A pénzügyi jogszabályok (konkrétabban a közteherviseléssel összefüggő joganyag, ezen belül különösen az adótörvények) több helyen is érintik, illetve nevesítik a szellemi tulajdon egyes tárgyait, kategóriáit. Ennek a magyarázata egyfelől az, hogy a szellemi tevékenységek adózására, közteherviselésére több esetben az általános szabályoktól eltérő rendelkezések vonatkoznak. Más szóval, a pénzügyi törvények figyelemmel vannak e különleges javak megalkotásának, nyilvánosságra hozatalának és értékesítésének specialitásaira, sajátosságaira. Ezek a sajátosságok abból fakadnak, hogy e javakat, alkotásokat jelentős mértékben szellemi befektetéssel hozzák létre, amit nem lehet úgy és oly módon számszerűsíteni, mint az anyagi befektetéseket, tőkeinvesztíciókat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a szellemi termékek tulajdonjogának átruházása nem mindig eredményezi a hozzá kapcsolódó vagyoni jogok (vagy azok összességének) átruházását, átszállását a vevőre. Ezeket a helyzeteket tehát megfelelően kezelni kell a pénzügyi jogszabályokban is. Másfelől az adótörvények sem maradnak közömbösek a kultúra finanszírozásában egyre nagyobb szerepet játszó szponzoráció, illetve civil szerepvállalás iránt, ami különböző adókedvezmények és adómentességek formájában ölt testet. Ezek a kedvezmények, mentességek leginkább a szellemi tulajdon kategóriáit "veszik célba", azokat helyezik a részletszabályok középpontjába.
A bevezetőben kell megemlíteni azt a problémát, hogy a különböző pénzügyi törvények által használt kategóriák, fogalmak sok esetben sem egymással, sem a szellemi tulajdonra vonatkozó szaktörvények definícióival, fogalomhasználatával sincsenek összhangban. (Az eltérő fogalmak összehangolására történtek már kísérletek, de a Magyar Szabadalmi Hivatal két évvel ezelőtti kezdeményezésére sem az Igazságügyi Minisztérium, sem a Pénzügyminisztérium nem reagált érdemben.)
Mindezekre tekintettel ennek az írásnak a célja elsősorban az, hogy számba vegye a legfontosabb pénzügyi törvényeknek a szellemi tulajdon tárgyaira vonatkozó definícióit és különleges rendelkezéseit. E cikk megírásának külön aktualitást ad az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény, amely néhány vonatkozásban érintette a szellemi tulajdon kategóriáit. Az elemzés nem állhat meg a puszta ismertetésnél, számbavételnél; az eltérésekre, illetve az elavult fogalomhasználatra is érdemes felhívni a figyelmet.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) meghatározott tevékenységeknél, illetve jogviszonyoknál tételesen meghatározza a jövedelemszerzés helyét. Ezek között szerepel az az eset, amikor a magánszemély jogdíj-típusú bevételre tesz szert. Ezt a következőképpen határozza meg az Szja. tv. 3. §-ának 4.h) pontja: (Jövedelemszerzés helye) a szellemi alkotáshoz fűződő törvényi védelem alatt álló jog (így különösen szabadalom, ipari minta, védjegy, védett eljárás, szerzői jog) révén megszerzett jövedelem (jogdíj) esetében a jogdíj fizetésére kötelezett személy illetősége szerinti állam - amennyiben a jogdíj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld -, ha azonban a jogdíjfizetés alapjául szolgáló jog ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld.
Ezen túlmenően az Szja. tv. nem használja a jogdíj fogalmát, csak a "szellemi tevékenység" és a "szellemi termék" kategóriáját. Az előbbit a szellemi tevékenységek adókedvezménye kapcsán, míg az utóbbit az értékcsökkenési leírás szabályai között.
Az Szja tv. csökkenő mértékben, illetve stagnálva ugyan, de kezdetektől fogva preferálja a szellemi tevékenységek folytatását [39. § (2) bekezdése]. E szakasz fogalomhasználatában szellemi tevékenységnek minősül a szabadalmi oltalom alá eső találmányok, valamint a szerzői jogi védelem alatt álló művek (teljesítmények) alkotása. Eszerint a találmányok feltalálóit, valamint a szerzői jogi védelem alatt álló művek (teljesítmények) alkotóit a kedvezményezett tevékenységből származó jövedelem 25 százalékáig, de maximum 50 ezer forintig terjedő adókedvezmény illeti meg.
A szellemi tevékenységekből származó bevételekkel szemben - hasonlóan a többi önálló tevékenység bevételéhez - 10 százalékos költségátalány vagy tételes költségkimutatás számolható el. Az e körbe tartozó jövedelmekkel csak egyféleképpen lehet elszámolni, azaz adóéven belül egyidejűleg nem alkalmazható a tételes költségkimutatás és a költségátalány. Az önálló (szellemi) tevékenység jövedelme az összevonás alá eső jövedelmek közé tartozik, tehát a szellemi tevékenység jövedelmét össze kell vonni az egyéb összevonás alá eső jövedelmekkel (pl. a munkaviszonyból származó jövedelemmel).
Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai Fejezet 1. Fogalmak pontjának b) alpontja határozza meg a nem anyagi javak fogalmát. Eszerint a nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltő vagyoni értéket, vagyoni jogot hordozó forgalomképes dolgok tartoznak. Ilyen a vagyoni értékű jog, az üzleti vagy cégérték, a szellemi termék, amely közvetlenül és tartósan - legalább egy éven túl - szolgálja a vállalkozási tevékenységet. 2005. január 1-jétől a vagyoni értékű jognak minősül a "más vagyoni jog" (pl. az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog). A forgalomképesség azt jelenti, hogy a dolog szabadon átruházható, vásárolható és értékesíthető, vagyis a mindennapi forgalom tárgya lehet.
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
- a védjegy,
- a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
- a szoftver termék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás."
Az Szja tv. szerint adózó egyéni vállalkozó a legfeljebb egy éven túl igénybe vett szellemi termék (mint vagyoni értékű jog) beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idő alatt írhatja le. A szellemi termék beszerzési vagy előállítási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközöket előreláthatóan használják. Ezt az időszakot és az évenként leírandó összeget az eszköz (szellemi termék) használatba vétele időpontjában kell meghatározni, a nyilvántartásokban feljegyezni.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 2003-tól vezette be a kapott jogdíj adókedvezményét. Ennek kapcsán került meghatározásra a jogdíj fogalma (4. § 20. pontja) az alábbiak szerint:
a) a szabadalomnak, a védett eljárásnak, a védjegynek, illetve hasonló jognak,
b) a know-hownak, az üzleti titoknak,
c) az irodalmi, a művészeti vagy a tudományos művek szerzői jogának, valamint a szerzői joggal szomszédos jogoknak
használatáért, hasznosításáért, felhasználásáért vagy a használati jogáért kapott ellenérték.
Jogdíjnak minősül tehát a felhasználó által a szerzői mű és a szomszédos jogi (pl. előadóművészi, hangfelvétel előállítói) teljesítmény felhasználásáért fizetett díj. Ebből következően a Tao. szempontjából adóalap csökkentő bevételnek minősül az az ellenérték, amelyet a szerzői mű felhasználási jogának jogosultja a felhasználás harmadik személynek való engedélyezéséért a felhasználótól kap [7. § (1) bekezdésének s) pontja]. A társasági adóalap csökkentés alanya mindig az lehet, aki az adott műre vonatkozóan a felhasználás engedélyezése iránti joggal rendelkezik, s azt a bevételt számolhatja el adóalap csökkentő bevételként, amelyet a felhasználásért részére a felhasználó fizet.
Egyébiránt külön kérdésként szokott felmerülni az, hogy miként lehet a díjbevétel keletkezésének és elszámolásának feltételeit adójogi és számviteli szempontból elfogadhatóan megteremteni. A kialakult és elfogadott megoldás az, hogy a felhasználási szerződésben a felek megosztják, azaz kétfelé bontják a díjat: a mű (előadás) létrehozásának munkadíjára (más néven a személyes tevékenységért járó rész) és felhasználási jogának ellenértékére (jogdíjra). A felhasználási szerződésben természetesen jól el kell választani, vagyis két külön tételként kell feltüntetni a munkadíjat és a jogdíjat.
A felek az összes körülményt mérlegelve, maguk határozzák meg a megosztás arányát, nem sértve azt a fő elvet, miszerint mindkét díjelemnek reálisnak kell lennie. A kialakult gyakorlat alapján a munkadíj mértékét 20-30 százalékban, a felhasználási jog ellenértékeként fizetendő jogdíj mértékét pedig 70-80 százalékban szokták meghatározni. Ez az arány bizonyos esetekben korrekcióra szorul. Amennyiben a jogosult nem kizárólagos, hanem időtartamra, területre és felhasználási módra stb. korlátozott mértékű felhasználási jogot enged át a felhasználónak, úgy nem kifogásolható, ha a felek a teljes díj 50-60 százalékát munkadíjnak, míg 40-50 százalékát jogdíjnak tekintik. A szerződéskötés időpontjában már meglévő, kész mű (előadóművészi teljesítmény, hangfelvétel stb.) felhasználására, vagy a jövőben létrehozandó művek további (ismételt) felhasználására kötött szerződések esetében munkavégzés már nem történik, így az ilyen műért a felhasználó által fizetendő ellenérték a szerzői jogról szóló törvény szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértéke, ezért az teljes egészében jogdíj bevételnek minősül.
2004-től a társasági adóalanyok költségei között számolható el, vagyis nem növeli az adóalapot az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas, valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg (a Tao. nem részletezi, de ilyen kifizetésnek minősül egyebek között a szerzői jogdíj is) és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés (Tao. 3. számú mellékletének B.3. pontja). Korábban ez a szabály csak a természetbeni juttatás címén elszámolt költségre vonatkozott.
Létezik egy különleges társasági adókedvezmény, amely nem a szellemi tevékenységeket vagy a szellemi tulajdon valamennyi tárgyát kedvezményezi, hanem csak meghatározott képzőművészeti alkotásokat. Eszerint a társasági adóalapot (adózás előtti eredményt) csökkenti az erre jogszabályban feljogosított művészeti szervezet (Képző- és Iparművészeti Lektorátus) gondozásában kibocsátott művészeti szakvéleményben művészeti értékűnek elismert képzőművészeti alkotás beszerzésére fordított összeg, de legfeljebb az adóévi beruházások értékének 1 százaléka [7. § (1) bekezdésének l) pontja]. A kedvezmény szempontjából azokat az élő művész által készített alkotásokat tekintjük művészeti értékűnek, amelyeket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus vagy a Népi Iparművészeti Titkárság szakvéleményben művészeti értékűnek ismer el (zsűrizett művek).
A műalkotás, valamint a régiség és a gyűjtemény pontos definícióját az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa törvény) 6. számú melléklete határozza meg. Eszerint műalkotás:
- a művész által készített kép, kollázs és hasonló művészeti festmény, rajz, karc, plakett (ide nem értve az építészeti, mérnöki, ipari, kereskedelmi, topográfiai és más ehhez hasonló terveket és rajzokat), kézzel díszített iparcikkek, színházi díszletek, stúdióhátterek és ehhez hasonló festett vásznak,
- a művész által korlátozott példányszámban készített eredeti metszetek, nyomatok és litográfiák a megmunkált anyagok jellegétől függetlenül, ide nem értve a mechanikai, fotómechanikai eljárással történő sokszorosításukat,
- a művész által bármilyen anyagból készített szobor és emlékmű, a szobrok esetében ideértve a legfeljebb 8 példányban a művész vagy örököse, jogutódja által felügyelt módon készített öntvényeket is,
- a művész eredeti tervei alapján készített tapéták és fali textíliák, feltéve, hogy mindegyikből legfeljebb 8 másolat készül,
- a művész által készített és aláírt, egyedi kerámiák,
- a művész vagy a művészeti stúdió által kézzel készített és aláírt, legfeljebb 8 számozott példányban alkotott zománcozott, lakkozott edények, ide nem értve az aranyozott és ezüstözött, ékszer jellegű cikkeket,
- a művész által készített és (a művész által felügyelt módon) előhívott, aláírt, számozott és (valamennyi méretben és eljárással készült sokszorosítással együtt) legfeljebb 30 példányban sokszorosított fényképek,
Gyűjtemény:
- postai, adó- és illetékbélyegek, bélyegsorozatok, emlékbélyegek, függetlenül attól, hogy alkalmasak-e postai értékcikk funkciót ellátni,
- zoológiai, botanikai, ásványtani, anatómiai, történeti, régészeti, paleontológiai, etnográfiai vagy numizmatikai gyűjtemény, illetve azok darabjai.
Régiség:
- minden olyan műalkotás vagy gyűjtemény, amely a felvásárlás, illetve az árverés napján több mint 100 éves.
Az Áfa törvény 8. §-ának (1) bekezdése szerint szolgáltatásnyújtás: minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek. A (2) bekezdés a) pontja értelmében pedig szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen: a jogok és más immateriális javak átengedése. Ebből következően, az Áfa törvény tárgyi hatálya kiterjed a szellemi tulajdon valamennyi kategóriájára, így pl. a szerzői jogdíjra is. Mindezekből az következik, hogy véleményem szerint már meglévő, kész mű felhasználására, vagy a jövőben létrehozandó művek további (ismételt) felhasználására kötött szerződések alapján a szerzők részére járó szerzői jogdíjról is kell a szerzőknek számlát kiállítaniuk, tehát a szerzői jogdíjat is terheli a 15%-os áfa. Ha a szerző alanyi adómentességet választott, akkor is számlát kell kiállítania, de a számlában áfát nem kell feltüntetnie, azonban az alanyi adómentes státuszára utalnia kell.
2003-ig az eredeti szerzőnek minősülő természetes személy, valamint annak örököse választhatott a tárgyi adómentesség és az általános szabályok szerinti adózás (áfa fizetés) között a szerzői jogvédelem alá tartozó szellemi alkotások, valamint az előadóművészet körében. Miután a szerzőnek ez a választási lehetőség megszűnt, ennek a körnek is számlát kell kibocsátania, amelyben fel kell számítania a 15 százalékos áfát. Ez azt jelenti, hogy a művészek, alkotók, továbbá jogutódaik csak áfás számla ellenében juthatnak hozzá az őket - a műveik (előadásaik) mindennemű felhasználása ellenében - megillető jogdíjakhoz, ideértve a közös jogkezelő szervezetektől (pl. Artisjus-tól) kapott ún. "kisjogos" összegeket is. Az ebből adódó hátrányok kiküszöbölésének egyik lehetséges módja az, ha a szerzőt vagy az előadóművészi tevékenységet folytató adóalanyt, illetve ezek természetes személy örökösét terhelő számlakibocsátást a jogdíjat kifizető adóalany (pl. közös jogkezelő szervezet) helyette átvállalja.
Az Áfa törvény nem definiálja sem a szerzőt, sem a közös jogkezelést, így itt értelemszerűen a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény fogalmait kell alapul venni. Ugyanakkor a KSH által kiadott Szolgáltatások Jegyzéke (SzJ) meghatározása szerint a jogok kezelése körébe tartozik: a szerzői jog és jogdíj (kivéve a filmekét), ipari jog és szomszédos jogok (szabadalom, licenc, márkanév, névhasználat, franchise stb.) kezelése (SzJ 74.87.17.2). Ez a meghatározás meglehetősen problémás és zavaros. Egyfelől pontatlanul használja az egyes kategóriákat (ipari jog nem létezik csak iparjogvédelmi jogok) és összekeveri a fogalmakat, másfelől nem válik világossá, hogy e körből miért emeli ki a filmeket, illetve miért tartalmazza a szabadalmat vagy a licencet.
Törvényi szinten kellett rendezni azt a kérdést, hogy közös jogkezelés esetében mi minősül teljesítési időpontnak, illetve mikor keletkezik az adófizetési (áfa) kötelezettség. Egy 2004-ben évközben beiktatásra került szabály értelmében a közös jogkezelés körében a közös jogkezeléssel érintett jogosult által nyújtott közvetített szolgáltatás esetén, ha a szolgáltatás ellenértékét törvényi felhatalmazás alapján hozott felosztási szabályzat állapítja meg, a közös jogkezeléssel érintett jogosult teljesítésének időpontja az ellenértékről szóló értesítés kézhezvételének napja. Vagyoni értékű jogok átengedése esetén - amennyiben a jog átengedésének ellenértékét a felek időszakonként számolják el - az adófizetési kötelezettség az elszámolás esedékességének napján keletkezik. Egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség a jog átengedésének időpontjában keletkezik. A közös jogkezelő szervezet által történő vagyoni értékű jog átengedés, jogdíj-, illetve járulékigény érvényesítés esetében a teljesítés időpontja a szolgáltatást igénybevevő által fizetett ellenérték átvételének (jóváírásának) napja [16. § (9)-(10) bekezdése].
Az Áfa törvény 1. és 2. számú melléklete a kedvezményes adókulcs (15 és 5 százalékos felszámított adómérték), illetve a tárgyi adómentesség alá tartozó termékek (termékértékesítések) és szolgáltatások (szolgáltatásnyújtások) körét határozza meg. Minden egyéb termék és szolgáltatás a 25 százalékos áfa kulcs alá tartozik.
A kedvezményes adókulcs alá több, a szellemi tulajdon kategóriájába sorolható kulturális termék és szolgáltatás is beletartozik. Ezek azonban nem a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó törvények definícióit, hanem a Kombinált Nomenklatúrára épülő vámtarifaszámok (termékek) és az SZJ (szolgáltatások) kategóriarendszerét, besorolásait veszik alapul (pl. könyv és időszaki kiadvány kiadás, film-, video- és DVD gyártás, terjesztés).
15%-os kulcs alá kerülő termékek:
- folyóirat, kotta, térkép
15%-os kulcs alá kerülő szolgáltatások:
- kábeltelevízió, televíziós műsorszórás, rádiós műsorszórás,
- film-, video- és DVD vetítés,
- előadó-művészeti szolgáltatás,
- bábszínházi szolgáltatás,
- művészeti alkotótevékenység,
- cirkusz műsor,
- könyvtári, levéltári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatás
5%-os kulcs alá kerülő termék:
- könyv.
A tárgyi adómentesség (nem számít fel és nem igényel vissza) alá tartozó szolgáltatásnyújtások:
- közszolgálati rádiós és televíziós műsorok adása,
- zsűriszámmal ellátott egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával előállított népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek értékesítése az arra jogszabály által meghatározott minősítés szerint.
Mentes az áfa megfizetése alól a vámmentes termékimport. Ezzel összefüggésben terméknek minősül az Áfa törvény 6. számú mellékletében meghatározott műalkotás, gyűjtemény és régiség is. A műalkotások behozatalával foglalkozó vállalkozók áfa-fizetését érinti a Vámtörvény 2003. évi módosítása. Eszerint nem csak azok a kulturális javak vámmentesek, amelyeket a behozataltól számított 3 hónapon belül a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) védetté nyilvánított, hanem - feltétel nélkül - azok a művészeti alkotások is, amelyek a vámtarifán belül a 97. árucsoportba tartoznak. Ezek: a művészeti tárgyak, a gyűjtemény darabok és a régiségek. A vámmentesség elismeréséhez áfa-mentesség kapcsolódik, mivel a feltétel nélkül vámmentes termékek behozatala és kivitele után nem kell megfizetni az általános forgalmi adót.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) rendelkezései között a mérleg tagolásánál, tételeinél találunk utalást a szellemi tulajdon tárgyaira. Az Sztv. 25. §-ának (1) bekezdése szerint az immateriális javak között a mérlegben a nem anyagi eszközöket (a vagyoni értékű jogokat az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok kivételével, a szellemi terméket, az üzleti vagy cégértéket), továbbá az immateriális javakra adott előlegeket, valamint az immateriális javak értékhelyesbítését kell kimutatni. A (6) bekezdés ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz, nem tartoznak a szellemi termékek közé. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a használati jog, a koncessziós jog, a játékjog, továbbá a márkanév, a licencek, valamint az ingatlanhoz nem kapcsolódó egyéb jogok.
Egy konkrét példával szemléltetve: egy filmalkotás számviteli elszámolását az határozza meg, hogy a filmalkotásra vonatkozó szerzői jogok kit illetnek meg (ki a filmalkotásra vonatkozó szerzői jogok összességének vagy egy részének jogosultja). Abban az esetben, ha az előállítónál vannak (maradnak) a jogok, akkor az ő könyveiben "szellemi termék"-ként kell szerepelnie a filmalkotásnak; ha az előállító a filmalkotásra vonatkozó felhasználási jogokat értékesíti, a jogokat szerző személy számviteli szempontból vagyoni értékű jogot szerzett; az előállító könyveiben ilyenkor a filmalkotásra vonatkozó jogokat változatlanul fel kell tüntetni. A vagyoni jogok teljes átruházása esetén a szellemi termék a jogokat megszerző könyveiben jelenik meg.
Az Sztv. tehát meglehetősen következetlenül használja a szellemi termék fogalmát, mivel a vagyoni érték jogokként kimutatandó immateriális javak közül kizárja a szellemi termékeket. E két fogalom azonban nem kezelhető azonos típusú kategóriaként, hiszen az egyik oldalon jogokról, a másikon pedig termékekről (azaz a műről vagy a teljesítményről) van szó. Az Sztv.-nek szellemi termékekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogokról kellene szólnia, ekkor nyilvánvaló lenne, hogy jogokról (a filmelőállítók esetében: szerzői jogokról és szomszédos jogi teljesítményekről) van szó és nem a védelem tárgyának a meghatározásáról.
Különösen zavaró a vagyoni értékű jogok között a márkanév feltüntetése; márkanevekre (pontosabban: védjegyekre) a védjegyekről és a földrajzi árujelzőkről szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) alapján szerezhető oltalom, a márkanév mint vagyoni értékű jog nem értelmezhető. A "licenc" kifejezés sem pontos, a szellemi tulajdonjogban nem használatos kategória. A fogalom az Sztv.-ben feltehetőleg az iparjogvédelmi licencia-szerződéseket, valamint a szerzői jogi felhasználási szerződéseket takarja.
Az Sztv. 25. § (7) bekezdése értelmében a szellemi termékek közé sorolandók: a találmány, az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta, a szerzői jogvédelemben részesülő szoftver termékek, az egyéb szellemi alkotások, a jogvédelemben nem részesülő, de titkossága révén monopolizált javak közül a know-how és gyártási eljárás, a védjegy, függetlenül attól, hogy azt vásárolták vagy a vállalkozó állította elő, illetve használatba vették-e azokat vagy sem. Ez sem tűnik konzekvensnek, ugyanis a felsorolásban megjelenik a szabadalom, amely nem szellemi termék, hanem egy oltalmi kategória, az oltalomban részesített találmányra vonatkozó jogok összessége. Mindezekből az a következtetés szűrhető le, hogy az Sztv. a szellemi termék kategóriáját felváltva használja a szellemi tulajdon tárgyainak és a szellemi tulajdonjogok tartalmának a megjelölésére.
Érthetetlen továbbá az is, hogy a felsorolás a szerzői jogon belül csak a szoftver termékeket nevesíti, a szerzői jogi védelem más tárgyaira való hivatkozás nélkül. Nem egyértelmű az sem, hogy az iparjogvédelemben részesülő javak között miért csak a találmány és az ipari minta (amelynek elnevezését formatervezési mintára módosította a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény), illetve a védjegy jelenik meg, a használati mintára és a mikroelektronikai félvezető termékekre vonatkozó utalás nélkül.
A szellemi tulajdon, ezen belül a szerzői jogi védelem alatt álló művek és más teljesítmények fogalma megjelenik a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvényben (Nkat.) is. Kulturális járulékot - meghatározott kivételekkel - az Nkat. mellékletében felsorolt termékek és szolgáltatások áfát nem tartalmazó árbevétele (jegybevétele) után kell megfizetni. Nem kell járulékot fizetni ugyanakkor a jogszabály alapján működő művészeti zsűrik (a 2.3. pontban említett Képző- és Iparművészeti Lektorátus és a Népi Iparművészeti Titkárság) által minősített képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások után. Járulékmentes továbbá a szerző által értékesített, szerzői jogi védelem alatt álló eredeti alkotás és szolgáltatás - ideértve a bizományosi értékesítést is -, valamint az előadóművészi tevékenység. Nem kell kulturális járulékot fizetni azon termékek esetében, amelyek után a járulék fizetésére kötelezett személy az Áfa törvény 29. §-a (termékexport, termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítés, valamint a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás) és 29/A. §-a (Közösségen belüli termékértékesítés) szerint teljesíti általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét. Nem kell kulturális járulékot fizetni azon szolgáltatások után sem, amelyek az Áfa törvény alkalmazásában külföldön teljesítettnek minősülnek.
Az Nkat. nem ad eligazítást vagy fogalom-magyarázatot e kategóriákra, így ezek értelmezésénél az Szjt.-t kell alapul venni.
A társadalombiztosítási nyugellátásról a - többször módosított - 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) és a 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet (R.) intézkedik. 2003. január 1-jétől a Tny. a szellemi alkotások teljes körére kiterjesztette a szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységekből származó jövedelmekre irányadó járulékfizetési előírásokat. Ennek megfelelően nem kell társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizetni a találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj után. Ez a felsorolás pontosnak és teljes körűnek látszik.
A nyugdíjjogosultságot - a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság kivételével - a szolgálati idő alapozza meg. A szolgálati idő igazolásának és a számítás módjának szabályai nem változtak, így változatlanok a szerzői és szomszédos jogi védelem alá tartozó személyes alkotó tevékenység, előadóművészi tevékenység idejének beszámítására vonatkozó szabályok is (R. 54-55. §-ai). Eszerint akkor minősül szolgálati időnek ez a tevékenység, ha a mű (előadás) felhasználására szerződést kötöttek, és ennek alapján - meghatározott kivételekkel - a szerző (előadóművész) díjazásban részesül. Az R. határozza meg a szerzői jogi védelem alá eső személyes alkotótevékenység esetében, illetőleg az előadások esetében szolgálati időként figyelembe vehető napok számát, valamint a mű nyilvánosságra kerülésének kritériumait. A szerzők, előadóművészek stb. tevékenységének szerzői jogi "megítélése", minősítése az Szjt. alapján történik.
Az alkotók, előadóművészek társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének szabályai szerint biztosított a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személy is, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének (2005-ben 57 000 forint) harminc százalékát, illetőleg - naptári napokra lebontva - annak harmincad részét. A társadalombiztosítási jogszabályok értelmében felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személynek az Szjt. védelme alá tartozó mű szerzője és az előadások előadója (előadóművésze), foglalkoztatónak pedig a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználó minősül. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. Az Szjt. szerinti a vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj nem képez járulékot.
A szerzői művek elkészítésére, előadás megtartására irányuló (megbízási vagy vállalkozási jellegű) szerződések alapján kifizetett díjak után tehát csak akkor kell járulékot fizetni, ha a tevékenységből származó (napi) jövedelem eléri a havi minimálbér harmincad részének a 30 százalékát, azaz 570 forintot. A napi jövedelem a szerződés szerinti díj szja alapot képező részének a szerződés időtartama egy napjára eső hányada. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy havi 17 100, illetve napi 570 forint szerzői (előadói) díj felett az általános szabályok szerint kellene megfizetni a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási járulékot. A társadalombiztosítási jogszabályok ugyanis a szerzői díjas tevékenység két részre bontható: egyrészt a mű elkészítéséért (előadás megtartásáért) járó díjra, másrészt a mű (előadás) felhasználásáért járó díjra. A szabályok értelmében pedig csak az előbbit, tehát a tényleges munkavégzés díját (ha az meghaladja az említett összeghatárt) terheli járulékfizetési kötelezettség, a felhasználásért kifizetett összeget nem.
Az egészségbiztosítási hozzájárulás (eho) százalékosan meghatározott, adó jellegű fizetési kötelezettség, amit akkor is meg kell fizetni, ha nincs személyes munkavégzés. (Nem tévesztendő össze az ún. tételes eho-val, amelyet a foglalkoztatottak után kell fizetni.) A szerzői és az előadói díjak közül eho-t kell fizetni minden olyan, belföldi illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem után, amelyet szja előleg megállapításánál is figyelembe kell venni, és amely nem tartozik a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulék alapjához (ez a felhasználás joga fejében fizetett díjrész). Az eho mértéke az alapját képező jövedelem 11 százaléka, és - mivel a kifizetőt terheli - nem a kifizetett díjból kell levonni, hanem azt az szja előleg alapjából kell kiszámítani, és arra rá kell terhelni.
A Tny. nemcsak százalékos, hanem tételes, egy naptári napra számított eho-ról is rendelkezik. Ez az összeg 2005-ben X. 31-éig havi 3450 forint (napi 115 forint), XI. 1-jétől XII. 31-éig 1950 forint (napi 65 forint). A tételes eho-t a felhasználási szerződés alapján tevékenységet folytató személyek után - a szerződés fennállásának idejére - a felhasználó fizeti meg (kivéve, ha azt másnak kell megfizetnie).
Az eho-t fel kell számítani a felhasználási jogok átengedése fejében, valamint az Szjt.-ben szabályozott önálló díjigények alapján a szerzőknek, előadóművészeknek és jogutódaiknak fizetett jogdíjakra.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a szellemi tulajdon tárgyainak elnevezése az egyes pénzügyi törvényekben meglehetősen tarka képet mutat.
Az Szja tv. egyrészről rendelkezik a szellemi tevékenység adókedvezményéről, másrészről pedig - a törvény 11. számú mellékletében, az értékcsökkenési leírás szabályainak körében - meghatározza a szellemi termék fogalmát. Az Szja tv. a szellemi tevékenységek körébe sorolja a szabadalmi oltalom alá eső találmányok, valamint a szerzői jogi védelem alatt álló művek (teljesítmények) alkotását. A szellemi termékek körét pedig a lehető legtágabban határozza meg az Szja tv., bár meg kell jegyezni, hogy a 2005. január 1-jétől a "más vagyoni jogokkal" is kiegészülő felsorolás nem tartalmazza a használati mintát, míg a "formatervezési minta" elnevezés helyett a korábbi kategóriát (ipari minta) nevesíti.
A jogdíj fogalmát a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 2003-ban vezette be. Ez a fogalom sem hibátlan: az iparjogvédelmi kategóriákat nem sorolja fel kimerítően [csak a szabadalmat, a védett eljárást (ki tudja, mit kell ez alatt érteni?) és a védjegyet nevesíti], viszont kiegészíti a "hasonló jogokkal", így szélesítve a kört. Ide sorolja a know how-t, az üzleti titkot és a szerzői jogok, valamint a szerzői joggal szomszédos jogok ellenértékét. Mindez azért problémás, mert 2002-től az Szjt. bevezette a kapcsolódó jogok kategóriáját, amely - a szomszédos jogok mellett - a nem eredeti adatbázisok előállítóit megillető jogokat is magába foglalja. Úgy tűnik azonban, mintha a Tao. jogdíj fogalmába ez utóbbiak nem tartoznának bele.
Az Áfa törvény nem nevesíti konkrétan a szellemi tulajdon tárgyait. A törvény ugyanakkor szolgáltatásnyújtásnak minősíti - egyebek között - a jogok és más immateriális javak átengedését, következésképpen a szellemi tulajdon valamennyi kategóriájára kiterjed az Áfa törvény tárgyi hatálya. Ezen belül azonban, nincs további bontás; a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások részletesebb kategóriarendszere a vámtarifaszámokra, illetve az SzJ számokra épül.
A számviteli törvény (Sztv.) kategóriarendszere a legproblémásabb, mivel egyrészt következetlenül használja a szellemi termék fogalmát (pl. a vagyoni érték jogokként kimutatandó immateriális javak közül kizárja a szellemi termékeket), másrészt a szellemi termék kategóriáját felváltva használja a szellemi tulajdon tárgyainak és a szellemi tulajdonjogok tartalmának a megjelölésére (pl. megjelenik benne a szabadalom, a védjegy - a használati mintára és a mikroelektronikai félvezető termékekre vonatkozó utalás nélkül - és az elavult ipari minta kategória, viszont a szerzői jogon belül csak a szoftver termékeket nevesíti, a szerzői jogi védelem más tárgyaira való hivatkozás nélkül).
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény a szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységekből származó jövedelmekre irányadó járulékfizetési előírásokat a szellemi alkotások teljes körére (a találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog) kiterjesztette. Ez a felsorolás az első, amely pontosnak és teljes körűnek tekinthető.
Az már tényleg a fogalmi zűrzavar betetőzése, hogy a nemzetközi fizetések jogcímeiről szóló 256/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet melléklete a következőképpen definiálja a szabadalmi és licencdíjakat: eszmei javak használata után kapott és teljesített fizetések (szerzői, kiadói jogdíjak szabadalmi díjak, névhasználati díjak, licencdíj, know-how-díj, védjegy, franchise, goodwill, koncessziós díj stb.).
A fentiekből nyilvánvalónak tűnik, hogy nem halogatható tovább a pénzügyi törvények (különösen az Szja tv., a Tao. és az Sztv.) szellemi tulajdonra vonatkozó kategóriáinak megújítása és egységesítése (közös nevezőre hozása). Félő azonban, hogy erre csak az első komolyabb jogalkalmazói tévedés vagy félreértés felmerülésekor szánják rá magukat a törvényhozók. ■
Visszaugrás
