"Salus civitatis in legibussita est."
(Az állampolgárok jólétét a törvények biztosítják.)
Cicero
A fenti idézet is bizonyítja, hogy a szerző által kiválasztott téma a jogfejlődésnek egyik legrégebbi és egyben legösszetettebb problémája. A jog hatékonyságának fontosságát már az ókorban Athén poliszának szabad polgárai is felismerték. Rádöbbentek, hogy csak az a szabályozás üdvös városukra és életükre, mely nem csak elvi szinten jó és helyes, hanem az, melynek összességében jótékony hatásai érvényesülnek az alkalmazása során. Azonban az ókori görög athéni demokráciában csak a felismerésig juthattak el, hogy mennyire fontos a jogszabályok hatása a mindennapi életvitelük alakítása során. Nem vizsgálhatták a jog érvényesülésének, hatékonyságának kérdését tudományos szempontok szerint. A szerző világít rá könyve előszavában, hogy a jog hatékonyságának "Megközelítése éppen ezért csak akkor válhatott tudományosan lehetségessé, amidőn a jogi gondolkodásban, a jogtudományban bekövetkezett változások utat engedtek az interdiszciplináris szemléletnek." Tehát bár a jog eredményessége, hatékonysága már korán felmerült a jogalkotóval szemben támasztott alapvető követelményként, azonban tudományos szemszögből nem lehetett vizsgálni.
A szerző művéből megtudhatjuk, hogy a jog hatékonyságával, illetve annak a problémájával, hogy milyen hatásokkal jár, ha a jogi szabályozás nem hatékony, elsőként egy francia kutató Jean Cruet "A jog élete és a törvények erőtlensége" című munkájában találkozhattunk már a XX. század elején.
A szerző könyve bevezetőjében nyomon követi a jog eredményesség, hatékonyság definíciójának fejlődéstörténetét napjainkig. Bemutatja az amerikai joghatékonyság fogalmától az angol, német, francia és holland elméleteken keresztül - érintve a skandináv felfogást -az általánosan elterjedt magyar fogalom-meghatározást is. Mindezek eredményeként jut a szerző arra a következtetésre, hogy "A jog hatékonyságának vizsgálatát -in abstracto - az a tény teszi izgalmassá, hogy a törvényhozás (mint politikai folyamat), a jogalkalmazás (mint jogi folyamat) és a jogkövetés (mint társadalmi folyamat) eredőjeként áll (vagy nem áll ) elő."
Így a joghatékonyság vizsgálata során kimondhatjuk, hogy az a végső cél, hogy a jogalkotás eredményeként a szerző által fent említett szintézis létrejöjjön, tehát a jogszabály hatékonyságának eredményeként a három sokszor egymástól alapjaiban különböző folyamat (politikai, jogi és társadalmi) egymást kiegészítve, segítve működjön és biztosítsa egy jogállam alapvető sine qua non-ját: a megfelelő, helyes jogszabályok jó és a jogalkotó akaratának megfelelő kedvező hatás kiváltását.
A szerző könyve előszavában folytatva a logikai gondolatmenetet - egyesítve a korábbi jog-hatékonysági elméleteket - kifejti a jog hatékonyságának fogalmát: "a jog hatékonyságán egységesen a jogszabályok útján ténylegesen elért valóságos eredmény és az elérni kívánt társadalmi cél közti viszony értendő."
A mű bevezetésében végül olvashatunk a joghatékonyság vizsgálatának létjogosultságáról. Eszerint hiába jó egy jogi norma, ha általa, pontosabban alkalmazása során nem lehet elérni a jogalkotó akaratának megfelelő helyes eredményeket, tehát könyve előszavában találóan összegzi a szerző, hogy "Bármilyen optimális legyen is egy jogi norma önmagában, ha nincs eredménye, akkor nincs hatékonysága. Abban az esetben, amikor a jogszabály úgymond minden tőle telhetőt megtett, de a hatás tőle független okokból nem jelentkezett, akkor aligha lehet beszélni a normák optimális voltáról, s egyáltalán nem lehet szó a hatékonyságukról sem. Az optimális jogi normában potenciálisan benne van a hatékonysága, amely meghatározott körülmények megléte esetén realizálódhat."
A szerző az első fejezetet a joghatékonyság értelmezési kereteinek bemutatásának szenteli. Kiindulópontként leszögezi, hogy a jogirodalom egységes álláspontot alakított ki abban a tekintetben, hogy a jogrendszer működésének elengedhetetlen feltétele a jog érvényessége és hatékonysága. Azonban arra nézve nem született egységes nézet, hogy valójában mi a jog hatékonysága, illetve mit értenek alatta. De felhívja a figyelmet arra a szerző, hogy megfigyelhető a joghatékonyság-elméletek tömegében egy rendszer. Álláspontja szerint: "Nagy vonalakban két csoportba lehet sorolni a vonatkozó nézeteket. Egyfelől vannak a jogérvényességéből indító, ill. a jogérvényesülésen keresztül közelítő felfogások, másfelől a szűkebb értelembe vett hatásosságihatékonysági koncepciók."
A fentiek miatt célszerűnek tartja a szerző, hogy könyve ezen fejezetében általánosan elfogadott elmélet hiábavaló keresése helyett inkább az olvasó elé tárja a joghatékonyság teóriákat országonkénti felbontásban.
A szerző először az osztrák és a német jogtudomány jogérvényesség és effektivitás problémáját elemzi. A szerző által betekintést nyerhetünk az osztrák-német teóriák kezdeti stádiumában írt felfogásról az Eugen Ehrlich 1913-ban megjelent "Grundlegung der Soziologie des Rechts" című munkájának rövid, lényegretörő ismertetése révén. Megtudhatjuk, hogy "Ehrlich a jog különböző strukturális szintjeit, elemeit különbözteti meg: a társadalmi jogot, a jogászjogot és az állami jogot." Valamint arról is ismereteket szerezhetünk, hogy a három jog egymással összefügg és Ehrlich ebből vezeti le az "élő jog" koncepcióját. Tehát az "élő jog" az előző három jog szintézise és eszerint az "élő jog" alapulvételével kell az ügyeket, a jogvitákat eldönteni, nem pedig a törvények rugalmatlan rendelkezései szerint. Mindezeken túlmenően kihangsúlyozza a szerző azt, hogy Ehrlich mennyire fontos szerepet szánt a jog motivációs erejének.
A szerző folytatva az osztrák-német teóriák bemutatását elénk tárja Max Weber érvényességtan koncepcióját, illetve az ebből eredő Weber-től származó konvenció és jog elhatárolást. A szerző fejtegetéseinek köszönhetően megismerhetjük a Weber konvenció-fogalmát: "A rendet konvenciónak nevezzük, ha érvényessége külsődlegesen, azáltal van biztosítva, hogy az emberek megadható körén belül a rendtől való eltérés várhatóan (viszonylag) általános és gyakorlatilag érezhető helytelenítésbe ütközik." Majd az író - idézve a jogtudóst - elénk tárja Weber jog fogalmát, mely szerint a rend akkor alakul át joggá "ha ugyancsak külsődlegesen, de azáltal van biztosítva, hogy az emberek egy külön erre felkészült csoportja várhatóan (fizikai vagy pszichikai) kényszert alkalmaz a rend betartásának kikényszerítésére, illetve megtorlásának megtartására." Ezt követően könyvében nem feledkezik meg a szerző megemlíteni Weber megkülönböztetését, mely szerint a jog kétféle érvényességgel rendelkezik. Így megismerhetjük Weber "jog eszmei érvényesség" kategóriáját, mely a kötelező jogi normákat, jogi előírásokat jelenti azzal a tartalommal ami kényszerítő erővel rendelkezik. Ezzel szemben a jog empirikus érvényessége más megközelítést feltételez, azaz: "A jog szociológiailag, empirikusan - Weber szerint - akkor érvényes, ha nem pusztán jogi normák összessége többé, hanem az emberek társadalmi cselekvését motiváló, kauzális faktorrá, normaképzetté válik."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
