A jelzáloghitelezés Európán belüli fejlődésének jelentős ösztönzést a bankjogi szabályok egységesítése adott. Ezen az úton 1977-ben az Európai Közösségek Tanácsa I. bankjogi koordinációs Irányelve volt az első állomás.2 Az egységes belső piac kialakulása azonban csak az 1980-as évek végén gyorsult fel és ebből a szempontból jelentősebb a II. bankjogi koordinációs Irányelv, amelyet 1993. január 1-jéig kellett a tagállamoknak belső jogukba átültetni. Ez az Irányelv további egységesítést írt elő a tagállamok számára és nagymértékben előmozdította a szolgáltatásnyújtás- és a letelepedés szabadságának kiépülését a bankszektorban. Ez tette először lehetővé, hogy az EK-n belül az egyik tagállamban működő hitelintézet egy másik tagállamban honos személynek jelzálogjoggal biztosított hitelt nyújtson.
A további belső jogfejlődés szempontjából külön kell szólni az Európai Parlament és Tanács 2006/48/EK Irányelvéről, amely a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szól.3 Ezen Irányelv 23. cikke a kölcsönös elismerés alapelvét fogalmazza meg. Eszerint a tagállamok gondoskodnak arról, hogy területükön az Irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységeket fióktelep létesítésével, vagy szolgáltatásnyújtás útján egy másik tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt bármely hitelintézet folytathassa, feltéve, hogy ezekre a tevékenységekre az engedély kiterjed. Az I. melléklet részletesen felsorolja a kölcsönös elismerés alá tartozó tevékenységek listáját. Ennek 2. pontja szól a hitelezésről, ideértve a fogyasztási hitelt, a jelzáloghitelt, a faktoringot és a kereskedelmi tranzakciók finanszírozását, beleértve a forfetírozást is.
A német jogirodalomban vita tárgyát képezte, hogy a II. bankjogi Irányelv milyen hatással bír a nemzeti magánjogra, illetve a kollíziós szabályokra.4 Ennek alapján az a nézet alakult ki, hogy a szóban forgó 1989-es Irányelv csak abban az esetben kötelezi a tagállamokat belső polgári jogi normáik megváltoztatására, ha az adott nemzeti jog az Irányelv mellékletében felsorolt tevékenységek gyakorlását egyáltalán nem teszi lehetővé, vagy azt olyan mértékben korlátozza, amely már túllépi az ún "bagatell-akadályoztatás" szintjét. Bizonyos szintű akadályoztatásra mindazonáltal az Irányelv értelmében is sor kerülhet, közérdekre hivatkozással. Mindettől függetlenül a német jogirodalom többségi álláspontja kizárja az Irányelv közvetlen hatását a nemzeti magánjogokra. Ezen nézet alapján egy német hitelintézet nem hivatkozhat közvetlenül erre az Irányelvre, illetve annak alkalmazhatóságára.5
A határon átnyúló jelzáloghitelezés és ingatlanfinanszírozás kapcsán a német banki gyakorlatban felmerülő jogi problémákkal a német jogirodalom részletesen foglalkozott.6 Itt csak annyit érdemes kiemelni, hogy ezek az ügyletek ma már túlnyomórészt konzorciális hitelnyújtás formájában valósulnak meg, az alkalmazandó jog meghatározása körüli nehézségek azonban mindmáig élő problémát jelentenek.
Amennyiben a jelzálogjoggal biztosított követelések értékesítése több jogrendszert is érint, a jelzálogjogra, illetve a biztosított követelésre - vagyis az esetek túlnyomó többségében a kölcsönszerződésre - irányadó jog elválhat egymástól. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy melyek azok a kérdések, amelyek nemzetközi magánjogi szempontból a jelzálogjog, illetve a biztosított követelés státuszához kapcsolódnak. Elemzésünk során a német nemzetközi magánjogi kódex szabályait, illetve az ezeket kiegészítő, értelmező joggyakorlatot és jogirodalmat helyenként alaposabban is bemutatjuk. Ezt azonban igyekszünk kiegészíteni a hatályos magyar szabályok ismertetésével is. Ma már mind a német, mind pedig a magyar kollíziós szabályok mögött ebben a vonatkozásban európai szintű jogalkotás áll.7 A német szabályokból és joggyakorlatból tehát a magyar jogalkalmazók is hasznos tapasztalatokat meríthetnek.
A határon átnyúló ingatlan-jelzálogjoggal fedezett hitelnyújtás nemzetközi magánjogi kérdéseinek van egy dologi jogi és egy kötelmi jogi aspektusa. Arra a kérdésre, hogy a külföldi ingatlanon alapított jelzálogjogra melyik jogrendszer lesz az irányadó, a nemzetközi dologi jog szabályai adnak választ. Ezzel szemben a nemzetközi kötelmi jog szabályai szerint határozható meg az a jogrendszer, amely a biztosított követelésre irányadó.
A nemzetközi dologi jognak csak kisebb részterületei kerültek eddig harmonizálásra, amely azonban az ingatlanjogot nem érinti.8 Ennek megfelelően a nemzetközi dologi jog túlnyomórészt kollíziós szabály és nem anyagi jogi norma. A külföldi ingatlant terhelő jelzálogjogra irányadó jogot a német jogirodalom ún. (jel)zálogjog státuszként (Grundpfandstatut) nevesíti.
A jelzálogjog státusza szerinti jog alapján válaszolható meg az a kérdés is, hogy egyáltalán milyen korlátolt dologi jogokat tekinthetünk jelzálogjogoknak. Egy általánosabb meghatározás szerint a jelzálogjog olyan ingatlant terhelő jog, amely a jogosult számára lehetővé teszi, hogy egy biztosított pénzkövetelés - annak nem teljesítése esetén - az ingatlanból kerüljön kielégítésre, méghozzá általában bírósági végrehajtás útján.9 Kérdés, hogy egy ingó vagyontárgyat terhelő birtok nélküli zálogjog - amelyet pl. a magyar jog is ismer az ingójelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog formáiban - minek minősülne nemzetközi magánjogi szempontból? Egy irányadó német legfelsőbb bírósági (BGH) döntés szerint egy olasz autót terhelő (ingó) jelzálogjogot, amint az autó Németországba kerül forgalomba, biztosítéki célú tulajdonátruházásnak kell tekinteni, hiszen a német jog az ingó jelzálogjog intézményét nem ismeri.10
Nemzetközi magánjogi szempontból - a nemzetközi ingatlanfinanszírozás keretein belül - elsősorban a magyar vagyont terhelő jelzálogjog minősítése vethet fel kérdéseket. Elképzelhető ugyanis, hogy a magyar vagyont terhelő zálogjogot egy másik ország joga szerint nem lehet érvényesen létrejött (jel)zálogjognak tekinteni. Vizsgálandó emellett az is, hogy egy adott államban létrehozott biztosítéki célú tulajdonátruházást (illetve engedményezést) hogyan lehet egy másik ország joga alapján megítélni. Itt is az a megoldás látszik célravezetőnek, amelyet a vagyont terhelő zálogjog esetében is alkalmazni lehet: amennyiben egy másik ország joga ezt az adott jogintézményt nem ismeri, és az az adott ország joga szerinti jelzálogjogi fajtáktól is távol áll, akkor ezt a másik ország joga szerint nem lehet érvényesen létrehozott biztosítéki jognak elismerni. A többi ország hitelbiztosítéki jogának az ismerete ezért is kiemelkedően fontos a határon átnyúló jelzálog hitelügyletek során.
A német jogban a nemzetközi magánjogi szabályokat a BGB hatálybalépéséről szóló törvény, az EGBGB11 foglalja magában. Az 1999-es nemzetközi magánjogi reform12 óta a német jog is kodifikált formában ismeri el a nemzetközi dologi jog egyik alapelvét, a lex rei sitae elvét (EGBGB 43. cikk).13 A lex rei sitae irányadó jelzálogjogok esetében is.14
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
