Svédországban 1978-ban törvényt hoztak az alkoholtermékek reklámozásának korlátozásáról (továbbiakban: Alkoholreklamlagen). Az Alkoholreklamlagen értelmében tilos alkoholterméket rádióban, tévében, nyomtatott sajtóban reklámozni. Kivételt jelentenek azok a kiadványok, amelyeket az árusítás helyszínén osztanak, továbbá azok a folyóiratok, amelyek a gyártók és forgalmazók részére készülnek.
1997-ben a Gourmet International Products AB (továbbiakban: GIP) által kiadott Gourmet nevű képesújságban három oldalon alkoholtermékek reklámjai jelentek meg. A lapot a boltokban nem árusították, csak az előfizetők juthattak hozzá. Az előfizetők 90 százaléka egyébként kereskedő és termelő volt, mindössze 10 százaléka volt magánszemély.
A fogyasztóvédelemmel foglalkozó svéd ombudsman a bíróságtól kérte a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, illetve bírság kiszabását. A GIP védekezésében arra hivatkozott, hogy a svéd törvény ellentétes a közösségi joggal. A bíróság bizonytalan volt, így az eljárást felfüggesztve a Római Szerződés 234. Cikke1 alapján az Európai Bírósághoz fordult előzetes döntésért. A svéd bíróság két kérdésre keresett választ. Egyrészt, hogy a Római Szerződés 28. Cikke (tagállamok közötti behozatal mennyiségi korlátozásának, valamint azzal azonos hatású intézkedésnek a tilalma), továbbá a Római Szerződés 49. Cikke (az országhatárokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadsága) kizárja-e a tagállamok számára a lehetőséget, hogy az alkoholtermékek reklámozásának teljes tilalmáról jogot alkossanak. Másrészt, hogy a szóban forgó tilalom igazolható-e, és ha igen, akkor arányban áll-e az emberek egészségének védelmét szolgáló célkitűzéssel.
Az Európai Bíróság ítéletében3 rámutatott, hogy egy tagállamban az alkoholtermékek reklámozásának teljes tilalma a más tagállamokból származó piaci szereplőket kedvezőtlenebbül érinti, mint a hazaiakat. Reklámok hiányában felerősödik annak jelentősége, hogy a fogyasztók jobban ismerik a hazai termékeket, mint a külföldieket. Az alkoholtermékek esetében fokozottan érvényesülnek a nemzeti hagyományok és a helyi szokások, így erős marketing tevékenységet igényelnek az új (főleg külföldi) termékek. Az Alkoholreklamlagen akár a más tagállamból származó termékek piacra való jutását is meghiúsíthatja.
Az Európai Bíróság e kérdésnek a konkrét viszonyokra vetített elemzését, illetve az ebből fakadó következmények alkalmazását a nemzeti bíróságra bízta, megelégedett azzal, hogy felhívta a figyelmet az áruk szabad mozgását fenyegető veszélyre.
Az Európai Bíróság ezután azt vizsgálta, hogy a Római Szerződés 30. Cikke4 alapján a reklámozási tilalom igazolható-e az emberek egészségének védelmével. A Gourmet ítélet szerint a Cikk alkalmazhatóságához a következő feltételeknek kell együttesen teljesülnie:
a) A szabályozásnak arányban kell állnia a céllal, azaz az alkoholfogyasztás visszaszorításával.
Figyelembe kell venni, hogy a kívánt cél milyen mérsékeltebb eszközökkel valósítható meg [lásd: c) pont!]. A konkrét esetben számításba kell venni például, hogy Svédországban kimondták az alkoholtermékek kiskereskedelmi forgalmazásának állami monopóliumát, továbbá a 20 éven aluliak nem vásárolhatnak alkoholtermékeket.
A szabályozás hatékonyságát csökkenti az Interneten található reklámok bősége, továbbá, hogy az úgynevezett PR-cikkek (szerkesztőségi cikkek) megengedettek. Ez utóbbin olyan újságcikk formájú, szerkesztett írás értendő, amely termék népszerűsítésével foglalkozik.
b) A szabályozás nem járhat önkényes megkülönböztetéssel a tagállamok közötti kereskedelemben, és nem jelentheti a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozását.
Az Európai Bíróság jelezte, hogy vélelmezi a svédek jóhiszeműségét, nem talált bizonyítékot arra, hogy a törvény valódi célja a hazai piac védelme lenne.
c) A jogi és ténybeli körülményekből, amelyek a tagállamban jellemzik a szóban forgó esetet, egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az egészség védelme enyhébb, a Közösségen belüli kereskedelmet kevésbé befolyásoló eszközökkel nem biztosítható. (E feltétel az arányosság elvéből következik: az a) pont alpontjaként is felfogható.)
- A 30. Cikk alkalmazhatóságának fenti feltételeit a Bíróság joggyakorlatából a következő három ponttal egészíthetjük ki:
d) Adott területen ne legyen közösségi jogi szabályozás. Amennyiben van, úgy az elsőbbséget élvez a nemzeti jogszabállyal szemben.
e) A nemzeti szabályozásnak a 30. Cikkben felsorolt célok valamelyikét kell követnie (közerkölcs, közrend, közbiztonság... emberek egészségének védelme...).
f) A szabályozásnak objektíven szükségszerűnek kell lennie a kitűzött cél szempontjából.
A konkrét jogi és ténybeli elemzést ez esetben is a svéd bíróságnak kell elvégeznie, az Európai Bíróság csupán azokat a szempontokat jelölte meg, amelyeket a 30. Cikk alkalmazásánál figyelembe kell venni.
Az Európai Bíróság foglalkozott az esetnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával való kapcsolatával is (Római Szerződés 49. Cikk). E téren ugyanazokra a következtetésekre jutott, mint az áruk szabad mozgásával össszefüggésben. A Gourmet eset tehát egyszerre érinti két alapszabadság tartalmát, s mivel a kivétel, vagyis az egészség védelme (a szolgáltatás szabadsága esetében pedig a közegészségügy) lényegében mindkét alapszabadságnál megegyezik (Római Szerződés 55. Cikke által alkalmazni rendelt 46. Cikk, illetve a 30. Cikk), így a konklúzió is ugyanaz.
A Gourmet eset jelentőségét jól érzékelteti, ha áttekintjük a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés értelmezéséről szóló jelentősebb ítéleteket. A hely szűke miatt mindössze három korábbi (klasszikus) ítéletet elevenítek fel:
a) Dassonville eset5 (1974)
A Nagy-Britanniából Franciaországba importált whiskeyt Dassonville úr tovább kívánta exportálni Belgiumba. Itt azonban adminisztratív akadályokban ütközött: a belga hatóságok megkövetelték, hogy brit vámszervek által kiadott nyilatkozatot mutasson be arról, hogy a termék eredet-megjelölése hivatalosan történt meg. A kereskedő nehéz helyzetbe került: egy olyan állam igazolását kérték tőle, amellyel ő nem is került kapcsolatba az áru szállítása során. Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy az intézkedés alapjául szolgáló belga jog korlátozza a tagállamok közötti kereskedelmet.
A Dassonville formula a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést így definiálja: "minden olyan, a tagállamok által bevezetett kereskedelmi előírás, amely képes közvetve vagy közvetlenül, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozni a Közösségen belüli kereskedelmet".
E korai definíció - szemben a jog formájával - az eredményre (a hatásra) helyezi a hangsúlyt, s még nem tesz említést a diszkriminációról.
b) Cassis de Dijon eset6 (1979)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
