A büntetőeljárási jog, különösen az eljárás résztvevői vonatkozásában nem hagyhatja figyelmen kívül más jogágak változásait, így korábban nem létező jogintézmények megjelenése kapcsán a büntetőeljárás sajátos szempontjait is kielégítő adaptálás a büntetőeljárás kodifikációja során folyamatos kihívást teremt. A személyek joga körében ilyen új "kodifikációs impulzusként"[1] szolgált a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:38. §-ával bevezetett támogatott döntéshozatal is, amely jogintézmény az egyéni körülményekhez igazodó segítséget jelent anélkül, hogy az érintett személy cselekvőképességének korlátozásával járna.[2] A gyámhatóság az egyes ügyei intézésében, döntései meghozatalában belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorú számára, annak kérelmére vagy a bíróság megkeresése alapján rendel ki támogatót. A támogató a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény 4. § (1) bekezdése értelmében a támogatott személy kérésére
a) a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben, a polgári perrendtartásról szóló törvényben és a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint jelen van azoknál a közigazgatási, polgári és büntetőeljárási cselekményeknél, amelyekben a támogatott személy érintett,
b) az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon a támogatott személlyel egyeztet,
c) a támogatott személy jognyilatkozatának megtételekor jelen van,
d) tanácsaival, a támogatott személy számára szükséges tájékoztatás megadásával a támogatott személy jognyilatkozatának megtételét elősegíti és
e) a támogatott személy döntésének meghozatalához segítséget nyújt, valamint a döntése meghozatalában személyes jelenlétével közreműködik.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 2014. március 15-étől hatályos 59/A. §-a a támogató státuszának meghatározásánál nem valamennyi eljárási résztvevő, hanem csupán a sértett, a magánfél és a tanú esetén teszi lehetővé a támogató eljárását azzal a további megszorítással, hogy a támogató a büntetőeljárás során kizárólag a Be.-ben meghatározott tevékenységet fejthet ki. Ezen új jogintézmény rendeltetését is szem előtt tartva ezért a büntetőeljárásban részt vevő személyek eljárásjogi pozíciója mentén érdemes megvizsgálni, mely eljárási résztvevő esetén milyen mélységben lehet és kell teret adni a támogatott döntéshozatal érvényesülésének, hiszen mind az eljárás eredményessége, mind az érintett személy szempontjából a büntetőeljárásban betöltött szerep bír meghatározó jelentőséggel. Ennek során azt is szükséges megvizsgálni, hogy a hatályos szabályozás alapján milyen következetlenségek, értelmezési kérdések mutathatóak ki, illetve hogy ezeket a jelenlegi szabályozási-kodifikációs logika megváltoztatásával hogyan lehetne feloldani.
A terhelt mint a büntetőeljárás középpontjában álló alany[3] a Be. értelmében teljes eljárási cselekvőképességgel rendelkezik. A polgári jog szabályai szerinti cselekvőképességgel nem rendelkező terhelt esetén a törvényes képviselő a büntetőeljárásban ugyan a terhelt életkorától függően akár a védőéhez hasonló jogosítványokkal is rendelkezhet, de csak segítőként vehet részt. Feltehető, hogy a teljes eljárási cselekvőképességre tekintettel hallgat a Be. az adott ügy vonatkozásában a polgári jog szabályai szerint is cselekvőképes terhelt támogatójáról, amely mögött az a további elgondolás is meghúzódhat, hogy a támogató ismertetett feladatai a büntetőeljárásban túlnyomórészt védői feladatokat jelentenek, amelyeket egy szakértő ügyvéd hatékonyabban képes a terhelt érdekében ellátni.
Kérdéses azonban, hogy az egyébként cselekvőképes terhelt önrendelkezését és jogainak védelmét a büntetőeljárásban a támogatott döntéshozatal, a védő intézménye vagy akár e kettő együtt képes-e eredményesebben szolgálni, így azon eseteket,
- 29/30 -
amelyeknél a terhelt támogatott döntéshozatallal érintett, a védelem kötelező biztosításán keresztül kell-e rendezni.
Mivel a támogató kirendelése a cselekvőképesség érintése nélkül a belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorút érint, a támogatott döntéshozatal hatálya alatt állás a Be. 46. § c) pontjára figyelemmel önmagában nem indokol kötelező védői részvételt. Ennek a szabálynak a megváltoztatása a támogatott - polgári jog szerint is teljes - cselekvőképességére tekintettel nem látszik szükségesnek. Módosítás a védő kötelező védelem esetein kívüli kirendelésénél képzelhető el, hiszen az jelenleg a Be. 48. § (3) bekezdése alapján, az eljárást lefolytató hatóságok mérlegelésétől függ. Mivel a támogatott döntéshozatal hatálya alatt álló terheltek a sérülékeny személyek körébe tartozásuk miatt fokozottabb figyelmet érdemelnek, ezért ebben az esetben az esetleges érzéketlenebb jogalkalmazási gyakorlat lehetőségét magában rejtő mérlegelést úgy lehetne kiiktatni, ha a büntetőeljárási törvény a védő kirendelését a terhelt vagy támogatójának kérelmére kötelezővé tenné.
A terhelt támogatójának az eljárásból történő teljes kizárása ugyanakkor felülvizsgálatra szorul, ennek során például mérlegelni szükséges, van-e ésszerű indoka annak, hogy védőt a Be. 47. § (1) bekezdése alapján a terhelt törvényes képviselője és bármely nagykorú hozzátartozója is meghatalmazhat, a támogatója[4] viszont nem. A terhelt támogatójának ezért a védelem-jellegű jogosítványoktól mentesen a segítőéhez hasonló vagy kifejezetten a segítők között elhelyezve a támogatót, olyan asszisztencia szerepet lehetne biztosítani, hogy elsősorban a titkosságra épülő nyomozásban az újabb eljárási résztvevő megjelenése a büntetőeljárás érdekeit se sértse.
A támogatott döntéshozatal funkciójának megfelelően a Be. 185. § (1) bekezdése a sértett támogatója számára lehetővé teszi a részvételt mindazon nyomozási cselekményeken, amelyeken a sértett is részt vehet, de a Be. kifejezetten csak a tárgyalás megkezdése során, a polgári jogi igény előterjesztésének kérdésekor engedi meg, hogy a támogató a sértettel egyeztessen.
A sértetti és különösen a sérülékeny csoportba tartozó sértetti érdekek védelme ugyanakkor megkívánja, hogy a sértett támogatója a külön törvény szerinti kötelezettségeit a sértett érdekében a büntetőeljárásban is a lehető legteljesebb mértékben el tudja látni, ezért általános jelleggel, a személyi rész keretén belül indokolt a sértetti támogató eljárásbeli státuszát, jogait és kötelezettségeit is rögzíteni.
E körben elsősorban a támogató jelenléti jogának az önálló vagy kizárólag a sértettel együttes jellegének a szabályozása szorulhat pontosításra. Jelenleg a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint "a támogató azon eljárási cselekményeken van jelen, amelyekben a támogatott személy érintett", továbbá a Be. 185. § (1) bekezdésének a megfogalmazása sem zárja ki egyértelműen, hogy a támogató a felsorolt nyomozási cselekményeken önállóan is részt vegyen.
A magánfél támogatóját csak azért szükséges kiemelni, mert rámutat a támogató egységes szabályozásának szükségességére. A Be. 54. § (5) bekezdése ugyanis - ráadásul nem is a támogatóra vonatkozó szabályok közt - korlátozás nélkül lehetővé teszi a támogató részvételét minden, a polgári igénnyel kapcsolatos eljárási cselekményen. Ezzel szemben a Be. - kaput nyitva az egyes eljárási cselekményeken történő jelenlét differenciálása előtt - az egyéb személyekre vonatkozó általános szabályok közt a jelenléti jogot mindig a "ha e törvény másképp nem rendelkezik" kitétellel biztosítja.
Az ellentmondásos szabályozási rendszer következtében ezért a gyakorlatban problémákat okozhat, ha a magánfél támogatója a magánfél elől egyébként elzárt eljárási cselekményen kívánna részt venni azzal az indokkal, hogy a bűncselekmény következtében keletkezett kár okozását és mértékét érintő adott eljárási cselekmény a polgári jogi igénnyel egyértelműen kapcsolatban áll.
A Be. a magánvádló támogatójáról is hallgat, noha a támogató közreműködésével született, megfontoltabb magánvádlói nyilatkozatok eredményeként az alaptalan magánvádas eljárások száma és időtartama is csökkenthető lenne.
A gyakorlati megfontolásokon túl elvi szempontok is szólnak amellett, hogy a büntetőeljárásban a magánvádló támogatója is részt vehessen, mert ugyan a magánvádas eljárásban büntetőjogi igény érvényesítése történik, de az teljes mértékben a sértett rendelkezése alatt áll, így a polgári jogi igénnyel összefüggésben valamennyi magánjellegű igény érvényesítőjének személyére vonatkozóan az egységes szabályozás lenne kívánatos.
Minthogy a pótmagánvád az alapul szolgáló bűncselekmények közvádas jellege miatt tisztán személyes igénynek nem tekinthető és a Be. értelmében a pótmagánvádló ügyvédi képviselete is kötelező, a pótmagánvádló támogatójára a terhelt támogatójával kapcsolatban kifejtettek - a védőt a pótmagánvádló jogi képviselőjével helyettesítve - megfelelően irányadóak lehetnek.
A Be. a tanú támogatójának egy esetben biztosít és akkor is csak jelenléti jogot, a Be. 86. § (3) bekezdése értelmében a tanú támogatója a tanú kihallgatásán részt vehet, ha a tanú a tanúvallomás megtagadásának jelentőségét szellemi vagy egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni. A Be. 86. § (2) bekezdése alapján ugyanakkor ilyen helyzetben a tanú kihallgatása külső személy - törvényes képviselő vagy nagykorú hozzátartozó - által adott hozzájáruláshoz is kötött, a támogató azonban a jelenlegi szabályok alapján önállóan, így a hozzájárulás kérdésében nem nyilatkozhat. Ennek megfelelően nehéz ésszerű okot találni arra, hogy a tanú támogatójának jelenléti jogát miért kell arra az esetre szűkíteni, amikor a vallomástétel
- 30/31 -
szándékának tanú általi kinyilvánítása - azaz az egyetlen olyan nyilatkozat, amely megtételében a támogató közreműködhet - a kihallgatáshoz önmagában nem is elégséges.
A fenti korlátozás ezért, arra is figyelemmel, hogy a támogatott döntéshozatal nem csak általános jelleggel, hanem meghatározott ügycsoportok vonatkozásában is lehetséges, szintén felülvizsgálatra szorul. Ennek során továbbá érdemes megfontolni, hogy a támogatónak ne csak a jelenléti jog szélesebb körben történő lehetővé tétele útján, hanem a tanú egyéb eljárási jogainak érvényesítésében (útiköltség-térítést vagy zárt adatkezelést, egyéb tanúvédelmi intézkedéseket kér-e, stb.) is indokolt-e segítő jellegű szerepet biztosítani.
A Be. 67. § (1) bekezdése alapján az eljárási cselekményről értesíteni kell azt, akinek részvételét az eljárási cselekményen a törvény lehetővé teszi, amely kötelező szabály alól jelenleg a támogató sem képez kivételt. A hatályos rendszer az általános értesítési kötelezettségen keresztül így a nyomozó hatóságot, ügyészt és bíróságot elvben arra is kötelezi, hogy akár hivatalból, a kirendelt támogatókról és a támogatott személyekről vezetett gyámhatósági nyilvántartásokból történő adatkérések útján győződjön meg arról, hogy az adott eljárási résztvevő támogatott döntéshozatallal érintett-e. A támogatott döntéshozatal jellegzetességeire tekintettel, illetve különösen arra, hogy ennek a jogintézménynek az alkalmazása az érintett egyetértését feltételezi, azonban az ilyen hivatalbóli intézkedések többletgarancia helyett pusztán felesleges adminisztratív tehernek tekinthetőek, ezért a többi eljárásjogi kódexhez hasonlóan[5] az lenne kívánatos, ha az eljárási cselekményeken a támogató részvételéről egyedül a támogatottnak kellene gondoskodnia és sem az értesítés elmaradása, sem a támogató távolmaradása nem lenne akadálya az eljárási cselekmény lefolytatásának.
Támogató továbbá nem csak nagykorú hozzátartozó, hanem a támogatott által megjelölt egyéb személy és hivatásos támogató is lehet, a Be. 56. § (1) bekezdése azonban nem teszi lehetővé, hogy a nem hozzátartozó támogató a támogatott személy képviseletét is ellássa. A támogatott és a támogató között ugyanakkor épp a jogintézmény jellegéből adódóan alapvetően olyan bizalmi viszony áll fenn, amely e büntetőeljárási jogi korlátozás felülvizsgálatát indokolja.
A Be. emellett csak a tanú támogatójánál rendelkezik arról, hogy ha közte és a támogatott tanú közt érdekellentét van, akkor a támogató jogait a gyámhatóság gyakorolja.[6] Ez a szabályozási módszer egyrészt hiányos, mert érdekellentét az eljárás egyéb résztvevői és támogatójuk között is keletkezhet, másrészt feleslegesnek is tűnik, mert a támogatott és a támogató közötti érdekellentét esetén követendő eljárásról a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény egyértelműen rendelkezik, így érdekellentét esetén elegendő lehet a gyámhatóság értesítésének előírása.
Noha csupán a Be. 86. § (4) bekezdése érinti, de szintén nem csak tanú-specifikus probléma, ha a támogató eljárásának korlátozására a nyomozás érdekei miatt van szükség[7], ráadásul a támogató jelenléti jogának és ebből adódóan az ügy vagy a támogató által szolgáltatott bizonyíték megismerésének biztosítása nem csupán a büntetőeljárás nyomozási szakának eredményességét veszélyeztetheti. Mindezeken túl az önrendelkezési jogot is alapvetően sértheti és a támogatott döntéshozatal jellegével állhat szemben, hogy az említett rendelkezés személyes érdekellentét hiányában, kizárólag büntetőeljárási érdekből támogatói jogállással (és ebből következően szenzitív adatok megismerésének jogával) ruházza fel a gyámhatóságot az egyébként teljesen cselekvőképes személy vonatkozásában annak hozzájárulása nélkül, akaratát akár figyelmen kívül is hagyva. Egyetértve azzal az elvi jellegű követelménnyel, hogy "[a]mit az anyagi jog megad, azt a perjog nem veheti el"[8], erre figyelemmel egyrészről a büntetőeljárási érdekek, másrészről a támogatott döntéshozatal alatt álló, de cselekvőképes személy érdekeinek összehangolását feltehetőn jobban szolgálná, ha maga az eljárásjogi törvény szüntetné meg a támogatói és az egyéb eljárásjogi pozíció halmozódásának lehetőségét, akár kizárási okok meghatározása útján.[9] Az adott támogató eljárásbeli részvételének megtagadása esetén így a támogatott döntéshozatallal együtt járó jogok gyakorlása nem a gyámhatóságon, hanem a támogatott személy saját belátásán múlna, aki - ha ezt szükségesnek tartja - egy másik támogató kirendelését kérelmezve a büntetőeljárásban sem lenne továbbra sem megfosztva az elsősorban egyetértésen és személyes kapcsolaton alapuló támogatott döntéshozataltól.
Ugyan a támogatott döntéshozatal jelenléte Magyarországon jelenleg csak szimbolikusnak tekinthető[10], de a Be. fent vázolt elszórt és részben következetlennek tekinthető megoldásai az új büntetőeljárási törvény előkészítése során mindenképp javításra szorulnak, hogy az eljárás egyéb szereplőihez hasonlóan a támogató státuszára is egységes tartalmi szempontok szerinti, az egyéb jogágakkal is koherens szabályozás jöhessen létre. ■
JEGYZETEK
[1] A fogalmat a kodifikáció folyamatát elindító kezdő hatásként használja Gerencsér Balázs Szabolcs: A kodifikáció munkafázisairól és a kodifikátor kelléktáráról - A jogalkotás bevezető lépései Tamás, Kampis és Vida alapvetései nyomán. Iustum Aequum Salutare, X. évf., 2014. 4. sz. 41. p. Forrás: http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20144sz/02.pdf [letöltve: 2015. 06. 18.]
[4] Aki a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény 2. §-ára figyelemmel nem szükségszerűen hozzátartozó.
[5] Ld. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 65/C. §-át, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 40/B. §-át.
[6] Ld. a Be. 86. § (4) bekezdését.
[7] A támogató státuszát a Be.-be illesztő jogszabály, az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 101. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint ilyen eset, ha a tanú támogatóját is tanúként szükséges kihallgatni.
[8] Udvary Sándor: A perbeli fő- és mellékszemélyek státusának egyes kérdései - de lege ferenda. In: Németh János-Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Bp., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014. 130. p.
[9] Ahogyan ezt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 40/B. § (6) bekezdése is teszi.
[10] Verdes Tamás: Jelentés a gondnokságról és a támogatott döntéshozatalról. Forrás: http://tasz.hu/fogyatekosugy/jelentes-gondnoksagrol-es-tamogatott-donteshozatalrol [letöltve: 2015. 06. 18.]
Lábjegyzetek:
[1] A szerző beosztott ügyész, Igazságügyi Minisztérium Büntető Eljárásjogi Főosztály.
Visszaugrás
