Az államok hitelfelvétele nem új jelenség, gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza.[2] Nagyobb méreteket azonban először a gyarmatosítások korában öltött, ekkor ugyanis nagy segítséget nyújtott a gyarmati terjeszkedésre aspiráló birodalmak finanszírozásában.[3] Az államok eladósodása ugyanakkor igazán csak az 1930-as évek világgazdasági válságát követően vált elterjedté. Nem a gazdasági válság miatt, hanem éppen a válság leküzdésében játszott szerepének köszönhetően. John Maynard Keynes angol származású közgazdász ugyanis ekkor adta közre elméletét, miszerint az állam az összesített kereslet növelésén vagy csökkentésén, vagyis költségvetési politikáján keresztül aktívan képes szabályozni a gazdaság ciklikus változásait.[4] E gondolat gyakorlati érvényesítése segítette annak idején a nyugati világot átlendíteni a világválságon, és emellett, minden kritikájával együtt, a keynes-i iskola tételei mind a mai napig meghatározó elemét és kiinduló pontját jelentik az egyes országok gazdaságpolitikai tervezésének.[5] Javarészt ugyanakkor ennek köszönhető, hogy az elmúlt közel hetven évben az államok adósságállománya ugrásszerű növekedésnek indult.[6] Az államok külső adósság révén biztosítják mind a konjunktúra-ciklus recessziós fázisában a költségvetési kiadások növeléséhez nélkülözhetetlen, mind pedig a modern állam jóléti jellegű kiadásaihoz szükséges, ám az adók és a fizetési mérleg által nem fedezhető kormányzati kiadásokat. Csakúgy mint a nem állami szereplők adósságai esetén, az állami adósságot is meghatározott lejárati időn belül, meghatározott kamat fejében szükséges visszafizetni. Ugyanakkor, míg az adósságát visszafizetni nem képes nem állami szereplő általában egy rendezett eljárás keretében kezdeményezheti az adósság teljesítési feltételeinek újragondolását, addig a fenntarthatatlanná váló hiteleket felhalmozó államok adósságának átütemezésére a nemzetközi jog ilyen eljárási lehetőséget nem kínál. Másként fogalmazva az állami adósságpiac úgy növekszik, hogy mindeközben nincsen olyan intézményesített eszköze, amely tulajdonjogi védelmet nyújthatna.[7] Ennek is köszönhető, hogy egy-egy adósság-átütemezéssel szemben a hitelezők egyre több alkalommal hivatkoznak az adós és a hitelező vagy a hitelező honossága szerinti állam közötti érvényben lévő beruházásvédelmi szerződésre, és egyidejűleg jogvédelemért e nemzetközi szerződésekben megjelölt beruházásvédelmi vitarendezési fórumhoz fordulnak.
A hitelezők mikor és mely esetekben hivatkoztak a beruházásvédelmi klauzulákra? Milyen álláspontot alakítottak ki az ilyen ügyekben eljáró beruházásvédelmi fórumok? Ehhez képest védekezésüket mire alapították az adósságuk átütemezését kezdeményező államok? Milyen tágabb nemzetközi jogi következményekkel járhat a beruházások nemzetközi védelmének kiterjesztése az államadósságot megtestesítő hiteltartozásokra? A jelen tanulmány az állami adósság átütemezésének és a beruházások nemzetközi jogi védelmének ezen összetett és újszerű összefüggéseit vizsgálja.
A tanulmány ennek megfelelően elsőként egy átfogóbb jellegű áttekintést ad az adósság-átütemezés azon eseteinek hátteréről, amelyekben a hitelezők, vagy a hitelezők egy része beruházásvédelmi fórumhoz fordult (I.). Ezt követően értékeli és elemzi a nemzetközi beruházásvédelmi jogvitákban mind a felek, mind pedig a beruházásvédelmi fórum álláspontjait (II.). Ezek után megvizsgálja a beruházásvédelem kiterjesztésének nemzetközi jogi következményéit és veszélyeit (III.). Végül mindezek alapján ezen újkori jelenséget tágabb összefüggésbe helyezve és így értékelve tesz kísérletet általános következtetések megfogalmazására (IV.).
A tanulmány elsődleges célja, hogy átfogó képet vázoljon a nemzetközi jog e feltörekvő területét érintő újszerű kihívásról, az abban megjelenő szerteágazó érdekekről és a beruházásvédelmi fórumok lehetséges jogértelmezéseiből fakadó következményekről. Egyfelől így kíván hozzájárulni a beruházások nemzetközi védelmének jogát övező modernkori dilemmákról folytatott közéleti párbeszéd rendszerezésé-
- 119/120 -
hez, másfelől pedig az újszerű kihívás nemzetközi jogi kérdéseinek vizsgálatával törekszik segítséget nyújtani a kérdés tágabb összefüggéseinek további elemzéséhez és megértéséhez.
A gazdasági fejlődés elvárásának nemzetközi jogi megjelenésével,[8] valamint ezzel együtt a költségvetési politikai eszközök, vagyis az állam aktív gazdasági szerepvállalásának elismerésével és egyre terjedő népszerűségével az államok adóssága is ugrásszerűen megnőtt.[9] Ennek megfelelően részben az országok adósságállomány-növekedése, részben pedig a ciklikus gazdasági - pénzügyi válságokból fakadó gazdasági lassulások egyre több államot a nehezen vagy már egyáltalán nem teljesíthető adósságuk átstrukturálására sarkallnak.[10] Így például Argentína az ezredforduló hajnalán kezdeményezte adósságának átütemezését[11], vagy a legutóbbi, 2008-ban kezdődő gazdasági válság hatására Görögország, Jamaica, Grenada és Belize jelentették be adósságuk átstrukturálásának igényét.[12] Az államadósság megnövekedéséhez kapcsolódik az elmúlt évtizedek egyik új jelensége is, amely szerint míg korábban a banki szindikált hitelek alkották az adósság döntő részét, addig ma a forgalomképes kötvények egyre nagyobb szerepet játszanak a finanszírozásban.[13] Ez a jelenség a hitelezői kör bővülésén és egyúttal sokszínűvé válásán keresztül csökkenti a kockázatot és egyidejűleg növeli a nemzetközi tőkepiacok hatékonyságát, vagyis a hitelek elérhetőségét. Ugyanakkor a hitelezők számának gyarapodása és ilyetén sokszínűsége a fizetési nehézség során jelentős nehézségeket is okoz, mert csökkenti a hitelezők közötti egyetértés és az átütemezési ajánlat elfogadásának esélyét, amellyel valójában rontja az eljárás végkimenetelének előre láthatóságát és kiszámíthatóságát, vagyis végső soron megnöveli annak bizonytalanságát.[14] Ennek megértéséhez érdemes azonban az adósságrendezés nemzetközi jogi kérdéseit közelebbről is szemügyre venni.
1. Az államok fizetésképtelen vagy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét és az azt követő eljárást rendező kötelező jellegű nemzetközi jogi előírások híján[15] az adós államok döntő szerepet játszanak mind az átütemezés kezdeményezésében, mind pedig annak feltételeire vonatkozó ajánlat megszabásában vagy alakításában. Ez még akkor is így van, ha bizonyos típusú hitelezők az elmúlt évtizedekben kialakították az egyeztetés informális fórumait, amelyek úgynevezett "klubok" formájában az adós államok rendelkezésére állnak.[16] Egy-egy adósság-átütemezési ajánlat érintheti egyfelől az adósság lejárati idejének meghosszabbítását és ezzel együtt általában a hitel után járó kamat csökkentését, másfelől pedig magának az adósság névértékének csökkentését.[17] A nemzetközi jogi szabályozás hiányából fakadó egyik súlyos problémát jelenti, hogy a hitelezők egyfelől nem kezdeményezhetnek ilyen eljárást, másfelől pedig nincsen lehetőségük arra, hogy egy ilyen jellegű eljárásban érdemi javaslattételi és észrevételezési szereppel részt vehessenek. Az egyezségi eljárás nemzetközi szabályozási hiányából fakadó további, még súlyosabb következmény abban érhető tetten, hogy az átütemezés feltételeiről a hitelezők többségével sikerrel egyezségre jutó állam megállapodása a hitelezők kisebbségét nem köti. Vagyis az ilyen ügyekben megkötött egyezség nem kényszeregyezség természetű, így
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
