A magyar Országgyűlés által 2005. december 19-én elfogadott és a 2006. évi IV. törvénnyel kihirdetett új társasági törvény (hatályos Gt.), eltekintve néhány rendelkezéstől, 2006. július 1-jén lépett hatályba. Hosszú kodifikációs munka eredményeként született meg a törvény, amely nemcsak szerkezetében változtat az 1997. évi CXLIV. törvényen (régi Gt.), hanem új jogintézményekkel gazdagítja azt, megfelelve a gazdasági életben már kialakult gyakorlatnak, és az Európai Unió jogharmonizációs követelményeinek.
Az új társasági törvény számos új rendelkezést vezetett be, így többek között a tagok korlátlan felelőssége mellett működő gazdasági társaságok (közkereseti társaság - kkt.; betéti társaság - bt.) társasági részesedésének átruházhatóságát, az üzletrészre vonatkozó elővásárlási jog diszpozitivitását, illetve a nyilvános működő részvénytársaság (nyrt.) irányító szerveinek opcionális kialakításának lehetőségét. Rövid tanulmányomban viszont részletesen a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos, az angolszász jogból eredő jogintézményről kívánok értekezni, amelyet a hatályos Gt. vezetett be, és amelynek részletszabályait a 2006. évi VI. törvény módosított csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendezi.
A hatályos Gt. 30. § (3) bek. és a módosított Cstv. 33/A. § lényegében az angolszász jogban már ismert ún. wrongful trading ("jogszerűtlen gazdálkodás") jogintézményét kívánja a magyar jogba átültetni. Ennek megfelelően úgy vélem érdemes kitekinteni a jogintézmény angolszász gyökereire, hogy megértsük működését, célját, a jogintézménnyel kapcsolatos tapasztalatokat, azért, hogy elemezhessük, hogy ez az új hitelezővédelmi rendelkezés mennyiben képes hatékonyan működni a magyar jogrendszerben. Ezt követően vizsgálnám részletesen a jogszerűtlen gazdálkodás magyar szabályozását hatékonysági, felelősségi, illetve eljárásjogi szempontból.
Mindenekelőtt azonban le kell szögeznünk, hogy ezen új jogintézmény életre hívásának alapvető indoka, a vezető tisztségviselőnek a társasági hitelezők irányában fennálló felelőtlenségének kiküszöbölése. A vezető tisztségviselőt sem kontraktuális, sem deliktuális felelősség nem terheli a hitelezőkkel szemben (szerződéses ún. önkéntes hitelezők, illetve szerződésen kívül károsultak ún. kényszerhitelezők) szerződésszegésért, illetve működési körében általa szerződésen kívül okozott kárért. Egyrészt a vezető tisztségviselő a társaság képviselőjeként eljárva köt szerződést a társaság hitelezőjével, ennek megfelelően szerződéskötése révén nem ő, hanem a társaság válik a szerződés alanyává. Ezért szerződésszegés címén a hitelező közvetlenül a vezető tisztségviselővel szemben igényt nem érvényesíthet, amint arra eseti döntések is rámutatnak (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20.062/2005.; Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40.028/2002/8.). Másrészt a vezető tisztségviselő működési körében eljárva okozott deliktuális károkozásáért, a társaságot terheli közvetlen mögöttes felelősség [hatályos Gt. 30. § (1) bekezdés, régi Gt. 29. § (3) bekezdés]. Mindezekből következik, hogy a vezető tisztségviselő a hitelezőkkel szemben felelőtlen, tevékenységéért velük szemben semmilyen módon nem felel. A "jogszerűtlen gazdálkodásért" való felelősség megállapíthatóságának alapvető célja, hogy ezt a felelőtlenséget "áttörje", létrehozva ezáltal egy új hitelezővédelmi jogintézményt.
Az angol jog, a wrongful trading-et azok közé a jogszabályi jog (statutory law) által létrehozott kivételek közé sorolja, amelyek "áttörik" a tagok korlátolt felelősségét, illetve a vezető tisztségviselők harmadik személyek felé fennálló felelőtlenségét. Ezen túlmenően a "jogszerűtlen gazdálkodás" nem más, mint az angol "csődtörvény" (Insolvency Act - IA.) 213. paragrafusában szabályozott fraudulent trading ("csalárd gazdálkodás") speciális esete. A "csalárd gazdálkodás" azt az esetet szabályozza, amikor a társaság megszüntetése során kitűnik, hogy a társaság valamely üzleti tevékenységét a hitelezők megkárosításának szándékával folytattak, ennek megállapítását követően pedig a bíróság mögöttes felelősként kötelezheti azokat a személyeket, akik a csalárdságról tudva részt vettek ebben az ügyletben, hogy a társasági vagyont megfelelő mértékben egészítsék ki, amennyiben maradtak ki nem elégített hitelezői követelések.
A "jogszerűtlen gazdálkodás" esetköre ennél szűkebb, megállapításához nem szükséges csalárd magatartás tanúsítása. Az IA. 214. paragrafusa kimondja, hogy amennyiben a társaság felszámolás alá került, a "jogszerűtlen gazdálkodásért" azok a személyek vonhatók felelősségre, akik akkor voltak a felszámolást megelőzően a társaság vezető tisztségviselői, illetve vezetői, amikor már lehetett tudni, illetve a körülményekből tudniuk kellett, hogy nincs ésszerű kilátás arra, hogy a társaság elkerülje a felszámolást. Felelőssé viszont csak akkor tehetők, ha a bíróság előtt bebizonyosodik, hogy ezek a személyek nem tettek meg mindent - vélelmezve, hogy tudták, illetve tudniuk kellett, hogy nincs ésszerű kilátás arra, hogy a társaság a felszámolást elkerülje -, amit egyébként meg kellett volna tenniük annak érdekében, hogy a társaság hitelezőinek lehetséges veszteségeit a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék. Annak eldöntése végett, hogy milyen tényeket ismerhettek fel, illetve, hogy azokból milyen következtetéseket vonhattak le, és ennek megfelelően milyen intézkedéseket kellett volna megtenniük, vélelmezni kell, hogy ezek a vezető tisztségviselők, illetve vezetők ésszerűen eljáró vezetők, akik rendelkeznek egyrészről általános ismeretekkel, vagyis azzal a tudással és képességgel, amely egy ilyen funkciót betöltő személytől általában jellemzik, másrészt azzal a tényleges konkrét tudással és képességgel, amellyel a gazdálkodás folyamatában is rendelkeztek. Ha a felelősségük megállapítható, akkor a bíróság kötelezi őket - hasonlóan, mint a "csalárd gazdálkodás" esetében -, hogy a társaság felszámolás alá került vagyonát, a bíróság által megfelelőnek tartott mértékben egészítsék ki, ha kielégítetlen hitelezők maradnak. A megfelelő mértéket a bíróság állapítja meg a vezető tisztségviselők visszaélésszerű magatartásának értékelésére, valamint az általuk okozott vagyoncsökkenésre tekintettel.
Összefoglalva, az angol "csődtörvény" alapján ahhoz, hogy a vezető tisztségviselőket felelősségre vonjuk "jogszerűtlen gazdálkodás" miatt, alapvetően két kérdést kell tisztáznunk: a) a vezető tisztségviselőnek arra a következtetésre kellett-e jutnia, hogy a felszámolás elkerülhetetlen (ha igen, akkor melyik ez a pillanat) és b) mindent megtett-e a hitelezői veszteségek lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében ebben az időintervallumban. A "jogszerűtlen gazdálkodás" tehát felelőssé teszi a vezető tisztségviselőt, illetve a vezetőt, ha a társaság felszámolás alá került - amely feltétel szűkíti alkalmazási körét, legalábbis a csalárd gazdálkodáshoz képest - olyan magatartásért, amelyet a felszámolás elrendelése előtt fejtett ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
