Egy teljesen új büntető anyagi jogi kódex megalkotása összetett munka: az egyes szakaszok kigondolása nagy körültekintést igényel, hiszen a kész törvénynek - néhány apróbb módosítástól eltekintve - akár hosszú évtizedeken keresztül szolgálnia kell a társadalom érdekeit. A büntetőjogi normák igen széles körben befolyásolják a társadalom tagjainak életét; a tiltottnak minősített magatartások elkövetőit alapvető jogaiktól fosztják meg, ezáltal védve a társadalmi együttélés rendjét.
Az Alkotmánybíróság a büntetőjogi rendelkezések kapcsán már számos határozatában foglalkozott a szükségesség és arányosság elvével. A büntetőjog tiltó normái ultima ratio-nak tekintendők: ehhez az eszközhöz csak olyan negatív társadalmi jelenség esetében lehet nyúlni, amely más módon nem mérsékelhető, nem számolható fel.
A lopás, az emberölés olyan ősi bűncselekmények, amelyek ma már talán minden országban tiltottnak számítanak, joghátrány alkalmazását vonják maguk után. A gazdasági, kulturális és technikai fejlődés nyomán újabb és újabb olyan tényállások kerültek a büntető anyagi jog szabályai közé, amelyek léte ma már nem vitatható. Ugyanakkor a fejlődés (vagy nevezzük inkább e tekintetben talán változásnak) olyan eredményekkel is járt, amelyek erkölcsi, etikai megítélése megosztja a társadalmat, ezek jogi értékelése pedig kihívás elé állítja a jogalkotót. Elég a prostitúcióra gondolni, amely már az ősi társadalmakban is fellelhető volt, és amit az egyes társadalmak, államok a legkülönbözőbb módszerekkel kezeltek.
A kábító hatású anyagok használata szintén nem új keletű jelenség, az európai államokban mégis az utóbbi évtizedekben vált a társadalom jelentősebb részét tekintve is meghatározóvá. Magyarországon 1995-ben még 429 volt az ismertté vált kábítószerrel visszaélés bűncselekmények száma, amely tíz évvel később, 2005-ben majdnem tizennyolcszorosára, 7616-ra emelkedett. Nem szabad természetesen elfelejteni azt sem, hogy a becsült látencia éppen e cselekmények tekintetében igen nagyfokú, így feltételezhetően a kábítószeres esetek száma a mérhető értéknél sokkal magasabb. Az elkövetők között legmagasabb számban a 18-24 éves korosztály képviselteti magát, de nem csekély számban vannak jelen a fiatalkorúak sem. A kábítószerrel visszaélők 67,6%-a 2005-ben büntetlen előéletű volt. Ebben az évben 5000 személy vett részt a vádelhalasztás vagy a felfüggesztés keretében biztosított kezelésben. Ez arra utal, hogy a felderített bűncselekmények közel 4/5-e fogyasztói magatartással megvalósított visszaélés volt.
A kifejtettek is azt támasztják alá, hogy a különböző kábító hatású anyagok használata már Magyar-országon sem elszigetelt csoportokra jellemző magatartás, hanem e jelenség a társadalom markáns részét érinti.
Másik fontos kérdés, hogy a kábítószert használókat áldozatnak kell-e tekinteni? Nem vitatható ugyanis, hogy kialakult egy olyan drog-fogyasztó réteg már Magyarországon is, melynek tagjai tudatosan vállalják tettüket, kinyilvánítva, hogy annak esetleges káros hatásaival tisztában vannak. Ők semmiképpen sem nevezhetők a kábítószer áldozatainak, sokkal inkább e szerek olyan élvezőinek, akik cselekményükkel a társadalom többi tagja számára nem vagy csak igen csekély veszélyt jelentenek. Esetükben tehát csakis az "önpusztítás" veszélye áll fenn, melyet a Btk. egyébként egyetlen esetben sem rendel büntetni.
Az új Büntető Törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos törvényi tényállásainak megalkotásakor a fent kifejtettekre mindenképpen különleges figyelmet kell fordítani, és - megítélésem szerint - ebből következően a büntetőjognak valamivel kisebb szerepet kell tulajdonítani a drog-prevenció területén. Elsősorban a kábítószert terjesztők magatartásait kell büntetni, az e szereket használókat pedig - lehetőleg a civil szervezetek segítségével - gyógyítani, kezelni, felvilágosítani szükséges. Az előterjesztett tényállások ezen elvek mentén készültek.
A kábítószerekkel kapcsolatos büntetőjogi szabályozást alapvetően az alábbi dokumentumokban foglalt elvek mentén kell kialakítani:
1. a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló 96/2000. (XII. 11.) OGY határozat (Nemzeti drogstratégia);
2. az Európai Unió Tanácsa által 2004 végén elfogadott, az Európai Unió 2005-2012 közötti időszakra vonatkozó új drogstratégiája (EU stratégia);
3. a Magyar Köztársaság által aláírt e tárgykörben született nemzetközi szerződések: A kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény (kihirdetve az 1998. évi L. törvénnyel;
az 1961. március 30-án, New Yorkban kelt Egységes Kábítószer Egyezmény; (kihirdette az 1965. évi 4. törvényerejű rendelet, a továbbiakban: Egységes Kábítószer Egyezmény I-IV. listái);
a pszichotrop anyagokról szóló Bécsben, 1971. évi február 21-én aláírt egyezmény (kihirdette az 1979. évi 25. számú törvényerejű rendelet, a továbbiakban: Pszichotrop Egyezmény I-IV. listái;
5. az Európai Unió Tanácsa 2004/757/IB kerethatározata;
6. az Alkotmánybíróság 54/2004. (XII. 13.) AB határozata;
7. a 2005. évi XXX. törvény.
1. A Nemzeti drogstratégia eszközrendszere igen összetett: a kábítószer-probléma kezelésében törekszik a társadalmi konszenzusra, komoly fejlesztései feladatokat tűz ki célul a megelőző-egészségfejlesztő tevékenységet végző szervezetek számára, és együttműködést kíván meg a különböző területen tevékenykedő (egészségügy, oktatásügy, ifjúságpolitika, gyermek- és családvédelem) szakemberek között.
A Nemzeti Drogstratégia a büntetőjog eszközeit elsősorban a kábítószerekhez való hozzáférés (kínálat) csökkentése érdekében kívánja igénybe venni, a használati (keresleti) oldalon a megelőzés érdekében elsősorban más módszerek alkalmazása mellett érvel.
2. Az EU stratégia értelmében létre kell hozni a börtönbüntetés alternatívájaként a kábítószer fogyasztóknak (függőknek, nem függőknek egyaránt) szóló rehabilitációs, kiegészítő programokat, tekintettel arra, hogy ezek hatékonynak bizonyultak.
3. A hivatkozott nemzetközi egyezmények akként rendelkeznek, hogy a kábítószerrel visszaélést elkövetők cselekményeit szabadságvesztés büntetéssel kell fenyegetni, a kábítószer élvező elkövetők esetében (amely nem feltétlenül jelent kábítószer függőséget) intézkedés, kezelés alkalmazása is elegendő.
4. A Gyermekek jogairól szóló Egyezményt aláíró államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy megvédik a gyermekeket a kábító és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától, és attól, hogy a gyermekeket e szerek tiltott előállításában és kereskedelmében felhasználják.
5. A kerethatározat nem tartalmaz iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a személyes fogyasztással kapcsolatos magatartásokat az egyes országok nemzeti jogaiban miként kell kezelni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
