Úgy gondoljuk, hogy az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak és a megrontás tényállásaiban használt "közösülés", illetve "fajtalanság" fogalmainak, a 210/A. § (2) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezéssel együtt, a jelenlegitől eltérő tartalmat, adott esetben megnevezést kell adnunk.
a) Ami a közösülést illeti, jogos a nem büntetőjogásztól származó megállapítás: "A kérdésben teljes mértékben járatlan érdeklődőt az első meglepetés akkor éri, amikor akárhogy keresi, csak nem találja a közösülés fogalmát a Btk.-ban."[1] Annak ellenére nem találja, hogy a közösülést a büntetőjogi gyakorlat az élettani értelemben vett közösüléstől eltérő értelemben használja, nevezetesen befejezetten látja megvalósulni a nemi szervek érintkezésével, ennek megállapításához azonban az élettani értelemben vett közösülésre irányuló szándékot tartja szükségesnek.[2] Egy fogalomnak két eltérő értelme bír relevanciával a büntetőjogban?! A szándéknak mint szubjektív tényállási elemnek az objektív tényállási elemeket kell átfognia, az elkövetési magatartás részeként ezek közé tartozik e tényállásokban a közösülés is. Ha az objektív tényállás szintjén a hétköznapi, biológiai értelemben vett közösüléstől eltérő tartalmú fogalmat használunk, akkor a szándéknak is ezt kell átfognia! Megengedhetetlen, hogy a szándék mint szubjektív tényállási elem elszakadjon az objektív tényállási elemektől, ezzel szétzilálódik az egész tényállás. Az eddigi értelmezés tehát már dogmatikai, tényállástani alapon is megkérdőjelezhető.
A praktikum oldaláról figyelemmel kell lennünk az időközben bekövetkezett törvényi változásokra is. A büntetőjogi értelemben vett közösülés-fogalmat a bírói gyakorlat akkor alakította ki, amikor kizárólag nő lehetett a sértett. Az 1997. évi LXXIII. törvénnyel történő Btk.-módosítás nyomán már nemcsak nők, hanem férfiak is passzív alannyá válhatnak. Az eredeti közösülés-fogalom fenntartása ahhoz a képtelenséghez vezet, hogy befejezetten megvalósul a közösülés, ha egy nő egy férfinek, sőt egy 4-5 éves fiúgyermeknek a hímvesszőjét közösülési szándékkal a nemi szervéhez érinti. Vagy egy abszolút impotenciában szenvedő férfi, aki a gyakorlat értelmében nem lehet erőszakos közösülés önálló tettese, csak a szemérem elleni erőszaké, most már erőszakos közösülés passzív alanya lehet. A passzív alanyi kör kitágításával már nehezen tartható a közösülés befejezettségére vonatkozó uralkodó álláspont.[3]
A közösülés-fogalom ilyen speciális értelmezése ellentétes lehet a nullum crimen sine lege certa elvével, de még egyértelműbbnek látszik a nullum crimen sine lege scripta elvével való összeférhetetlensége, amely elv a szokásjognak, bírói jognak az elkövető terhére való alkalmazását tiltja.[4] Az ilyen tartalmú közösülés-fogalom kifejezett értelmező rendelkezést kívánna, amennyiben a jelentését ebben az értelemben kívánnánk fenntartani. A dogmatikai és a praktikus szempontokra is figyelemmel azonban a közösülés-fogalom változtatásra szorul, jelenlegi értelmezését nem látjuk fenntarthatónak, s ennek további indokait is fogjuk még a későbbiekben adni [Vö. 2.2. b) pont].
b) A fajtalanságra jelenleg a Btk. 210/A. § (2) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés az irányadó, amely szerint: " [...] fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál."
A fogalomhoz a bírói gyakorlat szorosan hozzá kapcsolja, hogy a fajtalan cselekménynek a passzív alany testét érintenie kell, vagy legalábbis erre kell irányulnia; a szemérem elleni erőszak bűntettének az elkövetési magatartása - a fajtalanság - csak a passzív alany testének közvetlen, fizikai érintésével valósul meg (BH 1993. 341.); a fajtalanság a passzív alany testét közvetlenül érintő olyan tevékenység, amely a nemi vágy felkeltésére, illetve kielégítésére alkalmas (BH 1994. 470.) Erre a helyes jogalkalmazói gyakorlatra tekintettel javasoljuk, hogy a fajtalanság törvényi fogalmába ez a kritérium is kerüljön be.[5]
A fajtalanság a törvényi fogalomból eredően célzatos jellegű cselekmény, a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál. Számos eset előfordulhat azonban, amikor a passzív alany nemi szabadságát egyébként durván sértő cselekmény nem szexuális indíttatású, nem irányul az elkövető nemi vágyának felkeltésére vagy kielégítésére, hanem a sértett megalázását, a fölötte megszerzett hatalom alantas gyakorlását célozza (például hogy a megvert, munkára kényszerített sértett az elkövető nemi szervét vegye a szájába).[6] A bírói gyakorlatból is említhetünk két esetet, amikor a bíróság a Btk. helyes értelmezésével nem látta megállapíthatónak a releváns nemi erkölcs elleni bűncselekményt, pedig az elkövető cselekménye durván sértette a passzív alany nemi szabadságát. A BH 1994. 552. sz. határozat szerint a sértett megalázása végett, vagy "kitolásból", illetve bosszúból szeméremsértő magatartásra kényszerítése nem valósít meg fajtalanságot, mert nem a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére irányul, s ezért nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény nem állapítható meg az elkövető terhére. A határozat külön kiemeli, hogy ennek a szempontnak a vizsgálata különösen fontos az azonos neműek által alkotott zárt közösségekben, mint például a kollégiumokban vagy a katonai alakulatoknál. Egy másik esetben (BH 1997. 111.) szintén laktanyai "megleckéztetésről" volt szó, amely során az elkövetők a passzív alany felsőtestét lemeztelenítették, azt valamint a nyakát csókolgatni kezdték és kiszívták. A bíróság kiemelte, hogy a cselekményeknek nemi célzata nem volt, ezért nemi erkölcs elleni bűncselekmény megállapításának nincs helye.
Egyetértünk azzal, hogy az ilyen jellegű cselekmények is durván sértik a passzív alany nemi szabadságát, azaz a nemiséggel kapcsolatos bármely cselekmény megválasztásának, elfogadásának, eltűrésének szabadságát. A nemi szabadság a nemi erkölcs elleni bűncselekmények jogi tárgya, és sérelme esetén szükségesnek mutatkozik e bűncselekmények megállapíthatósága, ezért a fajtalanság jelenlegi törvényi definíciója ezt lehetővé tévő módosításra szorul [Vö. 2.2. c) pont].
c) A közösülés és a fajtalanság fogalmainak problematikussága mellett komoly problémát jelent az, hogy az erőszakos közösülés és az erőszakos fajtalanság két külön tényállásban van pönalizálva. Ennek a megoldásnak megvolt a maga indoka akkor, amikor a szemérem elleni erőszak büntetési tétele alacsonyabb volt, mint az erőszakos közösülésé, és amikor még létezett a természet elleni erőszakos fajtalanság tényállása. Az 1993. évi XVII. törvény azonban mind a három bűncselekmény büntetési tételeit azonosan állapította meg, az Alkotmánybíróság pedig a 37/2002. (IX. 4.) sz. határozatával megsemmisítette a Btk. 200. § szerinti természet elleni erőszakos fajtalanság tényállását, így a korábban annak hatálya alá eső cselekményeket jelenleg a 198. § szerinti szemérem elleni erőszak alá vonjuk.[7] Hatályos büntetőjogunkban tehát két erőszakos nemi bűncselekmény létezik, teljesen azonos minősítési rendszerrel és büntetési tételekkel, az egyetlen különbség az elkövetési magatartásban jelentkezik (197. §: közösülésre kényszerítés, 198. §: fajtalanságra vagy annak eltűrésére kényszerítés).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
