2017. május 4-én került nyilvánosságra egy új EUB-ítélet[1], amely ismételten értelmezi az Irányelv 7. cikkének f) pontját (érdekmérlegelésen alapuló adatkezelés). Az ügy jelentős, mert a Rendelet 6. cikk f) pontjának értelmezéséhez is segítséget nyújt.
2012 decemberében Rigában közlekedési baleset történt: a balesetben egy az út szélén parkoló taxis járműve és a mellette elhaladó trolibusz karosszériája sérült. A lett szabálysértési hatóság azt állapította meg, hogy a baleset a taxisofőrnek róható fel, így a közlekedési vállalat (Rīgas satiksme) kártérítést követelt attól a biztosítótól, amelynél a szóban forgó taxi tulajdonosának a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása volt. A biztosító megtagadta a fizetést, mert álláspontja szerint a baleset nem a taxisofőr, hanem az utas magatartása miatt következett be. A biztosító kifejtette, hogy a közlekedési vállalat az említett utassal szemben polgári jogi úton érvényesítheti követelését.
A közlekedési vállalat a lett rendőrségtől kért tájékoztatást arról a személyről, akivel szemben a baleset miatt közigazgatási szankciót szabtak ki, valamint kérte, hogy küldjék meg számára a taxisofőr és az utas által a baleset körülményeiről tett nyilatkozatok másolatát, továbbá közöljék vele a taxi utasának családi nevét és utónevét, személyazonosító okmányának számát és a lakcímét.
A lett tagállami rendőrség csak részben adott helyt a közlekedési vállalat kérelmének: rendelkezésre bocsátotta az utas családi nevét és utónevét, azonban megtagadta az ezen utasnak a személyazonosító okmánya számáról és a lakcíméről való tájékoztatást. A balesetben érintett személyek nyilatkozatainak másolatát sem küldte meg. A határozatát arra alapította, hogy a szabálysértési eljárásokra vonatkozó információkat csak az említett eljárásban részt vevő felek kaphatják meg, és közlekedési vállalat (sértett) nem tekinthető félnek. A lett szabálysértési törvénykönyv értelmében ugyanis a szabálysértési eljárásokban az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szerv az érintett kifejezett kérelmére ismeri el a sértetti jogállást, a jelen esetben azonban a közlekedési vállalat nem élt ezzel a jogával.
A közlekedési vállalat megtámadta a lett közigazgatási bíróság[2] előtt a határozatot abban a részében, amelyben az megtagadta a balesettel érintett utas személyazonosító okmánya számának, valamint a lakcímének a felfedését. A bíróság a 2014. május 16-i határozatával helyt adott a keresetnek, és arra kötelezte a nemzeti rendőrséget, hogy adja át az említett utas személyazonosító okmányának számával és lakcímével kapcsolatos információt.
A döntés ellen a rendőrség élt fellebbezéssel.
A Bíróság beszerezte az adatvédelmi hatóság véleményét is. A lett adatvédelmi hatóság[3] véleménye szerint a személyes adatok védelméről szóló törvény 7. cikkének 6. pontja nem képezheti a személyes adatok közlésének jogalapját az alapeljárásban, mivel a lett szabálysértési törvénykönyv felsorolja azokat a személyeket, akiknek a nemzeti rendőrség valamely ügyre vonatkozó információt adhat át. Következésképpen a nemzeti adatvédelmi hivatal szerint a szabálysértési eljárással kapcsolatos személyes adatok átadása csak az említett cikk 3. és 5. pontjának megfelelően történhet, az e törvény által előírt esetekben. Az említett törvény 7. cikke nem kötelezi az adatkezelőt (jelen esetben a nemzeti rendőrséget) az adatok kezelésére, hanem mindössze lehetővé teszi számára az adatok kezelését. A nemzeti adatvédelmi hivatal jelezte, hogy a közlekedési vállalatnak két lehetősége volt ezen információk megszerzésére. Egyrészt indokolt kérelmet intézhetett volna a népességnyilvántartóhoz, másrészt a polgári perrendtartás 98-100. cikke alapján arra irányuló bizonyítási indítvánnyal fordulhatott volna a bírósághoz, hogy az kérje be a nemzeti rendőrségtől az ahhoz szükséges személyes adatokat, bírósági eljárást indíthasson az érintett személy ellen.
A lett Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának[4] kétségei voltak a személyes adatok megszerzésére nyitva álló, a nemzeti adatvédelmi hivatal által megjelölt lehetőségek hatékonyságával kapcsolatban. E tekintetben kifejti egyrészt azt, hogy amennyiben a népességnyilvántartóhoz intézett kérelem csak a taxi utasának nevét említi, előfordulhat, hogy ez az utas nem azonosítható be a személyazonosító okmányának száma nélkül, mivel ugyanazon családi név és utónév több személyhez is tartozhat. Másrészt lett közigazgatási bíróság úgy vélte, hogy a bizonyításra vonatkozó nemzeti rendelkezésekre tekintettel a polgári jogi kereset benyújtásához a felperesnek legalább az alperes lakcímét ismernie kellene. Erre tekintettel a lett fellebbviteli bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatallal fordult az Európai Unió Bíróságához.
A lett fellebbviteli bíróság az alábbi kérdésekkel fordult az Európai Unió bíróságához:
"(1) A 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontjában foglalt mondatot, miszerint »az adatokat megkapó harmadik fél, vagy felek jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges [helyesen: azon harmadik fél vagy felek jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges, akivel vagy akikkel az adatokat közölték]«, úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti rendőrségnek a Rīgas satiksme rendelkezésére kell bocsátania az utóbbi által kért azon személyes adatokat, amelyek egy polgári jogi kereset indításához szükségesek?
(2) Az e kérdésre adandó választ befolyásolja-e az a tény, hogy - amint az az ügyre vonatkozó iratokban szerepel - a taxi utasa, akinek az adatait a Rīgas satiksme szeretné megszerezni, a baleset időpontjában kiskorú volt?"
- 46/47 -
2017. január 26-án terjesztette elő Bobek főtanácsnok az indítványát. Megközelítésében kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra a kérdésre kíván választ kapni, hogy az irányelv alapján köteles-e az adatkezelő a szabálysértés elkövetéséért állítólagosan felelős személy azonosítását lehetővé tévő adatok közlésére annak érdekében, hogy a lett közlekedési vállalat polgári jogi keresetet terjeszthessen elő. A főtanácsnok következtetése szerint a válasz: "nem", mert maga az irányelv nem állapít meg ilyen kötelezettséget. Pusztán (engedély vagy felhatalmazás értelmében vett) lehetőséget biztosít erre, amennyiben egy sor körülmény együttesen fennáll.
A főtanácsnok az elemzésében kifejtette, hogy az információ birtokában levő szervnek az irányelv alapján miért nem merül fel közlési kötelezettsége (A. rész). Másodszor pedig - annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben teljes körű és hasznos választ kapjon - javaslatot tett az irányelv 7. cikke f) pontja alkalmazásának feltételeire és azoknak a személyes adatoknak a körére, amelyek a feltételek teljesülése esetén közölhetők (B. rész).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
