A széles értelemben vett jogharmonizáció újabban megérint már jogbölcseleti tartalmú intézményeket is. Ilyen benyomás alakul ki az olvasóban az Európai Bíróságnak az elmúlt évtizedekben a közrend irányában megmutatkozó, egyelőre sporadikus érdeklődését, gondolatformálását tükröző ítéleteit tanulmányozva. A jelenleg nem túl nagy számú európai bírósági ítéletek füzére azt mutatja, hogy kialakulóban vannak az európai közösségi jogi közrend fogalom intézményi kontúrjai. Ez magyar szempontból azért figyelemre méltó - és tanulságos is lehet -, mert a közrendről való magyar jogi gondolkodás rendkívül bizonytalannak mondható. A közrenddel kapcsolatos magyar jogi nézeteket különösen összekuszálta egy néhány évvel ezelőtti legfelsőbb bírósági ítélet, amely ennek a tanulmánynak is kiindulópontja. Véleményünk szerint elméletileg összekapcsolható a közrendről való magyar jogi gondolkodás az Európai Unió közösségi jogában formálódó "közösségi közrend" fogalmával[1]. A kapcsolódási lehetőségeket elemző vizsgálódások annak ellenére nem tűnnek feleslegesnek, hogy a közrend témájával kapcsolatban Magyarországnak direkt jogharmonizációs kötelezettségei nyilvánvalóan nem lesznek az Európai Unió irányába. Ez egyébként tisztán kiolvasható az Európai Bíróság azon felfogásából is, amely szerint nem az Európai Bíróságra tartozik, hogy meghatározza egy szerződő állam közrendjének tartalmát, az viszont már az Európai Bíróság feladata, hogy ellenőrizze azokat a kereteket, amelyek között egy szerződő állam bírósága e fogalomra hivatkozással megtagadhatja egy másik szerződő állam bíróságától származó határozat elismerését[2]. Ha tehát a tagállami közrend biztosítása nemzetközi relációkat is érint (nemzetközi közrend) és ezekkel összefüggésben vagy akár ezektől függetlenül közösségi jogi érintkezési pontokat is felvet (közösségi közrend), akkor a téma már az Európai Bíróság számára sem közömbös.
Ennek a tanulmánynak a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának egy 2002. október 7-én hozott ítélete[3] szolgál alapjául, amelyben a legfőbb magyar bírói fórum közrendbe ütközés miatt érvénytelenített egy választottbírósági ítéleti rendelkezést. A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. §-ának (2) bekezdése szerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése arra hivatkozással is kérhető, hogy (...) "b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik." Ez a legfelsőbb bírósági ítélet jelentősen megzavarta a közrendről való magyar jogi gondolkodást[4]. Nem kevesebbet állított ugyanis, mint azt, hogy az a választottbírósági ítéleti rendelkezés is lehet a közrendet sértő és így érvénytelen, ami amúgy jogszerű, azaz nem jogellenes[5].
A közrend mint "zabolátlan ló"[6], mint "vészkijárat", mint "biztonsági szelep"[7] Magyarországon kívül is számos bírói döntésnek és azokat elemző jogirodalmi véleménynek szolgált alapjául. Ebben a dolgozatban a kifogásolt magyar legfelsőbb bírósági ítélet megállapításait hazai és külföldi, a közrend anyagi és eljárásjogi vonatkozásait tárgyaló álláspontok, illetve a közrend európai közösségi jogi felfogása tükrében elemezzük. Előállhat ugyanis a jövőben olyan eljárási helyzet, hogy az Európai Bíróság, ha áttételesen is, de értékelheti a közrenddel kapcsolatban érvényesülő magyar joggyakorlat kereteit[8]. Bízunk benne: "Jó lovassal a nyeregben a zabolátlan ló is megfegyelmezhető".
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. december 11-én kelt 22.G.75.451/2001/20. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a 2002. szeptember hó 30. napján tartott tárgyalás alapján 2002. október 7. napján ítéletet hozott Gfv. VI. 30.450/2002/6. szám alatt (BH 2003.127). Ebben az ítéletben a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 22. G. 75.451/2001/20. számú jogerős ítéletét részben megváltoztatta és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbíróság 2001. április 2-án kelt VB 99164 számú ítéletének a felperest alperes javára 290 000 000 (kettőszázkilencvenmillió) Ft perköltség megfizetésére kötelező rendelkezését érvénytelenítette, annak a közrendbe ütközése miatt. A felülvizsgálati bíróságként eljáró Legfelsőbb Bíróságnak a gondolatmenete és érvelése ítéletében a következő volt.
A felperes a közrendbe ütközés tárgybeli alapjaként egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság által az alperes javára megállapított ügyvédi munkadíj abszolút összegben annyira magas, hogy nemcsak aránytalanul sújtja a pervesztes felet, hanem sérti a társadalom értékítéletét is, s ekként a közrendbe ütközik. A jogerős elsőfokú ítélet szerint a bíróság nem bírálhatja felül a Választottbíróság által megállapított perköltséget, mint a Választottbíróság érdemi döntését. A perköltség mértéke jogszabályt nem sért, s nem sértheti alapjaiban a gazdasági-társadalmi rendet sem. Ezért a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését nem találta megállapíthatónak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmét e körben is a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére alapította. A felülvizsgálati bíróság e kérelem elbírálása körében abból indult ki, hogy a jogtudomány különböző szempontok szerint igyekszik meghatározni azt a társadalmi érdeket, amelynek védelmére a közrend szolgál. Az alkotmányos tételek nem merítik ki az ilyen módon védelemben részesülő társadalmi célokat. Ilyennek minősülnek az alapvető emberi jogok és az erkölcsi követelmények is.[9] A közrend lényege, hogy a fogalma alá vonható intézményeket és elveket a jog feltétlenül meg kívánja védeni, érvényre akarja juttatni.[10]. A közrend, - mint a jog értékítélete általában - tartalmában változó kategória, időben és térben egyaránt, mindig az adott társadalmi-gazdasági berendezkedés és politikai-erkölcsi felfogás függvénye.[11]
Az idézett elméleti alapokból kiindulva a felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése megállapításának nem szükségképpeni eleme a jogszabálysértés megvalósulása. A közrend egyik összetevője a társadalom általános értékítélete. Ezért, ha egy választottbírósági döntés a társadalom értékítéletét sérti, annak közrendbe ütközése megállapítható, mert annak hatályosulásától a társadalmat meg kell védeni.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az adott ügyben a Választottbíróság által a pervesztes felperes terhére megállapított 290 millió Ft összegű perköltség, a felülvizsgálati bíróság ismerete és a felperesnek az alperes által meg nem cáfolt állítása szerint is magyar felek között lefolytatott perekben, Magyarországon eddig megállapított legmagasabb összegű ügyvédi munkadíj. Ezt az összeget a mintegy 16 hónapig tartó peres eljárásban kifejtett ügyvédi munka ellenértékeként, "tiszteletdíjként" állapította meg a Választottbíróság, 32 milliárd Ft-os pertárgy érték mellett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
