Sajtójogon a sajtóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések összességét értjük. A sajtójog felöleli a sajtó szervezetére, működésére, igazgatására vonatkozó szabályokat, a sajtószabadság gyakorlására, a sajtó feladataira vonatkozó szabályokat, valamint a működés ellenőrzésére, a sajtó-helyreigazításra vonatkozó rendelkezéseket. A szabályanyag több jogforrásban található meg, melyek közül a legfontosabbak: a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (a továbbiakban: Sajtótörvény), valamint a végrehajtásáról szóló 12/1986 (IV.22.) MT rendelet, a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 79. §-a, s a hozzá kapcsolódó polgári kollégiumi állásfoglalások, a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 342-346. §-ai, a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény, a nemzeti hírügynökségről szóló 1996. évi CXXVII. törvény, valamint maga az Alkotmány, amelynek a 61. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.
A sajtójog komplex joganyagának egy-egy eleme különböző nézőpontból, különböző jogágak megközelítési szempontjai, vezérfonalai alapján mutatható be, mint például a sajtó-helyreigazítás eljárásjogi problémái, a személyhez fűződő jogok védelme és a sajtószabadság egymáshoz való viszonya, a sajtóban megjelenő szerzői művek védelme, a közszolgálati médiumok irányítása és felügyelete. Az ilyen vonatkozású elemzések gyakran jogpolitikai, sőt nem egyszer politikai dimenziókat is kapnak.
A sajtónak a mai modern (információs) társadalomban betöltött kiemelkedő fontosságú szerepét ismerve nem véletlen, hogy a szabályozás mára meglehetősen széttagolttá vált, a szabályozás koherenciájának hiányából fakadó újabb és újabb problémák alapján széleskörű bírósági gyakorlat bontakozott ki, mely folyamatosan fejlődik, s a jogirodalom is lépést tart a változásokkal.
Az alábbiakban a sajtójog szerteágazó területéről két, a sajtó mindennapi működését alapvetően meghatározó olyan törvényi szabályozást, illetve annak hiányosságát, a gyakorlattal való disszonanciáját kívánjuk bemutatni, amely komoly problémát vet fel egyrészt a sajtóregisztráció körében, másrészt a sajtó-helyreigazítási kérelmek sajtó általi önkéntes teljesítésével kapcsolatban. Célunk továbbá a sajtó-helyreigazítás körében az utóbbi években született néhány bírósági döntés alapján rávilágítani arra, hogy a változatlan jogi szabályozás mellett hogyan igyekszik a bírói gyakorlat a jogintézmény stabilitását biztosítani gyorsan változó társadalmi viszonyaink közepette.
Az egyik terület, amelyre a figyelmet fel kívánjuk hívni, az az időszaki lapok nyilvántartásba vételére vonatkozó, valamint azok törlését érintő technikai jellegű szabályok ellentmondásossága, amely azok gyakorlati, a törvény szövegének megfelelő alkalmazását szinte lehetetlenné teszi.
A másik terület a sajtó-helyreigazítás köréből kiragadott elem, a sajtó-helyreigazítás területén szabályozott törvényi határidőknek a sajtó mindennapi működését figyelmen kívül hagyó meghatározása. Olyan apróbb, jelentéktelennek tűnő szabályok körében kívánunk a jelenlegi törvényi szabályozás helyett új szabályozási javaslatot felvázolni, mely szabályok sürgető módosítása nem csak a sajtószervek, illetve a kiadók életét könnyítené meg, hanem nagy mértékben hozzájárulna valamely, jogukban a sajtó tevékenysége következtében sérelmet szenvedett személyek jogai orvoslásának megkönnyítéséhez is, elősegítve a sajtó alapvető feladatának, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásnak a hatékonyabb megvalósítását. A legújabb bírói gyakorlat elemzése alapján alappal felvethető ugyanis a hatályos jogi szabályozás módosításának az igénye is.
A Sajtótörvény akként rendelkezik, hogy mindenkinek jogában áll sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni. Ezt a jogot törvény a feltétlenül szükséges és arányos mértékben - más alapvető alkotmányos jog érvényesülése érdekében - korlátozhatja. A jogszabály kimondja továbbá, hogy időszaki lap előállítása és nyilvános közlése bejelentési kötelezettség alá esik. A bejelentés alapján az időszaki lapot nyilvántartásba veszik. A nyilvántartásba vétel előtt az időszaki lap nem terjeszthető.
A Sajtótörvény a következőképpen határozza meg az időszaki lap fogalmát: időszaki lap az a napilap, folyóirat és egyéb lap, valamint ezek melléklete, amely egy naptári évben legalább egyszer megjelenik, azonos címmel és tárgykörrel kerül kiadásra, évfolyamszámmal, sorszámmal, keltezéssel van ellátva, és akár eredeti szerzői alkotásként, akár átvett fordításként az újságírói, az írói vagy a tudományos műfaj keretébe tartozó írásművet (hírt, tudósítást, cikket, riportot, tanulmányt, verset, elbeszélést stb.) fényképet, grafikát, karikatúrát vagy rejtvényt közöl.
A Sajtótörvény végrehajtási rendelete további részletszabályozást tartalmaz, kimondva, hogy a belföldi időszaki lapot a bejelentés alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma veszi nyilvántartásba. A rendelet alapján az időszaki lap nyilvántartásba vételére irányuló bejelentést a lap alapítója vagy pedig a kiadója terjesztheti elő.
Az időszaki lapok terjesztését tehát a fentiek alapján meg kell előznie a nyilvántartásba
- 62/63 -
vételi eljárásnak. Kérdésként merül fel, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás során milyen feltételek fennálltát vizsgálja a regisztráló hatóság. A Sajtótörvény végrehajtási rendelete alapján az időszaki lap nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló bejelentésben meg kell jelölni (i) a lap címét és célját, (ii) a lap alapítóját és annak címét, (iii) a szerkesztőség vezetőjének nevét és címét, (iv) a szerkesztőség címét, valamint (v) a kiadó nevét és címét.
A Sajtótörvény kogens rendelkezése alapján a nyilvántartásba vételt meg kell tagadni, ha a sajtótermék külsőleg hivatalos lap látszatát kelti, illetve címével, grafikai megjelenésével, külalakjával vagy egyéb jellemzőjével már bejegyzett laphoz hasonló módon jelenik meg, és ez a fogyasztó megtévesztésére alkalmas. A Sajtótörvény alapján az időszaki lapot törölni kell a nyilvántartásból, ha a nyilvántartásba vétel megtagadásának lenne helye.
Sajátos ellentmondása a Sajtótörvénynek, hogy a lap megjelenése előtt kell vizsgálnia azt a regisztráló hatóságnak, hogy a lap a grafikai megjelenésével illetve külalakjával már bejegyzett laphoz hasonló módon jelenik-e meg. Noha a nyilvántartásba vételi eljárás során a grafikai megjelenés, illetve a külalak nem vizsgálható, a törvény mégis tartalmazza az erre irányuló vizsgálat lefolytatására vonatkozó kötelezettséget is. (Ugyanez mondható el a Sajtótörvény azon szabályára is, mely szerint a nyilvántartásba vételt meg kell tagadni abban az esetben, ha a sajtótermék külsőleg hivatalos lap látszatát kelti. ) Ráadásul a Sajtótörvény végrehajtási rendelete szerint sem kell a megjelentetni kívánt lap külső megjelenésére, grafikájára vonatkozóan semmilyen tervet benyújtani a regisztrációt végző hatósághoz. A törvény tehát olyan feltételek vizsgálatát teszi a regisztráló hatóság feladatává, mely feltételek objektíve nem vizsgálhatóak azt megelőzően, hogy a lap megjelent volna a forgalomban, s utcai terjesztésre került volna.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
