A kétévenként megrendezésre kerülő Európai Jogásznapnak ezúttal, Bécs, azon belül az egykori császári rezidencia, a Hofburg adott otthont.
A konferencia három átfogó témakör, az európai szerződéses jog, az európai büntetőjog és az európai bevándorlási jog köré csoportosult, kiemelve ezzel az Európai Unió célkitűzését a szabadság és biztonság térségének kialakítása iránt.
A megjelenteket elsőként Nikolaus Michalek, az Osztrák Jogásznap elnöke üdvözölte, majd őt követte Michael Häupl, Bécs polgármestere, valamint Brigitte Zypries, a német igazságügy-miniszter. A megnyitó végén Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke mondott beszédet, melyben a tagállamok vétójogának eltörlését indítványozta a bel- és igazságügyi együttműködés területén, mivel a jelenlegi, egyhangúságot követelő rendszer lassítja vagy blokkolja bizonyos határozatok megszületését. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy a vétójog további szűkítését az Európai Unió tagországainak többsége egyelőre nem támogatja (25 tagországból egyelőre 13-an nem kívánják feladni a vétójogot, azaz áttérni arra a rendszerre, amely többségi jóváhagyást tesz elegendővé a legtöbb kérdésben).
A továbbiakban a közjegyzőség számára kiemelkedő jelentősséggel bíró európai szerződéses jogi szekció előadásait mutatom be.
Stephen Weatherill, az oxfordi egyetem professzora előadásában arra kereste a választ, hogy szükségünk van-e egy egységes európai szerződéses jogra, és ha igen, milyen mértékben. Nézetei szerint ennek alapjai már az alapító szerződésekben le vannak fektetve (egységes normák az egységes közös piac érdekében). Mindezek kialakításában a szerződési szabadság képezi a legfontosabb alapelvet, de alapvető szempontként a gazdasági és gazdaságossági érveket tartja, mivel a határon átnyúló gazdasági tranzakciók jelenleg szükségképpen magasabb szerződéskötési költségeket vonnak maguk után. Kétséges azonban annak megítélése, hogy az Európai Unió hatásköreinek ilyen jellegű kibővülése mennyiben vezetne a tagállamok kizárólagos hatásköreinek korlátozásához, és hogyan lehetne afelett őrködni, hogy az Európai Unió hatáskörét megfelelő mederben tartsuk.
Arra a kérdésre, hogy felismerhető-e Európában a nemzeti szerződéses jogok közeledése, egyrészt Jan M. Smits, a maastrichti egyetem professzora, másrészt Vékás Lajos, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora kereste a választ. Jan M. Smits előadásában megkülönbözteti a jogszabályegységesítést a jogszabályértelmezés egységesítésétől, mivel a harmonizáció szükségképpen együtt jár az értelmezési minták közelítésével is. További probléma annak felismerése, hogy az egyes országok milyen mértékben közelítsék szerződéses jogukat, melynek meghatározására mindeddig nem került sor. Nem elhanyagolható jelentőségű a nemzeti szerződéses jogok közeledésében viszont az európai bíróságok ítéleteinek jogegységesítő szerepe. A leginkább célravezető megoldást a harmonizációban az Európai Unió által kibocsátott irányelvek jelentenék, azonban ezeknek a tagállamok által a nemzeti jogukba történő átültetése a gyakorlatban merőben eltérő formát ölt.
Ugyanezt a kérdéskört Vékás Lajos a közép- és kelet európai új uniós tagállamok szemszögéből vizsgálta. Pozitív fejlődésként értékelte, hogy az Európai Unió országaiban különösen a fogyasztóvédelem, a szerződésszegés és az általános szerződési feltételek terén - az erre vonatkozó uniós irányelvek nemzeti jogba átültetése révén - mára bizonyos tartalmi közeledés figyelhető meg. A közép- és kelet-európai országok tekintetében pedig általánosan elmondható, hogy mindazok, akik a rendszerváltás után szerződéses jogukban reformokat hajtottak végre - akarva vagy akaratlanul - a nyugat-európai országok vívmányait, valamint nemzetközi- és európai szervezetek (UNIDROIT, PECL, CISG) alapelveit vették át, hozzájárulva ezzel az európai szerződéses jogok közeledéséhez.
Vékás Lajost követően Thomas Wilhelmsson, a helsinki egyetem professzora foglalkozott az európai szerződéses jog problémájával. Előadásában azt a nézetet képviselte, miszerint az egységes európai szerződéses jog kialakításában az acquis communautaire erre vonatkozó speciális szabályainak általánosítása révén lehet eredményt elérni, mivel egy átfogó, egységes szabályrendszer kialakítása a tagállamok eltérő sajátosságaira tekintettel nem lenne célravezető. Az általánosítás terén azonban felvetődik annak problémája, hogy a szerződéses jogra vonatkozó acquis túlnyomórészt fogyasztóvédelemmel foglalkozik. Ennek megfelelően célszerű lenne a jövőben a magánszemélyek között kötendő szerződések hasonló jellegű szabályozása is. További probléma, hogy az acquis a szerződéses jog körében nagyrészt irányelvekből áll, melyek csupán minimumkövetelményt tartalmaznak. Ennek ellenére megállapítható, hogy az acquis jelentős hatást gyakorol nemcsak a nemzeti jogrendszerek szerződéses jogának közeledésére, hanem bizonyos jogintézmények, mint például az elállás joga vagy az e-kereskedelem általános elterjedésére és használatára.
A konferencia utolsó szakaszát Bénédicte Fauvarque-Cosson, a párizsi egyetem nemzetközi magánjogi tanszékének professzora nyitotta meg. Előadásában az európai jogtudomány szerepét vette szemügyre az európai szerződéses jog területén. Bemutatta, hogy az európai szerződéses jogi politikai elképzelések és a jogtudomány között mára szoros kapcsolódás alakult ki. Véleménye szerint nemcsak a közösségi jogalkotásban, de az Európai Bíróság gyakorlatában is csekély szerepet tölt be az európai szerződéses jogra vonatkozó egységes szabályozás. Noha a jogtudomány az Európai Bizottságtól hivatalos felkérést kapott a fent említett terület kidolgozására, mégsem beszélhetünk valódi jogelőkészítő szerepről, hiszen az útmutatáson és tanácsadáson nem terjeszkedhet túl a hatáskörük. Ami pedig a szerződéses jogok egységesítését illeti, kifejtette, hogy a jogtudománynak ebben a folyamatban meg kell őriznie a nemzeti és regionális sokszínűséget is, a közösségi kulturális örökség egyidejű megtartása mellett. Ehhez nyújtanak segítséget a különböző publikációk, kutatóhálózatok és csereprogramok.
A háromnapos szakmai program záróbeszédét Nikolaus Michalek, majd Vassilios Skouris, az Európai Bíróság elnöke tartotta, akik beszédükben a szabadság, biztonság és jog európai térségének megerősítésére irányuló törekvések fontosságát emelték ki.
Remélem, hogy beszámolóm révén hasznos információkkal szolgálhattam és sikerült a közjegyzői kar érdeklődését felkeltenem e rangos jogi esemény iránt, annál is inkább, mivel a következő Európai Jogásznap 2009. október 1-3. között Budapesten kerül megrendezésre. ■
Lábjegyzetek:
[1] Ágostonné dr. Kürthy Márta közjegyzőjelölt
Visszaugrás
