Ennek az írásnak lehetne akár az a címe, hogy "Gondolatok a kirendelt védő irattanulmányozási díjához egy büntetőügyész szemszögéből", kölcsönözve és a hivatásrendi hovatartozásnak megfelelően megváltoztatva Stál József tanulmányának címét,[1] vagy akár az, hogy "Az irattanulmányozás díjazásának további dilemmái", alkalmazva és kiegészítve Fázsi László hozzászólásának címét,[2] minek utána az alapgondolat a kirendelt védő irattanulmányozása körül forog, de nem a díj összegszerűségének számítását illetően, hanem az irattanulmányozás helyszínének és fogalmának aspektusából. A vezérgondolatnak azonban lesz mellékvonulata, mint a kirendelt védő más tevékenységének (nem) díjazása, avagy elágazása, mint hogy a bíróságok jogalkalmazása egységes biztosításának mik (nem) az eszközei.
Előre kell azt is bocsátanom, a büntetőügyész kizárólag azért foglalkozik a kirendelt védő irattanulmányozásának értelmezésével, mert az ügyész az állam anyagi érdekeit is képviseli a (büntető)eljárásban,[3] s mert a másod-, illetve harmadfokú ügyésznek a díjmegállapító végzés elleni fellebbezés elintézése során is indítványtételi joga, illetőleg kötelessége van.[4]
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) rendelkezése[5] értelmében a kirendelt védő a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtt az idézésre, illetőleg az értesítésre történt megjelenéséért, az iratok tanulmányozásáért, valamint a fogva tartott terhelttel a fogva tartás helyén történő megbeszélésért díjazásra, továbbá költségtérítésre jogosult.
A pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet (továbbiakban: R.) szabálya[6] szerint a védőt erre irányuló indítványára a büntetőügy iratainak tanulmányozásáért minden megkezdett 100 oldal irat után - függetlenül attól, hogy az ügyben hány terhelt védelmét látja el, az iratokat hány alkalommal tanulmányozta, és hogy az iratokat helyettes útján tanulmányozta-e - a kirendelt ügyvédi óradíj összege, de ügyenként összesen legfeljebb a kirendelt ügyvédi óradíj harmincszorosának megfelelő összegű munkadíj illeti meg. A munkadíj megállapításánál nem vehető figyelembe arról az eljárási cselekményről készített jegyzőkönyv, amelyen a védő részt vett, továbbá olyan irat, amelyet a védő készített, vagy önállóan, illetve csatolmányként nyújtott be.
A Be. idézett rendelkezése azt sugallja, s egészében azt is mondja, hogy a kirendelt védőnek a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság előtti, továbbá a rendőrségi fogdán és a büntetés-végrehajtási intézetben való eljárásáért jár a díjazás (és költségtérítés), de (értelemszerűen csak díjazás) azért nem, ha a terhelttel például az ügyvédi irodájában veszi fel és tartja fenn a kapcsolatot; a terheltet az ügyvédi irodájában világosítja fel a védekezés törvényes eszközeiről, tájékoztatja a jogairól,[7] azaz, ha a szabadlábon lévő terhelttel az ügyvédi irodájában történik a megbeszélés, avagy a fogva tartott terhelttel telefonon.
A R. szerint a kirendelt védőt a bírósági eljárásban és a büntetőeljárás vádemelésig terjedő szakaszában végzett tevékenységért munkadíj és költségtérítés illeti meg,[8] a fogva tartásban lévő terhelttel folytatott megbeszélés időtartamát a terhelt fogva tartását foganatosító szerv igazolja a büntetőügyben eljáró hatóság részére.[9]
Maga a jogszabály - miként a fogvatartottal való megbeszélés díjazásához a fogva tartást foganatosító szerv esetében - az irattanulmányozás munkadíjának megállapításához nem ír(t) elő - az irattanulmányozás tényét, mennyiségét és időtartamát rögzítő - bírósági, ügyészségi, nyomozó hatósági igazolást, de az ítélkezési gyakorlat a tárgyalási szakban korábban igen.[10] Kézenfekvő az indok, hogy miért, azért, mert az irattanulmányozás alatt a bíróság hivatali helyiségében végzett irattanulmányozást értett, s nem a bíróság hivatali helyiségén kívül az eljárás során keletkezett iratokról kiadott másolat alapján (ügyvédi irodai, otthoni) felkészülést, miután a szabályozás alapvetően a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság előtti megjelenést honorálja.
Eme ítélkezési gyakorlatot a közelmúltban törte át a Győri Ítélőtábla és Kúria azzal, hogy a védőt az irattanulmányozásért díjazás illeti meg, függetlenül attól, hogy azt a bíróság épületében, vagy az ügyvédi irodájában végzi. Az irattanulmányozásért díjmegállapítás akkor is indokolt, ha az iratmásolaton alapul.[11] A Kúria (eseti) döntése meghozatalának előzménye (lehet) a Kúria Büntető Kol-
- 649/650 -
légiuma Joggyakorlat-elemző Csoportjának a "Védői jogok a bírósági eljárásban" tárgykörben a vizsgálata eredményéről 2014.EL.II.E.1/10.VÉDŐ-50. szám alatt készített Összefoglaló véleménye (Öv.),[12] annak azon következtetése, hogy az irattanulmányozásért akkor is jogszerű a díj megállapítása, ha az iratmásolaton alapul, és a bíróságon kívül történik, ennek ellenkezőjét a védői álláspont a kirendelt védővel szemben bizalmatlanságnak tekinti.[13] A Kúria (eseti) döntésében nem hivatkozott az Öv.-re, de a kirendelt védő igen, és az ÍH 2015.132. számon megjelent eseti döntésre is. A Kúria is citálta az ÍH 2015.132. számú eseti döntést. Az Öv.-t az ÍH 2015.132. számú eseti döntés sem hívja fel, ellentétben az annak alapjául szolgáló ítélőtáblai végzéssel,[14] amely nevesíti és idézi is az Öv.-t, akként, hogy az elemezve a felvilágosítás-adásra és irat-megismerési jog biztosítására vonatkozó rendelkezéseket, arra a megállapításra jutott, hogy egyik jogszabály [Be. 48. § (9) bekezdés, R. 6. § (7) bekezdés, (a bírósági ügyvitel szabályairól szóló) 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 10-12. §, (a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló) 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás[15]] sem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az irattanulmányozást a lajstromirodának igazolnia kell. Ezért az irattanulmányozásért akkor is jogszerű a díj megállapítása, ha az iratmásolaton alapul és a bíróságon kívül történik.[16]
A bírósági joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményének jogi természetét illetően eleve vannak kételyeim, amelyekre külön alcím alatt térek majd ki, itt azt jegyzem meg, hogy maga az Öv. csak általánosságban elemezte a bírósági gyakorlatot, e körben egyetlenegy eseti döntést sem jelölve meg,[17] ellentétben például az előző, 2.3. és a következő 2.5., 2.6. pontokkal.
Mindezek után és ellenére magam továbbra is különbséget tennék a kirendelt védőnek az ügyvédi irodáján kívül és belül végzett tevékenysége között, az irattanulmányozás alatt kizárólag az ügyvédi irodán kívül a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hivatali helyiségében végzett tevékenységet értve, míg az ügyre való felkészülésnek érezve az ügyvédi irodában az iratmásolaton alapuló tevékenységét, miután contra legem értelmezésnek tekintem a hatályos Be. és R. szabályaiból azt a következtetést, hogy azok a kirendelt védőnek az ügyvédi irodájában végzett tevékenységét is díjaznák, illetve a jogalkotó azt is díjazni akarta volna.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
