Köszöntöm az Olvasót abból az alkalomból, hogy először veszi kézbe a Fontes Iuris című folyóiratot, amelynek felelős szerkesztője a mindenkori igazságügyi miniszter lesz.
G. K. Chesterton egyik regényének előszavát ezzel indítja: "Az emberi nem - amelyhez oly sok olvasóm tartozik...". Értelmezve a vitriolos tollú angol író-filozófus szavait mondhatnám, hogy olvasóim többsége bizonyára a jogászi hivatásrendek valamelyikéhez tartozik. Többsége - de talán nem mindegyikük. E folyóirat elindításával célunk ugyanis az, hogy nyissunk ne csak a legszűkebb, az igazságügyben, igazságszolgáltatásban érintett szakmai körök, hanem a teljes jogásztársadalom felé. Sőt, talán azon túlra is. Szemem előtt lebeg a reformkor, majd az azt betetőző 1848-as forradalom és szabadságharc, amikor jogalkotási, mi több, közjogi kérdések a széles közvélemény szenvedélyes érdeklődésére tarthattak számot. Némi túlzással: a kávéházakban nem csak kávé, hanem alkotmányozás is folyt. Ehhez némileg hasonló időszak volt az 1989-et megelőző és azt követő néhány év, olyan időszak, amely nemzedékem számára meghatározó élmény, viszonyítási pont marad.
A rendszerváltás hosszú átmenetét az új Alaptörvény elfogadása lezárta. A bírósági rendszer megújult, új polgári törvénykönyv és új büntető törvénykönyv lépett hatályba. Az aktuális kihívás a stabilizáció. Huszonöt évvel az alkotmányos forradalom után a jogrendszertől az emberek immár nem annyira nagy reformokat, mint inkább megbízható, kiszámítható és olajozott működést várnak. A társadalom - joggal - feltételezi, hogy mindehhez az alkotmányos, intézményi és jogszabályi keretek rendelkezésre állnak. Számon kéri viszont a jó jogalkalmazást, a gyors, pontos és méltányos igazságszolgáltatást. Magyarul: most az a feladat, hogy az igazságszolgáltatás iránti bizalmat erősítsük. Ezt a nagy célt szolgálja a miniszteri mandátumom hátralévő idejére tervezett néhány nagy kodifikációs munka, az új polgári és az új büntető eljárási kódex kidolgozása, valamint az önálló, sui generis közigazgatási bíráskodás megteremtése. De vannak - mindig lesznek - eseti feladatok, amelyeket szintén magas színvonalon kell elvégeznünk ugyancsak a közbizalom erősítése érdekében. Így szembesültem például hivatalba lépésem után a devizahitelesek ügyével, akikkel a bankok tömegével kötöttek semmis, ill. tisztességtelen feltételeket tartalmazó szerződéseket. A Kúria jogegységi határozata jogalkotást tett szükségessé a helyzet rendezése érdekében. Végső soron azonban az Alaptörvény késztet bennünket cselekvésre, amikor előírja, hogy biztosítani kell a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fel kell lépni az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védeni kell a fogyasztók jogait.
Az előző soraimban felvillantott témák közül többnek is teret szenteltünk e folyóirat első számának lapjain. A jövőben szándékunkban áll hírt adni Magyarország és a nemzetközi szervezetek kapcsolatairól is. Az igazságszolgáltatás és az igazságügyi politika iránti bizalom nem létezhet tájékoztatás, társadalmi és szakmai párbeszéd nélkül. Az igazságügyi kormányzat a végrehajtó hatalom része. Az általam vezetett tárca a kormány igazságügyi politikájának megfogalmazására és végrehajtására hivatott. Mindezt átlátható módon akarja végezni.
Kezdettől fogva úgy képzeltem, hogy az Igazságügyi Minisztériumban jogászi műhelymunkának kell folynia. A műhely ajtaja pedig jó, ha nyitva áll.
Ki előtt áll nyitva a műhely kapuja? Kinek szól a lap? Elméleti és gyakorló jogászoknak egyaránt. A kodifikáció, vagy a tárcánál folyó bármely tevékenység nem nélkülözheti az elméleti, tudományos megalapozást. A kollégák ismerjék meg terveinket, elképzeléseinket, - azt hogy egy-egy kérdésben mi is megismerhessük az ő álláspontjukat, véleményüket. A Fontes Iuris legyen a jogászminisztérium és a jogásztársadalom közötti eszmecserének, párbeszédnek, az együtt gondolkodásnak a fóruma. Ezért publikálnak majd a minisztérium munkatársain kívül más jogász kollégák is a folyóirat hasábjain.
Hiszek abban, hogy a jogalkotás egyszerre lehet pontos és közérthető. Ezért érzem szerencsésnek lapunk címválasztását: Fontes Iuris. A "jogforrás" terminus technicus. Valójában metafora: a jog legyen tiszta, áttetsző, mint a főteret díszítő kút vize, vagy a forrás a turistaösvény végén, ahová mindenki ismeri az utat, s ahonnan mindenki egyaránt meríthet. ■
Visszaugrás
