2003 őszén látott napvilágot a budapesti Lucidus Kiadó gondozásában Bíborbanszületett Konstantin "A birodalom kormányzása" című műve.[1] A kötet megjelenése újabb darabbal gazdagítja a bizánci történelem megismerését segítő, az utóbbi években örvendetes módon megszaporodó hazai könyvek számát.[2] Bíborbanszületett Konstantin munkája több szempontból is kiemelkedő alkotás. A bizantinológia egyik alapvető forrása, a bizánci diplomáciatörténet dokumentuma, a magyar történelem egyik legrégebbi forrása. A méltán világhírű magyar bizantinológus, Moravcsik Gyula által elkészített, először 1950-ben megjelent magyar nyelvű fordítás, egyszersmind szövegkritikai kiadás a hazai bizantinológia kiemelkedő, sőt nemzetközi vonatkozásban is hiánypótló tudományos teljesítménye. Az alábbiakban a munka külpolitika- és diplomáciatörténeti szempontból fontos részeit kívánjuk kiemelni.
A kötet elején találjuk Olajos Terézia bevezető tanulmányát, amely a mű könnyebb megértését segíti. A tanulmány tekintettel van arra, hogy a szerző, Bíborbanszületett Konstantin, életrajzi adatait és írói munkásságát a fordító, Moravcsik Gyula ismerteti. A bevezető tanulmány ezért elsősorban a szerző korát mutatja be, amely a bizánci kultúra egyik kiemelkedő időszaka. Az "első bizánci reneszánsz" korszakában Bíborbanszületett Konstantin nemcsak írói munkásságával, hanem irodalom- és tudományszervező tevékenységével is kiemelkedő szerepet játszott. A X. században az irodalmi alkotások mellett számos összefoglaló, kivonatoló, rendszerező munka is született, például a X. század végén szerkesztett Suda Lexikon, vagy az ugyancsak e században keletkezett Anthologia Palatina. A történetírás is számos alkotással gazdagította a korszakot. Ezek közé tartozik Geórgios Monachos krónikája a 842-es évről és León Diakonos kortörténeti monográfiája, a História.
- 369/370 -
A "makedón reneszánsz" vagy a "bizánci humanizmus" a hasonló nevekkel jelzett európai kultúrtörténeti korszaktól döntően különbözik abban, hogy a rómaiság Bizáncban megszakítás nélkül élt tovább a Nyugat-római Birodalom bukását követően is. Az antikvitás szellemi értékei így töretlenül fennmaradtak, másfelől a bizánci kereszténység a görög kultúra értékeit is kezdettől fogva felhasználta, integrálta. A művelődés gazdagítása, a kifejezőeszközök felfedezése terén is az európaihoz hasonló eredményeket hozott.
A X. század fellendülése a IX. század tudományos és kulturális szervezőmunkája nélkül nem valósulhatott volna meg. 855-től a Nagypalota Mangaura nevű termében működött az újra életre kelt konstantinápolyi egyetem. León Philosophos és Photios tudományos és oktatói munkássága szintén ezt a korszakot gazdagította. Ekkor keletkezik a bizánci jogtörténet legnagyobb alkotása, a iustinianusi törvénygyűjtemény alapján szerkesztett Basilika.
A bevezető tanulmányt a fordító előszava követi, melyet a szerkesztők teljes terjedelmében vették át, a munka első, görög-magyar nyelvű kiadásából. Az előszóban a szerző bemutatása és a mű keletkezéstörténetének ismertetése mellett a kötet tanulmányozása szempontjából nélkülözhetetlen tudnivalókat közli a fordító. A szerző, VII. Bíborbanszületett Konstantin (Konstantinos Porphyrogennétos) Bölcs Leó császárnak 905-ben született fia, akit apja 912-ben bekövetkezett halála után császárrá koronáztak. Kiskorúsága miatt egy régenstanács kormányozta a birodalmat, melynek vezetője, Romanos Lekapénos fokozatosan kiszorította őt a hatalomból. 919 májusában leánya és Konstantin házasságával Romanos Lekapénos a császár apósa lett, majd 920-ban ugyanőt társcsászárrá koronázták, mégpedig nem a trónörökösnek járó caesar, hanem az egyeduralkodó által viselt basileus címmel. Konstantin ténylegesen csak Lekapénos 944-es bukását követően foglalhatta el trónját, amelyen 959-ig uralkodott. Uralkodásának első - kényszerűségből passzivitásban töltött - szakaszában nyílt elsősorban lehetősége irodalmi tevékenységre, melynek során több, a bizánci kormányzattörténet szempontjából alapvető forrásnak számító művet alkotott.
Közülük legnagyobb terjedelmű A bizánci udvar szertartásairól (De ceremoniis aulae Byzantinae) című nagy munka, amely a bizánci palota szertartásain, ceremóniáin túl bemutatja a bizánci államszervezet tisztviselőit, intézményeit, azok egymáshoz való viszonyának meghatározásával. Az itt közölt hivatalnoklisták, fizetési fokozatok, előléptetési szabályok a bizánci tisztviselői kar szervezetéről adnak értékes információkat. A tartományokról (De thematibus) című műve a bizánci birodalom területigazgatási egységeit mutatja be, azonban nem elsősorban igazgatási, hanem inkább történeti és földrajzi szempontból. A munkában a szerző az antik és bizánci források alapján végzett földrajzi tanulmányait foglalja össze. Ismerteti az egyes tartományok fekvését, bemutatja lakosságukat, történelmüket, a tartományokat irá-
- 370/371 -
nyitó tisztviselők, hivatalok rendszeréről azonban csak vázlatosan tesz említést. Harmadik - az alábbiakban bemutatandó - munkája A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio) méltó párja a tartományokról írt munkának. Utóbbit kiegészítve elsősorban a birodalom határain túl élő népeket mutatja be, történetükkel, szokásaikkal. Ezzel párhuzamosan ismerteti a velük való kapcsolattartás módszereit, a hivatalos érintkezés legfontosabb elveit. Ezek a részletek teszik a munkát a korabeli diplomácia történetének értékes forrásává. Mondanivalóját a császár fiához, az ifjú Romanoshoz intézett intelmek kíséretében fejti ki.
A mű tanulmányozásánál fontos figyelembe vennünk, hogy a mű tartalmi tagolódása és a fejezetekre való beosztás nem egyezik. Ennek legfőbb oka, hogy több szemelvény csak a munka eredeti változatának keletkezése után került be a szövegbe. A munka az Előszót követően négy nagy részre oszlik, amelyek terjedelmüket tekintve nincsenek arányban egymással. Az Előszóban a szerző megjelöli műve legfontosabb témaköreit. Ezek közül kettő - az idegen népek egymással és a birodalommal való viszonya, továbbá az idegen népek követelései a birodalommal szemben - diplomáciatörténeti, a másik két nagy téma - az egyes népek bemutatása és a birodalom belső változásai - történeti-földrajzi jellegű. Szükséges hangsúlyoznunk, hogy a szöveg szerkezeti beosztása nem követi a tárgy szerinti változásokat. A történeti, földrajzi ismertetést gyakran szakítja meg politikai érvelés, diplomáciai útmutatás, továbbá - mintegy keretszerű, áthidaló részként - a Romanoshoz intézett intelmek és tanácsok.
A forrás elemzéséhez feltétlenül szükséges a mű keletkezési idejének meghatározása. A császár valószínűleg nem folytatólagosan készítette művét, hanem annak egyes részei különböző időben, 948 és 952 között, ill. esetleg még a következő évek folyamán egymástól függetlenül keletkeztek. A mű végleges alakját ennek megfelelően csak 952 után nyerte el. A fordító (és szövegkiadó) röviden ismerteti a görög nyelvű szövegkiadás és a magyar fordítás történetét, amely azért igen figyelemreméltó, mert ez a szövegkritikai kiadás a magyar bizantinológia egyik - külföldön is nagy elismerésnek örvendő - kiemelkedő teljesítménye. A munka először 1949-ben jelent meg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Görög Filológiai Intézete által szerkesztett "Magyar-Görög Tanulmányok" 29. köteteként. Szélesebb nyilvánosság elé a következő évben, 1950-ben került, amikor a Közoktatásügyi Kiadóvállalat gondozásában megjelent a kétnyelvű szöveg. Az e kötetben ismertetett kiadás is - örömteli módon - párhuzamosan közli az eredeti görög szöveget és a magyar fordítást. A fordítói bevezetés további részeinek ismertetését, amely az eredeti forrásszöveg szerkezeti kérdéseivel foglalkozik, továbbá a görög szövegkiadásra vonatkozó nyelvtani és filológiai kérdéseket tárgyal, ezúttal mellőzzük.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
