Egy jogi hivatásrend jubileuma lehetőséget nyújt arra, hogy visszatekintsünk a közjegyzői intézmény elmúlt 25 évére, a rendszerváltás idejére, ami lehetővé tette, hogy újból jogállam születhessen Magyarországon. A jogrendszer átalakulása magával hozta az igazságügyi szervezet reformját és ennek részeként a közjegyzői szervezet átalakulását. A változásba vetett hit beteljesülésének, a megvalósult reményeknek az ideje volt akkor, ami olyan átalakulásokkal járt napok-hónapok alatt az állam és a társadalom minden területén, ami máskor csak évek, évtizedek munkájával lett volna megvalósítható.
A közjegyzői reform folyamat taglalása előtt néhány mondatban szükséges vázolni az állami közjegyzői intézmény helyzetét a nyolcvanas évek végén. Az állami közjegyzőkre vonatkozó utolsó közjegyzői rendtartás 1984. április 1.-én lépett hatályba. A közjegyzők helyzetén azonban ez a szabályozás sem segített, sőt konzerválta a közjegyzők másodrangú helyzetét a bíróságokon.[2]
Az 1987. évben a közjegyzői ügyek éves forgalma elérte a 420 000 ügyszámot. Az éves ügyszám döntő részét a hagyatéki ügyek (31%), valamint a végrehajtási ügyek (47%) képezték. Ugyanakkor sokatmondó szám, hogy a közjegyzők 1987. évben összesen csak 22 919 közjegyzői okiratot készítettek![3]
Ahhoz, hogy a közjegyzői hivatást új fejlődési pályára lehessen állítani, meg kellett változtatni:
• a közjegyzői kinevezéseknél szerepet játszott kontraszelekciót,
• az ügyfelek valós igényeitől elmaradt közjegyzői ügyforgalmat,
• a közjegyzők kedvezőtlen társadalmi megítélését.
A nyolcvanas évek végére már bebizonyosodott, hogy a szocialista társadalmi rendszert jellemző államosított közjegyzőség a jogállam kiépítésére irányuló rendszerváltás követelményeinek már nem felelt meg, nem újítható meg, ezért előtérbe került az igazságügyi
- 5/6 -
szervezet átalakításán belül a közjegyzőség gyökeres reformja, ami végeredményben a kamarai önigazgatáson alapuló polgári közjegyzőség visszaállítását eredményezte.
A reform nyitánya Bókai Juditnak a Magyar Jog 1989. januári számában megjelent "Eretnek nézetek" a közjegyzői szervezet korszerűsítéséről című cikkéhez köthető, amely az első közjegyzői reform koncepciót tartalmazta. Ennek lényege az volt, hogy a közjegyzők kiválnak a bírósági szervezetből és önálló szervezetben dolgoznak tovább.
"A közjegyzőket a bírósági szervezettől el kell különíteni, önálló és önellátó közjegyzői szervezet létrehozásával és megfelelő garanciarendszer kiépítésével."[4]
A közjegyzői reform folyamatának fontos tényezője és személyisége volt Kulcsár Kálmán egyetemi tanár, aki 1988. áprilisában kapott miniszteri kinevezést és tevékenységének középpontjában a jogállam kiépítése szerepelt.
Az Igazságügyi Minisztérium 1989. nyarán pályázatot hirdetett az igazságügyi szervezet korszerűsítésével foglalkozó tanulmányok megírására. A pályázatra beérkezett tizenöt pályaműből négy a közjegyzőség helyzetével foglalkozott. Ezek a tanulmányok azonban bár önmagukban értékes anyagot dolgoztak fel, mégsem szolgáltattak érveket a reformhoz.
A magyar közjegyzői reform felgyorsításának másik fontos tényezője az osztrák közjegyzőség volt.
Kurt Wagner, az ÖNK elnöke a Salzburgban, 1989. április 7-8. között megtartott 1. Európai Közjegyzői Napokon vetette fel, hogy az osztrák közjegyzőknek fel kellene venni a kapcsolatot a közép-európai térség állami közjegyzőivel, annak érdekében, hogy elősegítsék a közjegyzői reform folyamatát.[5]
Osztrák részről a reformfolyamat véghezvitelének elősegítésében Rudolf Kirschner és Klaus Woschnak osztrák közjegyzők vettek részt
Az együttműködés első eredménye a Keszthelyen, 1989. november 16-18. között megtartott, az osztrák közjegyzők által rendezett 1. Közép-európai Közjegyzői Kollokvium. A tanácskozás célja az volt, hogy a kollokvium magyar és osztrák előadói mutassák be a két ország közjegyzőségét, valamint a polgári jogi és nemzetközi magánjogi intézményeit. A tudományos tanácskozáson Vékás Lajos professzor a közép-európai térség közös jogi kultúrájáról, Herczegh Géza professzor a nemzetközi jog és a magyar jog, míg Peter Fischer professzor a nemzetközi jog és az osztrák jog kapcsolatáról tartott előadást. A kollokvium közjegyzői jellegét azonban Ladislaus Halvax osztrák közjegyző előadása az osztrák, míg Bókai Judit előadása a magyar közjegyzőségről adta meg. A magyar referátum összefoglalta a magyar közjegyzőség történetét és az akkori jelent képező állami közjegyzői intézmény főbb jellemzőit. Megállapította, hogy az autonómia nélküli magyar közjegyzők az ellehetetlenülés állapotába kerültek. A cél: a kamarai rendszer visszaállítása volt. A kollokvium adott lehetőséget Kulcsár Kálmán magyar és Egmont Foregger osztrák igazságügyi miniszter találkozójára, ami elősegítette a reform folyamat felgyorsulását. A kollokvium így nemcsak az eredetileg kitűzött célját érte el azzal, hogy az osztrák közjegy-
- 6/7 -
zőség szervezetének ismertetésével bemutatta a latin típusú közjegyzőség működő modelljét, hanem a magyar közjegyzői reform meghatározó kezdő eseménye is lett.
A magyar igazságügyi miniszter 1989. november 20-án engedélyezte
"a bírósági szervezet reformjának keretében... a szervezetileg és anyagilag független közjegyzőség létrehozására vonatkozó koncepció kidolgozását."[6]
Ennek tükrében ki lehet jelenteni, hogy a közép-európai közjegyzői kollokviumok története szorosan összefonódik a magyar közjegyzőség rendszerváltás utáni történetével, annak lényegi részét képezi.
A magyar közjegyzői reformfolyamat fontos fejleménye volt, hogy 1990. január 13-án megalakult a Magyar Közjegyzők Egyesülete (MKE), amely pótolta az államosított közjegyzőség központi szervének hiányát. Az alakuló ülésen az egyesület elnökévé Szolcsánszky Vilmost, a Budapesti Állami Közjegyzők Irodája vezető közjegyzőjét választották. Az egyesület alapszabályban deklarált feladata volt a közjegyzők érdekképviselete, a közjegyzőségre vonatkozó szabályozás kezdeményezése és véleményezése.[7] További fontos lépés volt, hogy 1990. májusában Bókai Judit felvette a kapcsolatot az Európa Tanáccsal, amely támogatta a közjegyzői reformot.
1990. szeptemberében az Antall József miniszterelnök által vezetett kormány kiadta A nemzeti megújhodás programját, amely leszögezte, hogy "A hazánkban zajló társadalmi, gazdasági rendszerváltozás, a tulajdonreform végrehajtása, a jogállamiság kiteljesedése napjainkban már igényli a szervezetében és működési feltételeiben az államtól független, de közjogi felhatalmazással felruházott, célra orientált és működőképes közjegyzői szervezet kialakítását."[8]
Az Igazságügyi Minisztérium 1991. május 29-én vezetői értekezletet tartott, amelynek napirendi pontján szerepelt a közjegyzői szervezet korszerűsítése. Ekkor már nemcsak a törvény tervezetét, hanem a közjegyzőket érintő szabályozás végrehajtási rendeleteket érintő kérdéseit, úgymint a közjegyzői díjszabás, valamint a közjegyzők számáról és székhelyéről szóló minisztériumi rendeleteket is megvitatták.[9]
A 2. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumot (1990) így már az Osztrák Közjegyzői Akadémia (ÖnotAK) mellett társrendezőként az MKE is szervezte. A konferencián elhangzott előadások az emberi jogok, a jogállamiság eszméje, valamint a közjegyzői reform kérdéseit vitatták meg és kiemelten szerepeltek a vitában a bíróságok tehermentesítése, valamint a lengyel közjegyzői reform alapelvei. Az osztrák közjegyzők az 1991-ben megtartott 3. kollokvium megrendezésében még közreműködtek, azonban a szeptember 10-én az Országgyűlés által elfogadott új közjegyzői törvény megteremtette az alapjait a magyar
- 7/8 -
közjegyzők számára a kamarai önkormányzaton alapuló, szabadfoglalkozású, latin típusú közjegyzői intézmény kiépítésének. Isépy Tamás igazságügyi államtitkár visszaemlékezése szerint: "Az Országgyűlés által a napokban - eddig ritkán, de a jövőben remélhetőleg elég sűrűn előforduló módon - ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag elfogadott törvény visszaállította hatályába a Pallas Lexikon fogalom meghatározását, és a nehéz időket megélt közjegyzői kar felkészültségének ismeretében megalapozottan bízhatunk abban, hogy a megújuló intézmény maradéktalanul betölti fontos hivatását."[10]
Vida István, a minisztérium Magánjogi Kodifikációs Főosztálya és Bókai Judit a Bírósági Főosztály osztályvezetői által megszövegezett jogszabály szerencsésen ötvözte a korábbi magyar polgári közjegyzői szabályozás és a korabeli nyugat-európai közjegyzői rendtartások elveit. Bátran kijelenthetjük, hogy egy időtálló, a módosításokkal ma is hatályban lévő szabályozás született.
Az Európa Tanács az 1991. évi Demo-Droit, vagy Demosthenes programjában a magyar közjegyzőknek a szabadfoglalkozású hivatásukra történő felkészítés érdekében három tanfolyam megrendezésére adott pénzügyi támogatást. Ennek kapcsán Catrin Doetre-Fickje asszony nevét kell kiemelni, aki az Európa Tanács részéről végig kísérte a felkészítés folyamatát. Ugyanakkor a kinevezett közjegyzők ekkor még pesszimistán tekintettek a jövőbe, megszűnt az alkalmazotti státuszuk, helyébe lépett a vállalkozói lét, annak minden előnyével és hátrányával. A közjegyzői irodák technikai felszereltsége kezdetben csak a mechanikus írógép volt, de nagyon gyorsan elterjedtek a szövegszerkesztő írógépek is. Az 1990-es évek közepén már volt fénymásoló, 386.-os majd 486.-os számítógép, valamint telefax is az irodákban. A papír alapú törvénytárakat gyorsan felváltotta a Complex CD jogtár.
1992. januárban létrejöttek a területi közjegyzői kamarák, majd februárban megalakult az országos közjegyzői kamara. A budapesti területi kamara, valamint az országos kamara elnökének is Bókai Judit budapesti közjegyzőt választották meg. 1992. április 28.-án a kolumbiai Cartagena-ban tartott közgyűlésén a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója a magyar közjegyzőséget felvette a tagjai sorába.[11] 1994. október 14-én pedig megalakult a Magyar Közjegyzőhelyettesek Egyesülete. Az egyesület első elnökének Tóth Ádám közjegyző-helyettest választották meg.
Visszatérve a kollokviumok történetéhez, az 1992-ben megtartott 4. közjegyzői kollokviumot már a Magyar Országos Közjegyzői Kamara rendezte. Kezdetben a kollokviumok tradicionális színtere Keszthely volt, majd 1995-től Budapesten rendezték meg a hagyományossá vált közjegyzői konferenciákat.
A közjegyzői kar a kezdetektől fogva törekedett arra, hogy saját tudományos folyóirattal rendelkezzen. Erre az induláskor még nem nyílt lehetőség, azonban ennek hiányát enyhítendő jelent meg a Magyar Közjegyzői Almanach 1992-1994 című könyv, amelynek tartalma kiterjedt a MOKK iránymutatásainak közlésére, a bírósági és a minisztériumi állásfoglalások közzétételére, a közjegyzői névjegyzékre és a szakcikkek közlésére. Az almanach még két alkalommal jelent meg ebben a szerkezetben, az 1996. és a 2001. évben. A Buda-
- 8/9 -
pesti Közjegyzői Kamara 1995-ben döntött arról, hogy Dombi Péter közjegyző felelős szerkesztése mellett kiadja a Közjegyzői Értesítő című hírlevelét, amelynek célja a kamara tagjainak tájékoztatása volt a közjegyzőség híreiről.
A hírlevél fórumot adott az eltérő szakmai véleményeknek és jogi figyelőt is össze állítottak a szerkesztőbizottság tagjai. A hírlevélnek összesen két száma jelent meg. 1996-ban döntött a MOKK Választmánya arról, hogy a HVG-ORAC könyvkiadó segítségével újraindítja a közjegyzőség szakmai folyóiratát. Az 1997-ben indult lap szerkesztőbizottsága hármas célt tűzött maga elé:
• megőrzi a Királyi Közjegyzők Közlönye hagyományait,
• a közjegyzői jogalkalmazás számára összegyűjti a bírósági gyakorlatot
• tájékoztatja a kar tagjait a közjegyzői szervezet híreiről.[12]
Így egyben volt tudományos szaklap, másrészt pedig a közjegyzői kar híreit közreadó közlöny. A MOKK 2009-ben átvette a kiadói jogokat a HVG-ORAC kiadótól és 2010-ben új hivatalos folyóiratot indított Notarius Hungaricus címmel. Ez a tény tette lehetővé, hogy a közlöny kizárólag szakmai folyóirat legyen. Az újra indításának 20. évfordulóját idén ünneplő közlöny több alkalommal is jelentetett meg külön számot, ami a lap további szakmai fejlődését mutatta. A Notarius pedig gazdag képanyaggal közli a közjegyzői kar híreit, a közjegyzőket érintő kisebb szakmai cikkeket és információkat.
A MOKK 1996-ban indította meg a jogi könyvkiadását A zálogjog szabályai című kötettel. Ezt követően még további kettő kötet jelent meg, majd 2004-ben indult újra a könyvkiadás előbb reprint könyvekkel, majd pedig különböző tárgyú monográfiák megjelentetésével. A kamarai könyvkiadás Studia Notarialia Hungarica című sorozata jelenleg már a 25. köteténél tart, emellett további 7 könyv jelent meg a sorozaton kívül. 2014-ben a MOKK által alapított Közjegyzői Akadémia Kiadó Nonprofit Kft. vette át a kamarai könyvek és folyóiratok kiadását.
A jogi hivatásrendek közül a legkisebb létszámmal rendelkező közjegyzőség komoly szellemi és anyagi áldozatot is vállalt annak érdekében, hogy az általa kiadott könyveken és folyóiratokon keresztül megnyilvánuló szakmai kisugárzásával felhívja a figyelmet a hivatására, az általa művelt jogi szakterületek szakmai problémáira.
A kollokviumokon megvitatott témák szakmai segítséget adtak az új közjegyzői hatáskörökkel kapcsolatos közjegyzői nyilvántartások kiépítéséhez. Erre jó példa a Végrendeletek Országos Nyilvántartása (VONY) és a Zálogjogi Országos Nyilvántartás (ZONY) elektronikus rendszere. A MOKK Választmánya már 1992-ben döntött arról, hogy felállítja és vezeti a Végrendeletek Országos Nyilvántartását annak érdekében, hogy biztosítsa valamennyi, közjegyző által készített és közjegyzői őrizetben lévő végintézkedés hagyatéki eljárásban történő érvényesítését. A kezdetben külső gazdasági társaság által működtetett nyilvántartást a MOKK megvásárolta és az üzemeltetését saját hatáskörbe vonta.
- 9/10 -
1996-ban az Országgyűlés módosította a zálogjog szabályait és a MOKK-ot kötelezte arra, hogy építse ki az új zálogjogi nyilvántartás szabályait.
A 10. közjegyzői kollokviumon (1998) Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása kapcsán a közjegyzők feladatait és helyzetét vitatták meg az Európai Unióban.
1998-ban Várkonyi Vera budapesti közjegyzőt választották meg az országos kamara elnökévé, aki 2001-ig látta el az elnöki teendőket. Hivatali működésének idejére esett a közjegyzői törvény 1999. évi átfogó módosítása.
Utána még egy kamarai ciklusra ismét Bókai Juditot választották meg elnöknek, majd 2004-ben Kapás Katalin érdi közjegyző lett a kamara elnöke. Ezt az időszakot az európai uniós joghoz való jogharmonizáció jellemezte. 2007-ben Tóth Ádám budapesti közjegyzőt választották meg a kamara elnökévé, aki ma is ellátja az elnöki teendőket. Elnöki tevékenységének eddigi korszakára esett a magyar közjegyzőség intézményi struktúrájának kiépítése, a közjegyzői hatáskörök nemperes eljárásokkal történő bővítése.
A 20. közjegyzői kollokviumtól (2008) kezdődően paradigma váltás következett be a kollokviumok helyszínében és a rendezés módjában. Ettől kezdve kapcsolódtak be társrendezőként a területi közjegyzői kamarák és a helyszínek is változatosabbak lettek.[13] Ez a Szegeden megtartott kollokvium volt az első, ahol a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kollégáknak a közjegyzői kitüntetéseket átadták.
A 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárások intézését a közjegyzők hatáskörébe utalta. Ezzel a jogalkotó megerősítette a közjegyzőség hatósági szerepét azzal a céllal, hogy a bíróságok munkáját tehermentesítse. A közjegyzői hatáskörben egyre hangsúlyosabbá váltak a nemperes eljárások, így az előzetes bizonyítási eljárás, az igazságügyi szakértő kirendelése, valamint a közjegyzői határozat, egyezség, közjegyzői okirat végrehajtásának elrendelése. Ezzel a közjegyzőség hatékonyabban tud megfelelni hagyományos feladatának, a permegelőző tevékenységnek.
Diagramon ábrázolva a teljes közjegyzői forgalom három kiválasztott évet, az 1995., a 2005. és a 2015. évet figyelembe véve a következő képet mutatja.
A közjegyzői hitelesítések száma: 1995. év: 281 355, 2005. év: 657 430., 2015. év: 445 832.
Látható, hogy az okirati forgalom meredek felfutása valósult meg 1995-2005 között:
1995-ben 50 497, 2005-ben 297 731 okirat készült, 2015-ben pedig az okiratok száma 166 432 volt. A hagyatéki ügyek száma standardnak tekinthető. Mind a három vizsgált évben közel azonosnak tekinthető, éves számuk: 1995. év: 122 278, 2005. év: 138 622, 2015. év: 132 788 hagyatéki ügy volt. Egyéb nemperes ügyek száma: 1995. év: 5359, 2005. év: 5911, 2015. év: 8803. 2015. évben a fizetési meghagyásos ügyek száma: 463 650. A végrehajtás elrendelése iránti ügyek száma: 13 320.[14]
Új elektronikus nyilvántartások vezetésének kötelezettsége jelentkezett a közjegyzői hatáskörben, így 2014-ben az Élettársi Nyilatkozatok nyilvántartása, a Hitelbiztosítéki nyilvántartás, valamint a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések nyilvántartása.
A hatáskörök bővülése, a szervezeti fejlődés mellett beszélni kell arról az intézményi
- 10/11 -
háttérről is, amely a magyar közjegyzőket kiszolgálja. A MOKK irodája kezdetben megegyezett az elnök irodájával, majd a kamara Budapest XIII. kerületében a Hajdú utca 42-44. szám alatti régi irodaházban bérelt két szobát. Ezt követte Budapest II. kerületében a Csalogány utca 55. szám alatti házban egy lakás megvétele kamarai székháznak. A kamara helyiség igényének megoldásában komoly előrelépést jelentett, amikor 1999-ben megvették a Pasaréti út 16. szám alatti villát székház céljára. A kamara egyes szervei ma is ebben a székházban vannak elhelyezve.[15]
A közjegyzői levéltárakról szóló törvény előírásainak megfelelően kiépült 2008-2015 között a közjegyzői levéltárak intézményi struktúrája. A sorban elsőként a budapesti levéltár készült el, ahová 2009. év elején költözött be a levéltár és az informatika. A győri és a pécsi levéltár kialakítása 2012-ben történt meg, a szolnoki 2014-ben, míg a debreceni levéltár 2015-től tudja fogadni a levéltári anyagokat. 2014-ben pedig elkészült a Közjegyzők Háza, ami lehetőséget adott arra, hogy a kamara az általa bérelt helyiségekben lévő szétszórtan működő szolgáltató egységeit egy helyen koncentrálja. A magyar közjegyzők az új iroda épületben alakították ki a saját konferenciatermüket, a Közjegyzői intézetet, a könyvtárat és a kiállítótermet.[16]
2017-ben a 29. kollokviumon a rendszerváltás utáni latin típusú magyar közjegyzőség a fennállásának 25 éves jubileumát ünnepli. Az elmúlt időszak eredményeinek összegzése egyben kijelöli az elkövetkezendő időszak feladatait. Az intézményi struktúra kiépítése után a magyar közjegyzőség stratégiai célkitűzése az lehet, hogy érje el minél több olyan nemperes eljárás közjegyzői hatáskörbe vonását, amit jelenleg a jogalkotó még bírósági hatáskörbe telepített. Így alakuljon ki az a klasszikus hatásköri megosztás, hogy a bíróságok intézzék a kontradiktórius eljárásokat, míg a közjegyzők a nemperes ügyeket.
Az eredményeink számba vétele után közjegyzői intézményünk eszmei gyökereiről is illik beszélni. A magyar közjegyzőség mindig akkor tudott fejlődni, ha konszolidált társadalmi-gazdasági körülmények között működhetett. A közjegyzőség maga is stabilizáló tényezője a fennálló társadalmi rendnek, mivel a nemperes eljárásokban biztosított hatáskör gyakorlása révén tevékenysége megelőzi és elkerülhetővé teszi a jogvitákat. Az ügyfelek bizalmát elnyerve gyakorolhatja legnemesebb hivatását a fides publicát, a közhitelességet. Ezért a közjegyzői tevékenységet a hit, az erkölcs és a jog hármas, egymást kontextusában átható elvei kell, hogy jellemezzék. Ezen elvek betartása biztosíthatja csak a közjegyzőség további jövőjét.
Magyarországon még csak hét emberöltő telt el a polgári közjegyzőség első bevezetésétől, mégis a múlt eredményeire támaszkodva ki lehet jelenteni, hogy a magyar közjegyzőségnek van jelene és lesz jövője is az igazságszolgáltatásban.
A közjegyzői jubileum egyben a generációváltást is jelenti intézményünk életében. Most töltik be a szolgálati felső korhatárt annak a közjegyzői generációnak a tagjai, akik a semmiből teremtették meg a magyar közjegyzőség intézményi hátterét.
- 11/12 -
A nyugdíjba vonuló közjegyzők azt kérik a fiatal közjegyzőktől, hogy féltőn óvják, védjék és fejlesszék tovább intézményünket, hogy egy következő közjegyzői jubileumon ők is egy fejlett, az ügyfelek bizalmától kísért közjegyzői szervezetet tudjanak az utódaiknak átadni. Beszédem végére érve már csak a köszöntés maradt hátra.
Boldog 25. születésnapot magyar közjegyzőség! ■
JEGYZETEK
[1] Az eredeti előadás elhangzott 2017. november 17. napján a 29. (jubileumi) Közép-európai Közjegyzői Kollokviumon. A cikk az ünnepi előadás szerkesztett és lábjegyzetekkel kiegészített változata
[2] Rokolya Gábor: Az állami közjegyzői intézmény kiépítése és működése in: Jogtörténeti Szemle 2012. 4. szám 18. o.
[3] Állami közjegyzők ügyforgalmi kimutatása 1987. in: Igazságügyi Minisztérium iratai, MNL-OL XIX-E-1-s.
[4] Dr. Bókai Judit: "Eretnek nézetek" a közjegyzői szervezet korszerűsítéséről in: Magyar Jog 1989. 1. szám 70. o.
[5] Klaus Woschnak: Treffpunkt: Europa Mitte Die Notariatsreform der Jahre 1989 bis 1995 in Mitteleuropa aus österreichischer Sicht Wien, 2013. Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung 210. o.
[6] Rokolya Gábor: Közjegyzői Kollokviumok 25 éves jubileumi képeskönyve, Budapest, 2014. Közjegyzői Akadémia Kiadó 13. o.
[7] Az MKE alakuló ülésének jegyzőkönyve, 1990. január 13., 15. o., in. dr. Bókai Judit iratai BFL XIV. 275.
[8] A Magyar Köztársaság Kormánya (összeállította) - Miniszterelnöki Tanácsadó Testület (szerkesztette): A nemzeti megújhodás programja Budapest, 1990. szeptember, Pallas Nyomda 190. o.
[9] Igazságügyi Kodifikációs Főosztály 27.041/1991. IM XI. a közjegyzői állások számáról és a közjegyzők székhelyéről szóló IM rendelet tervezete, 21. o., 1991. október 15., in: MNL-OL IM iratai 1991. XIX-E-1-s.
[10] Isépy Tamás: Közjegyző-bíró és az ügyvéd között in: Isépy Tamás: Politikai forgácsok Osiris Kiadó Budapest, 2000., 264. o.
[11] Rokolya Gábor: A rendszerváltás közjegyzői Budapest, 2017. Közjegyzői Akadémia Kiadó 233. o.
[12] Rokolya Gábor: A közjegyzői lapkiadás történeti vázlata in: 65 Studia in honorem István Stipta szerkesztették: Balogh Judit-Koncz Ibolya Katalin-Szabó István-Tóth J. Zoltán, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Budapest, 2017., 383. o.
[13] Rokolya Gábor: Közjegyzői Kollokviumok 25 éves jubileumi képeskönyve, Budapest, 2014. Közjegyzői Akadémia Kiadó 18. o.
[14] MOKK Gazdasági Iroda adatszolgáltatásai az 1995., 2005. 2015. évekről
[15] MOKK digitalizált iratok 1992-2014.
[16] MOKK digitalizált iratok 1992-2014.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, jogtörténész.
Visszaugrás
