A közelmúltban egy rövid újsághír adta tudomásul, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter illetékes hatósági jogkörében eljárva 2005. december 15-i hatállyal kifizető ügynökségként véglegesen akkreditálta a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt. Ez az alkalom nyújt lehetőséget arra, hogy az EU Közös Agrárpolitikája nemzeti végrehajtási intézményrendszerének működési tapasztalatait összegezzük, kiemelve azokat a kérdéseket amelyek az érintett gazdák, gazdálkodók számára a működés új rendjének jobb megértését segítik.
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról szóló 81/2003. (VI. 7.) Korm. rendelet értelmében az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű központi hivatal, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. Az MVH a SAPARD Hivatal és az Agrárintervenciós Központ általános jogutódja.
Az előzőekben említett száraz jogszabályi rendelkezés mögött azonban számos olyan összefüggés húzódik meg, amely mind a szervezet struktúrájának jövőbeni fejlesztésénél, mind pedig a szabályozási struktúra átalakításánál feltétlenül hasznosítandó.
A döntés előzményeivel kapcsolatban annyit el kell mondani, hogy az agrárigazgatás korábbi struktúrájában az ún. földalapú támogatásokkal, valamint a nemzeti hatáskörben nyújtott beruházási támogatással kapcsolatos ügyeket a földművelésügyi hivatalok bonyolították az APEH közreműködésével. Az Agrárintervenciós Központ feladata volt az EU csatlakozásra való felkészülés, valamint első sorban az exporttámogatásokkal kapcsolatos ügyek intézése. Később ezt az intézményi struktúrát színesítette még az alapvetően beruházási jellegű támogatásokkal foglalkozó, de már az EU szabályai szerint működő SAPARD Hivatal felállítása. Mint látható a három feladat típusra (normatív támogatás-beruházási támogatás-piaci támogatás) három külön szervezet került korábban felállítással - természetesen három külön intézményi, informatikai és szervezési koncepció mentén.
Mint ahogy a jogszabály is rendezi, az MVH a SAPARD Hivatal és az Agrárintervenciós Központ általános jogutódjaként került 2003 nyarán, tehát kevesebb mint egy évvel az EU csatlakozás előtt felállításra. A döntés meghozatalát követően számos hazai és bizottsági szakértő fogalmazta meg azon álláspontját, miszerint ilyen rövid idő alatt a szervezet felállítására, valamint az informatikai rendszer kiépítésére (Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer-IIER) semmi esély nincs. Ennek ellenére az MVH-t 2004 áprilisában ideiglenes jelleggel akkreditálták mint kifizető ügynökséget, és zökkenőkkel ugyan de 2004 májusától kezdve a Hivatal - első sorban az export támogatások területén - megkezdte az EU követelményeknek megfelelő működését. Mivel az informatikai és az ellenőrzési rendszer számos elemének kiépítésére csak hónapokkal később került sor, így természetes következményként az első nagy tömegben jelentkező kifizetésekre is csak több hónapos késéssel kerülhetett sor, ami a gazdák és gazdálkodók között érthető elégedetlenséget váltott ki. (Meg kell jegyezni, hogy az informatikai fejlesztéseknél a gyakorlatban teljesen szokatlan módon a rendszer tesztelésére jószerivel csak az éles adatbázisok alkalmazásával volt mód.). Az informatikai rendszerrel kapcsolatban meg kell még említeni azt a sajátos helyzetet is, miszerint az MVH igencsak kockázatos utat választott akkor, amikor az informatikai fejlesztéseknél az IIER-ben rögzített követelményeken túlmenően gyakorlatilag valamennyi, a hivatal által bonyolított támogatásra egységes informatikai követelményeket fogalmazott meg, amelynek sikerében és hasznosságában szintén sokan kételkedtek. Így fordulhatott elő pl. az az eset is, amikor négy dohánytermelő gazda az MVH hibájából tévesen elutasító döntésről szóló határozatot kapott, a fellebbezés elbírálása hónapokat késett, mivel az adott szituációra még nem volt kialakított informatikai rendszer. Történt ez annak ellenére, hogy az MVH azonnal elismerte a gazdáknak a tévedést. Az viszont tény, hogy amíg korábban az informatikai fejlesztések megvalósulásának a hiánya az eljárások gyors bonyolítását hátráltatta, addig a jövőben éppen ezen fejlesztések fogják megteremteni az alapját annak, hogy a gazdák gyorsan és pontosan megkapják a nekik járó támogatásokat.
A késéssel összefüggésben meg kell még említeni azt az ellentmondásos helyzetet, miszerint a gazdák az általános agrárfinanszírozási gondok miatt alapvetően a mielőbbi kifizetésekben voltak érdekeltek, viszont ha a kifizetésekre a megfelelő ellenőrzések nélkül került volna sor, az magában hordozta volna a támogatás visszafizetésének a lehetőségét, amely súlyosabb esetben a vonatkozó közösségi jogszabályok alapján a támogatásból való kizárással is járhatott volna. Az MVH ebben a kiélezett helyzetben a rövid távon fájdalmas, közép távon viszont már a gazdák számára mindenképpen előnyös döntést hozott akkor, amikor csak az ellenőrzések lezárását követően utalta a 2004. évben benyújtott kérelmek alapján járó terület alapú támogatást. E cikk a maga sajátos eszközeivel a késések szakmai hátterébe kíván bepillantást engedni okulásul a jövő érdekében.
Az MVH megalakulásával összefüggésben hozott döntés első fontos eleme az a stratégiai döntés volt amely szerint Magyarországon egy kifizető ügynökség kerül felállításra. Ez a döntés beleillett abba az EU által is támogatott koncepcióba, miszerint az intézményrendszer működését többek között úgy kell egyszerűsíteni, hogy a tagállamokban lehetőleg minimalizálni kell a kifizető ügynökségek számát. Az MVH eddigi működése bebizonyította, hogy ez a jogalkotói döntés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Kettő, vagy több kifizető ügynökség esetén bonyolultabb lenne az intézmények munkájának összehangolása, amelyre egyébként egy ún. Koordináló Testületet is fel kellene állítani. (Az igazsághoz hozzá tartozik az is, miszerint a földművelésügyi hivatalok többek között azért nem lettek akkreditált kifizető ügynökségek, mert szervezeti, jogi és pénzügyi értelemben önállóak voltak, így ha e státusuk megmaradt volna, akkor mindegyik hivatalt önállóan kellett volna akkreditálni. Ez a helyzet egyben azzal a következménnyel járt volna, hogy a megyei és a fővárosi földművelésügyi hivatalokkal együtt a változatlan struktúra húsz kifizető ügynökséget akkreditálását tette volna szükségessé. Az MVH esetében viszont ilyen probléma nem áll fenn, mivel a megyei kirendeltségek az MVH belső szervezeti egységei, így az akkreditáció hatálya kiterjed mind a központra, mind pedig a területi szervezeti egységre is.)
A másik stratégiai jelentőségű döntés az volt, hogy a kifizető ügynökséget nem a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalok bázisán állították fel. Ezzel kapcsolatban viszont elmondható, hogy szintén az eddigi működési tapasztalatok azt mutatják, miszerint a közösségi és a nemzeti támogatások esetében célszerű ha az intézményi keretek egységes elvek szerint működnek. A gazdák számára sok esetben zavaró momentumként jelentkezett, hogy a különböző támogatásokat tulajdonképpen melyik szervtől is igényelhetik. Az is bebizonyosodott, hogy a földművelésügyi hivatalok keretében működő falugazdász hálózat szakmai segítsége mind a tanácsadás, mind pedig az ellenőrzések tekintetében nélkülözhetetlen, függetlenül attól, hogy az MVH által bonyolított közösségi, vagy a földművelésügyi hivatalok által bonyolított nemzeti támogatásról van e szó. A gazdasági kamarák közül a Magyar Agrárkamara által működtetett tanácsadói hálózat is fontos szerepet játszott a támogatási rendszerek működtetésében, azonban az állandó finanszírozási gondok miatt a lehetőségek teljes kibontására nem került sor.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
