Dr. Major László cikkében arról tájékoztatja az olvasót, hogy az eddigi bírósági gyakorlat szerint, ha a másodfokú bíróság eljárása során hatáskörének vagy illetékességének kötelezően figyelembe veendő hiányát észlelte, akkor az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette, s amennyiben a hatáskörrel rendelkező illetékes bíróságra vonatkozó adatok rendelkezésre álltak, a keresetet áttette ehhez a bírósághoz.
A szerző ismerteti azt is, hogy a Szegedi ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2/2003. (XI. 6.) számú ajánlásában ettől az általános gyakorlattól lényegesen eltérő véleményt tett közzé. Az ajánlás alapvető tézise a következőképpen szól: "Az elsőfokú határozat áttételéről a per megszüntetése nélkül kell rendelkezni." A pert megszüntetni az eljárás bármelyik szakaszában hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt csak akkor lehet, ha áttételre nincsen mód. Ellenkező esetben a per folytatódik.
Dr. Major László jogirodalmi álláspontja a fellebbezési bíróság eljárásának technikai részleteire nézve egy sajátosan egyéni megoldást vázol fel, amely az általános joggyakorlattól, az ítélőtábla kollégiumának ajánlásától, és a jogtudomány álláspontjától egyaránt eltér, ezt követően pedig az új metódus további perjogi, ügyviteli és egyéb vonzatait taglalja. A peráttétel alkalmazása esetén történő megszüntetésének vagy folytatódásának kérdésében azonban ellentmondásos véleményt nyilvánít, és lényegében a kollégiumi ajánlással azonos platformra helyezkedik.
A fenti nézetek kapcsán két fontos kérdést fogunk megvizsgálni: az áttétel perjogi természetét, valamint a hatályos perrendtartásnak a témával összefüggő kollíziós jellegű jogalkalmazási problémáit, különös tekintettel a másodfokú eljárásra.
Mielőtt a tárgyalásba belekezdenénk, megelőlegezünk egy általános tételt: A hatályos magyar jog szerint minden megkezdett per egyszer befejeződik. A per befejeződésének a jogvita érdemi lezárása - eljárásjogi értelemben - nem képezi feltételét. A tétel absztrakt bizonyításától - az olvasó elméleti jártasságára figyelemmel - eltekintünk, viszont a tárgyalt konkrét eset kapcsán (közvetlenül és indirekte) érinteni fogjuk a problémát.
Lényeges perelőfeltételi hiányosságok fennállta esetén az eljárást a per megindítása nélkül meg kell szüntetni. E fogyatékosságok későbbi jelentkezése pedig a permegszüntetés eszközével szankcionálandó.
A perelőfeltételi hiányosságok viszonylag széles esetköre a Pp. 130. §-ának első bekezdésében található. A hatáskör és illetékesség hiányát tartalmazó törvényi tényállás [Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontja] hatálya alól a jogalkotó kivette és a 129. §-ban külön jelenítette meg azt az esetet, amelyben a keresetlevél adataiból megállapítható, hogy az eljárás melyik bíróság vagy hatóság hatáskörébe tartozik, vagy arra ki az illetékes.
A 129. § emellett külön címet kapott ("Áttétel"), és rendelkezései éppen ezzel az elnevezéssel mentek át a jogi közgondolkodásba. Nem véletlen, hogy a szakma nagy része ez idő szerint az áttételt olyan kivételes perjogi eszköznek tartja, amelynek alkalmazásával a bíróság (pontosabban: az elnök) a perelőfeltételi hiányosság tipikus jogi hatását - az eljárás megszüntetését -meg tudja akadályozni, el tudja hárítani. A 129. § általunk megvilágított eredete viszont cáfolni látszik ezt az általános vélekedést. Jogszabály-szerkesztési szempontból teljesen egyértelmű, hogy az áttétel szabályozását a Pp. 130. §-ának keretében nem lehetett megoldani. Logikai képtelenség lenne ugyanis a keresetlevél jogerős visszautasítása mellett azt áttenni egy másik bírósághoz vagy hatósághoz. A keresetlevelet tehát vagy visszautasítják, vagy átteszik. Más alternatíva nincs, az említett lehetőségek értelemszerűen kizárják egymást. Ezzel a megokolással azonban csupán egy jogszabályszerkesztési probléma mibenlétét válaszoltuk meg, de továbbra is magyarázatra szorul az a kérdés, hogy a 130. § (1) bekezdésének b) pontja alóli kivétel és elkülönített szabályozás lényegbevágó eltérést jelent-e a joghatás mibenléte szempontjából. A helyes válasz úgy hangzik, hogy nem jelent különbséget: a bíróság a Pp. 129. §-a alapján ugyanazon kérdés érdemében hoz határozatot, mint amikor a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontja alapján dönt: saját hatáskörének hiányát állapítja meg, vagy azt, hogy nem illetékes. Ehhez képest a tulajdonképpeni áttétel csak másodlagos, járulékos döntés, célját, rendeltetését tekintve alapvetően jogsegély jellegű bírói intézkedés. A szűkebb értelemben vett áttétel joghatása mindössze abban áll, hogy a keresetlevél átkerül egy másik bírósághoz, amely azt köteles befogadni, és úgy tekinteni, mintha a fél eredetileg is hozzá nyújtotta volna be, s köteles a polgári peres eljárást megkezdeni. A másik bíróság hatásköréről, illetékességéről sem az áttételt elrendelő bíróság, sem annak fellebbezési bírósága kötelező erejű határozatot nem hozhat, mindegyikük csupán a saját hatásköréről, illetékességéről (ezek hiányáról) rendelkezhet. Az áttétel a másik bíróságot egyetlen vonatkozásban köti: nem utalhatja vissza a keresetlevelet ahhoz a bírósághoz, amely hatáskörének vagy illetékességének hiányát korábban már jogerősen megállapította. Egyebekben az új bíróság semmiben sincs korlátozva, vizsgálhatja, sőt éppen a Pp. rendelkezései folytán köteles is vizsgálni a perelőfeltételi tényezők meglétét, s megtehet minden szükségesnek mutatkozó törvényes intézkedést. A mondottak miatt az áttételről rendelkező végzés elleni fellebbezés akkor tekinthető érdemi beadványnak, ha az a hatáskör vagy illetékesség hiányát állító bírói döntést kifogásolja, és a fellebbezési bíróságnak is csupán abban a kérdésben kell határoznia, hogy az első fokon eljáró fórumnak az ügyben van-e hatásköre vagy illetékessége. Az áttételről rendelkező, valamint a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján hozott végzésnek az alapvető perjogi hatása ugyanaz: a hatáskör vagy illetékesség - mint lényegi perindítási előfeltételek -hiányában az eljárást megszünteti. A keresetlevelet ugyanaz okból teszik át egy másik bírósághoz, mint amely okból a másik esetben idézés kibocsátása nélkül elutasítják. Idézést áttétel esetén sem bocsáthatnak ki, hiszen a per az áttevő bíróság előtt sem kezdődhet el. A helyes tartalmi logikai sorrend tehát abban áll, hogy az áttételt azért rendelik el, mert az eljáró bíróságnak a perre nincs hatásköre, vagy abban nem illetékes.
A továbbiakban meg kell vizsgálnunk, hogy mi a követendő eljárás akkor, ha ezen perindítási előfeltételek hiánya nem az eljárás megindításakor, hanem csak később, a per folyamán merül fel.
A hatályos törvény e tekintetben kategorikus: a hatáskör vagy illetékesség hiányának észlelésekor a bíróság a pert az eljárás bármely szakaszában megszüntetni köteles azzal, hogy az alperesnek a keresetre vonatkozó érdemi nyilatkozata előtt a szabály még töretlenül érvényesül, a nyilatkozat után viszont a per hatáskör hiánya miatt akkor szüntethető meg, ha a vonatkozó kapcsoló elv nem a pertárgy értéke; az illetékesség hiánya miatt pedig az illetékesség kizárólagossága esetén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
