Nyilvánvalóan sérti a jóerkölcsöt az a magánszemélyek közötti befektetési szerződés, amelynek megkötésére egy olyan rendszer részeként kerül sor, amelyben a kötelezett valós üzleti tevékenység nélkül, a korábbi befektetésekre ígért hozamokat a későbbi befektetésekből fedezi és a jogosult célja, hogy ezáltal a szerződés megkötésének időpontjában legálisan el nem érhető mértékű hozamhoz jusson.
Ügyszám: BH 2023.187. (Kúria Pfv. V. 20.865/2022/15.)
Címszavak: jóerkölcsbe ütköző szerződés; érvénytelenség; magánszemélyek közötti kölcsön; jelzálogszerződés érvénytelensége
A II. rendű alperes pénzügyi befektetési tevékenység végzéséhez szükséges engedély nélkül, 2010-től befektetési tevékenység látszatát keltve egy piramisjáték elven működő rendszert épített ki. A rendszerbe belépő személyektől átvett összegek részben vagy egészben történő visszafizetésére, illetve az ígért hozamok kifizetésére fedezetet az nyújtott, hogy a II. rendű alperes és társai újabb és újabb személyeket vontak be a rendszerbe, akiknek a befizetéséből fizették ki a korábbi belépőknek járó összegeket.
Az I. rendű alperes 2012 júliusában szerzett tudomást a befektetési lehetőségről, amely szerint a II. rendű alperes 50 000 000 Ft befektetés felett - a befektetett összeg tőkegarantált visszafizetése mellett - havi 10%, az alatti befektetés esetén pedig havi 5% hozam kifizetését ígérte.
2012. augusztus 3-án az I. rendű alperes mint kölcsönadó és a II. rendű alperes mint kölcsönvevő között létrejött megállapodás szerint az I. rendű alperes ügyvédi letétbe helyezéssel 60 000 000 Ft befektetési célú kölcsönt bocsát a II. rendű alperes rendelkezésére. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy ügyvédet vonnak be a szerződés megszerkesztése érdekében. Az eljáró ügyvéd 2012. augusztus 7-én 60 000 000 Ft készpénz ügyvédi letétbe helyezéséről bocsátott ki letéti igazolást.
2012. augusztus 16-án az I. és a II. rendű alperes között befektetési szerződés vagyonkezelésre elnevezésű szerződés jött létre, amelyben az I. rendű alperes mint befektető 60 000 000 Ft átadására vállalt kötelezettséget abból a célból, hogy a II. rendű alperes megbízottként tőzsdei és tőzsdén kívüli befektetéseket hajtson végre belőle, ezután havi elszámolásban hozamot fizessen. A felek a szerződésben a befektetés időtartamát 1 évben határozták meg azzal, hogy az átadott tőkét legkésőbb 2013. augusztus 15-ig, egy összegben kell a megbízottnak a befektető részére visszafizetni. A II. rendű alperes a tőke visszafizetésére teljes körű garanciát vállalt.
2012. október 11-én az alperesek között újabb befektetési vagyonkezelési szerződés jött létre, amelyben az I. rendű alperes 25 000 000 Ft rendelkezésre bocsátását vállalta a II. rendű alperes részére. A befektetés határidejét 2013. október 9. napjában határozták meg azzal, hogy biztosítékként a szerződésben ingatlan-jelzálogjog alapítása került megjelölésre. A 2012. augusztus 16-i szerződés vonatkozásában a szerződő felek rögzítették, hogy az részben nem ment teljesedésbe, azt az I. rendű alperes részlegesen megszüntette és ahelyett kötötték meg az újabb szerződést.[1]
Az I. rendű alperes zálogjogosult és a felperes zálogkötelezett között 2012. október 9-én létrejött jelzálogszerződéssel az alperesek közti, 2012. október 9-én megkötött kölcsönszerződéshez kapcsolódóan a kamatmentes, "jó ismeretségen alapuló" kölcsönként átadott 25 000 000 Ft és járulékai erejéig az I. rendű alperes zálogjogosult javára jelzálogjogot alapítottak a felperes ingatlanára. A felperes 2012. október 11-én közjegyző előtt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatban megerősítette a zálogszerződésből eredő kötelezettségét. A felperes részére a II. rendű alperes a jelzálogjog bejegyzése fejében 10 hónapon keresztül havi 2-2 500 000 Ft-ot ígért, amely megfizetésre nem került.
2012. október 10-én a felperes jogosult és a II. rendű alperes kötelezett között kezességi szerződés jött létre, amelynek alapján a II. rendű alperes a jelzálogjog érvényesítéséből keletkező kár megtérítésére vállalt kötelezettséget és ugyanezen a napon a II. rendű alperes 25 000 000 Ft-ról a felperes javára váltót állított ki.
A II. rendű alperes a megállapodásban foglaltak ellenére az I. rendű alperes által rendelkezésre bocsátott tőkét nem fizette vissza, azután hozamot sem fizetett, továbbá a felperesnek az ingatlanfedezet biztosításáért sem teljesítette a vállalt havi összeget.
A II. rendű alperest - egyebek mellett ezen ügy miatt - jogerősen 11 év fegyházbüntetésre ítélték csalás bűntettének elkövetése miatt. A büntetőeljárásnak a felperes és az I. rendű alperes is sértettje volt.
A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felperes és az I. rendű alperes
- 99/100 -
között 2012. október 9-én létrejött jelzálogszerződés, valamint a 2012. október 11-i közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat semmis, illetőleg létre sem jött. Álláspontja szerint a főkövetelést tartalmazó szerződés sem jött létre, mert 2012. október 9-én az alperesek között nem volt olyan kötelmi viszony, amelyet biztosítani lehetett volna. A felperes annak megállapítását is kérte, hogy az alperesek között 2012. augusztus 16-án és október 11-én létrejött szerződések érvénytelenek. Kérte továbbá az I. rendű alperessel kötött jelzálogszerződése érvénytelenségének megállapítását elsődlegesen azért, mert a 2012. október 9-én megkötött I. és II. rendű alperesek közötti szerződés érvénytelen, másodlagosan pedig azért, mert az az 1959-es Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján mint jóerkölcsbe ütköző szerződés, önmagában is érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megkereste az ingatlanügyi hatóságot, hogy a perbeli ingatlanra az I. rendű alperes javára 25 000 000 Ft kölcsön és járulékai erejéig jelzálogjogot jegyezzen be.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokai szerint a II. rendű alperes azon célja, hogy a befektetésként átadott összegeket nem a szerződésben meghatározott célra, hanem egyoldalú előnyszerzésre használja, az általános társadalmi megítélés szerint elítélendő ugyan, de ezzel az I. rendű alperes a szerződés megkötésekor nem volt tisztában. Nem a szerződés tárgya, az elérni kívánt joghatás vagy a szerződés közös célja volt jóerkölcsbe ütköző, hanem a II. rendű alperes cselekménye. A befektetési célú szerződés érvénytelenségének a hiányában a jelzálogszerződés mint járulékos ügylet - önálló érvénytelenségi ok hiányában - nem semmis.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek között 2012. augusztus 16-án és 2012. október 11-én megkötött kölcsönszerződések, a felperes és az I. rendű alperes közötti, 2012. október 9-én megkötött jelzálogszerződés, továbbá a 2012. október 12-én kelt, közjegyzői okiratba foglalt, felperes által tett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat érvénytelen.
A másodfokú bíróság ítélete szerint a befektetési célú szerződés vonatkozásában az elsőfokú ítélet az 1959-es Ptk. 200. § (2) bekezdés második fordulatába ütközik. A szerződés jóerkölcsbe ütközésének mint semmisségi oknak a megállapíthatósága objektív, valamint a II. rendű alperes oldalán fennálló szubjektív elemei tekintetében az elsőfokú bíróság helyes következtetésre jutott. Ezen semmisségi ok megállapíthatóságának - szemben a színleltséggel - nem feltétele az, hogy a szerződést kötő felek ügyleti akarata szándékegységben eltérjen a jognyilatkozatukban foglaltaktól. Jelen esetben az I. rendű alperesnek valóban az volt a szerződéskötéssel elérni kívánt célja, amely a jogügyletből egyértelműen kiolvasható: a pénzösszeg befektetésével - tőkegarantáltan - extra magas hozamhoz jusson. Az I. rendű alperes azonban az ígért havi hozam nagyságára és a szerződéskötés körülményeire is tekintettel, kellő körültekintés, gondosság mellett tudhatott volna a II. rendű alperes bűncselekményt megvalósító, jóerkölcsbe ütköző motivációjáról. Az I. rendű alperes összesen három alkalommal fektetett be a II. rendű alperesnél. A szerződés megkötése időpontjában legális befektetéssel köztudottan el nem érhető, irreálisan magas hozamot kívánt elérni. Márpedig a legálisan teljesíthetetlen ígérettel kecsegtető ajánlat alapján létrejött szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik.
A másodfokú bíróság szerint az I. rendű alperes által elvárt irreálisan magas hozamból, valamint abból, hogy a jogi képviselővel eljáró I. rendű alperes a befektetési szerződéses konstrukció részteleivel tisztában volt, a semmisségi ok megállapíthatóságának szubjektív feltételei mindkét alperes oldalán fennálltak.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében többek között azt emelte ki, hogy nincs olyan jogszabály, amely rögzítené, hogy legális befektetéssel mekkora hozamra lehet szert tenni Magyarországon, így azt sem lehet megmondani, hogy mely hozamígéret irreális. Az I. rendű alperesnek emellett nem kellett arra gondolnia, hogy a II. rendű alperes a neki befektetési célból átadott összegekkel bűncselekményt valósít meg, azt ténylegesen nem fekteti be. A II. rendű alperes professzionális módon hitette el az ügyfeleivel azt, hogy a kölcsönadott pénzt tőzsdei ügyletekben forgatja meg. Önmagában a hozamígéret nagysága nem alapozhatja meg a megállapodás jóerkölcsbe ütközését.
Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében azt is kiemelte, hogy a felperes és az I. rendű alperes nem a befektetés, illetve a befektetés hozamai biztosításában állapodtak meg egymással, hanem egy kölcsönösszeg biztosításában, amely fix összeg volt. Ha a felajánlott hozam nagyságára tekintettel a felek megállapodása jóerkölcsbe is ütközik, ez legfeljebb a hozam tekintetében létrejött szóbeli megállapodás kapcsán állapítható meg, az alperesek közötti befektetési célú kölcsönszerződés azon része tekintetében, amely az átadott kölcsön összegére vonatkozik, azonban nem. Mindezek alapján legfeljebb részleges érvénytelenség megállapításának lehetett volna helye.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria nem találta megalapozottnak.
A Kúria elöljáróban kiemelte, hogy mint rendkívüli perorvoslati bíróság, a bizonyítékok felülmérlegelésére, annak eredményeként más tényállás megállapítására csak kivételesen, akkor jogosult, ha megállapítható a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése, amit a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmazó, okszerűtlen volta alapozhat meg. Ez esetben a jogerős ítélet megalapozatlan. Az adekvát jogszabálysértés megjelölésének hiánya miatt a bizonyítékok értékelése és az abból levont következtetések, így a megállapított tényállás a felülvizsgálatban is irányadó.
A jóerkölcsbe ütközéssel kapcsolatban a Kúria külön is utalt korábbi gyakorlatára, amely szerint a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti semmissége nem a szerződő felek magatartása alapján, hanem általában objektív és szubjektív elemek együtthatásaként valósul meg. A vizsgálatnak ezért ki kell terjednie a vállalt kötelezettség és szolgáltatás megítélésén túlmenően a szerződést kötő
- 100/101 -
felek szándékára és a szerződéssel megvalósítani kívánt célra. Az egyik fél oldalán a szubjektív elemek fennállása, az erkölcsileg elítélendő ügyletkötési szándék, a szerződéssel elérni kívánt cél a szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapításához vezethet, ha erről a másik fél tudott vagy az ügyletkötéssel kapcsolatos körülményekből a tőle elvárható gondosság, körültekintés mellett tudhatott.
Annak megítélése körében, hogy az I. rendű alperes tudata átfogta-e, illetve kellő körültekintés mellett át kellett-e fognia a szerződések jóerkölcsbe ütköző voltát alátámasztó körülményeket, az egyéb körülmények mellett valóban értékelni kellett a jogszerű befektetéssel elérhető hozam nagyságát. Ennek kapcsán annak volt jelentősége, hogy az I. rendű alperes nem egy befektetési vállalkozással szerződött, hanem a II. rendű alperessel mint magánszeméllyel, aki ilyenként befektetési szolgáltatás nyújtására, ilyen tevékenység végzésére nem volt jogosult.
Az ígért hozam nagyságát - amely éves szinten az I. rendű alperes esetében 120%-os mértékű volt - ennek megfelelően a szerződéskötés időpontjában egy másik magánszemély által adható/elérhető hozammal kellett összemérni. Ennek kapcsán arra is figyelemmel kellett lenni, hogy a befektetés nyereségének e mértéket is nyilvánvalóan meg kellett haladnia, hiszen, ha az elért teljes nyereség csak a befektetőt illette meg, az ellentétes az 1959-es Ptk. 201. § (1) bekezdésével és fel sem merült, hogy a II. rendű alperes valamiféle ingyenes szívességből végez ilyen tevékenységet az I. rendű alperes javára. A szerződés ez esetben a II. rendű alperesnek nem járna üzleti előnnyel. Mindezekre tekintettel irrelevánsak voltak az I. rendű alperes által hivatkozott, befektetési vállalkozásokon keresztül végzett, jogszerű tőzsdei ügyletekkel elérhető hozamok.
Helytállóan utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az I. rendű alperesnek a szerződéskötés egyéb körülményei alapján is tudnia kellett a II. rendű alperes jóerkölcsbe ütköző motivációjáról, azaz arról, hogy az általa ajánlott befektetés nyilvánvalóan nem legális. Mindezt alátámasztotta az első, befektetési célú kölcsönszerződésnek nevezett, 2012. augusztus 3-án kelt szerződés, amely nyilvánvalóan sem alakisága, sem tartalma (szövegezése) alapján nem minősülhetett egy üzletszerűen befektetési tevékenységet folytató személy által kötött, komoly pénzügyi befektetési szerződésnek. Önmagában tehát már az első szerződés, majd a jelzálogszerződés szövegezéséből is észlelnie kellett az I. rendű alperesnek, hogy a II. rendű alperes szándéka nem jogszerű tevékenység folytatására irányul, hiszen az általa kötött szerződések másként nevezték az alperesek között létrejött jogviszonyt.
Mindezek alapján az I. rendű alperes a befektetési szerződéses konstrukció részleteivel tisztában volt, tudomással bírt az irreálisan magas hozamról is, így az 1959-es Ptk. 200. § (2) bekezdés második fordulata szerinti semmisségi ok (a jóerkölcsbe ütközés) megállapíthatóságának szubjektív feltételei nemcsak a II. rendű, hanem az I. rendű alperes oldalán is fennálltak. Ezzel kapcsolatban a Kúria arra is utalt, hogy a II. rendű alperes egy illegális pilótajátékszerű tevékenységet folytató bűnöző volt, azaz fel sem merült semmi olyan tevékenység, amellyel valósan és legálisan olyan eredményt lehetett volna elérni, mint amiben az alperesek egymással megállapodtak.
A jelzálogszerződéssel kapcsolatban a Kúria azt emelte ki, hogy az nem bírt relevanciával, hogy a felperesi ingatlan csak a tőkét biztosította, az az ígért hozam fedezetét azonban nem képezte. A felperes kapcsán kizárólag annak volt jelentősége, hogy kívülállóként tudott-e igazolni olyan jogi érdekeltséget, amely feljogosítja a más személyek által kötött szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti kereset előterjesztésére. A biztosítéki szerződés megkötésére tekintettel - amely alapján dologi kötelezettként a biztosított szerződés érvényessége esetén fennáll a helytállási kötelezettsége - a felperes jogi érdeke igazolt volt.
Mindezek alapján az alperesek közötti befektetési jellegű szerződés semmis, amely egyben azt is jelenti, hogy a biztosítékul szolgáló jelzálogszerződés és tartozáselismerő nyilatkozat is semmis, mert a jelzálogjog fennállása és tartalma - a járulékossága folytán - a biztosított követeléshez igazodik. Az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot a szolgáltatás követelésére, így, ha a biztosított követelésre vonatkozó szerződés érvénytelen, akkor a jelzálogjogot alapító szerződéshez sem fűződhet a felek által célzott joghatás, hiszen nincs mit biztosítani.
Az ismertetett esetben a Kúria külön is hivatkozott egy másik ítéletére, amelyben a fenti ügy II. rendű alperese szintén szerepelt és amelynek a tárgyát képező szerződések is részei voltak a II. rendű alperes által elkövetett piramis jellegű csalássorozatnak. A II. rendű alperes által a befektetőkkel kötött szerződések jogi megítélése mindkét ügyben azonos volt, így a Kúriának a BH 2022.208. számú ügyben hozott ítélete a jelen ügyben is figyelembe vehető volt.
A BH 2022.208. számú eseti döntésben a Kúria ítélete arra is kitért, hogy a jóerkölcsbe ütköző szerződés egy nyitott törvényi tényállás, amelynek megvalósulását számos ok eredményezheti. A kialakult joggyakorlatnak megfelelően a szerződés akkor jóerkölcsbe ütköző, ha azt jogszabály ugyan nem tiltja, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenérték felajánlása, illetve a szerződés tárgya sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat és ezért azokat az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak tekinti.
Ezzel összefüggésben a konkrét ügyben a felperes szándéka és tudattartalma az alperesek közötti befektetési szerződés érvényessége szempontjából irreleváns, hiszen annak a felperes nem volt alanya. Az alperesek közötti befektetési jellegű szerződés megítélése szempontjából annak van jelentősége, hogy az I. rendű alperes - az ügyletkötési szándék, a szerződéssel elérni kívánt cél, azaz az
- 101/102 -
ígért havi haszon nagyságára és a szerződéskötés körülményeire is tekintettel - kellő körültekintés, gondosság mellett tudhatott a II. rendű alperes bűncselekményt megvalósító jóerkölcsbe ütköző motivációjáról.
A II. rendű alperesnek átadott pénzösszeg egy olyan befektetés volt, amelynek során a befektető a szerződés megkötésének időpontjában legális befektetéssel köztudottan el nem érhető, irreálisan magas hozamot (éves szinten 30-60%) ér el. A Kúria ezzel kapcsolatban hivatkozik arra az állandó gyakorlatára, amely szerint a legálisan teljesíthetetlen ígérettel kecsegtető ajánlat alapján létrejött szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, ennek folytán semmis. Nyilvánvalóan sérti ugyanis a jóerkölcsöt az, hogy a II. rendű alperes már a szerződés megkötésekor tudta, hogy a vállalt kötelezettségét nem tudja teljesíteni, illetve annak teljesítése csak más személyek megkárosítása útján lehetséges. A II. rendű alperes által működtetett rendszer lényege az volt, hogy a korábbi befektetésekre ígért hozamot a későbbi befektetésekből fedezte. Az ezen az elven működő rendszerhez kapcsolódó szerződések jóerkölcsbe ütköznek, ezért semmisek.
A kifejtettek alapján a Kúria a BH 2022.208. számú eseti döntésben is azt állapította meg, hogy az alperesek által kötött befektetési jellegű szerződés jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis, amely azt is eredményezte, hogy a biztosítékául szolgáló jelzálogszerződés és tartozáselismerő nyilatkozat is semmis.
Ez utóbbi esetnek egy további érdekessége, hogy a bűncselekményt elkövető II. rendű alperes a felperesnek azért ígért havi 5%-os hozamot, ha a tulajdonában álló ingatlanon más személy által (I. rendű alperes) a II. rendű alperesnél befektetett pénzösszeget biztosító jelzálogjogot alapít. A felperes ezért járult hozzá a tulajdonában lévő ingatlanon az I. rendű alperes 50 000 000 Ft összegű, a II. rendű alperesnek átadott befektetését biztosító jelzálogjog alapításához. A felperes ehhez kapcsolódóan ügyvédi okiratba foglalt szerződést írt alá az I. rendű alperessel, amely szerint az I. rendű alperestől - a visszafizetési határidő meghatározásával - 50 000 000 Ft kölcsönt kapott. Ezen fiktív kölcsön visszafizetésének biztosítására kötött jelzálogszerződésben a felperes jelzálogul kötötte le az ingatlanát, amelyből az I. rendű alperes a visszafizetési határidő eredménytelen eltelte esetén jogosult volt a követelését kielégíteni.[2] A felperes ennek alapján közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot is tett a kölcsön- és jelzálogszerződés tartalma szerint. Ezt követően nyújtott be keresetet a felperes a kölcsönszerződés, a jelzálogszerződés és a tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségének (semmisségének) a megállapítása iránt, amely eredményre is vezetett.
A BH 2023.187. jogeset kapcsán azt is fontos kiemelni, hogy ítéletének indokolásában a Kúria egyértelművé tette: a zálogkötelezettnek fennáll a jogi érdeke arra vonatkozóan, hogy annak az alapszerződésnek az érvénytelensége megállapítása iránt pert indítson, amelyből a zálogjoggal biztosított követelés származik. Ezzel kapcsolatban nem (volt) teljesen egységes a bírói gyakorlat, így több esetben az eljáró bíróságok nem ismerték el a védendő jogi érdek fennállását a zálogkötelezett részéről. A Kúria ismertetett döntése ezt a kérdést is rendezi.
Mindkét jogeset kapcsán végül arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az okiratot szerkesztő ügyvédeknek és közjegyzőknek fokozott gondossággal kell eljárniuk magánszemélyek közötti kölcsönügyletek okiratba foglalása során. A jogszabályba ütköző vagy jogszabály megkerülésére irányuló akaratnyilvánítás, illetve jognyilatkozat okiratba foglalását meg kell tagadni. Ezt egyrészt az ügyvédekről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 42. § (4) bekezdése, másrészt pedig a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 3. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti. ■
JEGYZETEK
[1] A tényállás leírásából az nem derül ki, hogy a korábbi (2012. augusztus 16-ai) szerződés megszüntetésére pontosan milyen okból, milyen jogcímen és milyen formában került sor, így az is kérdéses, hogy mit jelent az a fordulat, hogy azt az I. rendű alperes részlegesen megszüntette.
[2] Ezt a konstrukciót minősítette úgy a Kúria, hogy a felperes nem kért és nem is kapott kölcsönt az I. rendű alperestől, hanem az ingatlanát kívánta - hozam reményében - befektetni.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző; egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék.
Visszaugrás
