Az új Polgári Törvénykönyv legalább hétféle értelemben használja a "jog" szót. E jelentések nagyobb része az alanyi jogok különböző típusait takarja. A magyar magánjogi dogmatika és a joggyakorlat csak alkalmilag és következetlenül különíti el az alanyi jogok típusait. Ezért a használt jogi szaknyelv sem alkalmas az alanyi jogok közötti lényeges dogmatikai különbségek átfogó és következetes jelölésére. A magánjogi elemzéseknek új keretet adhat, ha az új kódex szövegében azonosítjuk az alanyi jogok különböző típusait, valamint meghatározzuk egymáshoz való viszonyukat és korrelatív pozícióikat. Mindez a kódex mélyebb dogmatikai struktúrájának feltárásához is adalékul szolgál.
Az új Polgári Törvénykönyv, 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) a jog szót legalább hétféle értelemben használja. Nagy vonalakban véve, ezek a következők:
(1) Akinek joga van, az bizonyos vonatkozásban és egyes esetekben ellenőrzés alatt tarthatja más magatartását. Követelheti mástól, hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen. Valakinek lehet jogosultsága arra, hogy a kötelezett szolgáltatást teljesítsen (Ptk. 6:1. §). Itt a jogosult joga alapvetően másvalaki (a kötelezett) magatartására irányul. Alkalmazzuk erre a jog1 megnevezést.
(2) Más jellegű jog például a vételi jog (Ptk. 6:225. §). Ez elsődlegesen nem más magatartására irányul. E jognál fogva a jogosult saját maga, jognyilatkozatával, valamilyen célzott joghatást érhet el (jog2).
(3) A Ptk. akkor is jogot biztosít, ha a jogosult magatartásának jogszerűségét ismeri el. A tulajdonos saját tulajdonán fennálló használati joga ilyen jog [5:13. § (2) bekezdés]. Hétköznapi értelemben a tulajdonos természetszerűleg és szokásosan használhatja a tulajdonát. A tulajdonlás e jellegzetes vonását a Ptk. kiemeli, jogként nevesíti, és jogi védelemben részesíti (jog3).
(4) Egy jog nem csak elismerheti és védelemben részesítheti a jogosult szokásos, természetszerű magatartását, hanem a jogosultat valamely körülményre tekintettel, kivételesen mentesíthet egy általánosabb tevési kötelezettség vagy tiltott magatartás alól. A kivételes szabály szabad utat enged valamilyen jogosulti magatartásnak. Ilyen a visszatartási jog (Ptk. 6:139. §). Jelöljük ezt jog4 megnevezéssel.
(5) A Ptk. jognak tekinti azt, amelynél fogva valaki egy tőle független esemény folytán valamilyen konkrét jogot szerezhet. Ez a jog, objektív feltétel bekövetkezésétől függően, valamilyen más jog megszerzésére jogosít. Ilyen például a haszonbérlőnek azon joga, hogy elválással termékeken, terményeken vagy szaporulaton tulajdonjogot szerezzen [5:50. § (1) bekezdés].[1] Ez már a jog ötödik jelentése (jog5).
(6) Van olyan jog, mely elsődlegesen és közvetlenül nem utal valamilyen konkrét magatartásra, hanem inkább a saját tartalmát képező más jogokra. Így jog lehet a jogok egy meghatározatlan csoportjának technikai elnevezése is (komplex jog), például a szülői felügyeleti jog [pl. Ptk. 4:83. § (3) bekezdés], mely több jogból áll [pl. 4:146. § (2) bekezdés].[2] A komplex jogoknál a jog terminus megint más értelmet kap (jog6).
(7) A rend kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Ptk. természetesen jogként utal a tárgyi jogra is. Például a
- 273/274 -
"lényeges jogi érdek" fogalma [pl. Ptk. 2:49. § (1) bekezdés vagy 6:28. § (2) bekezdés] a jog, azaz a tárgyi jog által védett érdeket takarja. A tulajdon védelménél a "jogellenes beavatkozás" a tárgyi jog sérelmét jelenti [5:36. § (1) bekezdés].[3] Itt a jognak ugyancsak újabb értelme van (jog7).
A jog különböző értelmeit tekintve nyilvánvaló elhatárolási és terminológiai problémák merülnek fel.[4] A következőkben erre térünk ki.
A jog1 tekinthető az alanyi jogok klasszikusának. Elsődlegesen és jellemzően másvalaki magatartására irányul, melynek tanúsítását a jogosult követelheti. Miképpen azonosíthatóak ezek a jogok a Ptk. jogszövegében?
(1) A jog mellett, hagyományosan a jogosultság, a jogosítvány, vagy az alanyi jog terminusok azok, melyeket tipikusan a jog1 jelölésére alkalmazzák. Esetünkben e jelölések nem működnek jól. Az alanyi jog kifejezés nem fordul elő a Ptk. szövegében.[5] A jogosítvány is csak kétszer, egyes szülői felügyeleti jogokra utalván [4:175. § (3) bekezdés és 4:190. § (3) bekezdés]. Ennek következtében itt sem biztos, hogy jogi értelmében veendő. (Számunkra nem is világos, mi indokolja a jogosítvány szó ilyen elszigetelt használatát.) Ellenben a jogosultság igen gyakran alkalmazott szó, viszont a Ptk. többféle értelemben használja.[6] Tehát a jog1 kizárólagos és specifikus jelölésére a jogosultság szó sem alkalmas. Ezért kifejezetten a jog1 jelölésére a továbbiakban az igényjog terminust fogjuk használni.[7]
(2) Az igényjog (jog1) azonosítása lehetséges annak korrelatív oldaláról. A jog1 olyan jogi pozíció, melynek korrelatív pozíciója a kötelezettség, és egyben alanyi értelemben a jogosulttal szemben a kötelezett áll. Amennyiben valakinek kötelezettsége van valamilyen magatartás tanúsítására, akkor jó eséllyel azonosítható a jogosult és a jog1 is, mely ezen magatartás követelhetőségét jelenti. Mindez feltételezi, hogy a kötelezettséghez tartozzon jogosult és jog1 is, a kötelezettség ne állhasson magában. (Bár az a feltételezés, hogy kötelezettség létezhet magában, érdekes elemzéseknek nyit teret, itt ezzel nem tudunk foglalkozni. A magánjogban jól védhető álláspontnak tűnik, hogy a kötelezettség általában nem állhat jog1 nélkül.)
(3) Amennyiben szövegszinten nem is jelöli egyetlen specifikus kifejezés vagy szó a jog1 fogalmát, annak jelenléte esetenként egyszerűbb szemantikai-logikai úton vagy éppen mélyebb dogmatikai elemzéssel mutatható ki. Ez nem mindig egyszerű, hiszen elhatárolási problémák fennállhatnak. Felvethetné bárki, hogy a jog1 a jogosult magatartásának lehetőségét is magában foglalja (ti. a tárgyi jogban biztosított módon követelhet a kötelezettől), így nem kizárólag más magatartására vonatkozik. Ez arra utal, hogy a jog1 és a jog3 összefügg, ugyanis ez utóbbira jellemző, hogy a jogosult kifejthet valamilyen jogilag elismert vagy védett magatartást. Másrészt a jog1 és a jog2 összefüggéseitől sem lehet eltekinteni. A jogosult lehetősége a szolgáltatás követelésére a jog1 összefüggéseiben, egyben lehetőség arra is, hogy ezzel joghatást keltsen. Ez rokonítja jog2 fogalmával, hiszen itt célzott joghatás létrehozásának lehetőségéről van szó. Első pillantásra a jog1 alfaját jelentheti mind a második, mind a harmadik értelemben vett jognak.
Az elhatárolás gyakorlati célokra nem okoz nagyobb nehézséget. A jog1 (i) egyrészt egy specifikus, jól körülírható magatartás (nevezetesen a követelés) lehetősé-
- 274/275 -
gét jelenti a jogosult oldalán, míg a jog3 által átfogott magatartások köre behatárolhatatlan; (ii) elsősorban és közvetlenül másvalaki, (a kötelezett) magatartására irányul, ez jellemzi tartalmilag a jog1 fogalmát, míg a jog3 a jogosult saját magatartására irányul; (iii) a specifikus jogosulti magatartás a tárgyi jogban jól körülírt, tipikus joghatások létrehozására alkalmas (vö. a felszólítás vagy a perindítás meghatározott joghatásaival), ezzel szemben a jog2 keretében célzott joghatások köre általánosságban behatárolhatatlan. Így pusztán elméleti probléma lesz, hogy a jog1 mennyiben sorolható be akár a jog2, akár a jog3 alá, mint azok alfaja.[8]
Elhatárolási problémát okozhat egy-egy konkrét jog által átfogott magatartás jellegzetessége, vagyis a konkrét jog szerkezete is. Tudjuk, hogy a szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani [pl. Ptk. 4:178. § (3) bekezdés], azonban itt a jog által átfogott magatartás (kapcsolattartás) jellemzője a kölcsönösség és visszahatás, azaz a magatartás két- vagy többoldalú. A kapcsolattartás a jogosult magatartása is, és egyben más magatartása is. Miképpen lehet eldönteni, hogy a kapcsolattartás joga a jog1 vagy jog3 alá sorolható? Az elhatárolási probléma csak látszólagos. A kapcsolattartás joga ugyanis nem egy jog, hanem legalább három. A jogosult szülőt nézve, jog1/kötelezettség jogviszony fennáll egyrészt a másik szülő, másrészt a gyermek vonatkozásában, ugyanakkor a jogosult rendelkezik egy jogilag védett, szabad magatartással a kapcsolattartás tekintetében (jog3). (A jog3 esetében a korrelatív pozíció nem a kötelezettség, erre l. a 3.1. pontot).
A jog2 elsődlegesen nem más magatartására irányul, hanem itt a jogosult saját maga, jognyilatkozattal, valamilyen joghatást érhet el. Arról van szó, hogy a jog2 jogosít valamilyen jog megszerzésére, módosítására vagy megszüntetésére. A jog2 kézenfekvő típusai - a már említett vételi jog mellett - például a képviseleti jog [Ptk. 6:11. § (1) bekezdés] vagy a bizományos sajátos joga2 bizományosi szerződés alapján [6:282. § (1) bekezdés].
(1) A jog2 fogalma elsősorban a jog (jogosít) terminus mögött lelhető fel a Ptk.-ban. A szakirodalomban vagy hatalmasság, vagy alakító jog elnevezéssel is jelölik. A hatalmasság eredetileg Szászy-Schwarz elnevezése,[9] melyet esetenként ma is használnak.[10] Az Indokolás kifejezetten így nevezi a vételi jogot, de a jogszövegben a szó nem jelenik meg.[11]
A hatalmasságok vagy alakító jogok bizonyos csoportjainak van egy átfogó, jellemző megjelölése: a jogkör, illetve hatáskör. Ez a hatalmasságok azon csoportját jelölheti, melyekkel egy jogalany általában rendelkezik, vagy melyek egy jogalanyt megilletik egy konkrét jogkérdésben, illetve eljárásban.[12] Megjegyzendő, hogy a hatáskör vagy jogkör csak akkor utal hatalmasságra, ha a jogalany a joghatást valamilyen jognyilatkozattal érheti el. Egyéb, a hatáskör vagy jogkör alapján kifejthető más, jogilag releváns magatartás lehetősége már a jog3, esetleg a jog4 fogalmához tartozik. Mindemellett a két fogalom a hatalmasság (jog2) jellemző jelölése.
(2) A hatalmasság vagy alakító jog (jog2) sokféle joghatásra irányulhat: különböző jogokat módosíthat, keletkeztethet, vagy szüntethet meg. Ez bármilyen jog lehet a fentiekben megkülönböztetett jogok közül. Így a jog2 (hatalmasság) irányulhat jog2 (hatalmasság) létrehozására is. Az a fél, akinek szerződéses ajánlatot tettek egy olyan szerződés megkötésére, melyben számára az ajánlattevő vételi jogot biztosítana, olyan hatalmassággal rendelkezik, mely további hatalmasságot hozhat létre. Hozzá kell azonban tenni, hogy a jog7 (tárgyi jog) tekintetében, csak közjogi hatalmasság állhat fenn, mellyel a jogalkotó szervek (és részben az Alkotmánybíróság) rendelkeznek.
A Ptk. az alakító jogok keletkezésének lehetőségére legtöbbször általánosságban utal. Csak ritkán jelöli, hogy a jog2 milyen típusú joggal kapcsolatos joghatás keletkeztetésére vonatkozik. Az a tény, hogy egy fél jogszabály vagy a szerződés alapján hatalmassággal rendelkezhet a szerződés egyoldalú módosítására [6:191. § (4) bekezdés], ebből még nem derül ki, hogy a fél hatalmassága a jog1-6 közül melyik típus létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére vonatkozhat. A hatalmasság folytán tett jognyilatkozat ugyanis egyszerre több jogot érinthet. Kézenfekvő, hogy a vételi jog, mint hatalmasság [6:225. § (1) bekezdés], tipikusan egy jog6 (komplex jog - tulajdonjog) átruházását célozza, azonban ténylegesen a jogviszonyok (és jogi pozíciók) meglehetősen kusza hálóját hozza létre.
- 275/276 -
(3) A hatalmasság, alakító jog esetében is vannak elhatárolási problémák. A jog2, valamint a jog3 és jog4 általánosabb elhatárolására a későbbiekben térünk ki. Nehézséget jelenthet azonban, ha a jog2, mint hatalmasság gyakorlásának lehetősége további feltételekhez kötött. A hatalmasság keletkezését illetve gyakorlását jogszabály vagy szerződés objektív feltételekhez kötheti. Ilyen nevesített, feltételhez kötött hatalmasság például az elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog [Ptk. 5:81. §]. Tipikus feltétel szokott lenni (elsősorban közjogi hatalmasságnál) a fél kérelme, melyre a hatóság hatáskört, azaz hatalmasságot gyakorolhat. Hasonló hatalmasság van a Ptk-ban is. Amennyiben a nyomdai úton előállított részvény tulajdonjoga nem átruházás jogcímen szállt át, az igazgatóság a tulajdonosváltozást a forgatmányi láncolatban átvezeti, de ezt az új részvényes kérésére teheti meg [3:221. § (1) bekezdés].
Tehát itt be kellene vezetni a feltételes hatalmasság (mint feltételes jog) fogalmát, ami további gondot okoz. Mit kell feltételként kezelni? Egy jognyilatkozat tételének mindig vannak nevesítetlen, objektív feltételei (tipikusan pl. a nyilatkozatot tevő ne haljon meg a nyilatkozat megtétele előtt). A hatalmasság gyakorlásának lehetősége mindig egy körülhatárolt élethelyzetben áll fenn, mely egyben a hatalmasság gyakorolhatóságának egyfajta feltételrendszerét jelenti. Ezt figyelembe véve, hétköznapi értelemben és ad absurdum minden hatalmasság feltételesnek tekinthető. Ahogy általában a feltételes jog fogalma, úgy a feltételes hatalmasság fogalma sem nélkülözhető, de a feltételek elvi körülhatárolása elkerülhetetlen ezekben az összefüggésekben, ami összefügg a hatalmasság keletkezésének időpontjával.
A feltétel lehet a hatalmasság keletkezésének, vagy a hatalmasság gyakorlásának feltétele is. Csak az utóbbi esetben beszélhetünk feltételes hatalmasságról. Az előbbi példát véve alapul: mikor keletkezik az igazgatóság hatalmassága a tárgyi jog alapján az átruházás nélküli tulajdonátszállás részvényen történő feltüntetésére? Több lehetőség van, például: (i) amikor a részvényes kéri a tulajdonosváltoztatás feltüntetését; (ii) amikor a tulajdonátszállás (átruházás nélkül) megtörtént; (iii) amikor az igazgatóság megalakult; (iv) amikor a kérdéses részvényt előállították; (v) amikor a részvénytársaság létrejött. Az a körülmény, melyhez a hatalmasság keletkezése köthető, nem feltétel a hatalmasság szempontjából. Amikorra tesszük a hatalmasság keletkezését, ahhoz képest egy későbbi körülmény jön valódi feltételként számításba, és ekkor beszélhetünk feltételes hatalmasságról. Itt azonban csak a probléma felvetésére szorítkozhatunk, ennek visszafejtése nem a jelen tanulmány tárgya.
A jog2, mint hatalmasság megjelenhet vagylagos jogként, ami aztán a fogalmi elemként szereplő "jognyilatkozat" értelmezését veti fel. A gyakorlatban ugyanis vannak esetek, amikor jogváltozás egy adott élethelyzetben többféleképpen is létrejöhet. Tudjuk, hogy a haszonélvezőnek haszonélvezeti jogánál fogva olyan joga is van, mely alapján elválással tulajdonjogot szerezhet a termékeken, a terményeken vagy a szaporulaton [Ptk. 5:50. § (1) bekezdés]. Mi ez a jog? Ahogy láthattuk ez lehet jog5, de a Ptk. megfogalmazása szerint ez ugyanúgy lehet hatalmasság (jog2) is. Egy almafán lévő alma tekintetében a haszonélvezőnek tulajdonjoga keletkezhet például a következőképpen: (i) az egyik éjszaka az érés következtében az alma magától leesik; (ii) a haszonélvező leveszi az almát (és megeszi); (iii) a haszonélvező leszakítja a fáról az elsőként a keze ügyébe eső almát, hogy elüldözze vele a szőlőjét csipegető seregélyeket; (iv) a haszonélvező felmászik az almafára, és ennek következtében leesik az alma.
Az első esetben jog5 áll fenn a tulajdonszerzés előtti időszakban, és ezt szokásosan nevezhetjük várománynak.[13] A másodikban ugyanezt hatalmasságnak (jog2), amennyiben a haszonélvező mozdulata ráutaló magatartással tett jognyilatkozatnak minősíthető [Ptk. 6:4. § (2) bekezdés]. (Persze a váromány fogalmától függ, hogy a jogszerző hatalmasság egyben váromány-e vagy sem; mindenesetre a fogalmi tisztaság a kettő elkülönítését kívánná meg.) A második esetnél már értelmezési problémák kezdődnek, amelyek általában is áthatják a jog2 alkalmazásának kérdéseit. A jognyilatkozatot jelentő magatartásnak ráutalónak kell lennie. Ez úgy vehető, hogy a joghatás kiváltására kell utalnia. Mit jelent ez az irányultság? Amennyiben ez valamilyen mentális feltétel, akkor vagy túl szűk lesz a meghatározás, hiszen joghatás kiváltására irányuló szándékot követel; vagy fikcióvá válik, ahol ilyen irányultságot legfeljebb tulajdoníthatunk a nyilatkozatot tevőnek. Amennyiben a magatartásnak csak a joghatás ténybeli alapjára szükséges irányulnia (itt elválás), már gyakorlatiasabbá, de meglehetősen parttalanná válhat a felfogás. Ekkor a jogszerző tudatának nem kell átfognia a joghatás keletkezésének lehetőségét, csak a ténybeli alap létrehozásának szándékát. Vi-
- 276/277 -
szont a harmadik esetben már különösen kétséges - bármilyen definíció alapján -, hogy a mozdulat joghatás kiváltására irányuló magatartásnak minősíthető-e, míg a negyedik esetben a jogszerzés ugyan a haszonélvező magatartására vezethető vissza, de az nyilvánvalóan nem irányul jogszerzésre.
Összegezésképpen: párhuzamosan, vagylagos jogként állhat fenn egy függő jogi helyzetben a hatalmasság (jog2) és várományosság (jog5).[14] Másrészt, a várományosság fogalmától függ, hogy a harmadik és negyedik eset besorolható-e ide, vagy a várományosság és hatalmasság között létezik-e egy harmadik elméleti terminus, mely ezen eseteket megelőző időszakot jelöli a jogszerzés szempontjából.
Hozzá kell tenni, hogy a hatalmasság és a várományosság nemcsak vagylagos jogokként függenek össze, egymásra is épülhetnek. A várományosság (jog5) folytán kilátásban lévő jogszerzés igen sokszor hatalmasság (jog2), tehát hatalmassági várományról van szó. Így van ez az öröklési várományok legnagyobb részénél. A várományosnál nem a jövendő örökség tárgyain fennálló jogok közvetlen keletkezése van kilátásban, hanem egy hatalmasság: jognyilatkozatával elfogadhatja vagy visszautasíthatja az örökséget.
A várományosság és a hatalmasság további összefüggése az igényjoghoz (jog1) kötődik. A jog1 ugyanis sokszor hatalmassági váromány, amennyiben határidős szolgáltatásról van szó. A jogosult szempontjából a határidő lejárta előtt várományosság áll fenn, ahol a kötelezett teljesítésének elmaradása jogszerzéssel jár (hatalmasság). Ugyanis, ha a kötelezett nem teljesít, megnyílik a jogosult számára az aktuális követelhetőség (hatalmasság).
A jog2, a jog3 és a jog4 elsődlegesen a jogosult saját magatartására irányul, ezért a szükséges elhatárolásokat meg kell tenni, vagy legalábbis szükséges a különbségtételt indokolni. A jog3 fogalmát úgy írtuk körül, hogy ez a jogosult magatartásának szabad mivoltát jelöli. Egy cselekvési körön belül a jogosult magatartását nem korlátozza kötelezettség, a jog elismeri és védi ezt a cselekvési kört. A jog3 jellemző motívuma az eredendő, általános szabadság. A jog4 kivételes szabály. Mentesíti a jogosultat egy általánosabb kötelezettség alól Szűk körben elhárítja a kötelezettséget, felszabadít a jogosult számára egy magatartási lehetőséget. Nem kell megtennie azt, amelyet e jog hiányában meg kellene tennie. A jog4 jellemző motívuma a kivételes, jog által teremtett szabadság.
E jogoknak vannak tipikus formái,[15] de sok esetben az éles, gyakorlati elhatárolás lehetetlen. A jog2 valamilyen joghatás elérésének lehetőségére utal, a magatartás csak annyiban fontos, amennyiben ezáltal a joghatás elérhetővé válik. A jog3 és a jog4 a jogosult lehetősége arra, hogy valamilyen magatartást szabadon (kötelezettséggel nem terhelten) tanúsíthasson. A hangsúly a magatartáson, annak szabadságán, jogszerű lehetőségén van, nem az esetleges vagy rendszerinti joghatásokon. Azonban a szabad magatartás is kelthet, és legtöbbször kelt is joghatásokat. Mi az elhatárolás alapja? Végső soron a vételi jog (jog2) gyakorlása is egy magatartás (nyilatkozat, mint nyelvi aktus), mely adott esetben szabadon tanúsítható.[16] A probléma kiküszöbölésére két alapvető megoldást nyújtott a dogmatika. Az egyik szerint, ugyanazon magatartás lehetősége lehet egyszerre is hatalmasság és szabadság (pl. Szászy-Schwarz).[17] A másik szerint, a szabad magatartás, mely joghatással jár, az hatalmasság, mely nem jár joghatással, az szabadság (pl. Kocourek).[18] Az első megoldás feladja az elhatárolási igényt, a második esetben az elhatárolás meglehetősen virtuálissá válik, mert sokszor nem világos, hogy egy magatartásnak van-e joghatása és az milyen.
Mi úgy látjuk, hogy a magyar magánjogi gyakorlatban a jog2, azaz a hatalmasság jellemzője, hogy a lehetséges joghatás elérésére szolgáló magatartás jognyilatkozat lesz (joghatást célzó nyelvi aktus vagy ráutaló fizikai magatartás). Amennyiben nincs célzott joghatás, vagy jogellenes a magatartás (tehát nem jognyilatkozatról van szó), nem beszélhetünk hatalmasságról sem.[19] Így például az önvédelem joga nem lesz hatalmasság, mert gyakorlása járhat ugyan joghatásokkal, azonban itt a magatartás lehetősége a lényeges, és a jog gyakorlásánál beálló joghatások tipikusan nem célzottak.
Szükséges a jog3 és a jog4 elválasztása is: mindkettő a jogosult jognyilatkozatnak nem minősülő, esetleges jog-
- 277/278 -
hatásokkal járó, szabad magatartására utal, és teszi azt lehetővé. A megkülönböztetést két tényező indokolja. Egyrészt, a jogosult lehetséges szabad magatartásai aligha hozhatók közös nevezőre. A lelkiismereti szabadság, mint személyiségi jog [pl. Ptk. 4:166. §], csak rendkívül elvont szinten vethető össze azzal, hogy a vendég (jogosult) beléphet egy lakásba a tulajdonos beleegyezése alapján, noha mindkét esetben a jog által elismert vagy biztosított szabad magatartásról van szó. Másrészt a Ptk. nyelvezetében és a joggyakorlatban is, vannak olyan jogok, melyek a jogosult szabad magatartását általában, főszabályként biztosítják (jog3). Ugyanakkor jellemző és tipikus a jogok olyan csoportja is, mely a jogosultat valamilyen általánosabb kötelezettség alól, kivételesen, egy sajátos körülményre tekintettel, mentesíti (jog4). Milyen elvi elhatárolás tehető az általános és kivételes szabadság között, ami a jogszöveg és a gyakorlat tendenciáit megfelelően elkülöníti?
Mi úgy látjuk, hogy a jog3 esetében a szabad magatartásnak olyan általános lehetőségéről (egy meghatározott cselekvési körről) van szó, amit a jogrendszer szabadon hagyott, azt nem korlátozta. A kérdéses magatartás szabadsága természetszerűleg, jog nélkül is megilletné a jogosultat, pl. személyes szabadság [Ptk. 2:43. § b) pont]. A jog az ilyen szabadságot mindössze elismeri vagy védi (törvény el nem vonta cselekvéskör).[20] Az általánosabb, főszabályként érvényesülő szabad cselekvési kör majdnem mindig korlátozott, hiszen kivételes, specifikus kötelezettségek határolhatják. A jog4 viszont kivételes (kivett) szabadság. A jogrendszer egy adott élethelyzetben általános kötelezettséget róna a jogosultra, de valamilyen sajátos körülményre tekintettel, a kötelezettség alól kiveszi, megnyit előtte valamilyen magatartási lehetőséget, valamilyen szabad cselekvési kört (törvény adta cselekvéskör).[21]
A fentiek alapján, az elhatárolás elvi alapját elsődlegesen az "általános - kivételes" fogalompár jelzi (általános szabadság/kivételes kötelezettség, valamint általános kötelezettség/kivételes szabadság). Ez nem mindig biztos elhatárolási szempont. Sok lehet a határeset. Ráadásul, legtöbbször a jogszövegen, illetve a mögé felépített dogmatikai konstrukciókon múlik, hogy mi a főszabály, és mi a kivétel. Ez azonban nem akadály. Gyakorlati szempontból az a lényeg, hogy a Ptk. miképpen kezel egy ilyen jogot, vagy abból miképpen vezethető le egy ilyen jog. A visszatartási jog nem eredendően jog4. Csak hic et nunc, a magyar magánjog kereteiben minősíthető annak.[22]
Az elhatárolásnak van egy másodlagos szempontja, melyet a "jog által elismert (természetszerűleg adott) - jog által létrehozott" fogalompár jelez. Ez a kisegítő szempont akkor segít dönteni, ha az általános/kivételes elhatárolás nem működik, vagy bizonytalan. A tulajdonos joga tulajdona megvédésére bizonytalan lehet, hogy általános szabadság (jog3) vagy kivételes szabadság (jog4). Azonban természetszerű szabadság az, hogy valaki megvédhesse azt, ami az övé. Ezt a szabadságot a tárgyi jog elismeri, de nem maga teremti (jog3). Ez a jog persze korlátozott, további specifikus kötelezettségek által (melyek forrása pl. a büntetőjogi jogszabályok, az arányosság, stb.).
Talán itt látszik leginkább, hogy a magyar jogi szaknyelv nem elég differenciált e megkülönböztetések jelölésére. Mivel mindenre legáltalánosabban a jog szót használja, a különbségek fedve maradnak. Első pillantásra nem tudható, hogy ugyanolyan tortahab alatt milyen torta van.
A szabadság kifejezés nem szokásos a jog3 jelölésére, bár valószínűleg nem található jobb szó erre. (Létezik a szabadságjog terminus, ez viszont elsősorban az alapjogi dogmatika jellemzője, és nem használatos a magyar magánjog keretein belül.) Érdekes módon, a Ptk. által konkrétan szabadságként említett jogok egy része nem jog3, hanem hatalmasság (jog2). Így a jogi személy létrehozásának szabadsága [3:4. §], a szerződési szabadság [6:59. §], vagy a végintézkedési szabadság [7:10. §] esetében nem egy magatartás tanúsításának szabadságán van a hangsúly, hanem joghatások létrehozásának szabadságán, és ugyanakkor ezek mind jognyilatkozatok tételének lehetőségét fogják át. Így a szaknyelvben nemcsak a jog és hatalmasság keveredik, hanem a szabadság és a hatalmasság is.[23]
A gyakorlatban (és nem a Ptk-ban) nagyon specifikus értelemben megjelennek olyan kifejezések, terminusok, melyek a jog4 kivételes jellegének jelölésére alkalmasak lennének. E kifejezések vagy többértelműek, vagy használatuk meglehetősen szűk körre korlátozódik, noha megfelelő kiterjesztésük segíthetne a terminológiai ínségen.[24]
- 278/279 -
(i) Gyakoriság szempontjából leginkább a mentesség jöhet szóba, melynek az igealakja általánosan használt (mentesül, mentesít), de a főnévi alak csak szűk körben. Így ismerjük például a diplomáciai képviseletek személyzetének mentességét, országgyűlési képviselők mentességét (mentelmi jog) vagy éppen az állam mentességét. A probléma az, hogy a mentesség itt legnagyobbrészt nem kivételes szabadságot jelöl, hanem egy másikfél hatalmassága alóli mentességet (pl. valamilyen magatartás miatt nem indítható eljárás). A hatalmasság alóli mentességre viszont van egy specifikusabb szó, ami a védettség (immunitás) egy másik fél jognyilatkozatainak joghatásától. A mentesség a jog4 jelölésére akkor lehetne alkalmas, ha nem immunitásra, hanem az általánosabb kötelezettség hiányára, azaz a kivételesen szabad magatartás lehetőségére utalna. (ii) Hasonló a probléma az előjoggal. Bár kivételes helyzetet jelez, de nem elsősorban kivételes szabadságot jelent, hanem többletjogot, jog1 vagy jog2 (hatalmasság) értelemben.[25] (iii) A privilégium terminussal az a gond, hogy számos értelme van. Privilégium az, ha egy alapszabály a szervezet egyes tagjait többletjogokkal (itt konkrétan hatalmasságokkal) ruházza fel (BH 1993.119.).[26] Privilégium a katonai behívás alóli mentesség, azaz immunitás [46/1994. (X. 21.) AB határozat]. Privilégiumként értelmezhető a jogi kedvezmény, például amikor valakinek tárgyi jogon alapuló kedvezményes opciós joga (azaz kivételes hatalmassága) van [413/B/1995. AB határozat]. (iv) Jól használható lenne a kiváltság, mint kivételes szabadság. Használata ellen szól sajátos jogtörténeti konnotációja (az uralkodó kivételes, de egyedi jogi kedvezményt biztosított valakinek), valamint az, hogy a gyakorlat gyakran pontatlan használattal többféle értelmet tulajdonít a szónak. Így nemzetközi egyezmények sora szól a diplomáciai képviseletek tagjainak "adózási kiváltságairól", noha itt kifejezetten mentességről (immunitásról) van szó.[27] Mindezekre tekintettel, a kivételes szabadságra (jog4) a továbbiakban a szabadultság szót használjuk.[28]
Az eddigi elhatárolásokat célszerű összegezni (1. táblázat).[29]
| a jogosulti magatartás jellege | általános jog | kivételes jog | |
| a nem jogellenes, jogosulti magatartás lehetősége | jognyilatkozat általában (célzott joghatás) | hatalmasság (jog2) (tulajdonos rendelkezési joga) | hatalmasság (jog2) (pl. beszámítási kifogás, kisajátítás) |
| specifikus jognyilatkozat: követelés | igényjog (jog1) | ||
| nem célzott joghatással járó magatartás | szabadság (jog3) (uratlan dolog birtokbavétele) | szabadultság (jog4) (kivételes szabadság) (pl. engedély alapján beléphet más telkére) | |
| jogi szempontból közömbös magatartás | szabadság (jog3) (levegővétel) | - | |
| jogellenes magatartás lehetősége | jogellenes magatartás | - (nem jog-- vétőképesség) | - (nem jog-- vétőképesség) |
| nem a jogosulti magatartás lehetőségén alapul | (közömbös a jogosulti magatartás) | várományosság (jog5) (pl. leszármazó törvényes örökös) | várományosság (jog5) (pl. kényszeröröklés 7:74. §) |
1. táblázat
- 279/280 -
A Ptk.-ban a jog szó jelölheti a jogok(1-6) egy-egy sajátos csoportját is. Hagyományosan ilyen a tulajdonjog [5:13. §], vagy a szülői felügyeleti jog [4:190. §]. Ezek mind meglehetősen nagy számú, egyéb jogot fognak át. A komplex jogok vagy egyszerűen a jogok egy csoportját jelölik (tulajdonjog), vagy olyan általános magatartásra utalnak, mely csak konkrét magatartásokhoz kapcsolódó jogok formájában értelmezhetőek (zálogjog). Ugyanakkor a Ptk. nem mindig következetes a komplex jogok elnevezésének használatában. Például van, amikor szülői felügyeleti jogról szól [4:190. §], van amikor többes számot használ, és szülői felügyeleti jogokat említ [4:175. §].
A komplex jogok felvetik, hogy mi egy jog. Ebből a szempontból a jogot leginkább a tartalma jellemzi, tehát azon magatartás vagy magatartások, melyre utal. Ennek következtében, sokszor a joghoz kapcsolódó magatartás leírásától függ, hogy mi minősül egy jognak. Egy jog tartalmát képező magatartást sokféleképpen le lehet írni. Van, amikor nehéz találni egy komplex jogra jellemző magatartást vagy helyzetet. Ilyen a tulajdonjog. A Ptk. próbál ilyet találni: a tulajdonosnak a tulajdon tárgyán "teljes és kizárólagos jogi hatalma" van, ami egyébként korlátozás alá eshet [5:13. § (1) bekezdés]. Ez a rendelkezés azonban meglehetősen semmitmondó, így aligha tekinthető egy általános helyzet használható leírásaként. A komplex jogok tartalmának leírása, ha lehetséges is, szükségképpen általános. Sőt, lehet olyan általános, hogy kellő konkretizálás nélkül nem is nyer értelmet. Például tudjuk, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy személyiségét szabadon érvényesíthesse (jog3) [2:42. § (1) bekezdés].[30] Ez a jogszöveg szerint egy jog, bár itt nevesítetlen marad. Nyilvánvaló, hogy ez a jog csak úgy lesz alkalmazható, ha az általános magatartást konkretizáljuk és felbontjuk, és ahhoz konkrétabb jogokat nevesítünk (egyes személyiségi jogok).[31] Azonban a változatos leírások miatt a hasonló, levezetett jogok egymás közötti viszonya is bizonytalan lehet. Például tudjuk, hogy van szerződési szabadság (jog2?) [6:59. §], tudjuk, hogy van szerződéses szabadság (jog?),[32] és van szerződéskötési szabadság (jog2).[33] Az már kevésbé világos, hogy mi a három között a viszony.[34]
A komplex jogok és a részüket képező jogok viszonya többféleképpen értelmezhető vagy írható le. Tudjuk, hogy haszonélvezeti joga alapján a jogosult a dolgot birtokában tarthatja, használhatja, hasznosíthatja és hasznait szedheti [Ptk. 5:147. § (1) bekezdés]. Azt is tudjuk, hogy ezek a magatartások további, külön jogokat jelentenek, tehát a haszonélvezeti jog vélhetően komplex jog [vö: pl. 5:152. § (5) bekezdés]. Kérdés viszont, hogy például a használati jog vagy a birtoklás joga a haszonélvezeti jog része, alkateleme, vagy abból "fakadó" önálló jog ("mozaikjog" kontra "anyajog" felfogás). Logikailag nem mindegy. Egy jog a mozaikjognak része; az anyajognak viszont nem része, hanem abból adódó, attól elváló, önálló, levezetett jog. A mozaikjognak nincs értelmezhető magatartástartalma (tulajdonjog), míg az anyajog tartalmaként leírható egy általános magatartás, de az önállóan nem értelmezhető, csak a konkrét jogok magatartástartalmán keresztül (haszonélvezeti jog). A haszonélvezeti jog esetében a haszonélvezet, mint a jog általános tartalma valamit jelez ugyan, de önállóan, használat, birtoklás, stb. nélkül nem értelmezhető.[35] A mozaikjog elnevezésként csak további jogok gyűjtőfogalma (rész/egész viszonyában), míg az anyajog a további önálló, konkrét jogok keletkezésének alapja (az általános/konkrét viszonyában).
A megkülönböztetés ugyan logikailag indokolt, de a gyakorlat az anyajog és a mozaikjog között nem tesz különbséget. A szülői felügyeleti jog esetében mozaikjogról van szó, hiszen ennek "részjogosítványai" vannak [Ptk. 4:190. § (3) bekezdés]. Ahogy láthattuk, a Ptk. igyekszik a tulajdonjoghoz valamilyen általános magatartást társítani (teljes jogi hatalommal rendelkezés a dolog felett), de ez lényegében jelentés nélküli leírás. Ettől még a tulajdonjog marad a mozaikjogok klasszikusa. Ezt támasztja alá az Indokolás is, mely a tulajdonjog részjogosítványairól szól.[36] Ezzel szemben tudjuk, hogy a Ptk. például a zálogjogot anyajognak tekinti [5:96. § (6) bekezdés és 5:127. § (2) bekezdés], és hasonlóan kezeli a haszonélvezeti jogot [5:152. § (4) bekezdés], vagy az emberi méltósághoz való jogot is
- 280/281 -
[Ptk. 2:42. § (2) bekezdés, valamint Indokolás, 388.]. Látni kell azonban, hogy esetenként logikailag nincs akadálya az anyajog mozaikjogként történő leírásának. Ez mindössze a jogszövegtől függ. A birtoklás joga egyszerűen felfogható lenne a haszonélvezeti jog részjogosítványának; a kielégítési jog [5:127. §], pedig a zálogjog részjogának. Mivel a gyakorlat e megkülönböztetést következetesen nem teszi meg, mi is általában beszélünk komplex jogokról, mely a mozaikjogokat és az anyajogokat is átfogja.
A komplex jogok tartalma teljeskörűen nem határozható meg. A komplex jogokhoz tartozhatnak nevesített és nevesítetlen jogok is. Ugyanakkor a komplex jogokhoz tartozó jogok is lehetnek komplexek. Például az emberi méltósághoz való jog, mint komplex jog, átfogja a véleménynyilvánítás szabadságát is (EBH 1999.93.). Azonban tudjuk, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága is egy komplex jog (sőt, anyajog az Alkotmánybíróság szerint).[37] Az abból levezetett sajtószabadság megint csak komplex jog, mert magában foglalja a médiumok szabadságát vagy az információk megszerzésének szabadságát (melyek ugyancsak komplex jogok).[38] Így a komplex jogok többszörösen komplexek lehetnek. Különösen igaz ez arra tekintettel, hogy a nevesítetlen jogok nagy része is komplex jog, tehát megfelelő analízissel, pusztán jogszövegekre alapozva, szabályos jogpiramisok állíthatók fel.
A fenti jogok1-5, melyek egyaránt alanyi jogok, alapvetően jogviszonyokban jelennek meg. Bár lehet vitatkozni azon, hogy elvileg létezhet-e kötelezettség nélküli jog (vagy fordítva), a Ptk. jogviszonyokban gondolkodik. Maga a jogszöveg tételesen is, és kifejezetten sokféle jogviszonyra utal (részvényesi, bérlőtársi, biztosítási, öröklési, családi, stb. jogviszonyok). Amennyiben a jogok1-5 jogviszonyokban jelennek meg, jogi pozícióknak tekinthetők, melyekkel mindig szemben áll egy korrelatív jogi pozíció, a jogviszony másik oldalán.[39] Hagyományosan a jog/kötelezettség kapcsolat az, amely kézenfekvő. A fentiekben már utaltunk rá, hogy kötelezettség a jog1 (igényjog) vonatkozásában kétségtelenül korrelatív pozícióként jön szóba. De kötelezettség áll-e például a szabadsággal vagy hatalmassággal, mint jogi pozíciókkal szemben?
Amennyiben valaki kötelezett, annak valamilyen magatartást kell tanúsítania.[40] A másik jogi pozícióban lévőnek (jogosult) jogilag biztosított követelhetősége áll fenn e magatartásra nézve. A klasszikus jog1/kötelezettség viszonyban a jogosultnak van egy igen specifikus, jogilag biztosított magatartási lehetősége (követelés, mint jognyilatkozat). Aligha beszélhetünk egy jogviszonyban kötelezettségről, ha a kérdéses magatartás tanúsítását nem lehet követelni, és a kötelezett ne felelne a követelhető magatartás tanúsításáért.[41]
Míg a jog1/kötelezettség kapcsolat elsődlegesen a kötelezett előírt magatartására, és annak követelhetőségére irányul,[42] a hatalmasság, szabadság és szabadultság esetén más a helyzet. E jogi pozíciók elsődlegesen a jogosult saját magatartására irányulnak. Mit lehet követelni egy másik jogalanytól, ha ezen jogok a jogosultnak biztosítanak lehetőséget valamilyen saját magatartásra, vagy biztosítanak részére egy szabad cselekvési kört?
Amennyiben ezen esetekben van is követelhetőség, ez elsősorban arra irányulhat, hogy például más tartsa tiszteletben a jogosult szabadságát valamilyen magatartás tanúsítására. Amíg a jog1 esetében a korrelatív
- 281/282 -
kötelezettség tartalma rendkívül változatos lehet, lényegében kimeríthetetlen magatartási formákat fog át, addig a jog2-4 esetében egy eshetőleges korrelatív kötelezettség - ha egyáltalán van - tipikusan nemleges, negatív jellegű lenne, amelynek leírása egyes esetekben nem is könnyű.
A hatalmasságnál nem látni átfogó, tipikus követelhetőséget, tehát igényjogot (és így korrelatív kötelezettséget sem). Mit követelhet mástól egy törvényes örökös, aki egy jognyilatkozattal visszautasíthatja az örökséget? Vagy egy szerződő fél, aki felmondhatja a szerződést, amennyiben ennek feltételei beálltak?
A szabadság (és a szabadultság) esetében némileg más a helyzet. Mivel itt a jogosulti magatartás lehetőségén van a hangsúly, és nem a joghatáson, meg lehet fogalmazni egy általános, és egyben követelhető beavatkozási tilalmat. Például, más ne zavarja a tulajdonost a saját tulajdonának használatában. Sőt, itt a negatív kötelezettségnek két típusa is elkülöníthető. A szabadság gyakorlása ugyanis lehet (jogszerű) kihatással egy másik jogalanyra. X a saját telkén fát fűrészel, ami bizonyos zajjal jár; ezt Y szomszédnak tűrnie kell. Ekkor megfogalmazható egy tűrési kötelezettség a másik oldalon. Vannak helyzetek, amikor semmilyen hatással nincs másra a szabadság gyakorlása. Ekkor nem beszélhetünk tűrési kötelezettségről, hanem inkább be nem avatkozási kötelezettségről. Amennyiben X ás a saját telkén, ekkor Y-nak nincs mit "tűrnie", de beavatkoznia ekkor sem szabad. A tűrési kötelezettség persze magában foglalja a be nem avatkozási kötelezettséget is.
Vannak olyan, a jog által elismert vagy biztosított szabad magatartások (jog3 és jog4), melyek feltételezik egy másik személy közreműködését. Ekkor elvileg konkrétabb kötelezettség is megfogalmazható. Az, hogy a gondnokolt betekinthessen a gondnok működéséről vezetett nyilvántartásba (jog4), feltételezi másvalaki kötelezettségét pozitív magatartás tanúsítására, és egyben feltételez be nem avatkozási, vagy tűrési kötelezettséget is. Vannak tehát zömében negatív, kivételként pozitív kötelezettségek, melyek valahogy kapcsolódhatnak a szabadsághoz, vagy a szabadultsághoz. Mennyiben lehet azonban mondani, hogy e két jogi pozícióval szemben kötelezettség áll a jogviszony másik oldalán? Ezt csak akkor mondhatnánk, ha e kötelezettségek szükségszerűen kapcsolódnának e jogi pozíciókhoz, ekkor a szabadságnak és a szabadultságnak fogalmi eleme lenne az ilyen kötelezettségek léte.
Ez rendkívül vitatott kérdés. Már Hohfeld igyekezett azt bizonyítani, hogy kivételesen létezhet jogilag elismert szabadság be nem avatkozási kötelezettség nélkül.[43] Amennyiben ez igaz, akkor a szabadsággal vagy szabadultsággal szemben nem a kötelezettség áll, és a be nem avatkozási kötelezettség csak a szabadságot biztosító mellékes jogviszony része. Két jogviszonyról lenne tehát szó: egyrészt a szabadságról és a vele szemben álló azonosítatlan pozícióról, másrészt a követelhetőséget magában foglaló jog1/kötelezettség kapcsolatról, mely biztosítja az előbbit. Itt e kérdés taglalásába nem bocsátkozunk, ezért megengedjük, hogy gyakorlati szempontból a jogilag elismert vagy biztosított szabadság egy másik fél tekintetében mindig jár be nem avatkozási (tűrési) kötelezettséggel. Azonban még ekkor sem lehet azt mondani, hogy e kötelezettség lenne a szabadság (vagy a szabadultság) korrelatív pozíciója.
Tegyük fel, hogy X az ingatlanán mindig vasárnap délben nyírja a füvet (szabadság), amivel idegesíti a rendszeresen akkor ebédelő Y-t, a szomszédját. Y-nak van tűrési kötelezettsége (pl. nem mehet át, és rongálhatja meg a fűnyírót).[44] Mégis inkább az jellemzi Y pozícióját, hogy nincs védett jogi érdeke, és jogi értelemben nem követelheti X-től, hogy máskor nyírja a füvet. Másként megfogalmazva, Y-nak nincs igényjoga e tekintetben X ellenében. Y pozíciójának jellemzője a joghiány.[45] (E mellett áll fenn Y-nak tűrési kötelezettsége). A tűrési (más esetben be nem avatkozási) kötelezettség és a joghiány nem fedi át egymást. A tűrési kötelezettség ugyanis azt jelenti, hogy Y valamilyen magatartásával jogszerűen nem akadályozhatja meg, hogy X az adott időpontban füvet nyírjon (ez szabadság vagy szabadultság hiánya Y oldalán). A joghiány viszont azt jelenti, hogy Y-nak nincs jogilag biztosított követelése X-el szemben, annak magatartását illetően (ez igényjog hiánya). A szabadság jellemző korrelatív pozíciója tehát a joghiány, melyhez társulhat be nem avatkozási, vagy tűrési kötelezettség, (esetleg kivételesen további pozitív kötelezettség). Nyitott marad azonban a kérdés, hogy a joghiány és kötelezettség két különálló jogviszony pozíciói, vagy ez a kötelezettség fogalmi eleme a joghiánynak, mint jogi pozíciónak.
Összegezve: a kötelezettség az igényjog (jog1) korrelatív pozíciója, bár egy specifikus formája tipikusan együtt járhat a szabadság (jog3) korrelatív pozíciójával, a joghiánnyal. Ilyen specifikus kötelezettség együtt járhat a szabadultság, mint kivételes szabadság (jog4) korrelatív pozíciójával is, mely pozícióra nézve a jogosulatlanság terminust alkalmazzuk.[46]
- 282/283 -
A várományosság és hatalmasság esetén nem mondható, hogy kötelezettség, joghiány, vagy jogosulatlanság lenne a korrelatív pozíció. Amennyiben kötelezettség azonosítható is a másik oldalon, ez legfeljebb ahhoz hasonlítana, amit a szabadság és szabadultság esetén láttunk. Mi e két esetben a korrektív jogi pozíciók alapvető jellemzője?
Ajánlati kötöttség esetén, a hatalmassággal rendelkező féllel (X) szemben az ajánlatot tevő Y áll. E kötöttség lényege az ajánlatot tevő Y-nál az, hogy nem háríthatja el a jognyilatkozatot, és ki van téve a másik fél jognyilatkozatából eredő joghatásoknak. Lehet, nincs is joga (jog2 - azaz "ellenhatalmasság"), hogy a másik hatalmasságát megszüntesse. Ha van is Y-nak ilyen joga, amíg X hatalmassága fennáll, addig Y jogi értelemben kiszolgáltatott helyzetben van. Szászy-Schwarz éppen ebben látta e jogi pozíció jellemzőjét, így alávetettségről beszél, a kiszolgáltatott helyzetben lévő Y, pedig alávetett lesz. E terminusokat mi is alkalmazzuk.
Váromány esetén némileg hasonló a helyzet. X jogszerzése (ez tipikusan jog1, vagy jog2) Y terhére történik, tehát Y ugyancsak kiszolgáltatott helyzetben van. A váromány fogalmától és fajtájától függően, ugyan Y elvileg megszüntetheti ezt a helyzetet, de amíg a váromány fennáll, a kiszolgáltatottság jellemző. Ez azonban nem alávetettség, (mely személyek közötti vonatkozásokra utal), mert a váromány sok esetben időmúláson, vagy valamilyen külső, objektív feltétel bekövetkeztén múlik [pl. az ingatlanvevő széljegyzett várománya a tulajdonjog megszerzésére Ptk. 5:166. § (3) bekezdés; 5:168. §]. Szászy-Schwarz ezért ezt a pozíciót egyszerűen - és nem túl találóan - passzív várományosságnak (a felet, pedig passzív várományosnak) hívta,[47] ezt mi is követjük.
Amennyiben a jogszerzés elsődlegesen és jellemzően a jogszerző magatartásán múlik, (és nem a másik fél magatartásán vagy külső körülményen), mi nem tekintjük várománynak, hanem jogszerző hatalmasságnak vagy szabadságnak. Így a tulajdonjog-fenntartással eladott dolog vevője [Ptk. 6:216. § (1) bekezdés] nem várományos lesz, amíg a vételárat megfizeti, hanem hatalmassággal vagy szabadsággal rendelkezik, attól függően, hogy a teljesítést jognyilatkozatnak, vagy nem célzott joghatással járó, jogszerű magatartásnak tekintjük. (Ugyanakkor ez várományi hatalmasság lesz, ha ingatlan adásvételről van szó: a hatalmasság gyakorlásával, tehát a teljesítéssel, a vevő az ingatlannyilvántartási bejegyzésig várományosi helyzetbe kerül az ingatlan tulajdonjogának megszerzése tekintetében).
A mozaikjogoknak nincsenek korrelatív pozíciói. Azon elemi jogoknak lehet korrelatív pozíciója, melyeket egy-egy mozaikjog magában foglal. A tulajdonjoghoz vagy a szülői felügyeleti joghoz, melyek a
- 283/284 -
jogok1-6 egy csoportjának csak egy-egy jelölése, nem lehet általánosságban korrelatív pozíciót hozzárendelni. Másrészről, az anyajogoknak annyiban van önálló jogiságuk, hogy így vagy úgy, lehet valamilyen általános magatartást a jog tartalmaként azonosítani. Mivel ezt az általános magatartást megint csak a komplex jogból levezethető önálló jogok konkrétabb magatartástartalmával lehet értelmezni, ezért az anyajogoknak sem lehet korrelatív pozíciójuk. A meghatározatlan, általános magatartásforma nem teszi lehetővé, hogy valamilyen korrelatív pozíció tartalmilag azonosítható legyen. Más jogalanyok, és azok jogi pozíciói - konkrét esetekben - a részjogokon vagy levezetett elemi jogokon keresztül tapadnak a komplex jogok alanyaihoz.[48]
| A jogosulti pozíció | A korrelatív pozíció | A korrelatív pozíció lényege |
| igényjog (jog1) | kötelezettség | a jogosult által jogilag biztosított módon követelhető magatartás tanúsítása |
| hatalmasság (jog2) | alávetettség | az alávetett kiszolgáltatott annak, hogy jogi pozícióját a jogosult (hatalmas) egyoldalúan megváltoztassa |
| szabadság (jog3) | joghiány | a jogalany általában nem rendelkezik jogilag biztosított követelhetőséggel a jogosult magatartása tekintetében |
| szabadultság (jog4) | jogosulatlanság | a jogalany kivételesen nem rendelkezik jogilag biztosított követelhetőséggel a jogosult magatartása tekintetében |
| várományosság (jog5) | passzív várományosság | a passzív várományos kiszolgáltatott annak, hogy a várományos jogot szerez tőle valamilyen objektív körülmény folytán |
| komplex jogok (jog6) | nincs korrektív pozíció | |
2. táblázat
A fentieket összegezve, a következő összefüggéseket láthatjuk a Ptk.-ban biztosított jogok és korrelatív pozícióik között (2. táblázat).
A jog1-5 esetében az alanyi jogok olyan típusairól van szó, melyeket a Ptk. (legalább egyes esetekben) kifejezetten jogként nevesít. Kérdés, hogy van-e az alanyi jogoknak olyan általános típusa, melyet a Ptk. nem nevez jognak? Amennyiben van, akkor nem öt, hanem több alanyi jogi pozícióval számolhatunk a Ptk. jogszövege alapján. A válasz keresése akkor lesz gyümölcsöző, ha az alanyi jogok mélyebb logikai összefüggéseiből indulunk ki.
(1) Az eddigiekből leszűrhető, hogy az igényjog (jog1) és a szabadság (jog3) között határozott összefüggés figyelhető meg. A szabadság leírható a kötelezettség általános hiányával: a szabadsággal rendelkezővel szemben nincs jogilag biztosított követelés (jog1).[49] Mivel a kötelezettség az igényjog korrelatív pozíciója, így a szabadság lényegében az igényjog korrelatív pozíciójának általános hiányát jelenti.[50] Ugyanez a másik irányban is működik: az igényjog lehet a szabadság korrelatív pozíciójának, a joghiánynak a hiánya.
(2) Kérdésként adódik, hogy a hatalmasság, és ennek korrelatív pozíciója (alávetettség) helyezhető-e hasonló logikai összefüggésbe. Van-e olyan jogi pozíció, mely az alávetettség hiányaként jellemezhető? Logikailag egy ilyet meg kellene különböztetni. Azonban itt kicsit más a helyzet, mint az igényjog/szabadság összefüggésénél. Ez utóbbi esetben az igényjog sajátlagos, és markáns magatartásformája a követelés (lehetősége), míg a szabadság számtalan magatartásformát fog át, melyek ugyancsak jellegzetesek lehetnek egy-egy élethelyzetben. A hatalmasság korrelatív pozíciójának (alávetettség) hiánya, viszont a teljes passzivitás, a lehetséges magatartás szemszögéből. Egyszerűen azt jelenti, hogy az illetővel szemben nem keletkeztethet joghatásokat egy másik jogalany jognyilatkozat útján. Ezt szokták védettségnek (immunitásnak) is tekinteni.[51] Az, hogy valaki mentes egy másik jogalany lehetséges jognyilatkozatainak joghatásai alól, általánosságban véve, egy banális helyzet, hiszen egy jogalany számos vonatkozásban, számos jogalannyal szemben ilyen pozícióban van.
Ugyanakkor a védettségnek, immunitásnak sokszor lehet jogi jelentősége, így a közjogban (országgyűlési képviselők mentelmi joga, adómentesség, egyes alapjogok, stb.), vagy egyes jogalanyok speciális csoportjánál (a Magyarországon lévő diplomáciai képviseletek személyzete). Úgy néz ki azonban, hogy a Ptk.-ban ez nem jelenik meg önálló jogként.[52] Ugyanakkor számos olyan helyzet van, amikor a Ptk. kizárja egy jogalany lehetséges jognyilatkozatának joghatását. Azon helyzetek tömegéből, amikor egy fél egy másik fél jogi pozícióját nem változtathatja meg, a Ptk-ban azok a helyzetek kapnak jelentőséget és szabályozást, ha hatalmasság létezett, de az megszűnik, vagy a továbbra is létező hatalmasság alóli kivételként jelenik meg valaki védettsége (immunitása).[53]
- 284/285 -
Az első eset körében, például megszűnik az ajánlati kötöttségen alapuló hatalmasság, ha az elektronikus szerződéses jognyilatkozat visszaigazolása nem érkezik meg késedelem nélkül [Ptk. 6:84. § (2) bekezdés], így az ajánlatot tevő fél védettséggel bír a későbbi jognyilatkozatokkal szemben. Védettség keletkezik a megtámadással szemben olyan házasság tekintetében, melyet valaki testvérének vér szerinti leszármazójával kötött, de a jegyző a házasság alatt felmentést adott [4:12. § (2) bekezdés].[54]
A második eset körében, például az örökös védettséggel bír azon személyek érdemtelenségre való hivatkozásával szemben, akik az öröklésből való kiesése folytán nem örökölnének vagy végintézkedéssel reájuk rótt kötelezettségtől nem mentesülnének [Ptk. 7:6. § (3) bekezdés]. Ugyanígy, az örökhagyó házastársa védettséggel bír olyan, az öröklésből való kiesésére hivatkozó nyilatkozatokkal szemben, ahol a nyilatkozattevő a házastárs kiesése folytán nem örökölne [7:62. § (2) bekezdés].[55]
Mindez alátámasztja azt, hogy a védettséget (immunitást) önálló jogi pozíciónak kell tekintenünk, annak ellenére, hogy a Ptk. ezen jogi pozíciót nem nevezi kifejezetten jognak.[56] A védettség így a Ptk. jogszövegén alapuló, hatodik alanyi jogi pozíciónak tekintendő.[57]
(3) Ez a logikai összefüggés felmerül a várományosság esetében is. A kérdés az, hogy van-e olyan jogi pozíció, mely a várományosság korrelatív pozíciójának (passzív várományosság) hiányát jelzi. Logikailag van, de jogi jelentősége nem látszik. Ez ugyanis azt jelenti, hogy valaki nincs olyan helyzetben, melyben valamilyen objektív körülmény folytán egy másik fél tőle jogokat szerezhet. Ez általános helyzete egy konkrét jogalanynak, hiszen vele szemben a magánjog területén a legtöbb jogalany általában semmilyen jogot nem szerezhet. Meglátásunk szerint a Ptk.-ban ezek a helyzetek nem kapnak jelentőséget. Így a passzív várományosság hiánya e keretekben aligha tekinthető önálló alanyi jogi pozíciónak.
A Ptk. legalább hétféle értelemben használja a jog kifejezést. Így utal az elemi alanyi jogokra (jog1-5), a komplex jogokra (jog6), és a tárgyi jogra (jog7). Az öt alanyi jog mellett van olyan alanyi jog, melyet a Ptk. nem nevez kifejezetten jognak (védettség). Így összességében a Ptk-ban az alanyi jogok hatféle típusát azonosítottunk. A hatféle alanyi jog jogviszonyokban alanyi jogi pozícióként jelenik meg, és mindegyiküknek van korrelatív pozíciója. Így hatféle elemi jogviszony különíthető el, melyeket a sajátos jogi pozíciók egy-egy párja jellemez. Úgy véljük, hogy e megkülönböztetések nagyban könnyítik az egyes magánjogi problémák átlátását, elemzését, és eshetőlegesen azok megoldását, bár tudatában vagyunk annak, hogy a magyar jogi szaknyelv nem tükrözi megfelelően e különbségeket.
Az előbbiekben tett megkülönböztetések több kérdést nyitnak meg. Egyrészt a hat alanyi jogi pozíció a Ptk. jogszövegén alapul. Kérdés, hogy az általános jogdogmatikában azonosíthatóak-e további ilyen jogi pozíciók. Másrészt - ahogy már utaltunk rá -, az elemi alanyi jogok és a komplex jogok (jog6) közötti szükséges elhatárolás választ követel arra a kérdésre, hogy mi egy jog (elemi jog), és ebből következően, mi egy jogviszony (elemi jogviszony). Ezt általánosságban nehéz meghatározni, a gyakorlat pedig meglehetősen következetlen ezt illetően. Így mindezek megválaszolása - mely túlnyúlik e tanulmány keretein - további, részletes elemzéseket kíván. ■
JEGYZETEK
[1] A Ptk. ezen rendelkezése egyaránt utal a második értelemben használt jogra (jog2) is, l. alább 2.3. pont.
[2] A Ptk. helyenként szülői felügyeleti jogról beszél, többször viszont szülői felügyeletről, melynek tartalma szülői felügyeleti jogokból áll (többes számban).
[3] Azonban a jogosulatlan terminusnál más a helyzet. Például a magántitok "jogosulatlan megszerzése" [Ptk. 2:46. §] már egy alanyi jog (jog4) hiányára utal, tehát a jog szó nem a jog7 értelemben szerepel. Ettől függetlenül, a jogosulatlan és a jogellenes (jog7) szavak sokszor kiválthatók egymással.
[4] A Ptk. maga is számot vet azzal, hogy a jog szó különböző jelentésekkel bírhat. Így az 5:157. §-ban foglalt rendelkezésből ("[h]a a haszonélvezetnek olyan jog a tárgya, amelynél fogva valaminek a szolgáltatását lehet követelni,...") az következik, hogy a jog1 mellett olyan más jogok is vannak, melyeknél fogva nem lehet szolgáltatást követelni, (és amelyeken ugyancsak fennállhat haszonélvezet).
[5] Az alanyi jog fogalma nem egyértelmű. Az Indokolás szerint az alanyi jog a jogosult olyan "érdekhelyzete", mely a kötelemből folyik (Indokolás, 551. és 377.). Mivel a kötelem fogalma a kötelezettől követelhető szolgáltatásra utal (Ptk. 6:1. §), ezért az alanyi jog itt csak jog1 értelmében vehető. A probléma abból adódik, hogy az Indokolás máshol az alanyi jog kifejezést szélesebb értelemben használja. Például, ha a birtok alanyi jog (Indokolás, 517.), akkor a kifejezés itt elsősorban jog3-ra utal. Ahol az alanyi jog szabad gyakorlásáról van szó (Indokolás, 374.), a kifejezés elvileg utalhat az első négy értelemben vett jogra, de elvileg csak jog3 és jog4 értelemben vehető (ugyanis itt van szó a jogosult oldalán valamely magatartás tanúsításának szabadságáról). Mindezen bizonytalanságot a szakirodalom is tükrözi. Így Kolosváry Bálint az alanyi jogot szigorúan jog1 értelemben veszi, Kolosváry Bálint: A magyar magánjog tankönyve I. Grill, Budapest, 1911. 71. Ezzel szemben, máshol az alanyi jog a jogok sokkal szélesebb körét fogja át, pl. Kiss Mór: Alanyi jogok. In Fodor Ármin (szerk.): Magyar magánjog. Általános rész. Budapest, Singer és Wolfner, 1899. 163-165.; Világhy Miklós-Eörsi Gyula: Magyar polgári jog I. Budapest, Tankönyvkiadó, 1973. 180." vagy Bíró György-Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog. Általános tanok. Novotni, Miskolc, 2010. 177. A továbbiakban mi az alanyi jog fogalmát széles értelemben vesszük, mely legalább a jog1-5 értelmeit átfogja.
[6] A vállalkozó jogosultsága az elvégzett munka ellenértékére jog1 [Ptk. 6:245. § (2) bekezdés]; az a jogosultság, hogy valaki a szerződést megtámadhatja, jog2 [6:89. § (2) bekezdés]; jog4 értelmében szerepel az a jogosultság, hogy a gondnok működéséről vezetett nyilvántartásba a gondnokolt betekintsen [2:36. § (3) bekezdés].
[7] Hasonlóan pl. Pokol Béla: Tárgyi jog és alanyi jog - jogi pozíciók. In: Jogosultságok: elmélet és gyakorlat. (Szerk.: Ficsor Krisztina, Győrfi Tamás, Szabó Miklós) Miskolc, Bíbor Kiadó, 2009.12. vagy Szabó Miklós: A "jogosultság" jogi státusáról. In: uo. 39. Pontosításképpen kiemelendő, hogy az igényjog nem pusztán maga az igény, hanem a jog1 igény előtti állapotában, vagy igény formájában (jogilag biztosított potenciális vagy aktuális követelhetőség). Megjegyzendő, hogy az igényjoggal szemben, az igényjogosultság szó szaknyelvi használata szűkebb: elsősorban a közjogban használatos, például olyan helyzetekben, amikor valaki valamilyen kedvezményre, juttatásra jogosult (szociális juttatások, kárpótlás, stb.), illetve néhány más, szűkebb jogterületen (pl. szabadalmi jog).
[8] Ehhez a jog2 és a jog3 összefüggéseit is meg kell határozni, másrészt ezen elméleti összefüggések csak egy tágabb analitikus rendszer kereteiben nyernek értelmet.
[9] Szászy-Schwarz Gusztáv: A jogi helyzetek. In: Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga. Vegyes jogi dolgozatok. Budapest, Athenaeum, 1912. 404-408.; azonban ő a hatalmasságot sokkal szélesebb értelemben használta annál a meghatározásnál, amit itt megadtunk.
[10] Pl. 1240/B/1993. AB határozat II. 1.1. pont vagy BH 2011.285.
[11] Indokolás, 611. A törvény indokolásaként a 2012. július 11-én benyújtott T/7971. törvényjavaslat vonatkozó részére hivatkozunk, oldalszám szerint: 1. http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf.
[12] A hatáskör elsősorban a közjogban a közjogi hatalmasságok csoportjára utalhat, míg a jogkör elsősorban a magánjogban használatos. A Ptk. alapján jogköre van például a gyámnak [4:163. § (4) bekezdés], a gondnoknak [2:34. § (5) bekezdés], az ügyészségnek és bíróságnak [2:51. § (3) bekezdés], a képviselőnek [6:12. §], végrehajtónak és a közjegyzőnek [6:549. §], az alapítónak [3:16. § (1) bekezdés], stb. A Ptk. alapján jogköre és hatásköre egyaránt lehet hatóságnak [pl. 2:51. § (2) bekezdés; 5:186. § (1) bekezdés], de a jogi személyek szerveinek is [pl. 3:120. §; 3:35. §]. Annak, hogy a jogkörnek és hatáskörnek lenne bármilyen fogalmi különbsége, nincs nyoma a Ptk-ban.
[13] Ez a jog pontosabban várományosság, míg a váromány inkább a jog tárgya, 1. Szászy-Schwarz: i. m. 410-412. A várományosság viszont nem része a használt szaknyelvnek, ehelyett a váromány kapott több jelentést, melyek egyike a várományosságot (jog5) is jelöli. A váromány fogalma egyébként is igen kusza a magyar jogirodalomban, de erre itt nem térhetünk ki. A Ptk. szövege nem is nevezi így kifejezetten azokat a jogokat, melyek folytán jogszerzési lehetőségek a jogosult előtt megnyílnak. Ugyanakkor a váromány a magánjogi közbeszéd bevett terminusa (pl. Indokolás, 628.), melyet néhány tipikus helyzetre rutinszerűen alkalmaz (pl. öröklési várományok vagy a méhmagzat várománya). Mivel a váromány fogalmának feltárása külön tanulmányt kívánna, itt a várományt legfeljebb csak lazán írjuk körül, de meghatározást nem adunk.
[14] Amennyiben várománynak tekintjük a jogszerző hatalmasságot is, akkor a módosított megfogalmazás a következő: párhuzamosan állhat fenn hatalmasságnak nem minősülő váromány és jogszerző hatalmasság. Azt a kérdést itt nyitva hagyjuk, hogy jog2 es a jog5 részben átfedheti-e egymást vagy sem.
[15] Ahogy korábban említettük, a jog2 esetében ilyen a vételi jog, a jog3 vonatkozásában a tulajdonos használati joga saját tulajdonán, míg a jog4 tekintetében a visszatartási jog.
[16] Azonban a hatalmasság gyakorlása lehet kötelezettség is, például amikor a hatóságnak a hatáskörét kell gyakorolnia, amennyiben a feltételek fennállnak. Hasonlóan a Ptk.-ban, amikor a tulajdonos egyes esetekben köteles megengedni a telkére való belépést a szomszédnak [5:25. § (1) bekezdés,]. Ugyanakkor Szladits szerint az nem hatalmasság, amikor kötelező a joghatást keltő magatartás, Szladits Károly: Magyar magánjog. Általános Rész. 2. füzet. Budapest, Grill, 1939. 92.
[17] Szászy-Schwarz: i. m. 409-410.
[18] Kocourek, Albert: The Hohfeld System of Fundamental Legal Conceptions. Illinois Law Review 15 (1920) 32.
[19] Ez jóval szűkebb felfogása a hatalmasságnak, mint Szászy-Schwarzé, aki a jogellenes magatartásokat és a képessegeket (pl. jogképesség) is a hatalmasság körébe sorolta, Szászy-Schwarz: i. m. 404-405. Úgy látjuk, hogy ezt a parttalan felfogást a százéves magánjogi gyakorlat nem igazolta vissza.
[20] Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. I. kötet. Budapest, Grill, 1932. (Pécs, Ponte Press, 2000.) 303. (6. §).
[21] Ibid.
[22] Ez más vonatkozásban is érvényes. Az elévülés nálunk kifogás útján érvényesíthető, tehát az elévülési kifogás lehetősége hatalmasság. Szászy írja, hogy a korabeli szovjet jogban az elévülést hivatalból kellett figyelembe venni; ott az elévülés már egyszerűen az igényjog megszűnését jelentette, Szászy István: A magyar magánjog általános része. Budapest, Egyetemi Nyomda, 1947.136.
[23] Az Indokolás egy helyen a tulajdonos rendelkezési szabadságáról beszél (682.), de legtöbb helyen a jogszövegben rendelkezési jogról van szó [pl. Ptk. 5:30. §]. Ugyanakkor ez nem jog, és nem is szabadság, hanem éppenséggel hatalmasság, mert a tulajdonról való rendelkezés jognyilatkozatok formájában történik.
[24] Hasonló a helyzet a jog2 összefüggéseiben a hatalmasság kifejezéssel. Ezt az Indokolás egy helyen használja, a vételi jogra alkalmazva. Kérdés, miért nem használta ezt a többi, ugyancsak hatalmasságnak minősülő jog esetében is? (Megengedve azt, hogy magában a jogszövegben a szó zavart okozott volna, mert a gyakorlatban nem általánosan használt terminusról van szó.)
[25] L. pl. Indokolás, 463. vagy a 17. számú irányelv a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról.
[26] Kivételes hatalmasság értelmében használja a privilégium szót az Indokolás is, 516.
[27] L. pl. a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról kötött magyar-izlandi egyezmény (Budapest, 2005 - beiktatta a 2005. évi CXLV. törvény) 26. cikkét.
[28] A szabadultság általunk bevezetett terminus, mely - bevett szakkifejezés hiányában - egy általános kötelezettséghez viszonyítva kivételes, szabad magatartási lehetőséget kíván érzékeltetni.
[29] Az ötödik sorban látható "levegővétel" példája Tóth Lajosra vezethető vissza, aki felteszi a kérdést, hogy ez alanyi jog-e, Tóth Lajos: Magyar magánjog. I. füzet. Debrecen, Csáthy, 1914.40. Amennyiben a szabadságot (jog3) alanyi jogi pozíciónak tekintjük (mint a Ptk. teszi), akkor a válasz igen.
[30] Az általános személyiségi jognak feleltethető meg az emberi méltósághoz való jog, legalábbis az Alkotmánybíróság értelmezésében: a locus classicus a 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, III. pontja.
[31] A Ptk. "személyiségi jogok" terminusa több személyiségi jog meglétére utal. Az emberi személyiség egységes, megbonthatatlan, s ekként - véleményünk szerint - jogi védelmének tárgya a személyiségi jog is egységes, s a védelem egyes "jogtárgyai" nem mint önálló személyiségi jogok, hanem mint a személyiség egyes vonatkozásai részesülnek magánjogi védelemben. A jogszöveg szerinti deklaráció lehetővé teszi a személyiség azon vonatkozásainak védelmezését is, melyek a törvénykönyvben még nem kerültek nevesítésre.
[32] Indokolás, 480.
[33] Indokolás 564., 568.
[34] Mindazonáltal, nemcsak az a kérdés, hogy mi egy jog, hanem az is, hogy mi egy olyan jog, ami nem bontható további jogokra (nevezzük elemi jognak). A jog1-5 bármelyike elemi jognak számít a felosztásunk szerint, hiszen ha tovább bontható, akkor már jog6 lenne. Korántsem egyértelmű, hogy mi tekinthető elemi jognak. Sokszor olyan jogról is egy (elemi) jogként beszélünk, mely további jogokból áll. Az elhatárolási problémára adandó válasz egy analitikus rendszer felállítását tételezi, így ezt a kérdést itt nyitva kell hagynunk. L. erre. Blutman László: Az analitikus jogdogmatika keservei: jogosultság, szabadosság, hatalmasság. Jogelméleti Szemle 2012/4.
[35] Például jellemző határeset az egyesületi tag joga az egyesület tevékenységében való részvételhez [Ptk. 3:48. § (1) bekezdés]. Az, hogy ez elemi jog-e (jog3, azaz szabadság), vagy komplex jog (jog6), az dönti el, hogy a "részvétel", mint a jog tartalma értelmezhető-e önmagában, vagy csak más részjogokon, vagy levezetett jogokon keresztül.
[36] Indokolás, 519. és 521.
[37] 57/2001. (XII. 5.) AB határozat II.2. pont, 12/2004. (IV. 7.) AB határozat IV.1. pont.
[38] 30/1992. (V. 26.) AB határozat III. 2.1. pont; EBH 1999.94.
[39] Szászy-Schwarz a jogviszony egyik végén mutatkozó jogi pozíciót jogi helyzetnek nevezi, Szászy-Schwarz: i. m. 391. (hasonlóan Szászy: i. m. 133.) A jogi helyzet kifejezésnek más értelme is van. Így Szladits az egész jogviszonyt a jogi helyzet egyik formájának fogta fel, i. m. 185. Más értelemben inkább a körülmények azon összességét jelöli, melyben a vizsgált jogviszony vagy jogviszonyok megmutatkoznak (pl. BH 2007.342.), vö. a függő jogi helyzet fogalmával (BH 2007.271.). Éppen ezért, mi inkább a jogi pozíció kifejezést használjuk.
[40] A Ptk. számtalan formában fejezheti ki kötelezettséget: a kell, köteles, kötelezettség, kötelesség szavakkal; a "nem szabad" kifejezéssel; a jogalany "kötelezett" főnévvel való megjelölésével; negatív értelemben a korrelatív jog1 (igényjog) tételezésével, mely valakivel szemben fennáll; sőt, specifikus értelemben a teker, vagy felelősség, vagy helytállás szavak különböző alakjaival; stb.
[41] A kötelezettség specifikus körülményeire utal, és azzal esetenként felcserélhető a felelősség (felelős) szó, vagy annak különböző alakjai. (i) A felelősség szó használata utalhat egyszerűen kötelezettségre mikor valaki például tartozásokért [Ptk. 4:49. §], költségekért [7:96. § (3) bekezdés], vagy kötelesrészért [7:84. § (3) bekezdés] felelős. Akkor ez azt jelenti, hogy kötelezettsége van a tartozás, a költségek megfizetésére, a kötelesrész kielégítésére. (ii) A felelősség természetesen elsődlegesen a felelősségi jogviszonyban megjelenő jóvátételi (és abbahagyási) kötelezettségre utal. Ilyen értelemben felelős valaki a károkért [6:148. § (2) bekezdés], a szerződésszegésért [6:126. § (2) bekezdés], a teljesítés lehetetlenné válásáért [6:180. § (1) bekezdés], a kötelezettségek megsértéséért [6:324. § (3) bekezdés], sőt a szerződésszegés okáért is felelősséget lehet viselni [6:113. § (2) bekezdés], (iii) A felelősségnek van egy harmadik értelme is. A jogszöveg ilymodon utalhat egy eshetőleges, jövőbeni jogsértés miatti felelősség lehetőségére, amikor valaki felelős valamilyen kötelezettségért (ti. a kötelezettség teljesítésének elmulasztásáért, 4:50. §) vagy valamilyen magatartásáért [ti. a jogsértő magatartásért, 6:148. § (1) bekezdés] vagy a kötelezettségek teljesítéséért [ti. annak elmulasztásáért vagy nem szerződésszerű teljesítéséért, 6:323. § (1) bekezdés].
[42] Nem világos, hogy mi a kötelezettség és a kötelesség viszonya. A Ptk. ugyan általában kötelezettségről szól, azonban néhány esetben kötelességet említ. Így van kötelessége a részvényutalványosnak [3:241. §], a szülőnek [4:146. § (2) bekezdés vagy 4:159. §], a gyámnak [4:242. § (1) bekezdés], a találótársaknak [5:54. § (2) bekezdés], a gondozónak [6:547. §] és a házastársnak [7:78. § (4) bekezdés]. Mivel e jogalanyoknak kötelezettségeik is lehetnek, a kettő között a különbség nem világos. Talán a kodifikátorok Szladits nézetét követték, aki szerint a kötelességnek erkölcsi sugallata is van, Szladits: i. m. 240. Ez azonban aligha alkalmazható a részvényutalványos vagy a találótárs kötelességeire. Az egyszerű felcserélhetőséget az támasztja alá, hogy melléknévi formánál a kötelességgel azonos szótövű "köteles" szó a használatos, és nem a kötelezettséggel azonos szótővel rendelkező "kötelezett" (mint melléknév) terminus.
[43] L. az egyik híres ráksaláta-példázatát, Hohfeld, Wesley N.: Fundamental Legal Conceptions as Applied in Judicial Reasoning and Other Essays. (Second ed.) New Haven, YUP, 1920. 41-42.
[44] Y-nak annyiban van tűrési kötelezettsége, amennyiben X-nek igényjoga (követelhetősége) van arra, hogy Y tűrje el ezt a magatartást.
[45] Ez Hohfeld elnevezése (no-right), Hohfeld: i. m. 36. A joghiány alatt az igényjog (jog1) hiánya értendő a szabadsággal rendelkező jogalannyal szemben.
[46] A jogosulatlanság - jobb szó híján - itt azt a pozíciót jelöli, hogy a jogalanynak kivételesen nincs igényjoga (követelhetősége) az adott helyzetben szabadultsággal (kivételes szabadsággal) bíró másik jogalannyal szemben.
[47] Szászy-Schwarz: i. m. 395.
[48] A komplex jogok sokszor azt jelzik, hogy valamely jogalanynál valamely jogi helyzetben a jogok egy csoportja összesűrűsödik és a jogalanyra nézve jellemzővé válik (tulajdonos, szülő, stb.). Ugyanakkor azon jogviszonyok másik oldalán, melyekben egy jogalany ilyen komplex jogai megjelennek, más-más jogalanyok lehetnek. Egy tulajdonos számos más jogalannyal áll jogviszonyban, így aligha lehet a tulajdonnal szemben álló egységes korrelatív pozíciót azonosítani. Ettől függetlenül, a tulajdon által átfogott részjogokkal szemben álló, korrelatív jogi pozíciók ugyancsak sűrűsödhetnek egy-egy jogalanynál (pl. ingatlantulajdonos/szomszéd vagy ingatlantulajdonos/haszonélvező viszonya).
[49] Hasonló a helyzet a szabadultság (jog4) esetében is, mely leírható a kötelezettség kivételes hiányával. A korrelatív pozícióban, pedig a jogosulatlanság az igényjog kivételes hiányát jelzi.
[50] Így aki mentesül valamilyen specifikus kötelezettség alól, az egyben szabadságot szerez, aki mentesül valamilyen általános kötelezettség alól, az szabadultsággal bír, 1. pl. Tóth: i. m. 8. Amikor a Ptk. 5:184. § (2) bekezdése (törlési és kiigazítási igény) arra utal, hogy valaki az ingatlannyilvántartási "bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól", megkülönbözteti a jogszerzést, illetve a szabadság/szabadultság megszerzését (mentesült kötelezettség alól). Azaz, a jog szót szűkebb értelemben használja, mint más helyen.
[51] Ahogy korábban rámutattunk, ide illene a mentesség szó, azonban a mentesség sokszor a kötelezettség alóli mentességet jelenti, tehát szabadságot, vagy főleg szabadultságot, (és nem más jognyilatkozatainak joghatása alóli mentességet). Így maradunk a védettség (immunitás) elnevezésnél. A diplomáciai képviseletek személyzetének mentessége, országgyűlési képviselők mentessége voltaképpen immunitás.
[52] Az országgyűlési képviselők immunitása mentelmi "jogként" jelenik meg az alkotmányjogban.
[53] Sajátos kérdéseket vet fel a jogszövegben a "mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja" fordulat [a sok példa közül l. pl. Ptk. 4:52. § vagy 6:147. § (2) bekezdés]. Ekkor kétségtelenül van a jogosultnak egy hatalmassága (bizonyítás), hogy valamilyen jogot szerezzen. Ennek az alanyi jognak a mibenléte viszont függ attól, mit értünk felelősség alatt. A "mentesül a felelősség alól" fordulat utalhat elsősorban szabadultságra (mert specifikus, kivételes kötelezettség-hiány lép fel), de utalhat immunitásra is (a jogosult védett más jognyilatkozatainak joghatásaitól). A megoldás attól függ, milyen felelősség-koncepcióval rendelkezünk.
[54] A házasság előtt adott felmentés viszont a házassági akadályt előzetesen hárítja el, tehát szabadságot biztosít a feleknek a házasságkötéshez; ekkor az immunitás csak másodlagosan, e szabadság létéből adódik.
[55] Hasonló feltételekkel védettek az örökösök a végrendelet megtámadásával szemben [Ptk. 7:37. § (2) bekezdés].
[56] Szászy-Schwarz az immunitást kihagyta a jogi helyzetek közül, nála nincs megfelelője annak a helyzetnek, amikor a hatalmasság (jog2) korrelatív pozíciójának (alávetettség) hiánya áll be.
[57] A védettség korrelatív pozíciója azt jelöli, hogy egy másik jogalany nem képes a védett jogalany oldalán valamilyen joghatást kiváltani. Mivel a védettség korrelatív pozíciója a magyar szakirodalomban és a magyar joggyakorlatban nem kapott figyelmet, nincs bevett elnevezése. Ezért Szászy István nyomán, aki talán egyedüliként vizsgálta nálunk ezt a kérdést, e korrelatív pozíciót tehetetlenségnek nevezhetjük, Szászy: i. m. 137.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem (Szeged).
[2] A szerző egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem (Szeged).
[3] Az új Polgári Törvénykönyvről szóló tanulmánysorozat keretében megjelenő tanulmány. (Szerk.)
Visszaugrás
