A jelenleg hatályos gazdasági jogszabályok (Gt., Ctv., Cstv.) nagyon sok olyan különleges per megindítását teszik lehetővé elsősorban hitelezővédelmi okból, amelyek korábban nem léteztek. Miután többnyire új perindítási lehetőségekről van szó, még azok a problémák sem ütköztek ki, amelyekben majd a bírói gyakorlatnak kell állást foglalni. Már ma látható azonban, hogy ezeknek a pereknek az esetében teljesen eklektikusan történt a hatásköri szabályok megalkotása, ezért sokszor gondot okoz annak a bíróságnak a "megtalálása", amelyhez a keresetlevelet be kell nyújtani. Ebben a kis rövid áttekintésben számba vesszük azokat a pereket, amelyek célzott hatása a hitelezői érdekek védelme, elsősorban - terjedelmi okokból - a hatáskör és illetékesség kérdésére koncentrálva.
A bírósági szervezet felépítése miatt a peres és peren kívüli eljárásokat (amelyekből már több, mint száz található jogrendszerünkben) a bírósági szervezet különböző szintjei intézik első, illetve másodfokon. A második világháború előtti polgári jogrendszerben a cég-, csőd- és felszámolási (a mai végelszámolási eljárásnak megfelelő eljárás) ügyeket a törvényszékek intézték - amelyek akkor általános hatáskörű elsőfokú bíróságok voltak -, ezért a cégeljárás megújítása, majd a csődeljárás örökébe lépő felszámolási, illetve a végelszámolási eljárás bevezetése után az ezzel kapcsolatos nemperes eljárások lefolytatása a megyei(fővárosi) [a továbbiakban megyei] bíróság hatáskörébe került.
Cégbíróság: A cégeljárásra vonatkozó jogszabályok szerint a törvény által meghatározott ügyekben a megyei bíróság, mint cégbíróság jár el, ezt az elnevezést a határozatokon is feltüntetik. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. (a továbbiakban: Ctv.) 1. § (1) bek. a)-e) pontja fogalmazza meg a cégbíróság hatáskörét, ezeknek az eljárásoknak az a jellemzőjük, hogy nemperes eljárások, tehát a cégbíróság, mint olyan, peres eljárásokat nem tárgyal. Amikor cégbírósági eljáráshoz kapcsolódó speciális peres eljárásról van szó, elsősorban a Pp. 23. § (1) bek. e) pont szabályát kell figyelembe venni, amely megyei bírósági hatáskörbe utalja az ea)-ef) alpontok között felsorolt ügyeket. Ezek az előírások illetékességi szabályokat nem tartalmaznak. Végelszámolás esetén generális szabályként lép be a Ctv. 96. §-a, amely kimondja, hogy a végelszámolással összefüggő nemperes eljárásokban a cég székhelye szerinti cégbíróság, a végelszámolásra vonatkozó fejezetbe foglalt peres eljárásokban a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság jár el. Az utóbbi tehát nem csak hatásköri, hanem illetékességi szabályt tartalmaz, kizárólagos illetékességet állapít meg.
"Csődbíróság": A csőd- és felszámolási ügyek szabályai nem tartalmaznak előírást arra nézve, hogy a csőd- és felszámolási ügyek intézése során a megyei bíróság, mint csőd/felszámolási bíróság jár el, ezért nincs törvényi alapja a "megyei bíróság, mint felszámolási bíróság" elnevezés (bár elvétve találkozunk ezzel a megoldással) használatának. Ennek ellenére kialakult a jogi köznyelvben a "csődbíróság" kifejezés használata. Ennek a kifejezésnek - azon túl, hogy a régmúltban a csődbíróság intézte a mai felszámolásnak megfelelő csődügyeket - azonban nem az a lényege, hogy a csőd- és felszámolási ügyeket, illetve az ehhez kapcsolódó belső eljárásokat (kifogás és vitatott hitelezői igény) a "csődbíróság" intézi, hanem speciális, hatáskörre és illetékességre vonatkozó előírásokat tartalmaz a peren kívüli eljáráshoz kapcsolódó peres ügyek intézésére vonatkozóan. A Cstv. 6. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós - az eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett - székhelye szerint illetékes megyei(fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárás. Amikor egyéb eljárások esetén a törvényalkotó kizárólagos illetékességi és hatásköri szabályokat ad, csak visszautal a Cstv. 6. § (1) bekezdésére. Az ilyen visszautalás esetén beszélünk csődbíróságról, amely azt jelzi, hogy az ügyben mindig az a megyei bíróság rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel, amely bíróság a felszámolási nemperes eljárást intézi, vagy intézte. Ezt a szabályt sokszor figyelmen kívül hagyják a felek és a bíróságok is, holott a kizárólagos illetékesség hiányát az egész eljárás folyamán hivatalból figyelembe kell venni [Pp. 43. § (1) bek.]. Ha a bíróság a per során állapítja meg az illetékessége hiányát és az áttétel szabályai nem alkalmazhatók, (mert nem állapítható meg az a bíróság, amely illetékességgel rendelkezik) a pert a Pp. 157. § a) pont alapján meg kell szüntetni. (Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2005. 132. old. 166. p.) A kizárólagos illetékességre vonatkozó előírás megsértése súlyos eljárási szabálysértés, s az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezet.
A "perbíróság" kifejezést a jogi köznyelv honosította meg, az általunk tárgyalt viszonylatban azt jelzi, hogy az adott pert nem a peren kívüli ügyet (cégügyet, csőd-felszámolási eljárást stb.) intéző bíróság, hanem az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság tárgyalja. Természetesen ezen belül esetenként speciális hatásköri szabályok találhatók, a törvényalkotó ugyanis különböző megfontolásból megyei bírósági szintre telepítette bizonyos ügyek intézését.
A bevezetőben jeleztük, hogy a hitelezők védelmére szolgáló peres eljárások kérdésével foglalkozunk, ezért az általános cégjogi perekkel (bejegyző végzés hatályon kívül helyezése, létesítő okirat és annak módosítása érvénytelenségének illetve hatálytalanságának megállapítása iránti per stb.) nem foglalkozunk, csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy ezek a perek megyei bírósági hatáskörbe tartoznak, az illetékességre az általános szabályok vonatkoznak.
A Ctv. 99. § (4) bekezdése értelmében a végelszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal, a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felelősség ilyen módon történt megfogalmazása hasonlít a felszámoló felelősségét megállapító Cstv. 54. § előírásához azzal a nem jelentéktelen eltéréssel, hogy a felszámoló felelőssége korlátozott. Míg a felszámoló ellen indítható kártérítési perre vonatkozóan nincsenek sem speciális hatásköri, sem illetékességi szabályok, addig a végelszámoló elleni pert a Ctv. 96. § már említett rendelkezése értelmében a végelszámolás alatt álló cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt kell megindítani.
A Ctv. 108. § (3) bek. lehetővé teszi, hogy ha a végelszámolás során felszámoló szervezet járt el végelszámolóként, az adós ellen indult felszámolási eljárásban ugyanezt a felszámoló szervezetet felszámolóként kirendeljék. (Ez rendszeresen előfordul, kifejezetten gyakori eset.) Nem kizárt ilyenkor, hogy a hitelező arra hivatkozik a perben, hogy az adott felszámoló szervezet mind a végelszámolói eljárása, mind a felszámolási eljárásban felszámolói minőségében kárt okozott. Ilyenkor a hitelező a kártérítési pert véleményünk szerint a speciális hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság (Ctv. 96. §) előtt indíthatja meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
