A módosító törvény legtöbb rendelkezése, így a cikkben vázolt rendelkezések az apport-készpénz arányára vonatkozó rendelkezések kivételével 2004. január 1-jén lépnek hatályba.
A 2004. január l-jén már bejegyzett részvénytársaságok létesítő okiratukat 2004. június 30-ig kötelesek módosítani és az ezzel kapcsolatos változásbejegyzési kérelmüket előterjeszteni. Azok a részvénytársaságok, amelyek ezen kötelezettségüknek nem tesznek időben eleget, számolhatnak azzal, hogy a cégbíróságok törvényességi felügyeleti eljárást folytatnak le velük szemben. Ennek keretében a cégbíróságnak először fel kell hívnia a társaságot - megfelelő határidő biztosításával - létesítő okirata módosítására a Ctv. (az 1997. évi CXLV. tv.) 52. §-ának (3) bekezdése alapján. Ha a felhívás nem vezet a törvényes állapot helyreállítására, a cégbíróság a Ctv. 54. § (1) bekezdésében meghatározott valamelyik szankciót, legtipikusabban pénzbírságot alkalmazhatja. Legalább két, eredményre nem vezető intézkedés alkalmazása esetén van törvényes lehetőség a legsúlyosabb törvényességi felügyeleti szankció, a cég megszűntnek nyilvánítása alkalmazásának.
Kérdésként merül fel, hogyan, milyen szabályok szerint működik az a részvénytársaság 2004. január 1-jét követően, mely létesítőokirat-módosítási kötelezettségének még nem tett eleget, illetve már eleget tett, de az ezzel kapcsolatos változást a cégbíróság a cégjegyzékbe nem jegyezte be.
Úgy gondolom, ha a Gt. kógensen betartandó rendelkezése módosult, az ezekre a részvénytársaságokra is vonatkozik. Egy extrém példa: a létesítő okiratnak a nem módosított Gt. 175. §-a (1) bekezdésének megfelelő felelősségi szabálya nem akadályozhatja meg hivatalbóli törlési eljárás esetén a Ctv. szabályai szerinti tagi korlátlan felelősség érvényesülését; vagy 2004. január l-jét követően a saját részvény megszerzésére nyilvánvalóan a módosított szabályok irányadóak, függetlenül a létesítő okirat esetleg ezzel ellentétes rendelkezéseitől.
Ez az álláspontom látszólag ellentétesnek tűnik azon kialakult és egységes bírói gyakorlattal, amit az 1997. évi CXLIV. tv. hatálybalépésekor a Legfelsőbb Bíróság kialakított. A két helyzet között azonban megítélésem szerint az az alapvető különbség, hogy jelenleg nem új törvény lép hatályba, csak a már hatályos Gt. egyes rendelkezései módosulnak, mégpedig jellemzően, tipikusan olyanok, melyeket a létesítő okiratok többségében nem is rendeznek. A legtöbb részvénytársaság létesítő okirata utal arra, hogy az ott nem szabályozott kérdésekben az 1997. évi CXLIV. tv. rendelkezései irányadóak, melyek alatt értelemszerűen a mindenkor hatályos rendelkezések értendők. A jelenlegi szituáció most gyökeresen különbözik az új Gt. hatálybalépésének idején fennállott helyzettől. Akkor a létesítő okiratok egy megjelölésében is más, teljes egészében hatályon kívül helyezett törvényre utaltak vissza, ezért most - a részlegesen módosult, de ön-azonos Gt. esetében - logikai törés nélkül állítható, hogy az új, kógens rendelkezések minden rt.-re érvényesek január 1. óta, akár módosították létesítő okirataikat, akár nem. Természetesen a módosított Gt. azon lehetőségeivel - melyek alkalmazásának feltétele a létesítő okirat rendelkezése - csak azt követően élhet a részvénytársaság, ha módosítási kötelezettségének eleget tett, és az azzal kapcsolatos változást a cégbíróság bejegyezte.
A létesítő okirat módosításának kötelezettségével összefüggésben a részvénytársaságoknak át kell tekinteniük, hogy a módosított Gt.-nek van-e olyan rendelkezése, melynek létesítő okiratuk nem felel meg, esetleg azzal egyértelműen ellentétes, meg kell továbbá fontolniuk, hogy az adott részvénytársaság élni kíván-e azokkal az új lehetőségekkel, vagy azok egy részével, melyekre e cikk keretében felhívtam a figyelmet. Általánosságban megállapítható, hogy az új rendelkezések létesítő okiratba való beépítése célszerű, mert ezek segítségével a részvénytársaságok nagyobb döntési autonómiával rendelkeznek a módosítást követően, mint a korábbi szabályozás szerint. ■
Visszaugrás
