2016-ban jelent meg a Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen 1945-1959 című kötetünk.[2] A kötetben szigorúan csak a címben jelzett tárgyat vizsgáltuk, azonban a kötet megírása, szerkesztése közben több általános, a kötet szűken vett témájához nem kapcsolódó, a romániai magyar felsőoktatás múltját, helyzetét és jövőjét illető gondolat is megfogalmazódott bennem.
A második világháborút követő években kétségtelen, hogy az erdélyi magyar baloldali értelmiség nagyobb része hitt abban, hogy Erdélyben végre - a baloldali szolidaritás talaján - megnyugtató megoldást nyerhet a nemzetiségi kérdés. Ez nem csupán egyszerű vágyálom és illúzió volt. Álláspontjukat számos külső jel is visszaigazolta. Ide tartozott a Nemzetiségi Statútum elfogadása (1945), amely a kisebbségi jogok széles körét biztosította (a jelenlegi szabályozás sem erejét, sem színvonalát tekintve nem éri el ezt az 1945-ös szintet). Ugyanide sorolható a magyar oktatási nyelvű egyetemek kérdésének rendezése: Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű jogászképzéssel, illetve Marosvásárhelyen az orvostudományi egyetem kezdte el működését. Végül pedig ezt az álláspontot igazolta vissza 1952-ben az alkotmányos szinten szabályozott, a területi autonómia valamilyen - a centralizált szovjet típusú diktatúrában egyáltalán elképzelhető - formáját megvalósító Magyar Autonóm Tartomány létrejötte.
Az a meggyőződés (vagy legalábbis remény), hogy ezek a megoldások a kisebbségi kérdés hosszú távú rendezését biztosítják, ténylegesen illúziónak bizonyult. Hithű magyar kommunisták, mint Demeter János jogászprofesszor bebörtönzése és meghurcolása a Magyar Népi Szövetség más vezetőivel együtt már az ötvenes évek legelején elkezdődött. A visszalépés, visszafejlődés az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom leverését követően pedig hihetetlenül felgyorsult. 1959-ben a Bolyai Tudományegyetemnek[3] a kolozsvári Victor Babeș román egyetemmel történő egyesítése a Román Munkáspártban eldöntött és kikényszerített összevonás formájában zajlott le: a Bolyai önállóságát gyakorlatilag felszámolták. Pedig ez a Bolyai messzemenően nem ugyanaz volt, mint 1945-ben: az 1959-es Bolyai a marxizmus ideológiájára felesküdött, már az egyesülés előtt sok szempontból szellemileg megtört intézmény volt. Az orvostudományi egyetemen elindították a román nyelvű oktatást, amely fokozatosan "átvette" az intézményt, annak irányítását, ezzel a magyar nyelvű képzést máig tartó folyamatban mellékvágányra szorítva. A Magyar Autonóm Tartományt 1960-ban átszervezték, majd 1968-ban végleg megszüntették.
A magyar baloldali elit által vizionált kommunista erdélyi "tündérkert" eszménye rövid idő alatt összeomlott. A Bolyai Tudományegyetem megszüntetését a magyar kisebbség egésze, a baloldal is, illúzióromboló támadásként élte meg. 1956 után ez a baloldali erdélyi magyarok által elképzelt román-magyar kompromisszum végérvényesen megbukott. Egyébként ezt az egykori kompromisszumot pótolandó újabb román-magyar elvi megállapodás azóta sem jött létre, csak rövid távú érdekek mentén megkötött, korlátozott és jövőkép formálására alkalmatlan alkuk születtek, például a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyébként helyeslendő többszöri kormányra lépésének kontextusában.
Az önálló Bolyai rákényszerített marxista jellege ellenére magyar potestas spiritualis (szellemi hatalom) volt, és mint ilyen elfogadhatatlan volt a pluralizmusnak bármilyen formájával szemben zsigeri ellenérzést tanúsító román párt- és államvezetésnek. A sajátos román nacionalista kommunizmus totalitásával nem fért össze a Bolyai puszta, ideológiailag korlátozott léte sem. A Bolyait 1959-ben beolvasztották a román egyetembe, néhány esetben fontos képzési területeket azonnal megszüntettek. A magyar nyelvű jogászképzést, amelynek jellegénél fogva hosszú távon kétségtelenül volt valamelyes rendszerellenes potenciálja, felszámolták, más esetekben a fokozatos, de erőteljes korlátozás politikáját alkalmazták. Magyar nyelvű hallgatók a román nyelvű jogászképzésben egyre kisebb számban tanulhattak, például 1989 nyarán egyetlen magyar hallgató felvételizett sikeresen a jogi fakultásra.
A rendszerváltás után az önálló állami magyar egyetem a politikum, az RMDSZ kiemelt célját képezte. Az RMDSZ aktuális programjában is szerepel: "Az RMDSZ alapvető feladatának tekinti az önálló állami, Kolozsvár központú, magyar tannyelvű egyetem létrehozását." Ennek a programpontnak az egykori Bolyai önállóságának a visszaállításával kellett volna megvalósulnia. Ellenben az erdélyi magyarság részéről kifejthető legerősebb politikai nyomás sem tudott többet produkálni, mint a Petőfi-Schiller Egyetem rövid idő alatt megbukott terve 1998-ban.
Mindezek következtében a Babeș-Bolyai Egyetem léte a romániai diktatórikus, sztálinista berendezkedés egyik törvénytelenségére és jogtiprására, a Bolyai egyoldalúan eldöntött, korlátozó és leépítő beolvasztására épül. Ez olyan genetikai hiba, amelytől, mivel ez történelmi tény, lehetetlen megszabadulni. Az egyik szemtanú visszaemlékezése szerint 1959-ben "volt egy ilyen összevont gyűlés az Egyetemiek Házában, ami a központi egyetemi épület
- 531/532 -
háta mögött volt. Tanerők és diákok vettek részt, de meghívás alapján. Bekerültem mint a diákszövetség egyik vezetője arra az óriási nagy gyűlésre [...] A színpadon, még most is látom, baloldalt ült Takács Lajos, a rektorunk. Jobboldalt Constantin Daicoviciu, ő volt a rektora a Babeșnek. Nyilván, hogy megvolt, ki beszél azon a nagygyűlésen. Többek között Nagy István író, aki tanár is volt a magyar irodalmi tanszéken. Ő is a hozzászólók között volt. Felment és Ceaușescu felé fordult és románul megkérte, hogy engedje meg, hogy magyarul beszéljen, mert magyarul sokkal jobban kifejezi magát. Ceaușescu rábólintott. S akkor többek között azt mondta, ezt sosem felejtem el, hogy ez az egyesülés olyan, mint egy házasság. De nem akármilyen házasság, mert itt a násznagy a párt. Hát ennél vonalasabb mondatot én el se tudtam volna képzelni. Utána Atanase Ioja beszélt, a tanügyminiszter. Jó kinézetű illető volt, szemüveg volt rajta, fényszűrős, nagyon jó benyomást keltett. Hát vastapsot kapott a babeșisták részéről, amilyen beszédet mondott. A legvégén Ceaușescu szólt hozzá. Hát akkor én észrevettem, hogy ez az ember nem normális. Azzal kezdte, hogy ráförmedt Nagy Istvánra. Nagy István elvtárs tegnap, amikor az összevont tanerőkkel volt a gyűlés, akkor azt mondta, hogy azért követett el nagy hibákat, mert románul beszélt. Most, amikor magyarul beszélt, óriási hibákat követett el. Hát hogy lehet egy házassághoz hasonlítani ezt az egyesülést? Mert ez válással sosem végződhet." [4]
A Babeș-Bolyai keretében a rendszerváltás után elért eredményeket, a magyar nyelvű képzések megerősödését, az egyes magyar tannyelvű szakok újraindítását vagy elindítását kétségtelenül értékelni kell, de kontextusba is kell őket helyezni. Az eredmények pozitívak és meggyőzőek, amennyiben a 80-as évek egyetemi helyzete a viszonyítási alap. De a Bolyai újraalakítása, az erdélyi magyar kisebbség saját oktatási és kutatási prioritásait megvalósító állami egyetem létrehozása a rendszerváltás után egyértelműen illúziónak bizonyult.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
