A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: törvény, vagy új törvény) hatálya alá történő áttérés, előírt kötelező határidőkkel, már több éve megtörtént. Ezt követően azonban mai napig gyakori kérdés, hogy a tagsági jogviszony megszűnése mikor, milyen elszámolási kötelezettségeket jelenthet a szövetkezeteknél. Az alábbiakban ezekkel foglalkozunk. Összeállításunkban, főbb vonalakban egymáshoz hasonlítjuk a régi és az új elszámolási szabályokat, majd ezt követően kitérünk az új törvény részletszabályaira. Foglalkozunk az elszámolási időpontokkal, időtartamokkal, vagyoni viszonyokkal és a különböző részjegyekkel, valamint a tagsági jogviszony megszűnéséhez kötődő számítások során figyelembe vehető arányokkal, dátumokkal, beszámolókkal. Végezetül, gyakorlati kérdések és az azokra adható válaszok formájában, a legjellemzőbb esetekkel foglalkozunk.
A törvény hatálybalépését megelőzően a korábbi, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 51. §-ában és az 58. §-ában megfogalmazott szabályok voltak az irányadók. Ezek szerint a volt tagokat (örökösöket) részjegyük (amennyiben a részjegytőkét veszteség fedezésére nem használták fel, de a gyakorlatban ez nem volt jellemző) és az üzletrészükre járó részesedés, valamint a közgyűlés által e célra létesített külön tartalékból (a gyakorlatban ezek az utóbbiak sem voltak jellemzőek) a tagra jutó rész összege illette meg.
Az üzletrész után járó részesedés kifizetésének és a részjegy visszafizetésének módjáról, határidejéről pedig az alapszabályban kellett rendelkezni, azzal, hogy az elszámolás legkésőbbi időpontja a tagsági jogviszony megszűnését követő mérleg-megállapító közgyűlés napjától számított harmincadik nap lehetett.
Ez egyben azt jelentette, hogy az elszámolást ettől korábbi időpontban is lehetett rendezni, ha az nem ütközött alapszabályi korlátba. Fontos ugyanitt megjegyezni azt, hogy az üzletrészekkel nem kellett elszámolni, emiatt a volt tagok, vagy az örököseik, kívülálló üzletrész-tulajdonosokká váltak.
Az itt leírtakra azért volt szükséges kitérni, mert az áttérést követően a törvény, a korábbiaktól eltérően, már alapvetően új elszámolási szabályokat tartalmaz a tagsági jogviszony megszűnése esetén.
Az új törvényben az 51. § (3) bekezdése határozza meg a tagi elszámolásokat. A tagsági jogviszony megszűnése esetén a tagot, örökösét (jogutódát) a részjegy névértéke, valamint a tagsági jogviszony alatt keletkezett, a részjegyre jutó saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összege illeti meg, abban az esetben, ha az veszteség fedezésére nem került felhasználásra. Ez a bekezdés tartalmazza az elszámolások időpontjait is. Ennek megfelelően, a részjegyek névértékének az elszámolására a tagsági jogviszony megszűnését követő, számviteli törvény szerinti beszámolót elfogadó közgyűlés napjától számított harminc napon belül kerül sor és ezt egy évközi kilépés sem hozhatja előre. Másrészt ugyanitt, eltérve még a korábbiaktól, a törvény tartalmazza azt, hogy a tagsági jogviszony alatt keletkezett "vagyonnövekményből" is jár kifizetés. A névértéket meghaladó különbözetet a közgyűlés által meghatározott időszakon belül kell kifizetni.
A szövetkezeti üzletrészek a törvény hatálya alá történő áttérés folyamatában a 98-103. §-okban foglalt rendelkezések szerint megszűntek. A szövetkezeti tagok üzletrészéből befektetői részjegy, a kívülálló tulajdonosok üzletrészéből pedig átalakított befektetői részjegy keletkezhetett, adott feltételek mentén.
A törvény 99. §-ának (1) bekezdése emellett rendelkezik a tagsági jogviszony megszűnésekor az üzletrészekből keletkezett befektetői részjegy elszámolásáról, meghatározva külön az alapszabály szerinti időpontot és a kifizetés leghosszabb időtartamát is. Az átalakított befektetői részjegyekre az áttérést követően pedig már nincs elszámolási kötelezettség, mert a törvényi határidők lejártak és az egyéb átmeneti lehetőségek (csere társasági részesedésre, felajánlás a közösségi alapba) megszűntek.
Az "új" befektetői részjegyekről külön rendelkezik a törvény. Ennek alapján, a 20. § (2) bek. l) pontja szerint, a befektetői tag felvételéről közgyűlés dönthet. A döntés során meg kell állapodni a befektetői tagsági jogviszony megszűnésekor esedékes elszámolás időpontjáról és módjáról. Az erről szóló részletszabályokat a törvény 60. §-a tartalmazza.
A leírtakból látható, hogy a rendelkezések az időpontok, időtartamok, vagyoni elszámolások tekintetében egyaránt adottak és a későbbiekben azt is láthatjuk majd, hogy ezek lényesen eltérnek a korábbi, az 1. pontban leírt szabályoktól.
A tagsági jogviszony megszűnése a törvény 61-63. §-aiban leírtak szerint már év közben is megtörténhet. Fő szabályként azonban, az 51. § (3) bekezdése szerint, a részjegy névértékének az elszámolására csak a beszámolót elfogadó közgyűlés napjától számított 30 napon belül kerülhet sor. A névértéket meghaladó összeg kifizetésének az időszakáról pedig a közgyűlés határozhat. Az itt leírtakból az is következik, hogy az évközi kilépés és az elszámolás időpontja között eltelhet több mint egy év is. Tény emellett, hogy az elszámolás időpontjában ismert annak az évnek az eredménye, amelyben a tag kilépett, mert a beszámolót a közgyűlés már elfogadta. Ebből pedig egyértelmű az is, hogy a tagra jutó, névértéken felüli összeg napra arányosan is kiszámítható. (Tehát az évközi kilépés, lásd az előző 2. pontban, nem hozza előre az elszámolások kötelező időpontját, de ekkor már, lásd a későbbiekben, számíthatók, előírhatók a tagoknak járó értékek.)
A számításhoz a törvényi időtartamot és a szabad tőkehányadot mindenképpen szükséges tisztázni.
Tagsági jogviszony időtartama: a kifejezés itt az új törvény hatálya alá történő áttérés napjától a tagsági jogviszony megszűnésének napjáig eltelt időtartamot jelenti. Tehát ebből a szempontból nem egy régi, akár húsz éve fennálló tagsági jogviszonyt. Ez a törvényből a 106. § (8) bekezdése alapján vezethető le, amely szerint az áttérés napjáig (az új törvénynek megfelelő alapszabály módosításáig) keletkezett "szabad" saját tőkét (lásd később) a szövetkezet lekötött tartalékába kell helyezni. Ez pedig azt jelenti, hogy az elszámoláskor az 51. § (3) bekezdése szerint nem vehető figyelembe, tehát a korábbi tagsági időtartammal sem kell itt számolni. Az áttérést követően történő belépés esetén pedig értelemszerűen csak a belépés napjától a tagsági jogviszony megszűnése napjáig fennálló jogviszonyt kell érteni. Vagyis az elszámolásoknál azt a tagsági időtartamot kell figyelembe venni, amely az áttérést követően fennállt.
Szabad saját tőke, vagyonnövekmény: a jegyzett tőkén felüli vagyoni fedezet, amely alatt itt a részjegytőkével, lekötött tartalékkal csökkentett és a veszteség fedezésére be nem vont saját tőkét kell érteni. (Vagyis annak összevont pozitív egyenlegét. Megjegyezzük, ugyanitt hogy a vagyonnövekmény inkább szakmai zsargonként értékelhető kifejezés, mert szabad saját tőke más úton is létrejöhet.) Számítása pedig az áttérés után lehetséges. A fentiekben említett 106. § (8) bekezdése ugyanis az alapszabály módosítása napjáig keletkezett szabad saját tőke elemeit a lekötött tartalékba rendelte, emiatt az elszámolásnál már csak az ezt követően keletkezett szabad tőkehányad vehető figyelembe, mint a részjegy névértékén felüli összeg. Az itt leírtak ismeretében azonban az elszámolások napra pontosan rendezhetők.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
