A pótmagánvád a magyar büntető eljárásjog régi-új jogintézménye, melyet az 1998. évi XIX. törvény újra életre keltett. A törvény hatályba lépése óta eltelt idő nemcsak azt igazolta, hogy a pótmagánvád a büntető eljárásjog élő, alkalmazott jogintézménye, mely részévé vált a jogászi köztudatnak, hanem számos olyan kérdést is felszínre hozott, melyek kihívások elé állították a joggyakorlatot. A jelen tanulmány terjedelmi okokból sem vállalkozhat a jogintézmény monografikus igényű feldolgozására, célunk nem más és nem több, mint néhány olyan problémának a felvetése, amelyek újragondolásra lehetnek érdemesek.
A pótmagánvád a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénnyel vált a magyar büntető eljárásjog részévé, elsősorban az ügyészi vádmonopóliumban rejlő túlhatalom kiküszöbölésének céljával.
A jogintézményt az 1954. évi V. törvény megszüntette, majd az új büntetőeljárási törvény előkészítésekor ismét felmerült a pótmagánvád felélesztésének gondolata. Ebben elsősorban a nemzetközi tendenciák hatottak közre, melyek a sértett igényérvényesítési lehetőségeinek szélesítésére törekedtek.3
Az 1998. évi XIX. törvény indokolása ugyanakkor egy másik indokot nevesített. Az indokolás szerint ugyanis "a hatósági tétlenség, a tárgyszerűtlen eljárás talán legfontosabb korrekciós eszköze a törvényben a pótmagánvád intézménye".
A három érv három eltérő megközelítésmódot tükröz, közös azonban bennük, hogy a pótmagánvád az ügyészi vádmonopólium korrekciójára szolgál, ahogy azt az Alkotmánybíróság több határozatában is kiemelte.4
"Az ügyésznek a közvád emelésére való kizárólagos jogát szokás vádmonopóliumnak nevezni. Ennek a monopolhelyzetnek az orvoslására szolgál a szubszidiárius vádjogosultság, amit a hatályos magyar jog pótmagánvádnak nevez. Ez az intézmény lehetővé teszi, hogy a bíróság döntse el az ügyet akkor is, ha a közvádló (ügyész) döntésével a sértett elégedetlen. A pótmagánvád tehát a közvádas ügyekben lehetőséget biztosít a sértettnek arra, hogy a bírósághoz forduljon, ha az ügyész (a közvádló) ezt nem teszi meg, azaz ezen intézmény az ügyész vádmonopóliumának korrekcióját szolgálja, annak megtörésén keresztül"- összegzi Busch.5
A hatályos szabályozásnak a cél betöltésére való alkalmassága azonban több szempontból is megkérdőjelezhető.
A pótmagánvád működésének egyik alapkérdése, hogy a bűncselekmény elbírálására első fokon hatáskörrel rendelkező bíróság miként dönt a pótmagánvádlóként fellépni szándékozó személy eljárási jogosultságáról.6
Pótmagánvádlóként - főszabályként - a sértett léphet fel.7 A Be. 51. § (1) bekezdése értelmében "sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette". A látszólag egyszerű szabály alkalmazása a gyakorlatban komoly problémákat okozhat. Aki ugyanis nem tudja sértetti minőségét a bíróság által is elfogadható módon kimutatni, a Be. 231. § (2) bekezdés c) pontja alapján a vádindítvány elutasítására számíthat.8 Az egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben (pl. X megüti Y-t és eltöri az orrát) nem vet fel problémát, hogy ki a sértett. Az élet, közelebbről a gazdasági élet azonban olyan komplexitású ügyeket is produkál, ahol már ezen a ponton nehézségekre kell számítani.
Példa erre az a magánokirat-hamisítás, jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, hamis tanúzás és csalás vádjával megindult ügy, melyben azt a kérdést kellett a Fővárosi Bíróságnak eldöntenie, hogy egy közbeszerzési eljárás egyik ajánlattevője, akit kizártak az eljárásból, pótmagánváddal élhet-e a közbeszerzési eljárás nyertesnek nyilvánított ajánlattevője ellen, ha megítélése szerint a nyertesnek hirdetett cég valótlan tartalmú magánokiratokkal igazolta alkalmasságát.
Ítéletében a Fővárosi Bíróság a pótmagánvádló eljárásjogi legitimációját vizsgálva, osztotta a vád azon érvelését, mely szerint a cselekmények a pótmagánvádló jogos érdekét azért sértették, mert a nyertesnek kihirdetett pályázó csak látszólag, a hamis adatok szerint felelt meg a kiírás feltételeinek, valójában azonban valamennyi ajánlattevő pályázatának érvénytelenné nyilvánítása mellett az eljárást eredménytelennek kellett volna nyilvánítani, s az új eljárásban a pótmagánvádló újból indulhatott volna, nem kizárva a nyertes ajánlattétel lehetőségét sem, míg a nyertesnek hirdetett cég a hamis adatszolgáltatás miatt ekkor már sem ajánlattevőként, sem alvállalkozóként nem léphetett volna fel.9
Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése miatt megismételt eljárásban ugyanakkor a Fővárosi Bíróság másik tanácsa a fentiekkel ellentétes megállapításra jutott, ami a vádindítvány elutasítását vonta maga után. Álláspontja szerint a magánokirat-hamisításnál - sértett hiányában fogalmilag kizárt a pótmagánvádlókénti fellépés lehetősége.10 A jogosulatlan gazdasági előny megszerzése vonatkozásában a Fővárosi Bíróság ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy "e bűncselekmény esetében sem beszélhetünk büntetőjogi értelemben vett sértettről, hanem csupán védett jogi tárgyról."11 A hamis tanúzással kapcsolatban a bíróság szintén a fenti álláspontra helyezkedett.
A pótmagánvád, mint intézmény céljával a legszorosabb összefüggésben áll az a kérdés, hogy a sértettnek mikor van lehetősége a pótmagánvádlói fellépésre. E körben különösen a feljelentés elutasítása vet fel kérdéseket.
Amennyiben ugyanis az ügyész a feljelentés elutasítása miatt benyújtott panasznak nem ad helyt, a sértett pótmagánvádlóként csak akkor léphet fel, ha a feljelentést az alapján utasították el, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, vagy büntethetőséget kizáró ok állapítható meg.12 Amennyiben az ügyész a feljelentést a bűncselekmény gyanújának hiánya miatt utasítja el,13 pótmagánvádnak nincs helye.
A pótmagánvád, amint arra fentebb utaltunk, az ügyészi mérlegelési tevékenység korrekciójára szolgál.14 Annak kimondása azonban, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, illetve, hogy a bűncselekmény gyanúja hiányzik, ugyanolyan mérlegelési tevékenységnek az eredménye, ezért nincs objektív, alkotmányos indoka annak, hogy utóbbi esetet a törvényalkotó a pótmagánvádlói fellépés esetei közül kirekessze. Ez a megoldás ráadásul olyan visszaélésekre is lehetőséget ad, hogy a panasz folytán eljáró ügyészség az elutasítás okát úgy változtassa meg, hogy a sértettet elzárja a pótmagánvád benyújtásának és a bírói kontrollnak a lehetőségétől.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium álláspontja szerint bár a bűncselekmény hiányára alapított feljelentés elutasítás, a feljelentésben előadott tények mérlegelését is igényelheti, ez "mégsem teszi szükségessé a pótmagánvádlói fellépés lehetőségének biztosítását, mivel a törvény indokolásában megfogalmazott szempontnak megfelelően, meg kell gátolni, hogy a magukat jogaikban megsértettnek érző személyek alaptalan fellépése miatt ártatlan embereket hurcoljanak meg, és ennek következményeként a bíróságokat értelmetlen eljárások lefolytatására kényszerítsék".15
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
