A mediáció az utóbbi években hazánkban is előtérbe került mint alternatív vitarendezési módszer. 2018-ban a Springer Kiadó gondozásában jelent meg a Nordic Mediation Research[1] című kötet, amely az északi országokban bevezetett és alkalmazott közvetítés számos kérdését járja körül. A tanulmányokat jegyző szerzők a svédországi, norvégiai, dániai és finnországi mediációs megoldások jogszabályi, elméleti hátterét ismertetik, elemzik a közvetítésre vonatkozó rendelkezéseket és értékelik azt, hogy a különböző jogterületeken milyen hatékonyságú és mennyiben sikeres a mediáció. Az alábbiakban a családügyi vitákban alkalmazandó, illetve alkalmazható mediációs lehetőségeket bemutató és elemző norvég és finn tanulmányokat járjuk körül, különös tekintettel a gyermek bevonására, a gyermek részvételének tapasztalataira és arra, hogy milyen esélyekkel lehet, illetve indokolt érvényre juttatni a gyermek legfőbb érdekét a mediációs eljárásban.
Finnországban már az 1987. évi házassági törvényben megtették a mediáció bevezetésére irányuló első lépéseket, de eleinte nagyon kevesen vették igénybe ezt a segítséget, ezenfelül pedig a mediáció alkalmazásának nem alakult még akkor ki egységes rendszere, s a mediátorok nagyon eltérő módszereket alkalmaztak. Vaula Haavisto tanulmánya[2] azt tekinti át, hogy miként alakultak ki azok a mediációs megoldások, modellek és eszközök, amelyeket a családok érdekében a mediátorok megfelelően tudnak alkalmazni.
Noha a házassági törvény értelmében az önkormányzatoknak biztosítani kellett a családügyi vitákban önkéntesen igénybe vehető ingyenes mediációt, s ezt a közvetítői feladatot a családgondozóként, illetve gyermekvédelemben dolgozók látták, illetve látják el, a 2000-es évek elején végzett kutatások arra mutattak rá, hogy a családügyi mediáció egységes gyakorlata nem alakult ki, a mediáció több helyen átfedésbe került a családoknak biztosított tanácsadással, s nem is volt mindenhol elérhető. 2009-ben a finn mediációs fórum, amely nem állami szervezetként támogatja a mediáció bevezetését a különböző területeken, átfogó projektet kezdeményezett annak érdekében, hogy tanulmányozzák és fejlesszék a facilitatív családügyi mediációt Finnországban. A projekt 2014-ig tartott.
Finnországban a szülői felügyeletről és kapcsolattartásról szóló 1983. évi törvény értelmében a szülőknek különválásukat követően meg kell állapodniuk a gyermek tekintetében a szülői felügyelet, a gyermek életkörülményei, a kapcsolattartás és a gyermektartás kérdésében és ezt a megállapodást az önkormányzatnál nyilvántartásba kell vétetniük. A nyilvántartásba vételt gyermekjóléti szakemberek végzik, akik megvizsgálják, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek legfőbb érdekének, s csak akkor veszik azt nyilvántartásba, ha a gyermek érdekét szolgálja. Ellenkező esetben a megállapodás nyilvántartásba vételét megtagadják, azt ugyanakkor nem módosíthatják. Amennyiben a szülők nem tudnak megállapodni, az önkormányzat által kínált családügyi mediáció az egyik lehetőség, amelyet igénybe vehetnek, s amelyet a házasságról szóló törvény részletesen szabályoz, s noha ez a szabályozás általános családügyi közvetítésre vonatkozik, leginkább azon szülőpárok tekintetében alkalmazzák, akik felbontják a házasságukat és nem tudnak megegyezni a gyermekkel kapcsolatos kérdésekben. A kutatás azonban a 2000-es években kimutatta, hogy sem maguk a mediátorok, sem a szülők nem igazán voltak tisztában azzal, hogy pontosan milyen koncepció alapján végzett közvetítésnek kell történnie, s nem is alakult ki a mediáció mint önálló módszer - sokkal inkább a tanácsadás, terápia és szociális munka egyfajta keverékét alkalmazták; emellett pedig nem volt világosan követhető, hogy a családok miként kerülnek a mediáció közelébe. Ezzel egyidejűleg egyre több problémát okoztak a megoldatlan szülői konfliktusok.
A mediációt az új projekt keretében mint különálló módszert javasolták bevezetni, képzett mediátorokkal, a családokat segítő rendszerbe integrálva. Ami a mediáció megvalósítását illeti, olyan modellt javasoltak kiépíteni megvalósítani, amelynek a keretei között a mediátor előzetesen mindkét szülővel külön-külön találkozik, s ezt követi rendszerint három olyan ülés, amelyeken
- 49/50 -
mindkét szülő jelen van. A közös ülések száma lehet több, de szem előtt kell tartani, hogy a mediációnak rövidnek kell lennie. Valamennyi találkozás alkalmával két mediátor van jelen, s amennyiben a szülőknek sikerül megállapodásra jutniuk, utánkövetést is végeznek annak érdekében, hogy a megállapodásban foglaltak működőképességét vizsgálják. A két mediátor által kialakított menetrendnek megfelelően a teljes mediáció három héttől két hónapig terjedő időt igényel.
A megvalósítandó mediációt azzal a képlettel kívánták leírni, amelyet Lisa Parkinson dolgozott ki 2014-ben: eszerint határozottan meg kell különböztetni a szülők párkapcsolatát és szülői kapcsolatát. Párkapcsolatukat megszüntették, az már kívül esik e mediáció körén, ugyanakkor a mediáció fókuszába tartozik a szülők szülői kapcsolata gyermekeikkel és egymással. Miután nem egyszerű a párkapcsolat és a szülői kapcsolat elválasztása, különösen hasznos, hogy a szülők megtanulhatják a mediációs folyamat során, hogy miként kommunikálhatnak hatékonyan és hogyan győzhetik le a konfliktusok megoldása során előttük álló érzelmi és kognitív akadályokat. A családügyi mediáció ennek megfelelően nem a múltbeli hibákra összpontosít, hanem a gyermekekre, s arra, hogy miként lehet a gyermekek mindennapi életét olyan módon megszervezni, hogy mindkét szülővel közeli kapcsolatban maradjanak. Ezt szolgálja az, hogy mind a szülőknek, mind a mediátoroknak a gyermek legfőbb érdekét kell szem előtt tartaniuk. Annak érdekében, hogy ez mindig szem előtt maradjon, a mediátor elkéri a gyerekek fényképét és a mediáció során használt táblára ezt ki is ragasztják. Annyiban is segítséget jelent ez, hogy ha a szülők visszanyúlnának párkapcsolati sérelmeikhez, a mediátor rá tud mutatni a táblára és vissza tudja terelni a tárgyalást a szülő-gyermek témakörre.
Ami az előnyöket illeti, a projekt bevezetését követően interjúkat készítettek, s ezek rávilágítottak arra, hogy az idejekorán megvalósított családügyi mediáció segít a szülőknek abban, hogy megállapodhassanak a gyermekeket érintő kérdésekben, sok esetben a gyermekek mindennapi életének részleteire vonatkozóan. Ha az ennek a figyelembevételével készült szülői megállapodás arra alkalmas, akkor az önkormányzatnál nyilvántartásba veszik, és nem kerül sor bírósági eljárásra. (Egy ilyen mindennapi életvitelre vonatkozó apróság, ha a szülők - például - megállapodnak abban, hogy az a szülő, akinél a gyermek tartózkodik, egy erre a célra szánt noteszba feljegyzi néhány mondatban, hogy aznap mi történt a gyermekkel, annak érdekében, hogy azt a másik szülő is elolvashassa.) Előnyösnek tartották a mediációban résztvevőszülők, hogy a párkapcsolattal és annak megromlásával kapcsolatos vitákat a meditátorok mindig visszaterelték a gyermekeket érintő kérdésekhez, s hogy nem egy esetben felismerhették, hogy mindkettőjüknek a gyermek legfőbb érdekét kell szem előtt tartani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
