https://doi.org/10.59851/mj.72.06.10
Bibó István nem csupán "a magyar demokrácia aranytartaléka", hanem egyike azoknak a példaképeinknek, akik nem csupán a gondolkodás szabadságát és felelősségét hagyták ránk örök érvényű klauzulaként, hanem személyes döntéseikkel is hitelesítették azt. Ezért sem haszontalan újra és újra visszatérni hozzá. A szerzőpáros munkáját három fő szempont vezérelte: a kötet egyrészt tisztelgés a magyar demokrácia egyik meghatározó személyisége előtt, másrészt a magyar tudományosság és közélet egy nagy tartozását törleszti, ugyanakkor kapcsolódási pontot biztosít mindazoknak, akik eddig is ismerték Bibó munkásságát, de a könyv által talán sokkal jobban elmélyedhetnek abban.
Kulcsszavak: Bibó István; tízparancsolat; példakép
Keywords: István Bibó; Ten Commandments; role model
Értesülve arról, hogy valaki papírra vetett egy, a szabadság témája köré épülő politikai tízparancsolatot, könnyen ökölbe szorulhat a kezünk: rosszabb esetben egy mások gyengeségeit ostorozó megmondóember képe sejlik fel előttünk, s jobb esetben is valamifajta naivitást vagy életidegen moralizálást feltételezünk. Még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az erkölcsi tisztaság álmát soha, senkinek nem lenne szabad feladnia, illetve hogy a naivitásban rejlő bizalom és bűnöket elfedő szeretet nélkül semmi jó nem születhet. Ahogyan a Szentírás fogalmaz: "mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Kor. 12:9, RÚF). Haragunk igazi oka a legtöbb hasonló helyzetben éppen az, hogy túlságosan sok olyan megmondóembert hallottunk és olvastunk, aki magára nem tartotta érvényesnek, alkalmazandónak saját ideáit. Ez a tény pedig minden hasonló dokumentum esetében aláássa a leírtak hitelességét.
Bibóval nem ez a helyzet. Bibó István nem csupán "a magyar demokrácia aranytartaléka", hanem egyike azoknak a példaképeinknek, akik nem csupán a gondolkodás szabadságát és felelősségét hagyták ránk örök érvényű klauzulaként, hanem személyes döntéseikkel is hitelesítették azt. Ezért sem haszontalan újra és újra visszatérni hozzá, mint a kályhához.
Szeretném megköszönni a szerzők megtisztelő felkérését a recenzió megírására, ez a munka azonban az én méltatásomnál sokkal többet érdemel - bízom abban, hogy a szerzők munkája most is recenzensek sokaságát kényszeríti írásra. Néhány bevezető gondolat ismertetése után megpróbálom szintetizálni a rendkívül sokrétű kötet mondanivalóját, ezáltal is kedvet csinálva nemcsak e könyv, hanem Bibó műveinek olvasásához is.
Az "Aki a tízparancsolata szerint élt. Bibó István emlékezete" című kötet szerzői és szerkesztői Kukorelli István alkotmányjogász, professzor, a Bibó István Szakkollégium egyik alapítója és mai napig állandó oktatója, valamint Szoboszlai-Kiss Katalin filozófus, klasszika-filológus, a Jog-Állam-Politika folyóirat vezető szerkesztője, habilitált egyetemi docens. Kettejük közös tudományos munkásságának alapját a társadalmi szerepvállalás iránti elkötelezettségük adja, amelynek elsődleges célja Bibó István örökségének kutatása és annak a széles közönséggel való megismertetése. Az "Aki a tízparancsolata szerint élt. Bibó István emlékezete" keletkezését meghatározó szándékról Szoboszlai-Kiss Katalin a Károlyi-Csekonics-palotában megrendezett IV. Magyar Jogi Könyvszalonon, a könyvet bemutató beszélgetés során nyilatkozott. Elmondása szerint a szerzőpárosok munkáját három fő szempont vezérelte: a kötet egyrészt tisztelgés a magyar demokrácia egyik meghatározó személyisége előtt, másrészt a magyar tudományosság és közélet egy nagy tartozását törleszti, ugyanakkor kapcsolódási lehetőséget biztosít mindazoknak, akik eddig is ismerték és tisztelték Bibó munkásságát, de a könyv által talán sokkal jobban elmélyedhetnek abban.
A kötet jelentőségét és Bibó István alakjának a nagyságát az is jól szemlélteti, hogy a könyvhöz Magyarország köztársasági elnöke, Sulyok Tamás írt ajánlást. Ebben kiemeli: a hazafiból olyan politikus lett, aki a köz javát szolgálta, miközben tudósként olyan munkásságot hagyott hátra, ami "a magyar demokrácia aranytartaléka". Az ajánlás szerint Bibó István személyisége meghatározó erővel hatott Sulyok teljes pályafutására. Az Előszót a Bibó István Szakkollégium alapító igazgatója, Stumpf István egyetemi tanár jegyzi, aki abban látja a kötet egyediségét, hogy az eddig feltárt tudásanyag rendszerezésén túl az eredeti források segítségével Bibó szövegeit is bevonja a diskurzusba.
- 402/403 -
Az "Aki a tízparancsolata szerint élt. Bibó István emlékezete" három részből épül fel. Az első és egyben legterjedelmesebb a "Tanulmányok" címet viseli, és 14 olyan szöveget tartalmaz, amelyek Bibó István politikai, tudományos és szépirodalmi munkásságának sokrétűségét, illetve hagyatékának filozófiai jelentőségét mutatják be. A kötet második része egy fényképtárlatra invitálja az olvasókat, míg a harmadik rész Bibó István tárgyi emlékezetét illusztrálja a személye és munkássága ihlette különböző képzőművészeti alkotásokon át a jogtudós életművét összegző fontosabb kiadványokig.
A könyv első része különböző műfajú és terjedelmű szövegeket sorakoztat fel, és egy Bibó-portréval indít. Ebből az olvasó megtudhatja, hogy bár Bibó Budapesten született, és ott is töltötte élete első éveit, azonban a család hamarosan követte az édesapát új munkahelyére, Szegedre. Így alakult, hogy Bibó az ottani piarista gimnáziumba járt, majd a szintén szegedi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. A szöveg sorra veszi az életrajz főbb szakmai és magánéleti állomásait, beleértve az 1956-os szerepvállalást és a börtönéveket, illetve az ezt követő időszakot. A portré teljessége azért kiemelkedő, mert Bibót magát is "megszólaltatja", ugyanis több tanulmányából közöltek részeket a szerkesztők abból a célból, hogy ezáltal is megismerhessük gondolatai időszerűségét.
A jogtudományi fejtegetések mellett Bibó egyik verselemzése is helyet kap, ami egyfelől szépirodalmi érdeklődését is szemlélteti, másfelől rávilágít arra, hogy miként ért össze Bibóban a realista gondolkodás és a filozófiai kíváncsiság: "Az emberi lét egyik döntő alapfeltétele, hogy olyan fizikumhoz van kapcsolva, ami gyönge (...), egyetlen pillanat alatt megsemmisíthető. Képzeljünk el egy világot (...), melyben olyan létező van, akinek a létrehozásához egy másodperc elegendő, és évek kellenek a megsemmisítéséhez. Milyen más erkölcsi feltételek között indulna el egy ilyen élet?"[2]
A második tanulmány (Bibó István szabadságmegvallásának alaptételeiről. A szabadságszerető ember tízparancsolatának genezistörténete, értelmezése és morálfilozófiai elemzése) a kötet címét is inspiráló, Bibó nevével már-már összeforrott "tízparancsolatot" járja körül. A szabadságszerető ember tízparancsolatának keletkezése valamikor az 1938 és 1940 közötti időszakra tehető. Bibó István ekkor járt a húszas évei végén, és ekkoriban zárta le jogi tanulmányait, de előtte ösztöndíjasként Bécsben és Genfben kutatott. Az itt eltöltött idő hatására fordult Bibó az egzisztencialista filozófia felé, ezen érdeklődése pedig műfajában is meghatározta a későbbi tízparancsolatot. Mivel a tanulmány egyik célja feltárni a kézirat születésének körülményeit, a szerzők részletesen foglalkoznak Bibónak a Márciusi Frontban eltöltött időszakával is, hisz a szabadságjogokra összpontosító mozgalom kétségtelenül hatott a tízparancsolat gondolati hátterére. Bibó alakja ebben a tanulmányban is megelevenedik, ugyanis helyet kap benne "A szabadságszerető ember tízparancsolata" eredeti dokumentumáról készült felvétel, illetve ugyanannak ifj. Bibó István által készített gépirata. Ezt követően a tízparancsolat korábbi értelmezési kísérleteiről olvashatunk, különös figyelemmel Bihari Mihály, illetve Dénes Iván Zoltán elemzéseire. Előbbi egyszerre látja benne a morális belső szabadság megalapozó erejét és a cselekvésre buzdítást, míg Dénes politikai önmeghatározást vél felfedezni a szövegben, ami ugyanakkor a közösségen belüli normatív magatartás követelményeit fogalmazza meg. Kukorelli és Szoboszlai-Kiss is kísérletet tesz a tízparancsolat morálfilozófiai elemzésére: ők a bölcsesség, a bátorság és igazságosság, a mértéktartás, valamint a bizalom a közösség erejében tartalmi egységei alá sorolják be a parancsolatokat. Mindeközben felismerik a szerző váteszi mivoltát is a kéziratban, ugyanis már körvonalazható benne a később belső emigrációba vonuló Bibó István szellemisége. Kukorelli egy korábbi szövegére hivatkozva megjegyzi, hogy a tízparancsolat méltán tekinthető morális emberi jogi nyilatkozatnak; egyetemességének biztosítéka pedig magának a szerzőnek a jelleme: "Bibó István éppen ezért nem kisajátítható egyetlen politikai szín által sem, Bibó István nem besorolható, Bibó mindenkié."[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
