Angliában a választottbírósági jogot az 1996. évi Arbitration Act szabályozza.[1] Eme jogszabály egy szakértő bizottság (Departmental Advisory Committee) által került összeállításra. Az 1996. évi Arbitration Act-re ugyan jelentős hatással volt az UNCITRAL Model Law, de a brit törvény a Mintatörvényt nem vette át teljes mértékben.[2]
A szakértő bizottság jelentése kiemeli, hogy az Arbitration Act célja egy logikus, jól értelmezhető, a laikus személy számára is könnyen olvasható és érthető - felhasználóbarát nyelven írott - jogszabály létrehozása volt:
"One of the major purposes of the Arbitration Act 1996 was to set out most of the important principles of the law of arbitration of England and Wales in a logical order and expressed in a language sufficiently clear and free from technicalities to be readily comprehensible to the layman. It was to be ‚in user friendly language'."[3]
Fontos utalni arra is, hogy az Arbitration Act a tisztesség (fairness), a felek autonómiája (party autonomy over the arbitration) és a bírósági beavatkozás lehetőségének korlátozottsága (the restriction of judicial intervention in proceedings) alapelvének figyelembevételével került megalkotásra.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítésével összefüggésben az Arbitration Act az alábbi esetköröket tartalmazza:
1. A választottbíróság joghatóságának bíróság előtti megtámadása (challenging the award: substantive jurisdiction).
2. A választottbíróság ítéletének megtámadása komoly szabálytalanság (serious irregularity) okán.
3. Jogi okból történő fellebbezés (appeal on point of law), melytől a felek azonban megállapodásukban eltérhetnek.
Lényeges megemlíteni, hogy az appeal on point of law olyan lehetséges érvénytelenítési ok, amely a Mintatörvényben nem szerepel, ebből a szempontból angol sajátosság, és számos kritika is érte az elmúlt időben, melynek okán az angol bíróságok csak igen ritka esetben bírálnak el sikeresen ezen a jogcímen előterjesztett jogorvoslatot.[4]
Fontos megemlíteni, miként azt a Novasen S.A. v. Alimenta S.A. (2011) ügy is rögzíti, hogy a fenti lehetőségeken kívül a Common Law egyéb, a választottbírósági ítéletek érvénytelenítésére fennálló opciót nem biztosít.[5]
A kontinentális jogrendszerekkel összehasonlítva jól látható, hogy az Arbitration Act által alkalmazott érvénytelenítési rendszer némiképp eltérő. Nagyon szellemes hasonlatot alkalmaz ezzel kapcsolatban, a választottbírósági ítéletek érvénytelenítésének brit gyakorlatát elemezve egy írásában Mohamed Raffa nemzetközi választottbíró és választottbírósági szakíró:
"From a point of view of the English side of running things, the affairs of the world may appear in a different perspective.
A few years back when an extremely thick fog descended on the Channel Sea halting all ships and ferry crossings from and to the continent, the Times newspaper commented in its morning issue by saying "Fog halts all crossings; Europe is isolated".
So when recent decisions by the English courts continue to restate that it will do all it can to maintain the "sanctity" of awards and continue to uphold awards where the findings of the tribunal seem to be reasonable and that the arbitrators award might be unimpeachable despite some inaccuracies on the face of it such as in the choice of words, what then is the use of S.69 in the Arbitration Act 1996?"[6]
Kiemelendő, hogy a kontinentális szabályozástól sok szempontból eltér az Arbitration Act érvénytelenségi okokat tartalmazó része, miként az még egy, az 1950. évi választottbírósági törvény hatálya alatt keletkezett esetben, a Zermalt Holdings SA v. Nu-Life Upholstery Repairs (1985) ügyben kifejezetten rögzítésre is került:
- 460/461 -
"...as a matter of general approach the courts strive to uphold arbitration awards. They do not approach them with a meticulous legal eye endeavouring to pick holes, inconsistencies and faults in awards and with the objective of upsetting or frustrating the process of arbitration. Far from it, the approach is to read an arbitration award in a reasonable and commercial way expecting, as is usually the case, that there will be no substantial fault that can be found within it."[7]
A választottbíróság joghatóságának bíróság előtti megtámadását az Arbitration Act 67. szakasza szabályozza.
A jogszabályhely értelmében vagy akkor van lehetőség a joghatóság megtámadására, ha a választottbíróság erről külön ítéletet hozott, vagy pedig lehetséges a végső, az ügy érdemében hozott ítélet megtámadása azon az alapon, hogy az ítélet részben vagy egészben nem érvényes a joghatóság hiánya miatt. Amennyiben a választottbíróság a joghatóságról külön ítéletet hoz és az kerül megtámadásra e fenti ok miatt, a választottbíróság folytathatja az eljárást és ítéletet is hozhat az ügy érdemében, függetlenül attól, hogy a rendes bíróság előtt függő jogi helyzetben van a joghatóság ügye.
Fontos megemlíteni, hogy habár a hagyományos angol jog nem ismerte, az Arbitration Act a 30. szakaszban lehetővé teszi az ún. Kompetenz-Kompetenz elv alkalmazását a választottbírósági eljárásban.
Az angol gyakorlat szerint a joghatósági alapon történő megtámadás egyik esete lehet az ún. functus officio, amikor is a választottbíró mandátuma - akár meghatározott időpont, akár más ok folytán - lejárt.[8]
Az angol esetjog alapján kitűnik, hogy amennyiben valamelyik fél úgy gondolja, hogy a választottbíróságnak nincsen joghatósága, azt mindenképpen kellő időben és késedelem nélkül szükséges jelezni a választottbírósági eljárásban, ellenkező esetben a nemzetközi választottbírósági gyakorlatban jól ismert waiver jogintézménye kerülhet alkalmazásra. Ezt támasztják alá a Primetrade AG v Ythan Ltd. (2005) ügyben tett megállapítások is:
"... if a party to arbitral proceedings takes part, or continues to take part, in the proceedings without making, either forthwith or within such time as is allowed by the arbitration agreement or the tribunal or by any provision of this part, any objection that the tribunal lacks substantive jurisdiction, in this case by virtue of becoming the holder of the bill of lading or, as the case may be, the person to whom delivery is to be made have transferred to and vested in him all rights of suit under the contract of carriage as if he had been a party to that contract".[9]
Érdemes megjegyezni, hogy kivételes esetekben - különleges feltételek fennállása esetén - van lehetőség arra, hogy a választottbírósági eljárásban szereplő fél még akár a joghatóságról szóló ítélet megszületése előtt rendes bírósághoz forduljon az eljáró választottbíróság joghatóságának vitatása céljából.[10]
Az Arbitration Act 32. szakasza alapján egyértelmű, hogy egy ilyen jellegű, az ítélet meghozatala előtti, rendes bíróság előtti eljárás kezdeményezéséhez szükséges a többi peres fél beleegyezése, vagy a választottbíróság engedélye, és az, hogy a rendes bíróság meg legyen győződve arról, hogy a kérdés rendes bíróság előtt történő eldöntése jelentős költségmegtakarítással jár, annak kezdeményezésére késedelem nélkül került sor, és jó oka van annak, hogy a kérdést a bíróság döntse el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
