Az internet-forgalom csaknem megkilencszereződött az elmúlt 6 évben,[1] és bár Gilder[2] törvénye szerint a sávszélesség évente megháromszorozódik, az egyre fejlődő hálózatok mégsem tudták teljesen követni és kiszolgálni a növekvő adatmennyiséget, illetve kielégíteni a technikai fejlődés folytán az egyes szolgáltatások használatához szükséges minőségi elvárásokat. Ha jól belegondolunk, a felhasználók szempontjából mindegynek tűnik, hogy egy e-mail azonnal vagy néhány másodperc késéssel érkezik-e meg a címzett postafiókjába, más a helyzet ugyanakkor a hangot illetve videót továbbító szolgáltatások esetén, ugyanez a néhány másodperces késés a szolgáltatás élvezhetőségét veszélyezteti[3].
A megnövekedett forgalom mellett a hálózatok terheltségét erősíti bizonyos időszakokban, hogy az internet-szolgáltatók jórészt "túlfoglalják" a hálózatot (overbook), hasonlóan a repülőtársaságokhoz, akik általában több ülőhelyet értékesítenek mint amennyi ténylegesen van a repülőn, hogy így növeljék a kihasználtságot ("minden repülőről lekésik valaki" elven). Az internet-szolgáltatók is általában több sávszélességet adnak el, mint ami ténylegesen fizikailag a rendelkezésükre áll, mivel arra számítanak, hogy nem mindenki egyszerre fogja használni a hálózatot[4]. Természetesen ez akkor okoz gondot, ha csúcsidőszakban mindenki egyszerre próbál meg internetezni.
A hálózat szűkössége miatt a forgalmi torlódások és túlterhelések kezelésére terjedtek el az internet-szolgáltatók által használt hálózat menedzsmentet, illetve forgalom menedzsmentet elősegítő intézkedések. Ezen forgalmat menedzselő intézkedéseket használták fel egyes internet-szolgáltatók arra, hogy a számukra versenytársnak minősülő szolgáltatásokat hátrányos helyzetbe hozzák, akár a forgalom lassításával, akár annak teljes blokkolásával. Mivel a szolgáltatások konvergenciájával párhuzamosan elterjedtek az olyan integrált szolgáltatók melyek többféle hírközlési szolgáltatást nyújtottak vagy egyszerre voltak hírközlési szolgáltatók és médiacégek is, ugyanúgy versenytársnak minősülhetett egy internetes telefonszolgáltatás, mint a filmek és zenék online elérését lehetővé tévő P2P szolgáltatások.
Ez a jelenség váltotta ki, illetve kavarja talán leghevesebb vitát az internet-szabályozással kapcsolatban napjainkban, mely Net Neutrality-tól illetve magyarul a hálózat semlegességének kérdéséről folyik[5].
A probléma a végletekig leegyszerűsítve a következő: beavatkozzon-e a jogalkotó a hálózat semlegességének fenntartása érdekében, és ha igen, milyen mértékig?
Ez persze ennél jóval összetettebb, illetve számos további kérdést vet fel, melyre mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unióban most keresik a válaszokat[6]. A téma egyszerre érinti a hírközlési-, illetve a médiaszabályozás területét is.
Az Egyesült Államok jelenlegi hírközlést és tartalmakat érintő szabályozása az 1934-es Communication Act módosításaként született 1996-os Telecommunications Act-re alapul[7]. Az EU hat évvel később megszületett hírközlési Keretirányelvétől eltérően - melynek alapvető elve a platform semlegesség - a Telecommunication Act eltérő szabályozást írt elő a telefonszolgáltatásokra, a kábelszolgáltatásokra, melyeket összefoglalóan "távközlési szolgáltatásnak nevezett, és az úgynevezett információs szolgáltatásokra. A média és hírközlési szektort felügyelő hatóság, a Federal Communications Commission (FCC) 2002-ben információs szolgáltatásnak minősítette a kábelmodemen keresztül elérhető internet hozzáférést[8]. Így eltérő szabályok vonatkoztak a telefonvonalon keresztül elérhető DSL szolgáltatásra, mely akkor közszolgáltatásnak (common carrier) minősült, és az erre vonatkozó összes szigorú kötöttség vonatkozott rá (Title II) a törvényből illetve a kábelmodemen keresztül elérhető szélessávú internet hozzáférésre[9] melyet csak enyhébb szabályok kötöttek (Title I).
Az FCC döntését az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is elfogadhatónak tartotta 2005-ben a National Cable & Telecommunication Assossiation v. Brand X Internet Services perben, amelyet a Brand X nevű kis internet-szolgáltató indított, mivel attól félt, hogy az FCC döntése miatti enyhébb kötelezettségek alapján a kábelszolgáltatók megtagadhatják a hálózatukhoz való hozzáférést, és a Brand X nem fog tudni a kábelszolgáltatók szélessávú hálózatán internetet szolgáltatni az előfizetőinek. A Legfelsőbb Bíróság szerint az FCC döntése igazolható, mivel a kábelszolgáltatók nem sima adattovábbítást végeztek, hanem olyan integrált szolgáltatásokat nyújtottak, ami alapján megáll a Title I szerinti információs szolgáltatássá való átminősítés. Emellett a Legfelsőbb Bíróság szerint az FCC azért enyhítette a szabályozást, hogy a szigorú szabályozás ne tartsa vissza a szolgáltatókat a hálózatuk fejlesztésébe történő beruházástól[10].
2005-ben az FCC belátta, hogy versengő szolgáltatásokra azonos szabályokat kellene alkalmazni és a DSL szolgáltatásokat is átminősítette információs szolgáltatásnak[11]. Az enyhébb szabályozástól és a szélessávú hálózatok és szolgáltatások fejlődését remélték. Az FCC döntésével azonban nem kötötte tovább az ISP-ket két fontos, a közszolgáltatókra vonatkozó kötelezettség az egyik a megkülönböztetés tilalma (non-discrimination) a másik pedig a hálózathoz való nyílt hozzáférés lehetővé tételének kötelezettsége (open access).
- 3/4 -
Az internet-szolgáltatókra vonatkozó szigorúbb kötelezettségek megszűnését az FCC a DSL döntéssel egy napon meghozott úgynevezett Internet Politikai Állásfoglalással (Broadband Policy Statement vagy Internet Policy Statement) próbálta[12] ellensúlyozni, anélkül, hogy erre a Kongresszustól felhatalmazást, vagy akár valamely fajta iránymutatást kapott volna.
Az Állásfoglalás négy a nyílt és szabad internetet biztosítani kívánó alapelvet fektetett le:
• a fogyasztók jogosultak választásuk szerinti, jogszerű internetes tartalmak elérésére,
• a fogyasztók jogosultak választásuk szerint futtatni alkalmazásokat és használni szolgáltatásokat, a jogérvényesítési érdekek figyelembevételével,
• a fogyasztók jogosultak választásuk szerinti jogszerű, a hálózatnak kárt nem okozó eszközök hálózatra kapcsolására,
• a fogyasztók jogosultak a hálózat üzemeltetők, alkalmazás és szolgáltatásokat nyújtók, valamint tartalomszolgáltatók által nyújtott versenyző szolgáltatások közüli választásra.
A fenti Állásfoglalásban foglalt alapelvek ellenére a diszkriminációmentesség, illetve az open-access kötelezettségek hiánya jelentősen befolyásolta a Net Neutrality kérdés Egyesült Államokbeli alakulását, illetve valamelyest magyarázza az európai helyzet amerikai megfelelőjétől való eltérését.
A megkülönböztetés tilalmának megszűnése tette lehetővé az ISP-k számára, hogy a rajtuk keresztül menő adatforgalmat tartalmi alapon különböztessék meg. Ez vezetett oda, hogy forgalom menedzselés címén a korábbi (Tim Wu által felsorolt[13]) tartalom független intézkedések mellett olyan a hálózaton keresztül menő tartalom megkülönböztetésén alapuló intézkedéseket alkalmazzanak, melyek hátrányosak versenytársaiknak, ahogy ezt alább mutatja majd a Comcast esete is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
