Herbert Simon, a korlátozott racionalitás elméletét kidolgozó amerikai közgazdász a közigazgatási döntéshozatalról szóló könyvében azt írja, hogy a közigazgatási ember (administrative man) a közgazdasági, racionális ember unokatestvére: míg a közgazdasági ember a hasznának maximalizálására törekszik, addig a közigazgatási ember csupán arra, hogy "elég jó" döntéseket hozzon[2]. A jogalkalmazónak sokszor kemény dió a hatáskörét megfelelően gyakorolni, ha a vizsgálandó jogkérdések összetett szakkérdésekhez is kapcsolódnak. Hasonló helyzetben érezheti magát az Európai Bizottság (Bizottság) hivatali apparátusa, mikor bonyolult, közgazdasági elemzést sem nélkülöző versenyjogi ügyekben kell eljárnia. E közgazdasági értékelés sokszor különleges tudást igényel, jobbára a ténykérdések és a jogi értelmezés köztes elegyét képezi[3], és mint ilyen, a Bizottság hatáskörébe tartozik.[4]
Ugyanakkor az uniós bíróságok, az Európai Unió Törvényszéke (Törvényszék) és Bírósága (Bíróság) a Bizottság versenyjogi döntéseinek felülvizsgálatakor kötelesek figyelembe venni olyan szempontokat is, amelyek szorosan kötődnek a közgazdaságtanhoz. Természetesen joggal vetődik fel a kérdés, hogy a bíróságok miként tudnak e kötelezettségüknek eleget tenni, ha azok bonyolult gazdasági elemzéseket (complex economic assessments) is tartalmaznak?
Hangsúlyozni kell, hogy e felülvizsgálat szigorúan törvényességi, jogszerűségi ellenőrzést jelent, amelyben az igazságszolgáltatás a közigazgatási hatóság döntésének észszerűségét vizsgálja.[5] Az uniós bíróságok nem vonhatják el a Bizottság hatáskörét[6], nem helyettesíthetik a Bizottság mérlegelésének eredményét a sajátjukkal[7]; amennyiben a hatósági döntés nem észszerűtlen, nem helyezhetik azt hatályon kívül amiatt, mert ők másként döntöttek volna.[8] A Bíróság és a Törvényszék egyedül a kiszabott bírságok és más szankciók tekintetében rendelkeznek felülmérlegelési jogkörrel[9] - mi több, ekkor még a súlyosítási tilalomhoz sincsenek kötve.[10] Mindazonáltal az elmúlt évek nemzetközi jogi gyakorlata arra mutat, hogy a tisztességes bírósági eljárás mint alapjog követelményeinek a büntetőjogias típusú versenyügyek elbírálása során is teljesülniük kell.[11] A felülvizsgálat következésképpen teljes körű, így a bíráknak a határozat jogsértés megállapítására kiterjedő részének ellenőrzése során is górcső alá kell venniük a komplex gazdasági elemzéseket valamilyen módon.
Ebben a kérdésben nyújt támpontot az uniós esetjog, mely szerint a bíróság a döntések ezen részei kapcsán csak azt vizsgálhatja, hogy a Bizottság a tényállás-felderítési és indokolási kötelezettségének eleget tett-e, nem lépte-e túl a hatáskörét vagy nem követett-e el nyilvánvaló mérlegelési hibát (manifest error of assessment[12])? A vizsgálható szempontok közül az elemzések tartalmára vonatkozó "nyilvánvaló mérlegelési hiba" azonban homályos tartalmú kifejezés. Honnan ered ez a felülvizsgálati teszt? Mit jelent a "nyilvánvaló" jelző, és pontosan milyen mérlegelési kérdésekre vonatkozik? Ugyanúgy érvényesül-e a vizsgálati mérce az uniós versenyjog különböző területein (versenykorlátozó megállapodások, erőfölénnyel visszaélés és fúziókontroll[13])?
- 558/559 -
E kérdések képezik a jelen tanulmány jelentősebb fókuszpontjait is, és tulajdonképpen arra keresik a választ, hogy az uniós igazságszolgáltatás miként értékeli a saját szerepét a közösségi versenyszabályozásban. Emellett pedig érdemes megvizsgálni azt is, hogy az uniós bíróságok által tett megállapítások, illetve a mérlegelési jogkörben hozott versenyhatósági döntések érvényesülnek-e a magyar joggyakorlatban, vannak-e hasonlóságok avagy eltérések hazánk közigazgatási bíráskodásában.
A nyilvánvaló mérlegelési hibák vizsgálata a francia jogalkalmazásból került a Bíróság és a Törvényszék gyakorlatába[14], mint a diszkrecionális jogkörben hozott határozatok felülvizsgálatának bírói maximája[15] (erreur manifeste d'appréciation).
A francia közigazgatási bíróságok - a Conseil de l'État által az 1954-es Barel ügyben[16] hozott döntés óta - megkövetelik, "hogy a közigazgatási szerv mindig fedje fel cselekvésének indokát; amennyiben a megjelölt okot a bíró a felülvizsgálat során tévesnek és ezért el nem fogadhatónak minősíti, azt a valódi motívummal helyettesítheti, s amennyiben úgy látja, hogy a helytelen motívum megjelölése a határozat tartalmát befolyásolta, a határozatot megsemmisíti."[17] A közigazgatási hatóságok a diszkrecionális jogkörükben eljárva lehetőséget kapnak az adott körülményekhez igazodóan a lehető legmegfelelőbb döntések meghozatalára. A hatóságok hagyományosan nagy szabadságot élveznek a versenyjogi ügyek terén, amelyek esetében a jogszabályok által meghatározott, absztrakt generálklauzulákat kell a változó gazdasági folyamatokhoz igazítani.[18] A közigazgatási bíróságok felülvizsgálatának célja ebben a közegben annak biztosítása lehet, hogy a hatóság ezen döntései ne legyenek önkényesek, érvényesüljön a jogbiztonság és harmadik személyek jogai se sérüljenek.[19] A bíróság felülvizsgálati hatásköre akkor is érvényesül, ha az adott ügyben speciális szakismeretet igénylő kérdésekről (considérations techniques) van szó, ebben az esetben ugyanis fontos garancia, hogy a hatóság a szakkérdésekben való döntéseket ne arra használja, hogy a jogi követelmények alól "kibújjon".[20] A mérlegelési jogkör ilyen szempontú ellenőrzése tehát a törvényesség biztosításának egyik záloga.
A nyilvánvaló mérlegelési hiba a francia jogban egy, a közigazgatási hatóság által a mérlegelés mint intellektuális művelet során elkövetett hiba, amelynek a súlyossága kétséget kizáróan megállapítható.[21] A hiba a döntés alapjául szolgáló tények és körülmények mérlegelésével kapcsolatos, elválasztandó a jogértelmezés, a tények jogi értékelése és a tényállás felderítése során elkövetett hibáktól.[22] A nyilvánvalóság tekintetében pedig az a követelmény, hogy a hiba az ügy aktájából, irataiból kitűnjön, ellenkező esetben a felülvizsgálati kérelem elutasításra kerül.[23] Ugyanakkor ez nem szükségképpen jelenti azt, hogy a hibának első látásra felismerhetőnek kell lennie, mivel lehetséges, hogy csak egy átfogó elemzés elvégzésével azonosítható.[24]
Az uniós aktusok bírósági felülvizsgálatára, az ún. "semmisségi perekre" vonatkozó rendelkezések az 1957-es Római Szerződés óta lényegében változatlanok.[25] Az EUMSZ 263. cikk szerint a Bíróság "megvizsgálja [...] az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét"[26], e célból pedig felülvizsgálja a természetes vagy jogi személyek keresete alapján a nekik címzett uniós jogi aktusokat[27] a "hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt".[28] Az uniós intézmények jogi aktusai közé tartoznak a Bizottság versenyügyekben hozott határozatai is. A Bíróság ezzel összefüggésben már az 1960-as években, a Consten-Grundig ügy során felismerte, hogy "a Bizottság hatáskörének gyakorlása szükségszerűen gazdasági kérdések összetett értékeléséből áll"[29], a bírósági felülvizsgálatnak pedig "oly módon kell figyelembe vennie e jelleget, hogy a tények és a Bizottság által azokból levont jogi következtetések jelentő-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
