue Kapitalanleger-Musterverfahrensgesetz. Deutsches Steuerrecht, 2005. p. 1863.
[63] Reuschle: op. cit. (fn 36) p. 278.
[64] A Telekom ügyben tizenegy évvel a történtek után, és nyolc évvel a perek megindulását követően még nem születtek meg az egyedi ügyekre vonatkozó ítéletek. Röckrath: op. cit. (fn 53) p. 250.; Möllers / Weichert: op. cit. (fn 61) p. 2741.; Wolf, Christian /Lange, Sonja: Wie neu ist das neue Kapitalanleger-Musterverfahrensgesetz? Neue Juristische Wochenschrift, 2012, p. 3751.; Stackmann, Nikolaus: Kein Kinder-geburtstag - Fünf Jahre Kapital-anleger-Musterverfahrensgesetz. Neue Juristische Wochenschrift, 2010, p. 3189.; Wardenbach: op. cit. (fn 61) p. 38.
[65] Gesetz zur Einführung einer zivilprozessualen Musterfeststellungsklage. BGBl. I. 2018, 1151.
[66] Mengden, Martin: David gegen Goliath im Kartellschadensersatzrecht - Lassen sich MusterfeststellungsKlage bzw. EU-Verbandsklage als kollektive Folgeklage einsetzen? Neue Zeitschrift für Kartellrecht, 2018, p. 399.
[67] Balke, Michaela / Liebscher, Thomas / Steinbrück, Ben: Der Gesetzentwurf zur Einführung einer Musterfeststellungsklage - ein Zivilprozessualer Irrweg. Zeitschrift für Wirtschaftrecht, 2018, p. 1321.
[68] Fölsch, Peter: Der Regierungsentwurf zur einführung der Musterfeststellungsklage. Deutsche Richterzeitung, 2018/6, p. 215.
[69] Schmidt, Uwe: Buch 6 Musterfeststellungsverfahren. In: Baumbach, Adolf et al.: Zivilprozessordnung mit FamFG, GVG und anderen Nebengesetzen. Beilage zur 77. Auflage. Beck, München, 2019, p. 3.
[70] Schmidt: op.cit. (fn 69) p. 3.
[71] Waclawik, Erich: Die Musterfeststellungsklage. Neue Juristische Wochenschrift, 2018, p. 2925.
[72] Schneider, Burkhard: Die zivilprozessuale Musterfeststellungsklage. Kollektivrechtschutz durch Verbraucherschutzverbände statt Class Actions? BetriebsBerater, 2018, p. 1995.
[73] Kilian, Matthias: Musterfeststellungsklagen- Meinungsbild der Anwaltschaft. Zeitschrift für Rechtspolitik,
2018, 73.; Rathmann, Jens: KapMuG 3.0 - Ein Gesetz für die Verlängerung? Deutsche Richterzeitung, 2019, p. 127.
[74] Balke /Liebscher / Steinbrück: op. cit. (fn 67) p. 1327.
[75] Schneider: op. cit (fn 72) p. 1992.
[76] Waclawik: op. cit. (fn 71) p. 2922.
[77] Stürner: op. cit. (fn 59) p. 252.
[78] Reuschle: op. cit. (fn 36), p. 277.
[79] Rott: op. cit. (fn 42) p. 259.
[80] Gottwald: op. cit (fn 35) p. 305.
[81] Röckrath: op. cit. (fn 53) p. 246.
[82] Geiger: op. cit. (fn 46) pp. 29, 40.
[83] Beatge, Dietmar: Das Recht der Verbandsklage auf neuen Wegen. Zeitschrift für Zivilprozess, 1999, p. 330.
[84] Gottwald: op. cit. (fn 35), pp. 307-308.
[85] Nagy: op. cit. (fn 49), pp. 130-131.
[86] Wolf/Lange: op.cit. (fn 64) p. 3751.
[87] Halfmeier, Axel: Litigation without end? The Deutsche Telekom case and the German approach to private enforcement of securities law. In: Hensler, Deborah R. / Hodges, Christopher / Tzankova, Ianika: Class Actions in Context - How Culture, Economics and Politics Shape Collective Litigation. Edward Elgar Publishing, Cheltenham / Northampton, 2016, p. 284.
[88] Vö. Haar: op. cit. (fn 42) p. 104.
[89] Haar, Brigitte: Regulation Through Litigation - Collective Redress in Need of a New Balance between Individual Rights and Regulatory Objectives in Europe. Theoretical Inquiries in Law, 2018, p. 228.
[90] Stadler, Astrid: Developments in Collective Redress: What's New in the "New German KapMuG"? European Business Law Review, 2013, pp. 731.,735.
[91] Stadler, Astrid: Rechtspolitischer Ausblick zum kollektiven Rechtschutz. In: Meller-Hannich, Caroline: Kollektiver Rechtschutz im Zivilprozess. Nomos, Baden-Baden, 2008, pp. 96, 99.
[92] vö. Halfmeier, Axel: Litigation without end? The Deutsche Telekom case and the German approach to private enforcement of securities law. In: Hensler, Deborah R. / Hodges, Christopher / Tzankova, Ianika: Class Actions in Context - How Culture, Economics and Politics Shape Collective Litigation. Edward Elgar Publishing, Cheltenham / Northampton, 2016, p. 287.; Leser, Christoph: Die Bindungswirkung des Musterentscheids nach dem Kapitalanlegermusterverfahrensgesetz. Nomos, Baden-Baden, 2014, 333-336.
[93] Halfmeier: op. cit. (fn 92) p. 279.
[94] Kilian, Matthias: Musterfeststellungsklagen Meinungsbild der Anwaltschaft. Zeitschrift für Rechtspolitik, 2018, p. 72.
[95] Steinberger, Elisabeth: Die Gruppenklage im Kapitalmarktrecht. Vorschläge zur Weiterentwicklung des Kapital-anleger-Musterverfahrensgesetzes (KapMuG), Nomos, Baden-Baden, 2016, pp. 57-58.
[96] Halfmeier, Axel: Litigation without end? The Deutsche Telekom case and the German approach to private enforcement of securities law. In: Hensler, Deborah R. /Hodges, Christopher / Tzankova, Ianika: Class Actions in Context - How Culture, Economics and Politics Shape Collective Litigation. Edward Elgar Publishing, Cheltenham / Northampton, 2016, pp. 279-280.
[97] Netzer, Felix: Legal Tech und kollektive Rechtsverfolgung. Die geplante Musterfeststellungsklage - (k)ein Fall für den digitalen Zivilprozess? DAV-Forum, Anwaltsblatt, 2018, p. 282.
[98] Gsell, Beate: Meller-Hannich, Caroline / Stadler, Astrid: Musterfeststellungsklagen in Verbrauchersachen. Neue Juristische Wochenschrift-aktuell, 2016, p. 14.
[99] Bakowitz: op. cit. (fn 44) pp. 163-164.
[100] Netzer: op. cit (fn 97) p. 280.
[101] Diesel-Skandal - Musterfeststellungsklage: VW rechnet mit Verfahrensdauer von vier Jahren. [online - 06.08.2019]
[102] Schneider: op. cit (fn 72) p. 1987.
[103] Halfmeier, Axel /Rott, Peter /Feess, Eberhard: Kollektiver Rechtschutz im Kapitalmarktrecht. - Evaluation des Kapitalanleger-Musterverfahrensgesetzes. Frankfurt School Verlag, Frankfurt, 2010, pp. 78-97.
[104] Stadler: op. cit. (fn 25) pp. 84, 86.
[105] Raja, Mira /Lomas, Paul: A Lawyer's Perspective. In: Lein, Eva /Fairgrieve, Duncan / Otero Crespo, Marta / Smith, Vincent: Collective Redress in Europe - Why and How? British Institute of international and Comparative Law, London, 2015, p. 70.
[106] Schneider: op. cit (fn 72) p. 1986.; Vö. Harsági, Viktória: Combining Opt-in and Opt-out Systems? -Expert Proposal for the Hungarian Regulation of Collective Redress. ELTE Law Journal, 2016/2, pp. 2552. http://eltelawjournal.hu/
[107] Schneider: op. cit (fn 72) pp. 1986-1987.
[108] Waclawik op. cit. (fn 71) p. 2921.
[109] Stadler: op. cit. (fn 25) p. 86.; vö. Heese, Michael: Was der Dieselskandal über die Rechtsdurchsetzung, deren Protagonisten und die Funktion des Privatrechts verrät. Neue Zeitschrift für Verkehrrecht, 2019, p. 273.
[110] Schneider: op. cit (fn 72) p. 1997.
[111] Kilian: op. cit (fn 94) p. 73
[112] Balke, Michaela /Liebscher, Thomas /Steinbrück, Ben: Der Gesetzentwurf zur Einführung einer Musterfeststellungsklage - ein Zivilprozessualer Irrweg. Zeitschrift für Wirtschaftrecht, 2018, p. 1326.
[113] Tzankova, Ianika: Case management the stepchild of mass dispute resolution. Uniform Law Review, 2014, p. 333.
[114] Woopen, Herbert: Kollektiver Rechtschutz. Das Desaster naht. Zeitschrift für Internationales Wirtschaftsrecht, 2018, p. 160.
[115] Schneider: op. cit (fn 72) p. 1998.
[116] Stadler, Astrid: Foreword. In: Lein, Eva / Fairgrieve, Duncan / Otero Crespo, Marta / Smith, Vincent: Collective Redress in Europe - Why and How? British Institute of international and Comparative Law, London, 2015, p. XVII.
[117] Netzer: op. cit (fn 97) p. 280, 283.
[118] Habbe, Sophia Julia / Gieseler, Konrad: Einführung einer Musterfeststellungsklage - Kompatibilität mit zivilprozessualen Grundlagen. Betriebs-Berater, pp. 2190-2191.; vö. Röthemeyer: op.cit. (fn 38) pp. 89-90.
[119] Netzer: op. cit (fn 97) p. 283.
[120] Stadler, Astrid: Kollektiver Rechtsschutz quo vadis? Juristenzeitung, 2018, pp. 793-794.
[121] Meller-Hannich: op. cit. (fn 26), 38.; Stadler: op. cit (fn 120) p. 794.
[122] vö Kolba: op.cit. (fn 3) pp. 259-259.
[123] Harsági: op.cit. (fn 106) pp. 25-52. < http://eltelawjournal.hu/ >
[126] https://www.tagesschau.de/wirtschaft/verbraucher/vw-diesel-skandal-klagen-vergleich-check24-101.html
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Kutató, Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, Magánjogi Kutatási Főosztály Adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar.
Visszaugrás
