Hajdú Dóra: A fájlcserélés elleni küzdelem egy lehetséges útja. Három a francia igazság?* (IJ, 2011/3. (44.), 95-101. o.)

Az információ-technológiai vívmányok 20. század második felétől felgyorsuló fejlődésének köszönhetően a szerzői jogok megsértésének újabbnál-újabb formái alakultak ki. Az internetről megszámlálhatatlanul áradnak a felhasználók felé a szerzői művek, amelyeknek védelmét a megváltozott körülmények között is biztosítani kell. Ezért a jogalkotónak reagálnia kell az olyan változásokra, amelyet például a fájlcserélés megjelenése és elterjedése indukált.

Jelen tanulmány célja nem a fájlcserélés jelenségének bemutatása,1 hanem a jelenségre adható lehetséges reakciók egyik típusának elemzése négy európai példán keresztül. A legalaposabb elemzést az úttörőnek számító francia megoldás kapja, hiszen ez volt az első nyugati minta.2 A francián kívül az angol, ír és belga példát kívánom bemutatni. A választás nem ad hoc jellegű: hasonló gazdasági-társadalmi környezetben, common law és kontinentális jogrendszerbe tartozó példákról van szó, amelyek kitűnően szemléltetik az egy témára adható válasz-variációk sokszínűségét.

A tanulmány a XXX. Jubileumi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára készült azonos című dolgozat rövidített, szerkesztett változata. A jelen tanulmány a dolgozat kéziratának 2010. október 4-ei lezárásakor rendelkezésre álló információk alapján fennálló állapotot tükrözi. Épp ezért a közeljövőben egy, az azóta bekövetkezett változásokat, aktualitásokat bemutató újabb tanulmány elkészítése is indokolt lesz.

1. Franciaország3

A francia HADOPI-törvények megalkotása nem előzmény nélküli. Már korábban is létezett olyan szabálysértési tényállás, amely a szerzői jogok megsértését általános jelleggel szabályozta.4 A 2006-ban elfogadott DADVSI-törvény5 egyéb tényállásokat is bevezetett.6 A tényállások célja a szerzői jogok védelmének generális biztosítása volt. A Parlament már ekkor egy három csapás elvén alapuló rendszert próbált meg bevezetni, ez azonban nem jutott túl az Alkotmánytanács szűrőjén.7 Mivel a törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 2007 szeptemberében a kulturális és kommunikációs miniszter egy bizottságot bízott meg az új megoldásra vonatkozó javaslat kidolgozásával.8 A munka eredményeként közzétett jelentés, amit a bizottság elnöke után Olivennes-megállapodásnak neveznek, a kulturális élet valamennyi szegmensének képviselői, valamint az internetszolgáltatók (internet service provider - ISP) közreműködésével készült.

A jelentés alapján elkészült törvényjavaslat parlamenti vitái 2009 márciusában kezdődtek meg. A jogalkotó célja a már létező büntetőjogi felelősség mellé egy enyhébb szankció bevezetése volt, aminek főleg a nevelő, preventív jellegét szerették volna hangsúlyozni a lépcsőzetes eljárás bevezetésével. A törvényjavaslat további céljaként a legális tartalmak növelését határozták meg. A célkitűzések megvalósítására egy külön hatóság felállítását tervezték.

A hosszúra nyúlt előkészítő munka és parlamenti vita meghozta a gyümölcsét: 2009 májusában a képviselők elfogadták a törvényt. A folyamat lezárásaként már csak a törvény köztársasági elnök általi aláírása és kihirdetése váratott magára, amely azonban az Alkotmánytanács döntése miatt meghiúsult. Képviselők egy csoportjának indítványára az Alkotmánytanács ugyanis alkotmányellenesnek találta a javaslat szívét jelentő, a "riposte graduée" elvét bevezető rendelkezéseket.9

A kormány viszont ragaszkodott az elképzeléseihez, így még 2009 nyarán a Parlament elé terjesztette az Alkotmánytanács döntésének megfelelően átszabott új törvényjavaslatot. A képviselők egy része ezt is megtámadta - a rendszer lényegét tekintve immár sikertelenül.10

Ezzel viszont még mindig nem zárult le a fájlcserélés elleni küzdelem szabályozásának egyre csak duzzadó folyama, mivel a törvény alkalmazásához nélkülözhetetlen volt a végrehajtási rendeleteinek megalkotása.11

1.1. Az első HADOPI-törvény12

A törvény egy jogi személyiséggel rendelkező független hatóságot13 hozott létre.14 A hatóságra három feladat ellátását bízta a jogalkotó:15

1. A legális kínálat fejlődésének elősegítése és a szerzői és szomszédos jogok által védett művek legális vagy illegális felhasználásának felügyelete az on-line kapcsolat biztosítására szolgáló elektronikus hálózatokon (vagyis az interneten).

2. E művek védelme a fent említett hálózatokon elkövetett jogsértésekkel szemben.

3. Szabályozási és felügyeleti feladatok ellátása a védett művek azonosításának és védelmének technikai jellegű kérdéseit illetően.

Megállapítható, hogy a hatóság központi feladata a védelmi funkció ellátása,16 mivel szabályozási és felügyeleti funkciója már a DADVSI-törvény által korábban létrehozott hatóságnak is volt. Ennek a funkciónak a bevezetése jelenti az egész eljárás elvi alapját.

A bevezetni kívánt rendszer központi eleme az internet-hozzáférés jogosultját, azaz az előfizetőt terhelő kötelezettség. Ez abban áll, hogy az előfizetőnek felügyelnie kell az internet használatát, hogy az ne valósítsa meg a szerzői jog vagy szomszédos jogok által védett művek többszörözését, nyilvános előadását, nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételét, vagy nyilvánossághoz közvetítését.17 Amennyiben a kötelezettség teljesítésének az előfizető nem tesz eleget, a három lépcsőből álló szankcionáló mechanizmus mozgásba lendül, amelyet vázlatosan az 1. ábra szemléltet:

1. ábra: A francia rendszer működése az első törvény szerint

A törvénytervezet szerint az eljárás megindítására meghatározott személyi kör jogosult - így többek között a jogvédő szervezetek, illetve az ügyész, a szerzők és jogutódaik közvetlenül azonban nem - hat hónapnál nem régebben elkövetett jogsértés esetén,18 amely határidő minden lépcsőnél újrakezdődik. A tervek szerint az előfizető azonosítása az IP-címe alapján történik.

A hatóság első lépcsőként az előfizető ISP-jén keresztül elektronikus úton felhívja őt a kötelezettségének teljesítésére, és egyben felhívja a figyelmét az ismételt mulasztás esetén alkalmazandó szankciókra.19

Amennyiben az első értesítés elküldésétől számított hat hónapon belül a kötelezettségszegés megismétlődik, a hatóság ugyanilyen tartalmi elemekkel ismét e-mailben értesítheti az előfizetőt a jogsértésről, de dönthet úgy is, hogy ajánlott levelet küld neki.20 Ez jelenti a második lépcsőfokot.

Az értesítéseknek mindkét esetben tartalmazniuk kell a mulasztást megvalósító cselekmények pontos időpontját, viszont nem tartalmaznak adatot a jogsértéssel érintett műről.21 Ez a rendelkezés a parlamenti viták során az internet-felhasználók magánélethez fűződő jogainak védelme érdekében került a törvényszövegbe. Az internet-felhasználó észrevétellel élhet az értesítésekkel szemben,22 azok megalapozottságát viszont csak a szankciót megállapító döntés ellen benyújtott jogorvoslatban vitathatja.23

Harmadik lépcsőben, amennyiben megállapítást nyer, hogy az internet-előfizető az ajánlott levél megérkezésétől számított egy éven belül ismételten megszegte az internet-hozzáférés felügyeletére vonatkozó kötelezettségét, a hatóság kontradiktórius eljárás keretében, a kötelezettségszegés súlyától függően, az alábbi szankciók valamelyikével sújthatja az előfizetőt:24