2019. szeptember 26-27-én tartotta évente megrendezésre kerülő családjogi konferenciáját az Európai Jogakadémia (Academy of European Law), saját székhelyén, a németországi Trierben. A találkozó előre meghirdetett legfontosabb témái a közelmúlt jelentősebb nemzetközi szintű változásai voltak, elsősorban a módosított Brüsszel IIa rendelet, de a vizsgálódás középpontjába került az Európai Unió családjogának kapcsolata is harmadik államok szabályaival, hiszen az egyre inkább globalizálódó világban a családi kötelékek gyakran kontinenseket átívelően jönnek létre, illetve esnek szét. Az előadók között bírókat, ügyvédeket, egyetemi oktatókat, jogtanácsosokat hallgathattak meg a résztvevők, akik számos európai államban folytatják tevékenységüket, így az előadói paletta - ugyanúgy, mint a résztvevők sora - rendkívül színes volt. Az előadások angol vagy német nyelven hangzottak el, mindkét esetben szinkrontolmács állt a hallgatóság rendelkezésére, így senki sem maradhatott le az elhangzottakról.
Az első előadó Marco Nademleinsky osztrák ügyvéd és egyetemi oktató a nemzetközi családjog területén, a házassági szerződések és a jogválasztás kapcsolatáról beszélt,[1] kitért az Európai Unió legújabb házassági vagyonjogi rendelkezéseire[2] is, melyek a házasság vagy az élettársi kapcsolat megszűnése esetére is adnak iránymutatást. Hangsúlyozta a házassági vagyonjogi szerződések létjogosultságát, különösen azokban a nem ritka esetekben, amikor a házastársak különböző államok állampolgárai és adott esetben egy mindkettejük nemzetiségétől eltérő harmadik államban élnek, miközben más államok területén is rendelkeznek vagyoni érdekeltséggel. Javasolta, hogy a vagyonjogi szerződésben érdemes előre élni a jogválasztás lehetőségével, arra az esetre, ha a kapcsolat mégis bontással érne véget.
Susanne Viggria-Kramer, az Európai Közjegyzők Tanácsának[3] jogi tanácsadója az európai közokiratokra vonatkozó rendeletről[4] tartott előadásában[5] elsősorban a közjegyzők megváltozott feladataira helyezte a hangsúlyt, kiemelve, hogy szükség volt az eljárások egyszerűsítésére, egységesítésére és elektronikus alapokra helyezésére a megnövekedett esetszám miatt. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyre gyakrabban találkoznak a közjegyzők harmadik államból származó dokumentumokkal, melyek kezelése időnként nehézségeket okoz. Kitért arra is, hogy milyen további kérdéseket vet fel az a helyzet, hogy az Uniónak meglehetősen sok hivatalos nyelve van, így egyre fokozódik annak jelentősége, hogy a közjegyző mely nyelveken jogosult okiratokat szerkeszteni, illetve hitelesíteni.
Giuseppe Buffone olasz családjogi bíró, az Igazságügyi Minisztérium munkatársa a határokon átnyúló tartási ügyekkel kapcsolatos legutóbbi meghatározó eseteket ismertette rendkívül impulzív, szemléletes és gyakorlatias előadásában.[6] A bemutatott esetek olyannyira "frissek" voltak, hogy az egyik ügyben például 2019. szeptember 5-én hozott ítéletet az Európai Unió Bírósága.[7] A probléma alapvetően abból adódott ebben az ügyben, hogy a román állampolgárságú, gyermekével együtt Belfastban élő feleség román bírósághoz fordult keresetével, melyben három kereseti kérelmet is megfogalmazott. Kérte a házasság felbontását, a szülői felügyelet rendezését, valamint a gyermektartásdíj szabályozását. A román bíróság azért jött zavarba a kérelmektől és állapította meg joghatósága hiányát az utóbbi két kérelem vonatkozásában, mert ugyan a hazai eljárásokban ezeket egy jogszabályban szabályozzák és nyilvánvalóan egy eljárásban bírálják el, az unió szintjén azonban ezekre legalább öt különböző rendelet, egyezmény vagy protokoll az irányadó, azaz a házasság felbontására a román, a szülői felügyelet rendezésére a brit, a gyermektartásra pedig a brit vagy a román jogot kellene alkalmazni. Az Európai Unió Bírósága végül megállapította, hogy mindkét állam bíróságának joghatósága van az ügyet elbírálni, ám Buffone felhívta a figyelmet arra, hogy ez a megoldás nem feltétlenül a gyermek érdekét szolgálja, mert fennáll a forum shopping lehetősége.
Bettina Heiderhof a hamburgi és a münsteri egyetem professzora az Európai Unió Bíróságának a Brüsszel IIa
- 48/49 -
rendelethez fűződő legutóbbi eseteiből szemezgetett,[8] melyeket részletesen bemutatott és elemzett. A kiválasztott esetek körében ismertetésre kerültek a következők: a nagyszülők kapcsolattartási joga,[9] mely könnyen összeütközésbe kerülhet a szülők jogaival, a gyermek joga az örökségről való lemondásra,[10] amely könnyen zavarokat okozhat a jogalkalmazás során, ha a Brüsszel IIa rendeletet és a Hágai Egyezményt együttesen értelmezzük, hiszen a szülő érdeke és a gyermek érdeke könnyedén ütközhet egymással egy hagyatéki eljárásban. Bemutatott továbbá egy esetet, amelyben egy lengyel csecsemő szokásos tartózkodási helyének megállapítása jelentette a legnehezebb kérdést,[11] majd kitért egy olyan ügyre, amelyben egy gyermeket jogellenesen vittek Portugáliából Romániába,[12] és ezzel megsértették a Brüsszel IIa rendelet 10. cikkét. Egy másik, tartósan Angliában élő gyermekkel kapcsolatban Romániában lefolytatott eljárás[13] során felmerült, hogy a gyermek érdekét egyértelműen az szolgálja, hogy a szokásos tartózkodási helyén kerüljön sor a meghallgatására.
Andrea Schulz, az Európai Bizottság szakértője,[14] aki oroszlánrészt vállalt a Brüsszel IIa rendelet "felfrissítésében", természetesen az új formába öntött rendeletről és az azt megelőző munkálatokról beszélt.[15] Először röviden bemutatta az eredeti, 2003-ban elfogadott, 2005-ben hatályba lépett rendeletet,[16] majd az értékelés módszertanát, amely során feltárták a szabályozott eljárástípusok nehézségeit, és kitért a szakértői bizottság javaslataira is. Röviden ismertette, hogy mely területeken változott meg a rendelet,[17] melyek közül a leglényegesebbek a következők: a gyermek meghallgatása, nemzetközi gyermekelvitel, az exequatur eljárás eltörlése, a határozatok végrehajtása, közokiratok és egyezségek, gyermekelhelyezés a tagállamokban, együttműködés. Mivel a rendeletet mondatról mondatra szedték szét és rakták újra, sok helyen csak a szövegezés és a szakaszok számozása változott meg, hogy még könnyebbé tegye az értelmezést és egyértelműbbé a szabályozást, azonban az alapelvek és az elérendő cél alapvetően nem változott.
A következő előadó[18] egy budapesti ügyvéd és mediátor, Kölcsényi Soma volt, a jogellenes gyermekelvitel egyik hazai szakértője. Általános bevezetőjében a jogellenes gyermekelvitel mibenlétének bemutatását követően kitért azokra az esetekre, amelyekben nem rendelhető el a gyermek visszavitele, majd röviden ismertette a vonatkozó és alkalmazandó rendeleteket,[19] valamint hangsúlyozta, milyen fontos szerepe van az ilyen eljárásokban a gyorsaságnak. Ezt követően bemutatta, hogy a jogellenes gyermekelvitel területén mennyiben változott a Brüsszel IIa rendelet, néhány jelentős módosítást ki is emelt: a visszavitelről szóló határozat előzetes végrehajthatósága, az ügyben érintett bíróságok és hatóságok fokozottabb együttműködése, az eljárási határidők szigorítása, az alternatív vitarendezési módok (elsősorban mediáció) igénybevételének támogatása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
