Az INSOL Europe, a fizetésképtelenségi szakértők európai szervezetének bukaresti konferenciáján mutatták be azt a tervezetet, mely a határokon átnyúló európai fizetésképtelenségi eljárásokban az eljáró bírók és fizetésképtelenségi szakértők számára fogalmazza meg a kommunikáció és az együttműködés elveit. Az ún. Co-Co Project az INSOL Europe akadémiai szárnyának égisze alatt készült, és a két szerző Miguel Virgos, a madridi Autónoma Egyetem, valamint Bob Wessels, az amsterdami Vrije Egyetem professzora ismertette a konferencia hallgatósága előtt.
Az útmutató kidolgozásának oka az volt, hogy a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások szabályait rögzítő 1346/2000. számú Európa Tanácsi Rendelet (Európai Fizetésképtelenségi Rendelet) elvárásként fogalmazza meg a több tagállamban zajló fizetésképtelenségi eljárásokban eljáró szakértők tájékoztatási és együttműködési kötelezettségeit, azonban a tájékoztatás és főként az együttműködés konkrét formáit illetően kevés fogódzót ad.
Az útmutató célja, hogy lehetővé tegye a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások szakszerű, hatékony, gyors, költségkímélő lebonyolítását, amely így az adósi vagyon megőrzésével, maximalizálásával járhat. A célok között az is szerepel, hogy elkerüljék, vagy minimálisra csökkentsék a peres eljárásokat, a hitelezők számára okozott kényelmetlenséget.
Az útmutató természetesen nem kíván beavatkozni a nemzeti jogszabályokba, a fizetésképtelenségi szakértők nemzeti etikai szabályaiba, ugyanakkor megfogalmaz bizonyos elvárásokat a határokon átnyúló fizetésképtelenségi szakértőkkel szemben, melyek közül kiemelkedik magának az Európai Fizetésképtelenségi Rendeletnek, illetve alkalmazásának, gyakorlatának ismerete. A felszámolóknak érteniük kell a másik tagállamban folytatott eljárást, ebből adódóan célszerű, ha ismerik más tagállamok fizetésképtelenségi jogát.
Az egy adósra vonatkozó, de különböző tagállamokban eljáró szakértőknek közvetlenül, kijelölésük után azonnal fel kellene venniük a kapcsolatot egymással. Az információszolgáltatásnak ki kellene terjednie valamennyi lényeges információ biztosítására, amelyben a szakértőket kijelölték a többi, az adott ügyben eljáró szakértő számára. Az egymásnak nyújtott információknak különösen ki kellene terjedniük a benyújtott hitelezői igények elfogadására, az igények sorrendjére, a hitelezői értekezlet összehívására, a vagyon értékesítésére vonatkozó tervekre, az eljárások befejezésével kapcsolatos intézkedésekre, az esetleges egyezségre, illetve reorganizációs tervre, az adós vagyonával kapcsolatos információkra.
Az útmutató ajánlása szerint a külföldi eljárás felszámolójának hozzá kellene férnie ugyanazokhoz az információkhoz, melyhez a nemzeti eljárás felszámolója, illetve hitelezője hozzáférhet. A hozzáférésnek ki kellene terjednie a külföldi bírósággal történő közvetlen kapcsolattartás lehetőségére is, ami azonban nem helyettesítheti a helyi szakértők, tanácsadók igénybevételét.
Az útmutató külön foglalkozik a másodlagos eljárásban eljáró szakértő információnyújtási feladataival. A javaslat szerint a másodlagos eljárás szakértőjének haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztatnia kell a főeljárás felszámolóját a másodlagos eljárással kapcsolatos tényekről. Ezentúl a főeljárás felszámolója javaslatot tehet a másodlagos eljárásban érintett vagyon leghatékonyabb felhasználásra, értékesítésére.
Az együttműködés és az információszolgáltatás egyik kulcskérdése a kommunikáció nyelvének meghatározása. A javaslat ösztönzi az eljáró bíróságokat arra, hogy a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban végzéseiket ne csak a saját országuk nyelvén adják ki, illetve tegyék lehetővé a végzések lefordítását. Az eljáró felszámolóknak célszerű meghatároznia a kommunikáció nyelvét, ami az eljárási költségek csökkenését eredményezheti. A szerzők utalnak arra, hogy az üzleti kommunikáció nyelve az angol, ezért a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban is célszerű az angolt használni. Felhívták a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a kommunikáció során törekedni kell az egyszerű, világos fogalmazásra, a verbális kommunikáció esetén a lassú beszédre, elkerülve a bonyolult fogalmazást, a dialektus alkalmazását.
A bíróságoknak a nemzeti jogszabályoktól függően lehetőleg minél több dokumentumot el kellene fogadnia, amelyeket a szakértők által meghatározott nyelven nyújtottak be, anélkül, hogy előtte ezt a saját nyelvükre lefordítanák.
A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások eddigi gyakorlata is megmutatta, hogy az együttműködés egyik problémás kérdése a fő és másodlagos eljárásokban eljáró szakértők költségeinek, díjának rendezése. A javaslat szerint a szakértők költségeit és díját abban az eljárásban kell rendezni, amelyben kijelölésre kerültek. Ugyanakkor amennyiben a főeljárás felszámolójának felmerültek olyan költségei a másodlagos eljárás megindítása előtt, amelyek az ebben az eljárásban érintett vagyonnal kapcsolatosak, akkor ezeket a költségeket célszerű a másodlagos eljárás vagyonából megtéríteni.
A fő és a másodlagos eljárás felszámolójától elvárt, hogy az ügy valamennyi vonatkozásában együttműködjenek. Az együttműködés célja, hogy minimalizálja a szakértők közötti konfliktusokat, maximalizálja az adós reorganizálásának sikerességét, az adós vagyonának értékét. A szerzők javasolják, hogy az eljáró szakértők alakítsanak ki maguk között egy együttműködési protokollt, amely meghatározza az együttműködés konkrét formáit. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Sendo International ügyben az angol fő-eljárás és a francia másodlagos eljárás szakértői megállapodtak egy ilyen együttműködési protokollban, és azt benyújtották mindkét eljáró bíróság számára.
A javaslat szerint az együttműködés kiterjedhet a fő és másodlagos eljárásban található vagyon közös értékesítésére is, annak érdekében, hogy maximálhassák az értékesítés során elérhető bevételt. Erről a megoldásról célszerű az eljáró bíróságokat is tájékoztatni.
Amennyiben a főeljárás célja az adós reorganizációja, akkor a többi eljárás felszámolójának úgy kell eljárnia, hogy segítse a reorganizáció megvalósítását, illetve az adós vagyonának "going concern" alapon történő értékesítését, anélkül, hogy sértené a másodlagos eljárásban érintettek érdekeit. A fő és a másodlagos eljárás felszámolójának a reorganizációs eljárás finanszírozásában is célszerű együttműködni, a csődjogi szabályozás keretein belül lehetővé téve a reorganizáció alatt finanszírozást vállaló hitelező privilegizált besorolását.
A szerzők javasolják a bíróságok közvetlen kommunikációját, bár a Rendelet csak a felszámolók együttműködését írja kötelezően elő, de lehetőséget látnak a felszámolókon, vagy egyéb, a bíróság által megbízott szakértőkön keresztül történő együttműködésre is. A bíróságoknak törekedniük kellene arra, hogy a meghallgatásokra vonatkozó idézéseket, az ügyben meghozott végzéseket lehetőleg az ügyben eljáró felszámolónak megfelelő időben juttassák el. Amennyiben az ügyben eljáró külföldi felszámolók nem tudnak megjelenni a bíróságok előtt, tegyék lehetővé, hogy írásos észrevételeket tegyenek.
Az útmutató jelenlegi formájában javaslat, melynek véglegesítése az INSOL Europe 2007. évi monacói konferenciáján várható. ■
Visszaugrás
