Visegrády Antal professzor, akadémiai doktor frissen megjelent könyve[1] egy izgalmas kérdéskör feldolgozására vállalkozik: a jogi kultúra jellegzetességeit és a jog hatékonyságának a kérdéskörét vizsgálva igyekszik bemutatni, hogy az aktuális problémákra adott állami-kormányzati jogi válaszok milyen kapcsolatban állnak a jogi kultúrával, illetve - ezzel is összefüggésben - milyen eredményekkel képesek elérni céljaikat.
A kismonográfia első része a jogi kultúrák általános jogelméleti kérdéseivel foglalkozik. A szerző mint a téma szakértője[2] a jogi kultúrák értelmezési kereteként - e fogalom több jelentésű mivoltával számolva - nehezen operacionalizálható vizsgálati tárgyként tekint arra. Igyekszik azonban e jog- és társadalomelméleti kakofóniában rendet tenni, és egyrészt Kulcsár Kálmán elmélete alapján a jogi kultúrák klasszifikációját a regulatív és az orientatív jogi kultúrák típusaiban látja megragadhatónak, másrészt meghatározza azokat a tipikus tartalmi elemeket, melyek nélkül a jogi kultúrák nem analizálhatók és értelmezhetők. A szerző meghatározása szerint ilyenek a könyvekben lefektetett és a valóságban érvényesülő jog, az intézményi infrastruktúra, a jogilag releváns magatartás modelljei, valamint a jogtudat.
A szerző - elsősorban Konrad Zweigert és Hein Kötz legendás összehasonlító jogi alapműve, az Einführung in die Rechtsvergleichung[3] felosztása alapján - először az európai jogcsaládokat és az azokon belüli jogköröket mutatja be, hogy azután rátérjen a fejezet legjelentősebb szakmai-tudományos eredményét tartalmazó, nóvum jellegű elemzésre, a magyar jogi kultúra jellemzőinek vizsgálatára. E vizsgálódás különös érdeme, hogy egyrészt a magyar jogi kultúrát az európai jogi kultúra részeként, a külső hatások által formált tényezőként mutatja be, kitérve a kultúraformáló hatás főbb összetevőire; másrészt külön alfejezetek szólnak a magyar jogi kultúra történeti jellemzőiről, rendszerváltás utáni vonásairól, valamint az európai uniós hatásról is. E komplex problémakör legfontosabb szegmensei kerülnek itt szóba; remélhetőleg a szerző a közeljövőben még jobban kibontja a kérdéskör részleteit, különösen a jogászi hivatásrendekkel kapcsolatos elgondolásokat, illetve az európai uniós hatásokat. Ez utóbbi összetettsége alighanem egy önálló monográfiát igényelne; e problémakör sokrétű elemzésének beillesztése jelen könyv keretei közé - annak tematikai szétfeszítése és a gondolatmenete feszességének feláldozása nélkül - aligha lett volna lehetséges, de amely a jövőben mindenképpen indokolt lehet.
Mindezeket követően az első rész a jogi kultúrára ható nem jogi tényezők ismertetésével, a modern jogalkotás és jogalkalmazás (benne a nem állami jogalkalmazás, az alternatív vitarendezési mechanizmusok, vagyis az ún. ADR-technikák) sajátosságainak rövid bemutatásával, valamint a jogi kultúra mérhetőségének kérdésével foglalkozik. A szerző e körben helyesen kiemeli, hogy napjainkban a regulatív és az orientatív jogi kultúrák fokozatos közeledése figyelhető meg: "Egyfelől, a nyugati jogi kultúrák [...] az igazságszolgáltatással szembeni állampolgári elégedetlenség következtében mintegy fölfedezik az alternatív vitarendezési eljárásokat, s egyre nyitottabbak ezek iránt is. Másfelől, a keleti jogi kultúrákban fokozatosan nő a jog szerepe a konfliktusok megoldásában."[4] A mérhetőség kapcsán, ugyancsak találóan, a jogi kultúrákat különböző szempontok alapján mérhetőnek (és értékelhetőnek: dicsérhetőnek vagy kritizálhatónak) tartó elgondolásokkal szemben megállapítja, hogy az ilyen jel-
- 149/150 -
legű, egy adott jogi kultúra helyességébe vetett meggyőződés alapján készült "etnocentrikus, illetve kultúrcentrikus elemzések" éppen az adott jogi kultúra sajátságos jellemvonásait, meghatározó tulajdonságait negligálják, vagy legalábbis értékelik le az alapján, hogy egy másik, a vizsgált jogi kultúrától alapvetően különböző jogi kultúra mércéinek az nem felel meg - miközben a jogi kultúrák nem értékelhetők egymás mércéivel.
Ami viszont mérhető, az a jog hatékonysága; a könyv második, egyben utolsó része e kérdéskörrel foglalkozik. A szerző számára szintén jól ismert témakör[5] elemzése - az első részhez hasonlóan - az értelmezési keret meghatározásával kezdődik; e körben a szerző bemutatja a német-osztrák, az angolszász, valamint a francia jogtudományban kialakult hatékonyságfelfogásokat, továbbá a magyar jogtudományban kidolgozott elgondolásokat. Utóbbi körben nemcsak a "klasszikus" elméletek ismertetésére vállalkozik, hanem a meghatározó kortárs magyar jogelméleti álláspontok bemutatására is. E körben elemzi a jogi és a társadalmi hatékonyság kapcsolatát, valamint szól egy, a magyar normatani irodalomban kevéssé tárgyalt témáról, a speciális normafajtákról, illetve jogszabályfajtákról (ezen belül is a szimbolikus, a kompromisszumos és a nevelő célzatú jogszabályokról, melyek hatékonysága a hagyományos, tisztán normatív tartalmú jogszabályokhoz képest erősen problematikus lehet).
A második rész az elméleti alapok bemutatását követően azoknak a jogon belüli és kívüli tényezőknek az elemzésével foglalkozik, melyek ténylegesen hatnak arra, hogy a jog hatékony lesz-e. A szerző klasszifikációja szerint a jog hatékonyságára ható nem jogi tényezők társadalmi, gazdasági, normatív, kulturális, politikai és pszichológiai faktorok lehetnek, míg a jogi tényezők között megkülönböztethető az optimális jogalkotás, a jogalkalmazás hatékonysága és a jogtudat színvonala. Mind a kilenc faktor tekintetében olvashatunk a legfontosabb, e tényezők körében végzett jogszociológiai kutatásokról, valamint képet kapunk a fontosabb elméleti elgondolásokról, a különböző jogfelfogások alapján lefolytatott, meghatározó vitákról. Különösen izgalmas a jogelmélet számára a nem jogi normatív feltételek analízise, melynek során a jogon kívüli társadalmi normáknak a jogra való hatását, illetve kiemelten a jog és erkölcs kapcsolatát és a méltányosság szerepét elemzi a szerző.
Hasonlóan izgalmas kérdés a jogi feltételek definiálhatósága. Mindenekelőtt jól kiviláglik e fejezetből, hogy annak meghatározása, valójában mi is tekinthető "optimális jogalkotásnak", milyen feltételeknek kellene elvileg megfelelnie a jog létrehozása folyamatának, hogy a végeredmény "optimális" legyen, az egyik legvitatottabb kérdés az ezzel foglalkozó szakirodalomban. E fejezetben a szerző alapos bemutatását adja a jogalkotási folyamat ideális modelljéről folyó jogelméleti vitáknak, különösen a német "törvényhozástan" (Gesetzgebungslehre) polémiáinak. Kiemelendő e viták közül a jogalkotás erkölcsi meghatározottságának, valamint a túlszabályozásnak és az erre válaszként adható deregulációs tevékenységnek a kérdése.
A jogalkalmazás hatékonysága elengedhetetlen feltétele a jog hatékonyságának; nem kell jogszociológusnak lenni annak belátásához, hogy amely jogszabály (jogi norma) a gyakorlatban nem érvényesül, az nem lehet hatékony. Ennek kapcsán a szerző tételmondata így hangzik: "a jogalkalmazás akkor hatékony, ha működése a jogszabályokban foglalt fő- és alcélok elérést eredményezi."[6] Figyelemre méltó, hogy a szerző nem ragad meg az e körben leggyakrabban értékelt bírói (kisebb részben közigazgatási) jogalkalmazásnál, illetve jogfejlesztésnél, hanem egyrészt elismeri a jogtudomány, illetve a különböző jogászi hivatásrendek gyakorlatának ilyen jellegű szerepét, jelentőségét is. Másrészt helyesen hívja fel a figyelmet arra is, hogy a bírói döntéseket nemcsak meghozni kell, hanem végre is kell hajtani, és a végrehajtás fogyatékosságai épp úgy képesek csorbítani jog hatékonyságát, ahogyan a jogalkotói szándékokra, jogszabályi célokra tekintettel nem levő ítélkezési gyakorlat is. Végül a jog hatékonyságára ható jogi faktorok közül a jogtudat szerepének az elemzése kerül sorra, melynek során a szerző kiemeli, hogy a jogtudat alapvető feltétele a jogismeret (a normák és intézmények tartalmának, illetve működésének ismerete), valamint a jog elfogadása (amit Hart a jog belső nézőpontjának nevezett); nem része azonban annak a jogérzet, mely utóbbiban nem a kognitív, hanem az emocionális elemek a meghatározóak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
