Julesz Máté[1]: Környezetjog és kommunikáció (reklámjog, védjegy, versenyjog és jó hírnév) (IJ, 2007/1., (17.), 10-18. o.)

1. Bevezető gondolatok

A környezetvédelem szempontjai és azok kommunikálása a tömegekhez igen régi időkig nyúlik vissza. A Legfelsőbb Bíróság PK 3. sz. állásfoglalása értelmében a szomszédos ingatlanon - különösen a közös határvonal közelében - levő növényzet zavaró, károsító hatása miatt a növényzet eltávolítása iránt indított perben mindenkor azt kell vizsgálni, hogy a növényzet szükségtelenül zavarja-e a szomszédot ingatlana birtoklásában, okoz-e kárt, vagy fennáll-e a károsodás veszélye. A növényzet kivágására való kötelezésre kivételesen kerülhet sor, csak abban az esetben, ha az érdeksérelem más módon, így kártérítéssel sem hárítható el. A Deuteronómium 20,19 értelmében: Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. (...) Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekről tudod, hogy nem teremnek ehető gyümölcsöt...

Környezetvédelemmel az emberiség történetének hajnalától kezdve foglalkoztak gondolkodók, filozófusok, teológusok, majd jogászok és természettudósok. A környezet védelmének igénye jóval megelőzte a törvényalkotást. A konstitucionalizálás pedig egyenesen a huszadik századra maradt; országonként eltérő megfogalmazással, tartalommal. A normatív textus szintjén a természeti értékek védelme tűnt fel elsőként. Hazánkban ez egyértelműen az 1879. évi, ún. I. Erdőtörvényhez (v.ö. az 1852. évi osztrák Reichsforstgesetz), majd az 1935. évi II. Erdőtörvényhez köthető. A természetvédelem meghozta a nehezen kibontakozó, de mára elterebélyesedő környezetvédelmi jogi normaalkotást is. A normatív textus mögött meghúzódó bölcseleti megfontolások a törvényhozó koncepciójából kerültek a törvénykező asztalára.

Elemezni kell(ett) a normaalkotó valós szándékát, és korrigálni is, amennyiben az szükségesnek mutatkozik. Ez már a jogalkalmazás szintjét jelenti. A jogalkalmazás nívója pedig a gyakorló jogászok gondolkodásának függvénye. A jogi norma értelmezésének klasszikus kliséi mellett megjelennek új aspektusok. A kontradiktórikus ellentétpárok egy logikai négyzetté fejlődnek:

Ami környezetjog-ellenes, az környezetellenes is. Ami viszont környezetellenes, nem biztos, hogy környezetjog-ellenes is. Ugyanígy: ami környezetbarát, az környezetjogszerű is, de fordítva már nem feltétlenül áll meg. Ellenben a négyzet közepén elhelyezkedő kontradiktórikus kifejezés azt jelzi, hogy ami környezetjog-ellenes, az környezetjogszerű semmiképpen sem lehet, és fordítva. Csakúgy, mint: ami környezetellenes, az környezetbarát nem lehet, és fordítva: ami környezetbarát, az környezetellenes nem lehet.

A környezetjogszerű magatartás taszítja a környezetjog-ellenes entitást, amiből következik a normaalkotási kényszer, továbbá annak szükségessége, hogy az így - társadalmi szintű transzkontextuális diskurzus útján - megalkotott tervezet válhatna csak és kizárólag jogszabály-alkotási produktummá. A valóságban egy jogszabály megalkotásánál sok más, hangsúlyosabb tényező (is) szerepet kap. A végső termék kommunikálásának régóta megvan a bevett módszere: az utóbbi időkben az elektronikus információszabadság is lépésről lépésre bevezetésre kerül. A friss jogalkotási termékeken túl az esetjog is hamarosan Internetre kerül (2007. július 1-jétől[1]).

A környezetvédelmi jogban a jogellenesség a környezetjog-ellenességet jelenti; egy konkrét környezetvédelmi jogi norma kontrasztolását (ha egészen letisztítjuk a jelentéstartalmat). Ez a környezetjogi szabály egészének vagy egyes partikulusainak való ellentmondást takar. Legtöbbször az utóbbiról lévén szó, a környezetellenesség sem tökéletesen, hanem részleteiben - esetleg szektorális partikulusaiban - valósul meg. Innen (a környezetellenesség egészéből) direkten nem következtethetünk vissza a magatartás környezetjog-ellenességére. Feldarabolódik a morális egész, és így a juris dictio sem a magatartás egészét vizsgálja.

Az egyes főbb jogterületek mind tartalmaznak környezetvédelmi szabályokat. Nemcsak a sokat emlegetett környezetvédelmi, természetvédelmi és állatvédelmi kódex, de a munkavédelmi törvény, egyes büntető jogszabályok, természetesen az Alkotmány - és így tovább - megjelenítik a környezetvédelem igényét. Elsősorban az ember környezetét. Az ember egészségét védendő: így a munkajogban. De globális természet- és környezetvédelmi szempontok, nemzetközi egyezményeknek való megfelelés is a normaalkotás (esetleges implementáció) fő céljai között szerepel. Nehezen differenciálha-

- 10/11 -

tó az egyes környezeti értékrendek tartalma. Apróbb eltérésektől eltekintve, közös gondolatokat fogalmaznak meg. Az értékrendbeli különbségtétel leghangsúlyosabban a fejlett és a fejlődő világ ökonómiai ellentétei miatt az ökológiai faktorokban csapódik le. Mégis, ez utóbbi probléma feloldhatatlannak látszik a jelenkori szemlélő számára. A jogági párhuzamosság kérdése eltörpül a húsba vágó realitás gondjai mellett. A normakövetés bifurkálódik. A jogi normák követése a gazdasági érdekek súlya alatt erejét veszti a környezetvédelemben, míg az erkölcsi normák követése részben a társadalmi anarchia irányába is mutat (pl. zöld aktivisták fizikai közbeavatkozásai).

Úgy tűnik, a jog által biztosított keretek - etikai kódexek, társadalmi önszerveződések - nem nyújtanak kellő védelmet a környezeti-természeti értékek oltalmához.

A tömegtájékoztatásban számosan rétegzett a környezeti információ transzfere.

A köztudatban állami és kereskedelmi televíziózásról-rádiózásról, a sajtó tekintetében pedig ún. pártsajtóorgánumokról beszélnek az emberek. Jóformán alig akad politikai párt, amelyik a környezet védelmét ne tekintené programja részének. A környezettudatos nevelés azonban a pártsajtón kívül reked. A maroknyi környezetvédelmi (jogi) szaklapot leszámítva, csak a televízió és - esetenként - a rádió vállal fel és teljesít ilyen irányú küldetést. A kereskedelmi televíziózás és rádiózás a tapasztalatok szerint háttérbe szorítja a környezetvédelmi nevelést. Az állami média közvetít a mindennapi emberek számára közvetlenül ható környezetvédelmi műsorokat; ezt is szűkre szabott műsoridőn belül. A környezetvédelem ügyének kommercializálása tűnik az egyetlen lehetséges eszköznek ahhoz, hogy a jövőben környezetvédelemről még egyáltalán beszélni lehessen a médiában.

A tömegtájékoztatás rétegzettsége nemcsak a médiaeszközökben nyilvánul meg. A műsorok célközönségét is meg kell választani. A napszaknak megfelelően nézik a társadalom bizonyos csoportjai a tévét, hallgatják a rádiót. A munkahelyeken szóló rádió többeket érhet el, mint a nehezebben magunkkal vihető tévé. Az elektronikus média mindig gyorsabb volt és lesz is, mint a nyomtatott sajtó. A közvetítőanyag előállíthatóságánál fogva.

Továbbá a reklámok és eladási műsorablakok szerepét is disztingválni kell az egyéb műsorokétól. Egy társadalmi célú reklám, ha gyors és pergő, nagyobb hatást válthat ki a nézőben, mint egy ún. "természetfilm". Ugyanakkor részletező bemutatásra csak hosszabb időkeretben kerülhet sor. A gazdasági reklámok közvetített mondanivalójának motívumrendszerébe is beleférhet a környezet-, természetvédő szempontrendszer; eltérő ösztönzők mentén.

A társadalom felosztása jelen írás szempontjai alapján a következőképpen történhet:

- jogkövetők és természet-, környezetvédők;

- jogkövetők, de természet-, környezetvédelmi affinitással nem rendelkezők;

- szenzibilisek a környezet-, természetvédelemmel kapcsolatban, de nem jogkövetők;

- se nem jogkövetők, se nem érzékenyek a környezet-, természetvédelemre.

Az első francia bekezdés az optimális állampolgárt tükrözi, míg a negatív végletet az utolsó francia bekezdés jelenti. A Pareto-optimum a társadalmon belül akkor áll helyre, ha a polgárok fent említett négy típusa egyaránt érvényesíteni tudja preferenciáit. Ekkor azonban a logikai négyzet "környezetbarát" kategóriája mint morális tartalmú kategória szenved sérelmet. A "környezetjogszerű" mint jogi konceptus ettől még nem feltétlenül sérül. A "környezetellenesség" erkölcsi kategóriája és a "környezetjog-ellenesség" jogi fogalma is sérül a társadalom részvevőinek Pareto-optimális helyzetében, de ez - éppen a két fogalom negatív hozadéka miatt - kevésbé fontos a környezetvédő állam számára. Így a logikai négyzet felső két sarkában álló értékduál kisebb szerephez jut az optimális helyzet előállításakor. A négy francia bekezdés közül ellenben csak és kizárólag az utolsóban szereplők szempontjait negligálhatja a társadalom.

Altruista környezetvédő államból kiindulva a fent ábrázolt logikai négyzet és a társadalom négyes felosztása eltérő kommunikációs politikát igényel.

Eltérően kell (és lehet) társadalmunk egyes csoportjait a környezetvédelem ügye mellé állítani. A környezetvédelemmel szemben morálisan és jogi szempontból is elutasító csoporthoz lesz a legnehezebb megtalálni a kommunikációs csatornát. Feltételezni kell, hogy ők nem (vagy csekély mértékben) használják a hagyományos kommunikációs csatornákat, így a környezetvédelemmel kapcsolatos információ hozzájuk alig ér el. Az első három francia bekezdésbe sorolt társadalmi csoportok esetében azonban kevesebb ráhatással is mentális változás generálható.

Egy elméleti fejtegetés nem biztos, hogy a gyakorlatban is megállja a helyét, de mindenképpen megkönnyíti a praktikum dolgát: elemzéssel, előrevetítéssel. A régiek nyelvén szólva: jóslással.

A környezetvédelmi jog a kommunikációban megjelenhet képben, írásban, élőszóban. Az élőszó kivételével valamennyi média alkalmazza mindegyiket. Nyomtatott sajtó esetében a hatásfok az audiovizuális média miatt csökkent. Ez a környezetvédő állam számára nem jelent mindenképpen hátrányt. Legfeljebb a környezetvédelembe fektetett pénzeszközöket át kell csoportosítani. A "zöld pénzek" elkerülik majd a nyomtatott sajtó terrénumát, és reklámplakátok formájában csapód(hat)nak le.

Az audiovizuális média térnyerése, akárcsak az Internet által közvetített üzenetek újra felszínre hozzák a környezetvédelem időtlenségét. A környezetvédelmi politika a tér-idő koordináta-rendszerben mindig meg kell, hogy találja a helyét. Akkor is, ha az eszközei változnak. Folyamatos alkalmazkodás a technikai fejlődéshez és aktualizálás állhat a környezetvédő állam metodikájának fókuszában.

Környezetvédelem és környezetjog egyszerre és külön-külön is kommunikálhatók. A környezetjogtól lecsupaszított erkölcsi kategória, a környezetvédelem könnyebben emészthető az egyes néprétegek számára, de labilisabb helyzetet is teremt: a jogkövetés hiánya következtében könnyen átfordulhat az egész a negyedik francia bekezdésbe. A környezetjogi ismeretek kommunikálása - már az alapfokú oktatási intézményekben megjelenő tanítása:

- 11/12 -

élővilág-, környezetismeret-óra etc. - elengedhetetlen része kell legyen a mindennapoknak. A reggeli tanórától kezdve az esti híradóig. A társadalom jogkövető csoportjainak aktív szerepvállalása, a gazdasági élet szereplőinek ösztönzők nyújtása a környezetvédelemhez szükséges financiális eszközök elnyerése végett, az állam jogszabályalkotó mechanizmusa és az ökológiai tények egyformán fontos szerepet töltenek be ma és jövő környezetvédelmében. A civil szervezetek - társadalmi szervezetek, alapítványok (exceptis excipiendis) - szerepe megnőtt és tovább fejlődik. A történelmi kezdeményezések mellett az aktuálpolitikai megfogalmazások is közvetíteni igyekeznek a polgárok számára nélkülözhetetlen környezetjogi biztonság igényét. Az ózonlyuk és az üvegházhatású gázok etc. olyan, mindenki által ismert fogalmak, melyek mentén elhelyezhetők a környezetvédelmi kódexek, az integratív környezetvédelmi szempontokat megjelenítő törvények, az alkotmánytörvényi szinten vázolt főbb irányvonalak tartalmát közvetítő információk.

Etika és jog elválaszthatatlan a gyakorlatban egymástól. A kontradiktórikus értékduálok univerzális jelentéstartalommal bírnak. Az egyes ember környezetjog-követő magatartása és környezetbarát gondolkodása jól átlagolható. Ekként már az alkotmányos alapértékek között szereplő környezetvédelmi aspektus is megfelelően csepegtethető a társadalom részvevőinek. A megfelelő helyen és megfelelő időben elhelyezett reklámok, az állami dotációból készült, környezet- és természetvédelmet népszerűsítő műsorok mellett az altruista szerepvállalás is nélkülözhetetlen. A műsorvezető megszólalásai is közvetíthetnek felénk burkolt közléseket. Ezen információk a tudatalattiban építik ki a morális környezetvédelmi integrativitást. A környezetvédelmi jog integrativitása nyíltan megfogalmazott cél és eszköz.

A környezetvédelmi jog megjelenése a kommunikációban a közelmúlt médiatermékeiben manifesztálódik. A környezetvédelem ügye régi, de a kérdés szocializálása új eszközök igénybevételének enged teret. Az audiovizuális és a nyomtatott média fej fej mellett haladva támogatja az össztársadalmi környezetvédelmi érdeket; rákényszerítve a közömbös vagy tisztán elutasító csoportokat is a kooperációra.

...maga a jog nyilván nem képes meghatározni, hogy az egyének között mely hasonlóságokat és különbségeket kell figyelembe vennie ahhoz, hogy szabályai hasonlóan kezeljék a hasonló eseteket... Az általános erkölcsi és politikai szemléletek alapvető különbségei kibékíthetetlen véleménykülönbségekhez és nézeteltérésekhez vezethetnek. - írja Hart A jog fogalmában.[2]

2. Környezetvédelmi reklámjog

Hazánkban a környezetvédelmi reklámjog szempontjából tilos reklámfajták közé sorolhatók a természet-, illetve környezetkárosításra ösztönző reklámok (a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. tv. 4. § b) pontja alapján), továbbá a bull terrierek és keverékeik reklámozása (a módosított 1974. évi 17. tvr. 5. § (3) bek.), valamint az egészséges emberi környezet mint alapjog szempontjából a dohányreklámok bizonyos fajtái. Nagy-Britanniában az állat eredeti tulajdonságait veszik figyelembe annak veszélyességének meghatározásakor. Így egy bull mastiff vagy egy elefánt veszélyes strict (veszélyes üzemi), míg egy németjuhász csak általános felelősséget keletkeztet, attól függetlenül, hogy egy németjuhász is okozhat a gyakorlatban akkora sérülést, mint egy bull mastiff. Erre nézve gyakorlati esetek során alakították ki álláspontjukat a Law Lordok.

Saul Bellow, Nobel-díjas amerikai író 1974-ben megjelent Késő bánat (Him with his foot in his mouth) c. kisregényében per tangen-tem korképet ad az USA-ban akkoriban divatos pitbull-tenyésztésről: Humanitárius társaságok és polgárjogi csoportok törik a fejüket, hogyan védjék meg e gyilkos állatokat avagy gazdáik törvény adta jogait.[3]

A 2005. évi Magyar Reklámetikai Kódex értelmében a reklám nem tartalmazhat olyan elemeket, és nem kelthet olyan összhatást, amely az emberi élet, az egészség vagy a testi épség veszélyeztetését, a természetes és épített környezet és a köz- vagy magántulajdon károsítását, az állatok kínzását ösztönzi, támogatja, vagy igazolja (5. cikkely (9) bek.).

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 10. § (8) bek. értelmében a reklám nem ösztönözhet az egészségre, a biztonságra és a környezetre ártalmas magatartásra.

Veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények - külön törvényben foglalt egyéb feltételek mellett - csak abban az esetben reklámozhatóak, ha a reklám tartalmazza a reklámozott termék veszélyességi osztályának egyértelmű megjelölését (a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény 18. § (1) bek.). A törvény alkalmazásában veszélyesnek minősül az anyag, illetve készítmény, amely a következő három csoport valamelyikébe sorolható: a veszélyességet az anyagokban (készítmények esetén az alkotó komponensekben mint anyagokban) rejlő

- fizikai, fizikai-kémiai és kémiai;

- toxikológiai;

- ökotoxikológiai (a környezetet károsító)

tulajdonságok (intrinsic, intrinseque sajátosságok) határozzák meg.

Tilos a forgalomba hozandó veszélyes anyagot, illetve veszélyes készítményt nem veszélyesként reklámozni, illetve olyan kifejezést, megjelölést használni, amely a veszély nem megfelelő értékelését eredményezheti (Tv. 18. § (2) bek.).

Csomagküldés útján történő értékesítés esetén a termékre vonatkozó reklámhordozónak és a termék leírásának egyértelműen utalnia kell a megrendelhető termék veszélyességére (Tv. 18. § (3) bek.).

Mindez összhangban áll az Európai Tanácsnak a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról szóló 67/548/ EGK irányelvével és a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról szóló 88/379/EGK irányelvével.

A gyártó, illetve a forgalmazó köteles gondoskodni arról, hogy az általa gyártott, illetve forgalmazott személygépkocsi-típussal (típusváltozattal, kivitellel) kapcsolatos írott reklámanyag tartalmazza az adott típus (típusváltozat, kivitel) hivatalos üzemanyag-fogyasztási és hivatalos szén-dioxid-kibocsátási adatait. A hivatalos üzemanyag-fogyasztási és szén-dioxid-kibocsátási adatoknak az írott reklámanyagban történő megjelenítésével kapcsolatos minimális követelmények:

- legyen könnyen olvasható és ne legyen kevésbé feltűnő, mint az írott reklámanyag által közölt fő információkat tartalmazó rész;

- legyen könnyen érthető még egyszerű rátekintésre is;

- tartalmazza a hivatalos üzemanyag-fogyasztási és szén-dioxid-kibocsátási adatokat minden, az írott reklámanyagban található személygépkocsi-típusra (típusváltozatra, kivitelre vagy azokat csoportba foglalva az 1. § i) és j) pontja szerint).

A hivatalos üzemanyag-fogyasztási és szén-dioxid-kibocsátási adatokat nem kell megadni:

- gyártmány írott vagy elektronikus reklámanyagban, illetve elektronikus adathordozón történő reklámozása esetén;

- több személygépkocsi-típus (típusváltozat, kivitel) írott vagy elektronikus reklámanyag-

- 12/13 -

ban, illetve elektronikus adathordozón történő reklámozása esetén, ha az írott vagy elektronikus adathordozó a személygépkocsi-típusra (típusváltozatra, kivitelre) vonatkozó műszaki adatot nem tartalmaz (az új személygépkocsik üzemanyag-gazdaságossági és széndioxid-kibocsátási adatainak közzétételéről szóló 12/2002. (III. 14.) GM-KöViM-KöM együttes rendelet 7. §-a).

Az új személygépkocsira vonatkozó elektronikus reklámanyagnak, továbbá az új személygépkocsi reklámozását, megismerését, értékesítését szolgáló elektronikus adathordozónak tartalmaznia kell a következő tájékoztatást: "Az új személygépkocsi fajlagos üzemanyagfogyasztási és szén-dioxid-kibocsátási adatai megtalálhatók az üzemanyag-gazdaságossági ismertetőben, amely ingyenesen hozzáférhető minden eladási helyen és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen"; vagy tartalmazzon arra vonatkozó tájékoztatást, hogy az új személygépkocsi fajlagos üzemanyag-fogyasztási és szén-dioxid-kibocsátási adatai megtalálhatók a közlekedési hatóság Internet-honlapján, és tartalmazzon Internet-hivatkozást, amelyen keresztül közvetlenül elérhetők a hivatkozott adatok (ibid. 8. § (1) bek.). Ha az (1) bek. szerinti elektronikus reklámanyag vagy elektronikus adathordozó meghatározott új személygépkocsi-típusra (típusváltozatra, kivitelre) vonatkozik, tartalmaznia kell legalább a kombinált ciklus szerinti hivatalos üzemanyag-fogyasztási és hivatalos fajlagos széndioxid-kibocsátási adatot az 1. sz. melléklet 1. pont c) és d) alpontjainak megfelelően (ibid. 8. § (2) bek.). Az (1) és (2) bek. szerinti tájékoztatás az elektronikus reklámanyagban és az elektronikus adathordozón megadható képi vagy szóbeli formában. A képi megjelenítés egyszerű rátekintésre is közérthető legyen, és legalább annyira feltűnőnek kell lennie, mint az adott személygépkocsi-típus (típusváltozat, kivitel) egyéb műszaki adataira vonatkozó tájékoztatás. Biztosítani kell, hogy az elektronikus reklámanyag megtekintője az információt automatikusan megkapja, amint számára a reklám hozzáférhetővé válik (ibid. 8. § (3) bek.).

Mindez összhangban áll az Európai Parlament és a Tanács az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és a szén-dioxid-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról szóló 1999/94/EK irányelvével; módosította a 2003/73/EK bizottsági irányelv.

Hazánkban a (külön jogszabályban meghatározott) veszélyes mértékű zaj esetén a jegyző megtilthatja vagy korlátozhatja a kereskedő számára a hirdetés vagy figyelemfelhívás céljára szolgáló hanghatásokat okozó eszközök használatát, ha az az emberek nyugalmát jelentős mértékben zavarja (a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 6. § (6) bek. értelmében).

A francia Fogyasztóvédelmi Kódex L. 121-1. cikkelye a publicité trompeuse (félrevezető reklám) tilalmát mondja ki. A reklám félrevezető, amennyiben deliktumot realizál, így a környezet- vagy természetkárosításra ösztönzés esetében is. Egy másik megközelítés az összehasonlító reklám fogalmából vezethető le. Eszerint csak olyan tényekre szabad hivatkozni egy összehasonlító reklámban, melyeket bizonyítani is lehet. Így nyilvánvalóan kizárható az alaptalan környezet- vagy természetbarát jelzők felhozása. Franciaországban az efféle reklámoknak nincs divatja. Kivált elmaradoznak egy 1993-as ügy óta, amelyben mosószert reklámozott az érintett cég. Először megjelent egy reklám, mely szerint a hagyományos mosószerektől fekete lesz a víz és elpusztulnak a halak. Aztán jött az új mosószer, mely tiszta, egészséges vizet hagyott maga után, mert - a reklám szerint - foszfátot tartalmazott. Végezetül megjelent egy ellenreklám, mely a foszfát hatását negatívan mutatta be. Ebből jogi és társadalmi vita keletkezett, melynek mai napig tartó hatása, hogy efféle reklámokkal nem találkozhatunk Franciaországban. Létezik egy code de conduite, egy reklámetikai kódex, mely iránymutatóul szolgál.

Az Egyesült Királyságban viszont mindennaposak az összehasonlító reklámok.

Példa erre az előnyös kölcsönfeltételeket hirdető bank esetén az előzetesen bemutatott prémbundaellenes reklám. Az nyilvánvaló ürügy, hogy a férfinak azért van szüksége pénzre, mert a kutyája szétmarcangolta egy hölgy szőrmekabátját. Ilyen esetben voltaképp erkölcsileg elítélendő a természetvédelem ügyét anyagi haszonszerzésre felhasználni, ám jogilag senki nem marasztalható el ezért. Ez a reklámtípus (hiszen tipikusnak mondható) nem számít tilos reklámnak. A reklám funkciója elsősorban a meggyőzés, ebből következően nem lehet teljesen objektív - vallja Fazekas Judit.[4]

Ugyanez a reklámtípus - ahogyan a United Benettons ügyben - német és osztrák területen gefühlsbetonte Werbung (érzelmekre építő reklám) gyanánt a bíróságra került, és elmarasztalták a reklámozót.

Az olajban fürdő kacsák látványát használta fel reklámjában a United Benettons, melyért a német Bundesgerichtshof elítélte, tekintettel arra, hogy az emberek részvétérzelmével nem szabad visszaélni. A német bíróság más esetekben is jogsértőnek találta az emberek környezetbarát érzelmeire építő reklámokat: 1985. február 14-i határozatában a hamburgi tartományi bíróság az Aktion Grüner Groschen reklámkampányt mondta ki jogellenesnek.

A 2005. évi Magyar Reklámetikai Kódex értelmében a társadalmi célokra (is) hivatkozó gazdasági reklámból egyértelműen ki kell tűnnie a reklám gazdasági jellegének (7. cikkely (2) bek.). A társadalmi célú reklámokra a Kódex 17. cikkelye külön szabályokat állapít meg.

Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről rendelkező 2001. évi CVIII. törvény értelmében az elektronikus hirdetést, illetve a közzétételt a szabályozott szakma gyakorlására irányadó szabályok, a szakmai érdekképviseleti szervek saját tagjaikra vonatkozó magatartási szabályai, valamint az ezen szervek által alkotott etikai szabályok is megtilthatják, korlátozhatják, illetve a hirdetés tartalmára vonatkozó követelményeket határozhatnak meg (14/A. § (1) bek.). Az állam ösztönzi különösen magatartási kódexek kidolgozását (15/A. § (1) bek. a) pontja).

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 2. § j) pontja e Tv. céljai és alapelvei közé sorolja, hogy a környezetvédelmi követelmények érvényesüljenek az elektronikus hírközléssel összefüggésben.

Az EU megfogalmazza az egészséges környezethez való jog Magyarországon is alkotmányos (Alkotmány 18. §) alapelvét.

A gazdasági reklámtevékenységről szóló hazai 1997. évi LVIII. tv. 3. § (6) bek. értelmében reklámban anyagot, terméket, technológiát környezetvédelmi szempontból minősíteni, kedvező környezeti tulajdonságaira utalni csak a környezetvédelmi törvény értelmében megkülönböztető jelzést jogosultan használók esetében lehet. Ugyanezen törvény 7. § (3) bekezdése szerint a termék környezet- vagy természetkímélő jellegével, energiafelhasználásának ismérveivel kapcsolatosan megnyilvánuló megtévesztés tilalmazott.

Nagy-Britanniában az elmúlt időkben green claim bár előfordult mint a félrevezető reklám egyik fajtája. A görögországi, 1977. évi Reklámtörvény III. függelékének 1-2. §§-ai szerint tilos a környezet- és ökológiatudatos magatartás ellen irányuló, illetve a vevők környezettel kapcsolatos informáltságának hiányát kihasználó reklámot közzétenni.

- 13/14 -

A Holland Királyságban a Milieu Reclame Code (a reklámtevékenység környezetvédelmet érintő szabályairól rendelkező törvény) értelmében nem ösztönözhet a reklám környezetkárosításra (11. cikkely: milieu-onvriendelijk gedrag), továbbá az olyan "abszolút" tartalmú kijelentések, mint a "zöld", "tiszta", "környezetnek hasznos" (green claims) bizonyítására kötelezhető a reklámozó (2. cikkely: geen misleiding; a környezetvédelemben elért csekély jelentőségű eredményeket tilos megtévesztően nagy jelentőségűként tálalni a reklámban). Belgiumban a Code de la publicité écologique (a hollandiai Milieu Reclame Code pendant-ja) 1. cikkelye arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad visszaélni a reklám célközönségének az esetleges környezetvédelmi járatlanságával. A 2. cikkely a környezetvédelemmel szembeni magatartásra ösztönző reklám tilalmát kodifikálja. A 3. cikkely megfogalmazza, hogy a reklámozott áru vagy szolgáltatás környezetre gyakorolt hatását tilos hamis színben feltüntetni. Az olyan abszolút tartalmú állítások, mint a bon pour l'environnement (jót tesz a környezetnek) vagy écologiquement sur (környezetiártalom-mentes) a 7. és a 14. cikkely értelmében bizonyítási kötelezettséget vonnak maguk után. A 9. cikkely - szintén a 14. cikkelyben foglalt bizonyítási kötelezettséghez utalva - a tudományosság látszatát hamisan keltő, környezetvédelmet érintő reklám tilalmát mondja ki.

A reklámtevékenység a fogyasztóvédelmi környezetjog indikátora minden országban. Vannak olyan államok, ahol ezek az indikátorok globálissá tágult teret kapnak, és így elenyésznek jelentőségükben, ám léteznek olyan országok is, ahol a joggyakorlat szigorral tekint a gazdasági reklámokra, így a környezetvédelmi reklámtevékenységre. A hazai környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. tv.) 81/A. §-a a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS = Environmental Management and Auditing System) honosította meg Magyarországon. A környezethasználó környezeti auditálást követő környezeti nyilatkozatát nyilvánosságra is hozza - pl. sajtóban, médiában -, ám az EMAS-nyilvántartásban való szereplést a reklámokban el kell határolni a környezetbarát termékcímkétől. A 214/2006. (X. 31.) Korm. rendelet 4. § (1) bek. értelmében, aki az EMAS-nyilvántartásban nem szerepel és a 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IV. melléklete szerinti logót jogosulatlanul használja, 5000-től 500 000 forintig terjedő bírsággal sújtható.

Olyan parajogi intézmények, mint egyes gazdasági-társadalmi önszerveződések is megjelennek a környezetvédelmi reklámjog porondján. A Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (KÖVET) 2006-ban is pályázatot hirdetett a Környezeti Megtakarítás Díjak elnyerésére. A pályázati kiírás szerint a pályázó olyan jogi személyiségű szervezet lehet, amelynél az elmúlt öt évben megvalósult olyan intézkedés, mely környezeti és gazdasági hasznot egyaránt hozott. A pályázó esettanulmányában fejti ki ezen intézkedését. Rendelkezésre kell állniuk a hasznokat bemutató alapadatoknak; úgymint a) környezeti javulás - pl. X tonnával kevesebb hulladék, Y KWh-val kevesebb felhasznált energia, Z tonnával kevesebb szén-dioxid-kibocsátás -, b) beruházási költség, c) éves működtetési költség, d) éves megtakarítás és e) az ezekből számított megtérülési idő. Az esettanulmány publikálásra kerül az Ablakon bedobott pénz V. c. kötetben és felkerül egy nemzetközi - cseh, szlovák, lengyel, román - honlapra.

3. Fogyasztóvédelmi környezetjog

Jean-Louis Bobin szerint a fenntartható fejlődés három alappillére: a társasági szint, a gazdaság és a környezetvédelem.[5]

Az EK Szerződést módosító Amszterdami Szerződés a 100a cikkelyhez egy új (3) bekezdést iktatott be: a Bizottság az (1) bekezdésben jelzett javaslatában (a belső piac kiépítését vagy funkcionálását célzó tagállami normák közelítésére irányuló aktusok tervezetében) az egészségre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozóan a védelem magas szintjét veszi alapul, különös tekintettel bármilyen új tudományos tényen alapuló fejlődésre.

A tisztességes magatartás, a fogyasztó megtévesztésének tilalma, a szakszerű és megfelelő tájékoztatáshoz való jog, a zavarás tilalma, továbbá az Alkotmányból folyó egyéb jogok megfelelő támpontul szolgálnak a jogalkalmazónak a jogértelmezésben. Fontos kiemelni továbbá a fogyasztó egészségének és biztonságának védelméhez, a gazdasági érdekeinek védelméhez, a kártérítéshez, az információhoz és oktatáshoz, továbbá az érdekképviselethez való jogát.

A francia fogyasztóvédelmi jogi szakirodalom arra az egyenlőtlenségre hívja fel a figyelmet, hogy a fogyasztó és a kereskedő nincs egyenlőképpen tájékoztatva az áru jellegéről. A kereskedő mindig lépéselőnyben van.[6] A Code Civil 1602. cikkelye egy prekontraktuális kötelezettséget ró a kereskedőre: a kereskedő még az adásvétel aktusa előtt köteles a vevőt megfelelően informálni. Az ennek hiányában bekövetkező kárt a kereskedő viseli. Calais-Auloy és Steinmetz fogyasztóvédelmi kézikönyvében kiemeli, hogy a Code Civil ezen szakaszát csak a 20. század kilencvenes éveiben vették elő.[7]

Az új magyar Ptk.-tervezet 5:32. §-a értelmében ha jogszabály a kötelezettet a fogyasztóval szemben külön tájékoztatási kötelezettséggel terheli, a kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.

Franciaországban a buborékos víz, a vaj és a sajt kivételével minden élelmiszeren fel kell tüntetni annak összetevőit, így az emberi környezetnek és egészségnek való megfelelőségét. Ez következik a francia Fogyasztóvédelmi Kódex L. 111-1. cikkelyéből (az 1992. január 18-i törvény): az eladó vagy szolgáltatást nyújtó kereskedő az áru, illetve szolgáltatás tekintetében köteles megadni minden tájékoztatást. Franciaországban a DGCCRF (Direction générale de la concurrence, de la consommation et de la répression des fraudes, azaz a fogyasztóvédelmi felügyelőség) felügyelői ellenőrzik e szabályok betartását is.

4. Hulladék és védjegy

A francia, 1998. július 20-i 98-638. sz. rendelet a csomagolóanyagok környezetbarát karakterisztikáját írja elő. Az 1. szakasz 3. pontja a reciklálás, az energetikai újrahasznosítás, a komposztálás és a biodegradálás szempontjait határozza meg. Az e rendelet függelékében feltüntetett, áthúzott szemetesláda ábrázolással jelzik, hogy az akkumulátort szelektíven kell gyűjteni, mivel ártalmas vegyi anyagokat tartalmazhat. Hulladékkal előidézett szomszédjogi zavarás esetén a Code Civil 1382. szakasza alapján jár kártérítés, amennyiben azonban a hulladékról a tulajdonos már a terület megvásárlásakor tudomással bírt, ez nem jelent beleegyezést (acquiescement) a hulladékkal megvalósított zavarásba.

Fogyasztóvédelmi törvényünk a címkézés kapcsán előírja, hogy a termék környezet- és természetkímélő jellegét tüntessék fel látható helyen.

A környezetvédelmi törvény és a fogyasztóvédelmi törvény értelmében kötelező feltüntetni a termékdíjköteles és a környezetterhelési díj fizetése alá vont termékek esetében a környezetterhelés jellegét. A szabályozás célja a társadalmi szinten keletkező hulladék

- 14/15 -

mennyiségének csökkentése és a környezettudatos fogyasztói magatartás kialakítása.

A környezetjog mint jogágakon keresztülfekvő jogterület és a polgári jog kapcsolatrendszere Németországban is kimutatható. A Kreislaufwirtschafts- und Abfallgesetz szól a csomagolóanyagok környezetbarát karakterisztikájáról. Létezik egy ún. zöldpontrendszer (Der Grüne Punkt), mely azt jelenti, hogy a DSD (Duales System Deutschland Gesellschaft für Abfallvermeidung und Sekundärrohstoffgewinnung GmbH) magára vállalja - anyagi ellenszolgáltatás fejében - a csomagolóanyagok begyűjtését. Ugyanez a törvény mellékletében előírja, hogy a hulladéknak minősülő anyagok hány százaléka kerülhet reciklálásra, és mennyi ártalmatlanításra. A hazai környezetvédelmi törvény végrehajtási rendeletének 1. § (6) bek. értelmében a védjegyhasználati szerződés minősítő eljárás nélkül is megköthető a külföldi minősítő szervezetnél környezetbarát minősítést szerzett termékekre, ha a Szervezet és a külföldi minősítő szervezet között viszonosság áll fenn.

Létezik továbbá Németországban a kékangyal (Der blaue Engel). A Der blaue Engel a termék környezetbarát eredetére utal.

Ausztriában is van egy Umweltzeichen, mely egy virágot ábrázol, amelynek szirmai e német szó betűiből állnak össze. Ami Németországban Der grüne Punkt néven vált ismertté, az Ausztriában majdnem ugyanaz a termékjelzés. Ami a németeknél a DSD, az Ausztriában az ARA, azaz az Altstoff Recycling Austria (a használt anyagok újrahasznosítása Ausztriában). A környezetbarát termékjelzők közé tartozik még a Der grüne Frosch (a zöld béka), mely a mosó- és tisztítószerek környezetbarát jellemzőire utal. A DSD vezette be a Zöld Pont rendszert Németországban, melynek értelmében egyes cégek (mintegy 600 ilyen cég van), melyek csomagolóanyagot állítanak elő és hoznak forgalomba, mintegy tíz eurócentnyi összeget fizetnek a DSD-nek a csomagolóanyag után. Ezért a DSD a papír- és az üveghulladékon kívül - melyek összegyűjtésére már korábban is létezett megfelelő szisztéma - minden egyéb hulladékot begyűjt. A végső fogyasztóknak külön erre a célra szolgáló szemetesládákat helyeztek ki. Az ebben a rendszerben (DSD) részt vevő cégek használhatják - anyagi ellenszolgáltatás fejében - a DSD "Zöld Pont" megjelölését.

Dániában a consigne et reprise rendszer szintén hasonló vonásokat mutat, mint a Zöld Pont Németországban. Az Európai Unió Bizottsága beperelte Dániát, mivel az a sör és üdítőitalok üvegeinek, csomagolóanyagának visszagyűjtését a dániai Országos Környezetvédelmi Ügynökség által engedélyezett üvegtípusokra ismerte csak el érvényesnek. A Dániába exportáló külföldi kereskedők is csak ilyen, a Környezetvédelmi Ügynökség által előzetesen jóváhagyott csomagolóanyagú, üvegbe töltött italokat adhattak el. Az EK Alapszerződés 30. cikkelyét sértette meg a Dán Királyság.

A magyar nemzeti környezetbarát védjegy egy kétszer hétágú sematizált fa, mely a magyar természeti hagyományoknak felel meg; a fa fehér alapon zöld vagy fekete, illetve fekete alapon fehér színű lehet (29/1997. (VIII. 29.) KTM rendelet a környezetbarát, környezetkímélő megkülönböztető jelzés használatának feltételrendszeréről, 1. sz. melléklet; módosította a 9/2004 (V. 25.) KvVM rendelet). A rendelet célja a gyártók, szolgáltatók, forgalmazók és fogyasztók tájékoztatása és motiválása, a kedvezőbb környezeti tulajdonságú termékek elterjedése, és ezáltal a környezeti tudat fejlesztése (ibid. 1. § (1) bek.). A védjegy használatára az a gyártó, szolgáltató vagy forgalmazó jogosult, akinek terméke az a rendeletben szabályozottak szerint környezetbarát minősítést kapott, és aki a Szervezettel védjegyhasználati szerződést kötött (ibid. 1. § (5) bek.). A védjegy mellett fel kell tüntetni a védjegyhasználati szerződésben megállapított környezetbarát tulajdonságokat. A védjegyet főszabály szerint a terméken vagy a csomagoláson kell feltüntetni (ibid. 1. § (8) bek.). Környezetbarát minősítést az a termék kaphat, amely az adott igényt kielégítő egyéb termékkel összehasonlítva, az azonos vagy jobb termékminőség mellett, a környezeti hatást igazoló életútelemzés alapján, számszerűsített adatokkal bizonyított módon megfelel a pályázati tájékoztatóban foglalt feltételeknek (ibid. 3. § (4) bek.). A védjegy - legfeljebb a minősítési feltételek érvényességi idejéig, de legalább 1 év időtartamra szóló - használatának engedélyezéséről - a Szervezet javaslata alapján - a miniszter dönt, és egyidejűleg felhatalmazza a Szervezetet a védjegyhasználati szerződés megkötésére (ibid. 3. § (7) bek.).

Termékcsoportra vonatkozó minősítési feltételek meghatározását - a Szervezethez benyújtott indoklással ellátott javaslattal - bárki kezdeményezheti. A kezdeményezés alapján a Szervezet javaslatot készít az Értékelő és Minősítő Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) részére. A Szervezet javaslata alapján a minősítési feltételek kidolgozásáról a Bizottság dönt (ibid. 3. § (1) bek.).

A Bizottság döntése alapján a Szervezet szakértők bevonásával az adott termékcsoportra - az Európai Közösségben már elfogadott kritériumok figyelembevételével - kidolgozza a minősítési feltételek tervezetét, valamint biztosítja a szakmai szövetségek számára a véleménynyilvánítás lehetőségét. A Szervezet a javaslatot - a miniszter egyetértésével - a Bizottság elé terjeszti. A Bizottság dönt a minősítési feltételek elfogadásáról (ibid. 3. § (2) bek.).

A Bizottság a minősítési feltételeket legalább 5 évenként felülvizsgálja (ibid. 3. § (3) bek.).

A közösségi ökocímke odaítélését ellátó szerv kijelöléséről szóló 83/2003. (VI. 7.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében az Európai Parlament és a Tanács a módosított közösségi ökocímke odaítélési rendszeréről szóló 1980/2000/EK rendelete szerinti közösségi ökocímkével kapcsolatos feladatokat a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium - a Környezetbarát Termék Kht. és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter által felkért Értékelő és Minősítő Bizottság közreműködésével - látja el. A Bizottság ezen jogszabály alapján közreműködik a közösségi ökocímkével kapcsolatos feladatok ellátásában (29/1997. (VIII. 29.) KTM rendelet 3. § (13) bek.).

A gyártó, a kereskedő és a fogyasztó felelőssége a hulladék életciklusán keresztül fennáll. A hulladéktörvény alapján a kereskedő köteles megfelelő átvevőhelyeket kialakítani, hogy a boltban eladott termék csomagolóanyagát a fogyasztó otthagyhassa, visszavihesse. A gyártó pedig köteles azt visszavenni a kereskedőtől. A spanyol 1997. április 24-i 11. sz. törvény 1. cikkely (1) bekezdés, 2. pont értelmében a csomagolási hulladék keletkezésének folyamatában az újrafelhasználás, a reciklálás és az egyéb valorizációs (azaz hasznosítási) megoldásokat előnyben kell részesíteni. A jogszabály 6. szakasz (1) bekezdésének értelmében a csomagoló köteles visszafogadni a csomagolási hulladékot, és fizetnie is kell érte. A végső felhasználó pedig egy reciklálónak köteles visszavinni a csomagolási hulladékot ( Art. 12., al. 1.). A spanyol jogszabály előírja, hogy meg kell szervezni egy integratív begyűjtési rendszert a fogyasztók lakókörnyezetében, és a csomagolóanyagon fel kell tüntetni egy szimbólumot, mely utal arra, hogy a csomagolóanyag részt vesz ebben a begyűjtési rendszerben (Art. 7., al. 2., 3.). A jogszabály 10. szakasz (1) bekezdése előírja, hogy a csomagolást végző finanszírozza e rendszer működését, de ez nem esik adófizetési kötelezettség alá.

- 15/16 -

Az Európai Unióban az 1993. július 22-i irányelv teremtette meg a harmóniát a CE (Certificate Europe) intézményét szabályozó különféle irányelvek között. Calais-Auloy és Steinmetz szerint a nouvelles approches irányzat jegyében született árujelzőket (melyek nem minősülnek jogilag árujelzőnek, tehát marque-nak, csupán marquage-nak) mintegy húsz jogszabály határozza meg, és a Certificate Europe megjelölés bizonyos termékek esetén valóban garanciaszerű, más termékek esetében alkalmazva azonban nem teljesen.[8] Előbbi akkor áll elő, amikor a CE megjelölést megelőzi egy országos hatáskörű szerv tanúsítványa, utóbbival akkor szembesülünk, amikor a gyártó minden előzetes kontroll nélkül használja az Európai Unió árujelzőjét. A CE-jelzéshez goodwill is kapcsolódik; ezért sem mindegy, milyen előzetes kontroll alapján alkalmazzák. Jean Calais-Auloy vezetésével törvényelőkészítő bizottság működött Franciaországban a nyolcvanas években. Franciaországban igazán csak a hetvenes évek közepétől beszélhetünk fogyasztóvédelemről, míg hazánkban ez a kilencvenes évekre tehető. Kemenes Béla, Lábady Tamás, illetve Lontai Endre már a hetvenes években publikáltak Magyarországon tanulmányokat e témakörben.

Létezik továbbá Franciaországban az NF (Normalisation Francaise) Environnement megjelölés, valamint az Approuvé és a Label Qualitel, melyeket más-más fogyasztóvédelmi szervezetek adnak ki. Az élelmiszerek esetében a label agricole fokozott minőséget jelöl.

A kiadványok, összehasonlító termékvizsgálatok, szakmai és társadalmi továbbképzések és hangsúlyosan a tesztek - melyeket a környezet- és fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek semlegesen rendelnek meg és kiviteleznek - képezik a környezet- és fogyasztóvédelmi tájékoztatási rendszer bázisanyagát.

A környezetbarát termék tanúsítására rímel az agrárszektorban a bio- vagy ökotermék definíciója. A felsorolt példák többsége a már hazai jogunkban is megjelent előremutató megoldásokat jelzi.

5. Versenyjog és jó hírnév

A személyhez fűződő jogok kapcsán azt vizsgáljuk, hogy a természetes személy testi épsége, egészsége (Ptk. 76. §) veszélyben forog-e, vagy esetleg kárt is szenvedett. Folyik ez az egészséges emberi környezethez való jog közjogi (konstitucionális) védelméből. Továbbá vizsgáljuk a Ptk. ezen alfejezetébe tartozó egyéb személyiségi jogok (mint a jó hírnévhez való jog: Ptk. 78. §; ez összefüggésben lehet a versenyjoggal is) sérülését is.

Egy szegedi festék-alapanyaggyártó nagyvállalat azt sérelmezte, hogy üzleti ellenfelei elterjesztették róla, hogy a gyártelepen található föld szennyezett, így próbálták levinni az eladandó gyártelep piaci árát. Ez az állítás ugyan részben igaznak bizonyult, mégis a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütközött a hír terjesztése.

Az utóbbi időkben Magyarországon egy italgyártó nagyvállalatot bírságolt meg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség környezetkárosításra ösztönző reklámtevékenység miatt (negatív jel szerepelt a visszaváltható, míg pozitív az eldobható üveges változat felett), s egy másik nagyvállalat szintén alulmaradt az emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásai tekintetében megtévesztő reklámmagatartás miatt; az utóbbi esetben in concreto azt állították, hogy a televíziókészülék képernyője a szem egészsége számára kifejezetten hasznos sugárzást biztosít, jóllehet ez nem felelt meg a valóságnak.

A szellemi alkotások jogán belül az iparjogvédelem (Ptk. 86. § (2) bek. a szabadalmi, a védjegy-, eredet-megjelölés-, származásjelzés-és mintaoltalom) szintén a környezetvédelem színterévé válhat. Közrendbe, tehát a környezet védelmébe ütköző találmányt nem lehet szabadalmaztatni. (Az újításra analógiával ugyanez érvényes.) A környezetbarát védjegyről fentebb írtam. Az Európai Emberi Jogi Konvenció 8. szakasza összeköti a környezetvédelmet és a magánélet, az otthon szentségének és sérthetetlenségének fogalmát. Az Emberi Jogi Bíróság határozataiban felhívja a figyelmet a konkrét és hatékony nemzeti döntéshozatal jelentőségére, hogy elkerüljék a pusztán elméleti és illuzórikus határozatok tömegét. Az egészséges és ép emberi környezethez mint élettérhez való jog a gyakorlatban kell, hogy manifesztálódjon. A Konvencióhoz csatolt 1. számú jegyzőkönyv értelmében közérdekből - így a környezet védelmében - a tulajdonjogot - annak bizonyos jogosítványait - szabad korlátozni. Erre nézvést számos döntés született a Konvenció Bírósága előtt: 1985. március 11-én a Herrick contra Egyesült Királyság ügyben; 1989. július 10-én az Oerlemans contra Hollandia ügyben; etc.

6. További közösségi jogi kitekintés

Az Egységes Európai Okmány keretében került sor a környezetvédelem beemelésére az EGK Alapszerződésbe.

Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés 3. cikkelyének l) pontja értelmében a Közösség tevékenysége a Szerződésben előírt feltételekkel és időrendben magában foglalja a környezetvédelmi politikát, és a t) pont szerint a fogyasztók védelmének erősítéséhez való hozzájárulást is.

A fogyasztóvédelmi és környezetjogi alapon megtérítendő kár három fogalmi elemet implikál: a reparációs költségekben találjuk a szennyezést elszenvedő kártalanítását, a szennyezett környezet helyreállításának költségeit, valamint a megelőzésre szánt összeget.

A PPP (polluter pays principle), azaz a szennyező fizet alapelvből kiindulva a hetvenes évek óta szerte a világban a prevenciós költségeket a végső fogyasztóra terhelték. Napjainkban vált megszokottá, hogy a szennyező egy biztosítótársaságra hárítja a költségeket.

A 79/112/EK tanácsi irányelv értelmében a csomagoláson feltüntetett megjelölés tükrözi a termék környezetbarát jellemzőjét (labelling), legyen bár szöveges, képi ábrázolás, trade mark, brand name, szimbólum. Nem utalhat a label arra, hogy a jelzett termék az emberi egészséget megóvja, vagy betegségből kigyógyít. Amennyiben ásványvízről van szó, a közösségi rendelkezés - annak hiányában a nemzeti szabályozás - eltérhet ettől a szabálytól, és feltüntethetik, hogy a víz in concreto ásványvíz.

A labelling magában foglalhatja a csomagolóanyag környezetbarát jellemzőit. Többek között a termék összetevőit, az eltarthatóságát; előrecsomagolt termék esetén az arra való utalást is fel kell tüntetni a címkézésen a hivatkozott jogszabály 3. cikkelye értelmében. Fel kell tüntetni továbbá a gyártó nevét és címét, valamint az Európai Közösségen belül a kereskedő nevét és elérhetőségi címét is. A reklám ugyanezen irányelv értelmében nem indíthatja a vásárlót vagy másokat környezet-, illetve természetkárosításra.

Az EK környezetvédelmi jogszabályalkotásának alapját a 235. (308.) cikkely és a 100. cikkely adja. A 880/92/EGK tanácsi rendelet teremtette meg a környezetvédelmi címke kiadásának alapját az Európai Közösségekben. Három termékcsoport kivételével minden ipari termékre kiterjed a rendelet hatálya. A kivételek a legkényesebb termékek közé tartozó gyógyszerek, az élelmiszerek és az italok. A különös veszélyt hordozó, környezetkárosító termékekre nem ragasztható ilyen címke. Az "Európai Virág"-ot arra a termékre szabad felragasztani, mely teljes életciklusa

- 16/17 -

alatt minden tekintetben, de legalábbis szinte tökéletesen megfelel a környezetvédelmi EU-jogszabályoknak. A címke kiadására jogosult hatóság és a jogosult között szerződésben kell rögzíteni a feltételeket. Itt emelem ki az EU-ban megjelenő ökotervezést, mely éppen a termék életciklusának elemzése révén hivatott kiválasztani a környezetvédelmi szempontoknak leginkább megfelelő terméket, ennek keresve értékesítési piacot.

7. Versenyjog mint a környezetvédelem eszköze

A versenyjogi környezetvédelmi megfontolások esetében a BH 1997.414. sz. jogesetben foglaltak irányadók. Itt a Fővárosi Bíróság kimondta, hogy a Versenytörvény 11. § (2) bek. a) pontjába ütköző, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsítva a versenyjogsértést megvalósította a felperes akkor, amikor termékét környezetbarát jelzővel ruházta fel. Az elsőfokú bíróság ítéletének indoklása kifejti, hogy a Vtv. 13. §-a a fogyasztók megtévesztésének tilalmára vonatkozó rendelkezések között kimondja, hogy a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e. Az elsőfokú bíróság ítélete leszögezi, hogy a környezetbarát kifejezés tartalmát sem a mindennapi életben, sem a szakmában elfogadott egyértelmű és általános jelentéstartalommal nem lehet meghatározni. A Vtv. 14. § (2) bek. a) pontja a példálózó felsorolásban külön megtévesztésre alkalmas esetként említi az áru környezetre gyakorolt hatására vonatkozó állításokat. A bíróság deklarálta, hogy jelenleg, amikor a környezettudatos magatartás széleskörű elterjesztésének folyamata zajlik, a nem tisztázott tartalmú tájékoztatás a fogyasztók megtévesztését eredményezheti. A Legfelsőbb Bíróság deklarálta, hogy a környezetvédelem olyan össznemzeti érdek, amelynek megvalósítása során az állami szervek és az állampolgárok hatékony, együttműködő magatartására van szükség. A lakosságot, a fogyasztók széles körét megcélzó reklámban a környezetbarát jelző alap nélkül történő megtiltása árt a környezetvédelem ügyének. A VEF 1999. 28. sz. határozatban a Gazdasági Versenyhivatal megállapította, hogy ha zánkban nincs olyan külön jogszabály, amely általános jelleggel meghatározná a környezetbarát jelző tartalmát. A felperes fellebbezést nyújtott be: a közigazgatási eljárás általános szabályai szerint a jogsértést a közigazgatási szervnek vagy annak kell bizonyítania, aki ezt állítja. A törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a fogyasztók megtévesztésének gyanúja esetén vélelmezni kell az adott cselekménnyel kapcsolatos vétkességet, holott a Versenyhivatal döntése ezen a vélelmen alapszik. A fellebbezést elfogadták: a Vtv. 11. § (1) bek. szerint tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. A fent idézett törvényhely (2) bek. a) pontja szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen az áru lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá eredete, származási helye, beszerzési forrása, módja - tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítani, vagy áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre módon vagy hiányos tájékoztatást adni.

Az osztrák Oberster Gerichtshof (Legfelsőbb Bíróság, OGH) két, 1994-ből datált döntése is foglalkozik a bio és az öko megjelöléssel. A Biowelt (Biovilág) és a Bioziegel (Biotégla) ügyekben a bio jelzőt mint vegyi anyagoktól mentes tartalom megjelölését alkalmazták. 1988-ban az osztrák Bundesgerichtshof (Szövetségi Bíróság) az Umweltengel ("Környezetangyal") osztrák versenyjogi ügyben az umweltfreundlich (környezetbarát) és az umweltschonend (környezetkímélő) jelzők használatával kapcsolatban elutasította az állásfoglalást. A bíróság további értelmezést igényelt, nem tudott konkrét definíciót adni e kifejezéseknek.

Az osztrák OGH 1990. október 9-i határozatában kimondta, hogy a reklámtevékenység során a megtévesztésre alkalmas helyzetben felhívott környezetbarát jelzőt - akárcsak az egészségre ártalmas reklám esetében - szigorúan kell tilalmazni. Ez az ún. Strengeprinzip, azaz a szigorú fellépés alapelve a környezetbarát jelző használatával kapcsolatban. A natürlichkeit, azaz a természetesség és az Umweltverträglichkeit, azaz a környezetbarát (szó szerint a környezettel összeegyeztethető) jelző használata a fogyasztók védelmében kiemelt figyelmet érdemel - állapítja meg az osztrák bíróság. A Biowelle, azaz zöld hullám megjelölés szintén alkalmas lehet a fogyasztók befolyásolására, így e kifejezések használata fokozott ellenőrzés és figyelem mellett lehetséges. Az ún. life-style reklámok - mint a Marlboro-ember vagy a Camel-ember; az egyik a dzsungelben lovagol nehéz akadályokat leküzdve, a másik pedig a napsütötte Monument Valley-ben galoppozik - valamiféle életstílust tükröznek. Az így sugárzott érzelmi közeg befolyásolja a társadalom reklám által megcélzott csoportját.

A környezet- és fogyasztóvédelmi versenyjog alatt a fogyasztónak a környezetvédelem szemszögéből is releváns információkkal kapcsolatos megtévesztését, illetve hasonló okokból a reklámban megnyilvánuló versenyjogi környezetvédelem eseteit vizsgáljuk. Az Európai Közösségek Alapszerződésének 130 R cikkelye értelmében a környezetvédelmi szempontok integratív jelleggel kell, hogy megjelenjenek a közösségi politikákban. Az 1992. évi XXII. és az 1993. évi XXIII. jelentés integrálta a környezetvédelmi politikát a versenypolitikába. Az Alapszerződés 85. § (3) szakaszában foglaltak alkalmazásának nem képezi gátját a környezetvédelem. Az állami beavatkozás eszköze lehet a fogyasztók környezetbarát termékek vásárlására történő ösztönzése, a tájékoztatás és tanácsadás környezetvédelmi tárgyban a fogyasztói-eladói piactársadalomban.

A Római Szerződés 36. szakasza szerint a 30-34. szakaszokban foglaltak értelmében a közbiztonság, közegészség, közmorál, közvagyon, továbbá az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme nem képezheti gátját a szabad kereskedelemnek a Közösségek keretei között. A környezetvédelem érdeke tehát alkalmas lehet a kereskedelem direkt korlátozására, amennyiben az szükségesnek bizonyul. A Szerződés 100A szakaszának (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy egy tagállam nemzeti jogszabályban tartassa be a 36. cikkelyben foglaltakat, illetve a környezetvédelem szempontjait, amennyiben az közösségi szinten nincs kellőképpen szabályozva. Fabrice Picod valamiféle egyensúly megteremtését irányozza elő a környezet- és természetvédelem betartatása és a közösségi szabad kereskedelem gyakorta ütköző princípiumai között.[9] A közösségi hatóságok joggyakorlatában megjelenik egy olyan tendencia, hogy csak nagy vonalakban rendezik a legfontosabb szabályokat, és a tagállamok a maguk szintjén kölcsönös kompromisszumokban kooperálnak a környezetvédelem és a kereskedelem érdekkonfliktusainak feloldásában. Az európai közösségi bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a bírák olyan konkrét esetekben szólnak csak bele a környezetvédelmi fogyasztóvédelembe, melyekben autoritásukat biztosra veszik.

- 17/18 -

Ilyen esetek azok, amelyekben a fogyasztók jogosultságát állapítják meg a vásárolt termék, élelmiszer természetes összetevőiről való tájékoztatáshoz. A környezetvédelmi versenyjogban pedig a termékjelzés használatát tiltják be olyan esetben, mikor az egy cég vagy vállalat kereskedelmi érdekeit környezetvédelmi szempontok szerint hamis színben tünteti fel. Jogosulatlanul használnak például környezetbarát termékjelzőt. A bírónak természetesen körültekintően kell megítélnie, hogy egy bizonyos reciklálási korlátozás nem takar-e burkolt kereskedelmiprofit-szerzési célokat. Például jogosnak tűnik, hogy a fel nem használt élelmiszereket újrahasznosításra küldjék, ám amennyiben ez kizárólag importtermékekre vonatkoztatható a gyakorlatban, a kereskedelem jogellenes környezeti szempontok szerinti gátjával kerül szembe a bíró, melyet fel kell oldania. A 114/76. sz. Bela-Mühle contra Grows Farm esetben a sufficiently flagrant violation of a superior law for the protection of the individuals megsértésére láthattunk példát. A 235. és a 288. (2) szakaszok értelmében a lefölözött tej importjának korlátozására került sor burkolt formában.

A zöld állításokat a közszolgálati intézmények, bíróságok, ügyészségek hivatottak megítélni. A juris dictio jó rosta a környezet- és a természetvédelmet érintő reklámok megszűrésére.

Egy termék zöld jellemzője alatt azt értjük, hogy az emberek lakta világra és a növények-állatok világára nézve milyen mértékben ártalmas. A 226/1994 VJ esetben a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az indoklásban kimondta, hogy a termék környezeti hatásával kapcsolatos állítások lehetnek a környezetbarát hatásra utaló általános kifejezések, összehasonlítások, vagy a termék valamely különleges tulajdonságával kapcsolatosak. A környezetbarát hatásra utaló állításoknak alkalmasnak kell lenniük, hogy az átlagos fogyasztó különösebb erőfeszítés nélkül képes legyen az áru lényeges tulajdonságaként feltüntetett hatás felismerésére. A környezetbarát kifejezés mai értelme szerint azt jelenti, hogy a környezetre a jelenleg alkalmazott technológiák közül kevésbé káros. A 252/1994 VJ jogesetben a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az indoklásban kimondta, hogy a környezet kifejezés alatt az emberi környezetet, a környezetvédelem alatt pedig azt a tudatos emberi tevékenységet értjük, mely számot vetve az ipari civilizáció környezetet romboló hatásaival, programszerűen törekszik a saját tevékenysége eredményeképpen jelentkező károsító folyamatok megváltoztatására, kevésbé pusztító, a lehetőségek szerint ártalmatlan technológiák, termékek előállítására, használására. Az átlagos fogyasztót ezért, aki a környezetet éppen úgy az élő és élettelen természethez való emberi viszonyként szemléli, mint a környezetvédelmet, a sérelmezett hirdetés összképe láttán sem általában, sem az esetben szereplőgépkocsi hatására tekintettel a gyaloggal (sakkhasonlat) való együttszerepeltetés nem tévesztheti meg. Tisztában van azzal, hogy a figyelem felkeltésére alkalmas, a reklám jellegével összeegyeztethető, túlzó - de félrevezetésre alkalmatlan - megjelenítéssel áll szemben. ■

JEGYZETEK

[1] Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény Negyedik Része; 21. § (2) bek.

[2] Hart, H. L. A. A jog fogalma, Osiris Kiadó, Budapest, 1995., ford. Takács Péter, p. 188.

[3] Bellow, Saul: Késő bánat (Him with his foot in his mouth), magyarra ford. András T. László, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. p. 43

[4] Fazekas Judit: Fogyasztói jogok - fogyasztóvédelem, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995. p. 125.

[5] Revue de la Concurrence et de la Consommation, No. 128, juillet-aout 2002, p. 42.

[6] Calais-Auloy, Jean - Steinmetz, Frank: Droit de la consommation, Dalloz Kiadó, Párizs, 6. kiadás, 2003. p. 51.

[7] Gépkocsi-adásvétel kapcsán (Civ. 1., 1999. április 13., D. 1999. IR. 146.); ingatlan-adásvétel kapcsán: Civ. 43., 1998. július 1., JCP, 1998.1525.)

[8] Calais-Auloy, Jean - Steinmetz, Frank: im. p. 73.

[9] La Communauté Européenne et l'environnement, szerk. Jean-Claude Masclet, Travaux de la CEDECE, La documentation française, 1997, colloque d'Angers, p. 418.