A helyi önkormányzatok adóztatási joga az önkormányzatok gazdasági autonómiájának garanciális intézménye, a bevezethető helyi adók fajtáit a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Hatv.) nevesíti, melynek egyike a helyi iparűzési adó, mely 1993 óta az önkormányzatok legfontosabb saját bevételi forrása.
A helyi önkormányzatok adóztatási joga az önkormányzatok gazdasági autonómiájának garanciális intézménye, a bevezethető helyi adók fajtáit a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Hatv.) nevesíti, melynek egyike a helyi iparűzési adó, mely 1993 óta az önkormányzatok legfontosabb saját bevételi forrása. Az önkormányzatok gazdálkodásában betöltött szerepe[1] lehet az elsődleges oka annak, hogy a helyi iparűzési adó szinte születése pillanatától a viták középpontjában áll.[2]
A helyi adókról szóló törvény rendkívül széles körben határozza meg az iparűzési adó-köteles tevékenységek körét, gyakorlatilag mindenfajta vállalkozási tevékenység ide tartozik. A helyi iparűzési adó a vállalkozások sajátosan korrigált jövedelmét adóztatja, a jövedelem meghatározásnál azonban nem enged minden költséget figyelembe venni. Az adóalap meghatározásához - a társasági adóhoz hasonlóan - a számviteli törvény[3] fogalomértelmezése szolgál alapul.[4] Ha az adónemet jellemezni kívánjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy olyan közvetlen adóról van szó, amely jórészt a hozzáadott értéket (valójában attól nagyobb összeget) terheli. A hozzáadott érték és az iparűzési adó alapja közötti rés nem más, mint az igénybe vett (nem közvetített), valamint az egyéb vásárolt szolgáltatások értéke, ezek ugyanis nem vonhatóak le a nettó árbevételből, de nem részei a hozzáadott értéknek sem. A forgalmi adók és a jövedelemadók határmezsgyéjén talán a forgalmi adókhoz áll közelebb, ennek ellenére - ahogy arra az Európai Bíróság is rámutatott[5] - nem azonos a közös hozzáadott érték adóval.[6]
Az állandó jelleggel végzett helyi iparűzési adó alapja az anyagköltséggel, az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, továbbá az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével csökkentett nettó árbevétel.[7] Az adóalapot csökkentő tételek közül tanulmányomban a legproblémásabb elemmel, a közvetített szolgáltatások értékével foglalkozom, melynek során az általam legfontosabbnak ítélt számviteli kérdések, bírósági döntések és szakmai álláspontok kerülnek bemutatásra.
A Hatv. az értelmező rendelkezései között az 52. § 40. pontjában határozza meg a közvetített szolgáltatás értéke fogalmát, mely 2001. január 1-jétől 2011. december 31. napjáig lényegében változatlan tartalommal a következők szerint alakult: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti - írásban kötött - vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll.
2009. január 1-jétől az új lakásépítés és értékesítés elősegítése érdekében alvállalkozói teljesítés értékének minősül annak a - közvetített szolgáltatásnak nem minősülő - szolgáltatásnak az ellenértéke is, amelyet az adóalany az általa értékesített új (a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően első ízben értékesített) lakás előállításához a Ptk. szerinti, írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján vesz igénybe.
A közvetített szolgáltatások körüli probléma egyik kiindulópontja véleményem szerint abban keresendő, hogy a Hatv. a közvetített szolgáltatások egységes fogalma alatt két különböző ráfordításelemet ismert el nettó árbevétel csökkentő tételként: egyfelől a számviteli törvénnyel azonos tartalmú közvetített szolgáltatások értékét (mely a definíció első fordulata), másfelől a számviteli közvetített szolgáltatás fogalmának meg nem felelő, a számviteli törvényben nem szereplő költségelemet, az úgynevezett alvállalkozói teljesítések értékét (ez a definíció második fordulata).
A 74/2009. számú számviteli kérdés részletesen foglalkozott az alvállalkozói teljesítés és a közvetített szolgáltatás közötti különbség megfogalmazásával. Értelmezése szerint szűkebb értelemben vett közvetített szolgáltatásokról tartalma szerint akkor beszélhetünk, ha azt a vállalkozó saját nevében, a megrendelővel kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, változatlan formában továbbértékesíti, a változatlan áron történő továbbszámlázás ugyanakkor nem feltétel. A vállalkozó tehát nem a saját teljesítményéhez veszi igénybe a szolgáltatást, hanem a szerződés alapján azt változatlan formában adja tovább. Olyan önálló szolgáltatás-
- 21/22 -
ról van szó, ahol adózó közvetítőként jár el a szolgáltatás tényleges igénybe vevője és nyújtója között, tehát a szolgáltatást saját nevében más javára rendeli meg, a megrendelővel kötött szerződésből egyértelműen következnie kell a közvetítés lehetőségének. Nem beszélhetünk szűkebb értelemben vett közvetített szolgáltatásról akkor, ha a vállalkozó az igénybe vett szolgáltatást nem változatlan formában értékesíti tovább a megrendelője felé, hanem e szolgáltatás egy új termék vagy a vállalkozó által nyújtott szolgáltatás részét képezi, ha az igénybe vett szolgáltatás értéke beépül a vállalkozó saját teljesítményébe.
A közvetített szolgáltatásra vonatkozó tartalmi feltételekkel szoros kapcsolatban áll a számlázásra vonatkozó törvényi kitétel, mely szerint a számlából egyértelműen ki kell tűnnie a közvetítés tényének, ami azt jelenti, hogy ha a vállalkozó saját teljesítménye mellett közvetített szolgáltatást is nyújt, akkor a számlában a saját és az egyes közvetített szolgáltatásokat külön-külön sorban a szolgáltatás megnevezésével és annak továbbszámlázott ellenértékével szükséges feltüntetni. Amennyiben csak közvetített szolgáltatást számláz a vállalkozó, akkor elégséges a számlában a "közvetített szolgáltatás" megnevezést szerepeltetni. A számviteli kérdés álláspontja szerint az elszámoláshoz szükséges a megfelelő analitikus nyilvántartások megléte is, amely alapján a közvetítésre kerülő szolgáltatásra vonatkozó bejövő és kimenő számlák, valamint az azt alátámasztó szerződés egymáshoz rendelhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
