"Itt vagyok én akkora aggyal, mint egy egész planéta, és a dolgom az hogy felkísérjelek benneteket a hídra. Ez aztán az önmegvalósítás!"
Marvin a paranoid android
Egy tavaly augusztusi újsághír szerint komolyan felmerült a mesterséges intelligencia és a szerzői jog viszonya. A Dabus nevű mesterséges intelligencia egy újfajta ételtároló dobozt, valamint egy speciális riasztási módszert tervezett, Stephen Thaler, a szoftver programozója szerint, mivel Dabust nem egy speciális célra tervezték, ha valami újítással áll elő, az megfelel az emberi alkotótevékenységnek.[1] Nyilvánvalóan a probléma nem nevezhető valósnak, hiszen szabadalom jogosultja a program nem, csak a programozó lehet, mégis önmagában az a tény, hogy a kérdés komolyan felmerült, teljesen új lehetőségek megnyíltát mutatja meg.
Jelen írás be kívánja mutatni, hogy az Európai Unió milyen lépéseket akar tenni ahhoz, hogy a mesterségesintelligencia-kutatás élvonalába kerüljön, ledolgozva az elmúlt évtizedekben kialakult hátrányát. Ennek érdekében röviden összefoglalom a mesterséges intelligencia kutatásának történetét, bemutatom, mely körülmények vezettek a jelenlegi helyzethez, amikor az USA és Kína versenyez a kutatási terület elsőbbségéért, és Kína gyakorlatilag a semmiből indulva, tíz éven belül a világ vezető hatalmává kíván válni a mesterséges intelligencia kutatása és alkalmazása terén.
A mesterséges intelligencia fogalmának meghatározására számos kísérlet történt, de általánosan elfogadott, egyértelmű definíciója mind a mai napig hiányzik. Maga a kifejezés először 1956-ban jelent meg, John McCarthy számítógépes kutató használta ezt az elnevezést. Számos szakértő szerint az elnevezés helytelen, mivel olyan asszociációkat kelt, amelyek félrevezetik a téma iránt érdeklődőket. Célszerűbbnek látszik az öntanuló algoritmus elnevezés, mivel az nem kelt olyan képzeteket, melyek szerint a program egyenértékű, vagy legalábbis hasonló az emberi gondolkodással.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatás a számítástechnika egy rohamosan fejlődő, jelentős ágát képviseli, amely az intelligens viselkedéssel, a gépi tanulással és a gépek adaptációjával foglalkozik. Így például szabályozással, tervezéssel és ütemezéssel, diagnosztikai és fogyasztói kérdésekre adott válaszadás képességével, kézírás-, beszéd- és arcfelismeréssel. Egy olyan tudományággá vált, amely a valós életben felmerülő problémákra próbál válaszokat adni. A mesterségesintelligencia-rendszereket napjainkban elterjedten használják a gazdaság- és orvostudományban, a műszaki tervezésben. Jelentős a katonai felhasználása a logisztikai területektől kezdve, egészen a raj alapú drónok használatáig.
Bár voltak előképei az intelligens gépek lehetőségéről való gondolkodásnak, az első lépés Alan Turing 1950. október 1-jén a "Mind" filozófiai magazin 236. számában megjelent "Számítógépek és intelligencia" című esszéje volt. Írásával megnyitotta a "gondolkodhatnak-e a gépek" kérdés rendszeres vizsgálatára irányuló kutatások sorozatát, egy teljes elképzelést felvázolva a mesterséges intelligenciáról. 1956-ban maroknyi tudós a Dartmouth College-ba (Princeton Egyetem) szervezett egy két hónapos munkatalálkozót a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kérdések megvitatására. Bár a találkozó nem ért el számottevő eredményt, itt fogadták el a terület elnevezéseként az artificial intelligence (AI) megjelölést John McCharty javaslatára, így ezt a pontot tekinthetjük a mesterséges intelligencia születésének. A kutatók optimizmusára jellemző, hogy önmagában a találkozó megszervezésétől már komoly eredményt vártak: "Kísérletet teszünk arra, hogy kiderítsük: a gépek hogyan használják a nyelvet, alakítanak ki absztrakciókat és koncepciókat, birkóznak meg emberi megoldásra szánt problémákkal, és miképp fejlesztik saját magukat. Úgy véljük, jelentős haladás érhető el a fenti problémák kapcsán, ha egy gondosan kiválogatott tudóscsoport közösen dolgozik rajta a nyár folyamán".[2]
Hamar kiderült, hogy a kutatók derűlátása indokolatlan volt. A Szputnyik-krízis[3] hatására jelentős összegeket csoportosítottak a gépi fordítás kidolgozására azért, hogy az orosz nyelvű tudományos cikkek megismerését könnyebbé tegyék, természetesen egy jól működő fordítóprogram katonai felhasználásának lehetősége is felmerült. Hamarosan kiderült, hogy a fordításhoz nem elegendő szótárak összeállítása és a nyelvtani szabályok programozása, szükséges a téma ismerete is, a szöveg pontos értelmének átadásához. A híres fordítás "A szellem készséges, de a test gyenge (the spirit is willing but the flesh is weak) visszafordítása a vodka jó, de a hús romlottra (the vodka is good but the meat is rotten)"[4] jól
- 15/16 -
példázza, hogy milyen problémák előtt álltak a gépi fordítás kidolgozásával foglalkozó kutatók. További nehézséget jelentett a számítási kapacitás korlátozottsága, nem felejthetjük el, hogy a kor számítógépe a mai mobiltelefonokkal sem vehette volna fel a versenyt.
Mivel a várakozások messze túlhaladtak az eredményeken, a befektetők hamar eltűntek, a kutatás az egyetemekre húzódott vissza. A pénzügyi támogatások elmaradására használt kifejezéssel élve beállt az első MI-tél. A helyzet az 1980-as évekre változott meg, de a tapasztaltabb kutatók már 1984-ben figyelmeztették a gazdasági szereplőket a kutatások iránti túlzott lelkesedés veszélyeire. A jóslat bevált: a többmilliárdosra nőtt MI-ipar ismét összeomlott, miután kiderült, hogy az extravagáns ígéreteit nem tudja teljesíteni.[5]
Természetesen a kutatások folytak tovább, a nagy ígéretek helyett kis lépésekkel. Újabb és újabb programokat fejlesztettek, amelyek lehetővé tették a következtetési lépéseken való haladást, amely módszer maga után vonta a tudás és a következtetés elhatárolását. Az orvosi diagnosztika területén az 1970-es években kezdődött a Mycin-rendszer fejlesztése, ami 450 szabály alkalmazásával lényegesen jobb teljesítményt nyújtott a kezdő orvosoknál, elérve a szakértők szintjét.[6] Azt ezt követő évtizedekben a személyi számítógépek megjelenése és térhódítása még inkább megnövelte a mesterséges intelligenciával kapcsolatos érdeklődést, a fejlesztések jelentős javulást értek el a számítási kapacitás területén is.
A neurális hálózatok kutatása iránt az 1980-as évek közepén visszatérő érdeklődés újabb előrelépéseket tett lehetővé, a fejlődés hatványozottá vált. Ettől az időszaktól számíthatjuk a mesterséges intelligencia tudománnyá válását. A mesterséges intelligencia 1997-ben legyőzte sakkban, majd 2017-ben go játékban is az embert. Egyre több területen kerül sor az alkalmazására, a kereskedelemtől, az önvezető autókon keresztül, egészen a városok tervezéséig.
A mesterséges intelligencia fejlesztésére irányuló kutatások kezdetétől egészen napjainkig az Egyesült Államok a terület vezető hatalma. A világ tíz legértékesebb vállalatának rangsorában az első hatból öt helyet olyan amerikai vállalatok foglalnak el - Microsoft, Amazon, Apple, Alphabet, Facebook -, amelyek a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokban is részt vesznek.[7] A felsorolásból egyértelműen látszik, hogy a fő profiljukba vág az ilyen irányú kutatás, a rangsorban elfoglalt helyük pedig egyértelműen mutatja az USA jelenlegi pozícióját a számítástechnikai fejlesztések területén. A rangsor második felében azonban már két kínai céget is találunk: a Tencentet és az Alibabát. Hangsúlyoznunk kell azt a tényt is, hogy a tízes listán az első nyolc helyezett közül hét technológiai területen tevékenykedik, és ezek közül kettő kínai cég. Alappal tehetjük fel a kérdést, hogy került Kína ebbe a helyzetbe, és mik a további tervei a technológiai, különös tekintettel a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlődés terén?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
