Tisztelt Gyászoló Család!
Tisztelt Gyászoló Közönség!
Erdősy Emil professzor úr ravatalához szólított bennünket a sors; családtagokat, rokonokat, kollégákat, tanítványokat, ismerősöket. Őszintén mondhatjuk: valamennyien, akik most fájdalommal búcsúzunk Tőle, nemcsak a tudós professzor iránti illő tiszteletünket nyilvánítjuk. Szeretettel idézzük fel emlékét, mert Erdősy Emil életében azon kevesek közé tartozott, akit tanítványai és kollégái egyöntetű szeretete övezett. 2005-ben, nyolcvanadik születésnapja alkalmából az Állam- és Jogtudományi Kar tanulmánykötettel tisztelgett az örökös professzor oktatói és tudományos életműve előtt. A kötet köszöntőjében a szerkesztők - amint ez a kollégák körében évtizedeken keresztül megszokott volt - "Emil bácsiként" szólították meg Erdősy professzor urat, kifejezve ezzel azt a szeretetet is, amellyel a kollégái fordultak felé.
A közmegbecsülésnek, az Őt övező általános tiszteletnek és szeretetnek az alapja talán csak itt, a ravatal előtt válik érthetővé: Ő maga is feltétlen és magától értetődő tisztelettel és szeretettel fordult mások felé. A kollégáival és tanítványaival szembeni megnyilatkozásait a jóindulat, mások törekvéseinek támogatása, a talán érdemeinken túli elismerés, a segítő szándék, soha nem a vezető professzori tekintély öncélú érvényesítése jellemezte. Sokan lehetünk hálásak Erdősy professzor úrnak, aki mások tudományos és személyes ambícióit manapság ritkán tapasztalható önzetlenséggel segítette és biztatta, és akitől minden személyes találkozás alkalmával hallhattunk néhány bátorító szót.
Sokan gondolunk Reá hálával a fiatalabb kollégákkal szembeni kedvességért és segítőkészségért, sokan igyekeztünk a valamennyiünket lesújtó halálhír vételekor megfogalmazni személyiségének azokat a vonásait, amelyek a Vele szembeni feltétlen szeretetünket és megbecsülésünket mindvégig megingathatatlanná tették. Úgy vélem azonban, hogy személyes erényeinek hosszas számbavétele helyett, amikor némán állunk ravatalánál, egyszerűen azt kell mondanunk: Erdősy Emil Jó Ember volt!
Pedagógus családban született 1925 áprilisában a Somogy megyei Kányán. Tanulmányait Pécsett végezte; a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1948-ban szerezte meg jog- és államtudományi doktori oklevelét "summa cum laude" fokozattal. Tanulmányai alatt már a Karon dolgozott: 1944. december 1. napjától a Közgazdaságtani és Statisztikai Intézetben könyvtárosi munkát végzett. Oklevelének megszerzése után 1949-től 1960-ig az ebben az időszakban létrehozott Pécsi Orvostudományi Egyetem Gazdasági Igazgatóságán előadói, majd osztályvezetői beosztásban pénzügyi igazgatási és jogi teendőket látott el. Az ezt követő évtizedre elszakadt az egyetemi világtól, 1960-tól 1970 júniusáig a Baranya Megyei Főügyészség ügyészeként teljesített szolgálatot. Ebben az évtizedben - párhuzamosan a korszak gazdaságpolitikai irányváltásával, illetve annak előkészítésével - bontakozott ki büntetőjog-tudományos érdeklődése, mégpedig markáns és utólag láthatóan céltudatos irányvétellel. Első tudományos közleményeit a hatvanas években - már jelentős gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezve, mai szemmel tulajdonképpen viszonylag későn, a negyvenes évei kezdetén - jelentette meg csaknem kizárólag a gazdasági bűncselekmények tárgykörében.
1970. július 1. napján lett az Állam- és Jogtudományi kar oktatója és negyed századon keresztül dolgozott a Kar Büntetőjogi Tanszékén. 1973-ban szerezte meg kandidátusi fokozatát gazdasági büntetőjogi kutatásainak összegzésével, amely első monográfiájaként 1976-ban jelent meg "A gazdasági reform büntetőjogi kérdései" címmel. A gazdasági büntetőjog akkor már legelismertebb hazai művelőjeként - folytatva a hatvanas évek elején elkezdett kutatásait - 1986-ban "Kockázat és felelősség" címmel írta meg akadémiai doktori értekezését, amely az alapját képezte a napjainkig alapvető jelentőségűnek tekinthető "A megengedett kockázat a büntetőjogban" című könyvének, és amely a tárgykör első hazai monografikus feldolgozása. 1988-ban nevezték ki a Kar egyetemi tanárává. Erdősy professzor jogtanári működéséből feltétlenül meg kell emlékeznünk arról, hogy elkötelezett támogatója volt a hallgatók tudományos törekvéseinek, a tudományos diákköröknek, a diákköri konferenciákra való felkészülésnek. Oktatói tapasztalatainak is egyedülállóan rendszeres összefoglalása a "Magyar büntetőjog. Különös Rész" című először 1981-ben megjelent tankönyv, amelynek társzerzője volt, és amelyet joghallgatók generációi forgattak valamennyi hazai jogi karon, de még ma is gyakorta veszik kezükbe a gyakorló büntetőjogászok.
Az európai, de a magyar büntetőjog-tudomány jelentős művelőit az utóbbi évszázadban az jellemezte, hogy munkásságuk túlterjedt a büntetőjogi problematikán; olyan általános és jogbölcseleti kérdések foglalkoztatták őket, amelyekben az emberi és tár-
- 211/212 -
sadalmi lét alapvető dilemmáira keresték a választ. Említhetjük e körben akár a Pécsről elszármazott jogakadémiai tanárt, Angyal Pált, vagy Losonczy Istvánt, akit Erdősy professzor úr is tanítómesterének tekintett. Erdősy Emil jogtudósi munkássága a büntetőjogi gondolkodásnak ebbe a vonulatába illeszkedik. Lebilincselőek a kockázattal, az emberi magatartás bizonytalan kimenetelével, az oksággal és a felelősséggel kapcsolatos gondolatai, amelyek -amint az a már 2004-ben az Irk Albert Emlékkönyvben közel 80 esztendősen publikált értekezéséből is kitűnik - egész élete során foglalkoztatták, arra indítva Őt, hogy újra és újra feltegye magának és a tudományos közönségnek a kanonizált jogtudományos tételek megingathatatlanságára vonatkozó kérdéseit és megfogalmazza kételyeit.
A jelentős tudósok munkássága - még ha a teljességre törekedtek is - sohasem a befejezése, lezárása az általuk odaadással és kitartással kiművelt tudományos kérdéseknek, hanem sokkal inkább kezdete az új kutatásoknak, inspirálója az új erőfeszítéseknek, táplálója a következő generációk gondolatainak. Erdősy Emil professzor is hagy ránk ilyen örökséget és bizonyosan lesznek, akiket a gazdasági büntetőjog területén közel fél évszázada megkezdett tudományos tevékenysége, az emberi magatartás és a jog által megengedett kockázat összefüggéseinek és határainak vagy a technikai fejlődés és a felelősség viszonyának körében végzett kutatásai új tudományos pályára állítanak, akiknek az Ő eredményei adnak intellektuális táplálékot, akiket kitartó munkára, korszerű tudományos eredményekre ösztönöznek.
Noha évtizedeken keresztül nap mint nap találkoztunk az egyetem folyosóin Erdősy professzor úrral, magánéletének, több mint fél évszázadon át tartó házasságának, családi életének eseményeit, személyes gondjait kevesekkel osztotta meg. A Losonczy István halálának emlékére kiadott kötetben írta, hogy tanúja volt a nagy előd belső vívódásainak, amelyek - az elmúlt évtizedek emberi sorsokat rendítő eseményei és nagy történelmi változásai, hatalmak és hatalmasok ellentmondásos ténykedése nyomán -bizonyára Őt is gyötörték, ám amelyeket - legalábbis számunkra így tűnt - mindvégig kiegyensúlyozottan, talán bizonyos derűvel viselt.
Tanítványok és kollégák, valamennyien tisztelettel, szeretettel és hálával emlékezünk Erdősy Emil professzor úrra!
A Pécsi Tudományegyetem és az Állam- és Jogtudományi Kar valamennyi polgára nevében osztozom a család, a hozzátartozók, barátok és kollégák fájdalmában és búcsúzom a Pécsi Tudományegyetem Örökös Professzorától!
Emil Bácsi! Nyugodj békében! Mindig lesz közöttünk, aki hűen megőrzi Emlékedet és azon fáradozunk, hogy méltók legyük ahhoz! ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, dékán.
Visszaugrás
