A francia konszernjog, a "kapcsolt vállalkozások joga" több tekintetben eltérést mutat az 1997. évi CXLIV. tv XIV. fejezetében megjelölt "Befolyásszerzés gazdasági társaságban" magyar konszernalakzatától. Az eltérés elsődlegesen, de nem kizárólagosan a francia konszernjog részletes és egységes törvényi szabályozásának hiányában keresendő.
A francia társasági jogban a konszernjog inkább a bíró által megalkotott jogon nyugszik, mint törvényi szabályozáson. A jogalkotó csupán kisebbségvédelmi rendelkezéseket, hitelező- és munkavállaló-védelmi rendelkezéseket szabályoz, konkrét jogszabályi rendezés hiányában a bírói gyakorlat által kialakított jognak kell tehát a gyakorlatban felmerülő problémákra ítélkezése során a követendő joggyakorlatot kidolgoznia.
A jogalkalmazást tekintve különbséget kell tenni a francia konszernjog két alapvető jogintézménye, a "controle" és a "participation" fogalma között. Talán e két fogalom úgy határolható el a legjobban, ha azok lényegét megtestesítő értelmezését vizsgáljuk. Így a "controle" ellenőrzést (az uralkodó társaságnak később részletezett módon megvalósuló kontrollját az uralt társaság felett), míg a "participation" tőkerészesedést (az uralkodó társaságnak az uralt társaságban fennálló részesedését) takarja.
a.) A francia konszern fogalmi ismérvei
A konszern kifejezés a törvényben nem egységesen definiált. Nincsen általánosságban "konszernre vonatkozó jog", hanem sokféle szabály van, amelyek különböző területeken érvényesülő alkalmazási megoldásokat tartalmaznak. (Így konszernalakzatra vonatkozó szabályokat tartalmaz többek között az adójog, szociális jog, társasági jog is.)
A törvényi szabályozás hiánya a konszern fogalom törvényi definíciója tekintetében is megvalósul. Annak meghatározása során több kiindulási lehetőség van. A vállalkozások közötti konszernjogi kapcsolat megállapításához és megvalósulásához több egymással szoros összefüggésben álló feltétel együttes megvalósulása szükséges.
Ezek a kritériumok:
- Szóhasználattól függően uralt és uralkodó, függő és befolyással rendelkező, anya- és leányvállalat megléte. A francia konszernjogban a konszernben részt vevő vállalkozások jogi formátuma nem releváns, az valamennyi jogalany számára biztosított.
- A vállalkozások közötti függőségi viszony megléte, vagyis az uralt társaság az uralkodó társasághoz viszonyítottan függőségi helyzetben van. A függőségi viszony megvalósulását biztosítja és tanúsítja többek között: az uralkodó társaság utasításadási jogosítványa az uralt társaság vezető tisztségviselője számára, a társaság képviseleti és ügyintéző szervében meglévő befolyásoló döntési jogosítvány gyakorlása, adott esetben a vezető tisztségviselő állítására, visszahívására fennálló jogosultság és így tovább.
- A konszernben részt vevő vállalatok feletti egységes vezetés,
- továbbá a konszernbe beintegrálódó társaságok jogi önállóságának és jogügyleti képességének megmaradása. Ezt a jogi önállóságot jelzi, hogy az uralt társaságok rendelkeznek valamennyi társasági szervvel: így van közgyűlésük, vezető szervük, képviselő szervük, amennyiben az szükséges, kontrollszervük. Egy külső szemlélő szerint a függő társaság éppen akként funkcionál, akként szervezett, mintha független társaság lenne.
Abban az esetben, amennyiben az egyik vállalat a másik vállalat szavazati jogának több, mint 40 százalékát birtokolja, feltételezhető a konszern alakzat fennállását vélelmező uralmi helyzet, feltéve, ha egy másik részvényes ennél nagyobb mértékű részesedéssel nem rendelkezik a társaságban. (Függetlenül azonban az uralmi helyzet megszerzésétől és gyakorlásától, valamennyi vállalatnak a 10 százalék és 50 százalék közötti tőkerészesedés megszerzése esetén tájékoztatási kötelezettsége áll fenn.)
A konszern szabályainak kodifikálatlansága miatt okkal merülhet fel annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a "controle" körében fellelhető társasági jogi formátumok konszernnek tekinthetőek-e. E kérdés megválaszolására több kritériumot kell megvizsgálni. A jogirodalom ezt a kérdést mindenesetre igennel válaszolta meg, hiszen a "controle" testesíti meg a befolyással rendelkező társaságnak az uralt társaság feletti kontrollját, ellenőrzési jogosítványát.
b.) A "controle" értelmezése szoros összefüggésben a konszern megvalósulásával.
A kontrollt egy gazdasági társaság akkor tudja egy másik társaság fölött gyakorolni, ha
- közvetlenül vagy közvetve a másik társaságban olyan magas tőkerészesedéssel ("participation"-nal) rendelkezik, amely alapján a társaság közgyűlésén a szavazati jogok többsége az övé,
- a gazdasági társaságok között megkötött szerződések alapján, továbbá ha
- faktikusan határozza meg a társaság közgyűlésében a döntéseket a rendelkezésére álló szavazati jog segítségével.
Eszerint a francia konszern megvalósulhat a tőkerészesedés által képződött konszernek mellett oly módon is, amikor a résztvevő társaságok összetartozása közös üzleti vezetésben rejlik. A konszern továbbá állhat olyan társaságokból is, amelyek összetartozása csak szoros szerződési kapcsolat által valósul meg, ami a társaság meghatározó gazdasági befolyását valósítja meg.
A szerződéses és a faktikus konszern a konszernben részt vevő vállalatok közötti egységesítés jogi eszköze szerinti két konszernforma. A "szerződéses konszern" a magyar konszernjogban nem alkalmazott forma. A jelenleg hatályos társasági törvényünkhöz fűzött indokolás szerint "annak átvételét a magyar gyakorlati tapasztalatok nem indokolják". A szerződéses konszern lényegét az jelenti, hogy a konszernjogi alakzat az abban részt vevő vállalkozások közötti szerződés révén legitimálódik. Említést érdemel, hogy a különböző külföldi jogrendek eltérő típusú konszernszerződések, "vállalatok közötti szerződések" között tesznek különbséget azok tartalmi jellemzői figyelembevételével.
A magyar konszernjog megalkotásakor az 1965-ös német részvénytársasági törvény úgynevezett faktikus konszernjogára támaszkodott. (Faktikus konszernről akkor beszélhetünk, ha a vállalatok közötti kapcsolat az egyik vállalkozás másik vállalkozásban gyakorolt társasági jogi részesedésén nyugszik.)
A francia jog tehát a faktikus és szerződéses konszern alkalmazási metódusa között nem választott, így a jogalkalmazásban mindkét konszernalapítási forma egyaránt alkalmazásban van. Amennyiben a "controle" és a "participation" közötti különbséget kívánjuk megragadni, úgy az leginkább abban érvényesül, hogy az első stratégiai, az utóbbi financiális természetű. A "controle" stratégiai jellege: az ellenőrzés különböző eszközei által az uralkodó társaság az uralt társaság ügymenetét képes irányítani, meghatározó befolyással lehet annak szerződéses kapcsolatai, belső és külső jogviszonyainak alakítására. Az ellenőrzés tehát stratégiailag ragadja meg a konszern lényegét.
A "participation" financiális természete szerint olyan tőkerészesedést takar, ami az uralkodó társaságnak az uralt társaságban meglévő tőkerészesedése által biztosítja a konszernjogi alakzat megvalósulását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
