"We are under a constitution, but the constitution is what the judges say it is." Charles Evans Hughes, Sr. az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága bírájának - szállóigévé vált - gondolata a kontinentális jogrendszer keretei között, és a jelen tanulmányban elemzett polgári eljárásjogi kérdésben is érvényes. A bírói hatalom - a jogértelmezés legális keretei között - jogalakító funkciót is betölt. A VIII. Pp.-novella alapvető változást hozó eljárásjogi reformjának egyik sarkalatos - a bíróság jogcímhez kötöttségének - kérdésében a vitát a Legfelsőbb Bíróság már akkor eldöntötte, amikor az még el sem kezdődött. Ennek hátterében - úgy gondolom - egyfelől a bírói hivatás iránti mély elkötelezettség állt, másfelől az évtizedek alatt rögzült sémák, sztereotípiák gondolkodást formáló kötőereje. A 2000. évet megelőzően szocializálódott és a bírósági hierarchia csúcsán álló bírák nem tudták és nem is akarták befogadni azt, hogy a bíróság a felek polgári jogvitáiban ne az igazság kiderítésére, az objektív anyagi jog érvényesülésére törekedjen, hanem formális, ún. alaki igazságosság érvényesülésére. Erre, a több ponton inkoherens eljárásjogi kódex rendelkezései révén, széles jogértelmezési területet biztosított a bíráknak - akaratán kívül - a jogalkotó.
Az alaki igazságosságot előtérbe helyező fair eljárás nézetem szerint nem zárja ki a jó és helyes döntés lehetőségét. Nem tartjuk elvetendőnek az igazság kiderítésére irányuló vagy arra törekvő polgári eljárást. Az anyagi igazság kiderítésére irányuló polgári eljárás szükségszerűen lassabb, költségesebb, de lehet hatékony, ha annak eljárásjogi eszközei adottak. Azonban a contra legem, a felek kérelmeitől eltérő, kifejezetten fel nem hívott jog, illetve jogok alapján lefolytatott polgári eljárásokat károsnak és a jogállamiságot gyengítőnek véljük. Különösen aggályos ez arra tekintettel, hogy a nyomozati elvű eljárás, a hivatalbóli (ex officio) bizonyítás és egyéb percselekmények főszabálykénti tilalma sem a jogelméletben, sem a bírói gyakorlatban nem vitatott.
A legrosszabb megoldásnak vélem a jelenlegi gyakorlatot, amikor a Pp. - főszabályként - nem biztosítja az anyagi igazság kiderítésére irányuló, a felek által megjelölt joghoz (jogcímhez) nem kötött eljárás eszközrendszerét, azonban a bírói jogértelmezés ezt követeli meg; megválaszolatlanul hagyva olyan kérdéseket, mint a res iudicata, a legitimatio ad causam és a kereset teljességének (kimerítésének) elve.
A kereseti kérelemhez és a kereseti kérelemben megjelölt joghoz (jogcímhez) kötöttség a polgári peres eljárás igazságossága körében a felek önrendelkezési jogához kapcsolódik rendszertanilag. A felek önrendelkezési jogának elvi, alkotmányos (alapjogi) tartalmát a 26/1990. (XI. 8.) és az 1/1994. (I. 7.) AB határozatok fejtik ki. Az Alkotmánybíróság ezen határozataiban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikkére, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére és 57. § (1) bekezdésére alapítottan mondta ki, hogy az önrendelkezési jog korlátozhatatlan alapjog, a bíróság a felek döntési-rendelkezési szabadságát nem vonhatja el. A bíróság a fél kérelmétől nem térhet el: azon túl nem terjeszkedhet. Ugyanakkor a bíróság döntésének a kérelem egészére ki kell terjednie, azt ki kell merítenie [az ítélet teljességének elve Pp. 213. § (1) bek.].
A polgári perben a rendelkezési jog[1] a "ne eat iudex ultra petita partium" elve alapján tartalmilag az jelenti, hogy
- a bíró nem terjeszkedhet túl a felek kérelmein (ultra petitum);
- a perbeli cselekmények foganatosítására és a perbeli döntések meghozatalára csak a felek kérelme alapján és azok kifejezett keretei (rendelkezései) között kerülhet sor.
A felek által megjelölt jogtól (jogcímtől) eltérő perbeli cselekmények, és a jogcímhez nem kötött ítéleti rendelkezés a fair eljárás követelményeibe[2] ütközik, az a jogalkotó által deklarált polgári per céljával nem egyeztethető össze. Az anyagi, objektív igazság kiderítése a felek erre irányuló eljárásjogi rendelkezéseinek hiányában csak a tisztességes peres eljárás, és a felek perbeli egyenlőségének sérelmével valósítható meg a hatályos eljárásjogi szabályozás mellett.
Az anyagi és az eljárásjogi igazságosság ütközése, érvényre jutása, valamint a felek rendelkezési joga és a bírói aktivitás (officialitás) olyan dichotóm fogalompárok, amelyekben a fenti jogelvek gyakorlati problematikája megnyilatkozik. A jogalkotó (jogpolitika), a jogtudomány, a jogalkalmazás és a különböző perbeli pozícióban lévő felek eltérő válaszokat adnak a jogcímhez kötöttség fennállására vagy fenn nem állására, illetve annak tartalmára vonatkozóan.
A polgári per igazságossága körében a hatályos szabályozás pontosítása, ellentmondásai feloldása szükséges: ha a VI. és VIII. Pp.-novellák teleologikus értelmezése alapján az alaki igazságosság, a fair és gyors eljárás elvét és a jogcímhez kötöttséget kívánja érvényre juttatni a jogalkotó, akkor az eljárásjog egész rendszerében (tárgyalás-előkészítés, határidők, szankciók, bizonyítás stb.) ezt következetesen és ellentmondásmentesen kell végigvezetnie. E körben át kell gondolni, hogy mely eljárásokban (bagatellügyek, személyállapoti perek, családjogi ügyek, abszolút szerkezetű jogok - tulajdoni perek - stb.) indokolt társadalom szociológiailag a fenti főszabály
- 27/28 -
alóli kivétel az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megtartása, ill. erősítése okán. E körben a joghoz jutás, az ügyvédkényszer (és e körben az ingyenes jogi segítségnyújtás) kérdéseit is tisztázni szükséges.
Ezen munka mérete és komplexitása szinte kényszeríti egy új, eljárásjogi Kódex megalkotását a társadalmi igények, a tudományos és a gyakorlati szempontok harmonizálása érdekében.[3] Különösen aktuálisnak tűnik ezen igény az új magánjogi Kódex alapján álló alanyi magánjogi igények hatékony érvényesítése érdekében.
A kereseti kérelem jogszabályi rendelkezéseit a hatályos Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 3. § (1)-(2) bekezdése, 213. § (1) bekezdése és 215. §-a határozza meg, a Pp. 247. § (1) bekezdése, 253. § (3) bekezdése, 267. § (1) bekezdése, 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése tartalmaz még rendelkezéseket.[4]
A fogalmi meghatározás körében a Pp. 121. § (1) bekezdése alapján meghatározott keresetlevél alatt azt az írásbeli beadványt értjük, amely a fenti jogszabályhely alapján a per megindításához szükséges adatokat, és a keresetet tartalmazza.[5] Kereset alatt a felperes első eljárási percselekményét értjük. A kereset fogalmát a polgári per útján érvényesíthető alanyi jog védelmének elsődleges eszközeként használjuk[6]. A kereset alapja a tárgyi joghoz kötődő jogállítás, így az meghatározott jogi tartalmat is jelenti (causa proxima), amelyet a keresetlevél kötelező kellékeként kell feltüntetni [annak alapjául szolgáló jog az annak alapjául szolgáló tények és bizonyítékai megjelölésével; Pp. 121. § (1) bek. c) pont].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
