Az Egyezmény 10. cikke, a véleménynyilvánítás szabadsága
• Sanchez Franciaország elleni ügye (Összefoglalta: Szabó Attila)
Az ügy körülményei. A kérelmező francia politikus, akivel szemben 2012-ben vádat emeltek gyűlöletre, illetve erőszakra való felbujtás bűncselekménye miatt, miután a 2011-es választási kampány idején "harmadik felek" a kampányolásra használt Facebook "falán" közzétett egyik posztjához gyűlöletkeltésre alkalmas hozzászólásokat írtak. A hozzászólások közzétételének időpontjában a kérelmező Nîmes választókörzetének parlamenti képviselői helyéért kampányolt a Nemzeti Front (Front National) színeiben. A kérelmező később, 2014-től egyébként Beaucaire város polgármestere lett.
A megosztott poszthoz fűzött tizenöt komment közül kettőt is gyűlöletkeltésre alkalmasnak találtak a hatóságok; ezek közül az egyik egy konkrét személy jogait is sértette. Példaként, az egyik inkriminált komment a következő volt: "A muszlimok droggal kereskednek a Rue des Lombards-on, évek óta ez megy... még ha van is térfigyelő kamera az utcán... még inkább megy a drogkereskedelem a szemünk előtt, az Avenue General Leclerc-en, ahol a csőcselék naphosszat drogot árul, de a rendőrség soha nem jön, az iskolák előtt meg kövekkel dobálják a »fehérek« autóit, a Route d'Arles-en a közlekedési lámpánál, folyton... Nîmes a közbiztonság hiányának fővárosa Languedoc-Roussillon régióban."
A gyűlöletkeltő hozzászólások szerzőit a nemzeti hatóságok bűnösnek találták, és pénzbírságra ítélték, mint ahogy a kérelmezőt is, aki a sérelmezett kommenteket nem távolította el haladéktalanul a posztja alól. A francia jogszabályok értelmében ugyanis az audiovizuális felületeken terjesztett, gyűlöletbeszédnek minősülő tartalomért nemcsak annak közvetlen szerzője, hanem a felületet "kiadó" (directeur/codirecteur de publication, producteur) is felelős. Ez utóbbi a büntetőjogi felelősség alól csak akkor mentesül, ha nincsen tudomása a jogsértő tartalomról, vagy akkor, ha nyomban gondoskodik a jogsértő tartalom eltávolításáról, amint tudomást szerez arról.
A politikus vitatta a büntetőeljárásban, hogy tudott volna arról, hogy gyűlöletkeltő tartalom jelent meg a Facebook falán. Ezzel kapcsolatban a francia bíróságok azt állapították meg, hogy tudnia kellett ezen kommentek létezéséről és tartalmáról, tekintettel a kommentek megjelenése és az eljárás megindulása között eltelt időre, ami több mint egy hónap volt. E körben az eljáró szervek tekintettel voltak arra is, hogy a kérelmező politikusként professzionális kommunikációt folytat, továbbá arra, hogy az érintett poszthoz kapcsolódóan nem érkezett kiemelkedően sok, kezelhetetlenül nagy számú komment. Az ügyben az is felmerült, hogy a kérelmező a sérelmezett posztok megjelenését követően maga is felhívta a követői figyelmét arra, hogy legyenek óvatosak a véleményük megfogalmazásakor, elkerülendő a jogsértést.
A jogerős francia ítéletben a bíróság a politikust 3000 euró pénzbüntetésre ítélte, továbbá kötelezte arra, hogy a sérelmezett kommentek egyikében személyesen említett Leila T. számára fizessen meg 1000 euró eljárási költséget.
Az ügy 2015-ben került az Emberi Jogok Európai Bíróságára, ahol a Kamara 2021-ben hozott ítéletet. Eszerint nem állapítható meg a kérelmező véleménynyilvánításhoz való jogának sérelme, mert a véleménynyilvánítást olyan indokok alapján korlátozták, amelyek szükségesek egy demokratikus társadalomban. A döntéssel szemben a kérelmező a Nagykamarához fordult.
A döntés[2] A Nagykamara egyetértett a Kamara ítéletével, és megállapította, hogy a kérelmező büntetőjogi szankcionálása nem jelenti a véleménynyilvánítás szabadságának megsértését. A döntés szerint a gyűlöletbeszéd korlátozása egy olyan legitim cél, ami jogszerű indok arra, hogy a kérelmező véleménynyilvánításhoz való jogát korlátozzák.
A Nagykamara azzal érvelt, hogy a politikusoknak speciális, illetve fokozott felelőssége van a közbeszéd alakításában, így a francia jogszabályok alapján a kérelmező számonkérése és elmarasztalása nem aránytalan, tekintettel a társadalomban betöltött szerepére.
A Nagykamara azt is megállapította, hogy a vonatkozó francia jog nem önkényesen és nem nyilvánvalóan észszerűtlenül írja elő a büntetőjogi felelősség kiterjesztést a kommentek szerzői mellett a kérelmezőre mint a Facebook fal kezelőjére. A Nagykamara bírái között azonban vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a büntetőjogi felelősségnek ez a kiterjesztése (miszerint olyan hozzászólásokért kell felelősséget viselnie a politikusnak, amelyek az ő felüle-
- 59/60 -
tén jelentek meg ugyan, de nem tőle származnak) összhangban van-e az Egyezménnyel. Ezzel kapcsolatban felmerült az is, hogy a büntetőeljárásban alkalmazott jogszabályok megítélésekor nem elégséges kritérium az, hogy ne legyenek önkényesek és nyilvánvalóan észszerűtlenek, hanem az alkalmazásuk mikéntjének is pontosan előreláthatónak kell lennie.[3] A Nagykamara azonban végül úgy találta, hogy a francia joggyakorlat kellőképpen tisztázta a jogsértő tartalmak kapcsán a büntetőjogi felelősség határait.[4]
A Nagykamara ítélete tulajdonképpen az EJEB Delfi Észtország elleni ügyében[5] kialakított gyakorlatát alkalmazta a Sanchez ügyben a Facebook falra is. A Delfi Észtország elleni ügyében hozott ítélet volt az első olyan döntés, amelyben a Bíróság egy online közvetítőfelület kezelőjének felelősségével foglalkozott. A Delfi ügyben az észt állami szervek egy online médiumot találtak felelősnek az olvasók által tett jogsértő tartalmú megjegyzések miatt. Abban az esetben a Nagykamara nem állapította meg a véleménynyilvánítás szabadságának sérelmét. A Bíróság az ügyben hozott ítéletében kifejtette, hogy a felelősség megállapítása mellett szólt a médium kereskedelmi jellege, valamint az a tény, hogy a tartalomszolgáltató bátorította a hozzászólásokat, és azokat szerkeszthette is volna, de ezt elmulasztotta.
Ennek kapcsán megemlíthető, hogy az ügyben beavatkozóként részt vevő és a szólásszabadság, a sajtószabadság mellett érveket kifejtő szervezet, a Media Legal Defence Initiative (MLDI) szerint a Sanchez ügy eltérést jelent a Delfi ügyben kialakított elvtől, hiszen ebben az esetben nem egy kereskedelmi médiumról volt szó.[6] A Bíróság azonban úgy döntött, hogy a hivatásos politikusoknak is büntetőjogi felelőssége van a közösségimédia-felületeiken közzétett, harmadik féltől származó hozzászólásokért. A Nagykamara ítélete szerint ez a továbblépés azért indokolt, mert a politikusok befolyásolhatják a választókat, illetve - akár közvetlenül, akár közvetve - jogsértő álláspontok és magatartásformák elfogadására ösztönözhetik őket. Az ügy egyik legkomolyabb dilemmája - a szabályozás előreláthatóságának kérdése mellett - éppen az, hogy a politikusoknak nagyobb szabadsága lehet-e a közbeszéd alakításában, vagy épp ellenkezőleg, nagyobb felelősség terheli-e őket azt illetően.
Az MLDI a Sanchez ügyhöz beavatkozóként benyújtott érvelésében aggodalmát fejezte ki, hogy az ítélet következményeként adott esetben felelősségre vonhatók lesznek a közösségi médiában kiemelkedő szerepet betöltő személyek olyan tartalmakért, amelyeket harmadik felek tesznek közzé az általuk kezelt online felületeken. Ez pedig dermesztő hatással járhat, mivel a politikai kampányokban, továbbá esetleg a napi szintű politikában részt vevőknek is mérsékelniük kell majd az aktivitásukat a közösségi médiában, hogy elkerüljék azokat a büntetőjogi szankciókat, amelyeket mások által tett megjegyzések vonnának maguk után. Ez pedig amiatt aggályos, mert egy professzionális politikus csak akkor tudja majd kellő körültekintéssel kezelni a közösségimédia-felületeit, ha alacsonyan tartja az ottani aktivitását - azaz arra fog törekedni, hogy kevesebb alkalommal és több óvatossággal nyilvánuljon meg. Ez pedig egyértelműen a nyilvánosság korlátozását jelenti az MLDI érvelése szerint.
Az ítélet - a fenti aggodalmakra is reagálva - alaposan vizsgálja azt a kérdést, hogy a kérelmező milyen lépéseket tett a sérelmezett posztok eltávolítására.[7] Az ítélet megállapítása szerint a francia hatóságok is tekintettel voltak ezekre a szempontokra. A hozzászólások alacsony száma, az eltávolításra rendelkezésre álló idő hosszúsága, a kérelmező felkészültsége és tényleges reakciója mind lényeges körülményként estek latba a büntetőjogi felelősségének megállapításakor. Ez alapján pedig a Nagykamara arányosnak tartotta a kérelmező véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozását. Küris bíró a párhuzamos indokolásának 1. bekezdésében ki is nyilvánítja, hogy az adott ténybeli körülmények mellett tudta csak támogatni a többségi döntést.
Küris bíró arra is kitér a párhuzamos indokolásában, hogy a francia jogszabályból fakadó kiterjesztett büntetőjogi felelősség in abstracto problémás lehet, de in concreto nem az, mert nagyon erős érvek szóltak a kérelmező személyes felelőssége mellett. Küris bíró ehhez az érvéhez azt is hozzátette, hogy a Bíróság nem egy szupranacionális alkotmánybíróság, ennélfogva nem vizsgálhatja a francia jogot alkotmányossági szempontból. Amit vizsgálhat, az az, hogy a kérelmező szólásszabadságának korlátozása összhangban volt-e az Egyezménnyel. Wojtyczek és Zünd bírák viszont különvéleményükben arra hívják fel a figyelmet, hogy az ügyben alkalmazandó francia jog mindenkire vonatkozik, vagyis nem csak a politikai szférában tevékenykedőkre. Mégis, a nemzeti hatóságok által alkalmazott norma minőségének értékelésekor a többségi döntés többször arra hivatkozik, hogy a felperes jártas volt nemcsak a politika, de az internetes kommunikáció terén is.[8] Vagyis Wojtyczek és Zünd bírák szerint a beavatkozás arányosságának értékelésénél figyelembe vett szempont nem releváns az alkalmazandó nemzeti jog minőségének megítélését tekintve. Inkább az "utca emberének" nézőpontját kellett volna alkalmazni, hiszen a jogszabály valójában az utca emberét célozza.
Kiemelték azt is, hogy a francia kormány nem bizonyította az alkalmazandó nemzeti jog előrelátha-
- 60/61 -
tóságát. Azt külön is hangsúlyozták, hogy a "kiadó" (directeur/codirecteur de publication, producteur) fogalmának tisztázatlansága az ítélkezési gyakorlatot tekintve olyan elméleti és gyakorlati kérdéseket vet fel, amelyek miatt a norma nem felelhet meg az előreláthatóság elvárásának.
Wojtyczek és Zünd bírák kiemelték továbbá, hogy egy kiegyensúlyozott felelősségi rendszernek tartalmaznia kellene legalább egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a közösségimédia-fiók tulajdonosának előzetes értesítését, és észszerű határidőt biztosít a jogsértő hozzászólások törlésére, mielőtt a fiók tulajdonosa felelőssé vonhatóvá válna ilyen megnyilvánulások törlésének elmulasztásáért. A különvélemény szerzői szerint ezért a francia büntető jogszabályok az arányosság szempontjából is kifogásolhatók. ■
JEGYZETEK
[1] 45581/15. számú kérelem.
[2] A Bíróság 2023. május 15-én kelt ítélete.
[3] Lásd különösen Bošnjak bíró különvéleményének 14-16. bekezdéseit.
[4] Lásd az ítélet 129-141. bekezdéseit.
[5] 64569/09. számú kérelem, a Nagykamara 2015. június 16-án kelt ítélete.
[6] Media Defence: ECtHR Grand Chamber decision in Sanchez v France raises serious concerns over online speech. 2023. május 16., https://www.mediadefence.org/news/sanchez-v-france-raises-serious-concerns-over-online-speech/.
[7] Lásd az ítélet 190-201. bekezdéseit.
[8] Lásd Wojtyczek és Zünd bírák különvéleményének 4. bekezdése.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, TASZ.
Visszaugrás
