Az ülés napirendjén dr. Kozma György "Az egyesületek jogi szabályozása de lege ferenda" című tanulmányának, illetve dr. Wellmann György "A Ptk. "Személyek" része és a Gt. kapcsolódási pontjairól" szóló munkaanyagának vitája szerepelt.
A tanulmányok tárgyalását megelőzően dr. Petrik Ferenc a munkabizottság vezetője adott tájékoztatást a kodifikáció jelenlegi helyzetéről, kiemelve a Kodifikációs Főbizottság azon döntését, hogy az új Ptk. relatív önállósággal rendelkező könyvekből épül majd fel. A "Személyek" részben a jogi személyek általános szabályai kapnak helyet, így az egyes jogi személyekről szóló rész csak a különös előírásokat tartalmazza. Azt a véleményét fejtette ki, hogy amennyiben a társasági jog is a Ptk. külön könyveként nyer szabályozást, úgy az egyesületi szabályozásnak - mint az emberi társulások arche típusának - is külön könyvet kell szentelni.
Dr. Kozma György az egyesületekről írt tanulmányát azzal bocsátotta vitára, hogy annak megírásakor még lényeges koncepcionális kérdések vártak eldöntésre, amelyek nem tették lehetővé, hogy szövegszerű javaslatot tegyen. Hangsúlyozta, hogy az egyesületi szabályok Ptk-beli kodifikációja feltételezi az egyesülési jogról szóló törvény alapvető átdolgozását.
A tanulmány a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 11. cikkét idézve megállapítja, hogy az egyesülés szabadságjoga az állampolgárok számára állami beavatkozás nélkül biztosítja annak lehetőségét, hogy különböző célok elérése érdekében szervezeteket hozzanak létre, illetve már létrejött önkéntes csoportokhoz csatlakozzanak. Az egyesülési jog történetét vizsgálva kiemelte, hogy hosszú és bonyolult történelmi folyamat eredményeként a római jog már tartalmazta azokat az elemeket, amelyek a modern jogrendszerekben az egyesület szabályozását jellemzik. Így célja nem ellenkezhetett a fennálló törvényekkel, ügyintéző és képviselő szervekkel rendelkezett, alapszabályban meghatározott szabályok szerint működött, vagyona függetlenült a tagok vagyonától. Rámutatott arra, hogy míg az egyesülési alapjog a XVIII. század végén és a XIX. század elején az egyén, a polgár számára fenntartott jog volt, napjainkban a jogrendszerek többségében - így a magyar jogban is - a jogi személyek is élvezhetik az egyesülési szabadságot. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) alapvető szabályozási problémájának azt látja, hogy az Etv. gyűjtőkategóriaként a társadalmi szervezetet jelölte meg, míg a polgári jog az egyesületet tekinti hagyományosan magánjogi jogalanynak. A társadalmi szervezet és az egyesület mesterséges szétválasztásának szabályozási ellentmondásait a mai napig nem sikerült eredményesen feloldani. Álláspontja szerint az összefoglaló elnevezéssel társadalmi szervezetként szabályozott szervezetek döntő súlyban egyesületként jönnek létre és működnek, így társadalmi szervezetként való megnevezésük szakmai érvekkel nem támasztható alá. Kétségkívül léteznek olyan állampolgári szervezetek, amelyek nem vonhatók ebbe a körbe, eltérő sajátosságaik és céljaik miatt, azonban ezeket a reájuk jellemző elnevezéssel és működési szabályokkal kell a jogrendszerbe beépíteni (pl. pártok, szakszervezetek). Ezek az eltérő jellegzetességek azonban nem a magánjogi szférában a polgári jogi kapcsolatokban jelentkeznek, hanem közjogi, alkotmányossági közegbe ágyazva. A közjogi szabályok pedig a jogi személyek különös típusait szabályozó külön jogszabályokban nevesítve indokolt elhelyezni. Az egyesületek létrejöttének szabályait, illetve az ahhoz kapcsolódó bírói gyakorlatot áttekintve felvetette, hogy nem indokolt az egyesület jogi személyiséget elnyerő szervezeti egységét kivonni a bírósági nyilvántartásba vételi kötelezettség alól. Ezeknek az önálló szervezeteknek is bírósági nyilvántartásba vételhez kellene kötni a jogi személyiség elnyerését. A tanulmány az egyesület törvényes céljára vonatkozó bírói gyakorlat összegzését követően megállapítja, hogy az egyesületnek, mint a jogi személyek egyik fajtájának nincs olyan speciális jellegzetessége, amely céljának Ptk.-beli külön szabályozását igényelné. Az egyesületet szabályozó külön jogszabályban azokat a törvényes korlátokat kell meghatározni, amelyek egyben az egyesülési jog gyakorlásának alkotmányos kereteit is kijelöli. Ezek azonban nem polgári jogi szabályok, hanem alkotmányossági közjogi kérdések, így Ptk.-beli szabályozást nem igényelnek. Az egyesület alapszabálya tartalmi elemei vonatkozásában megállapította, hogy azok mindegyikéhez olyan jogértelmezéseket munkált ld a bírói gyakorlat, amelynek ismerete nélkül a nyilvántartásba vétel, a jogi személyiség elnyerése akadályokba ütközhet. Részletesen elemezte a névkizárólagosság, a névvalódiság és névszabatosság elvét, az egyesület szervezetére, illetve vagyonára vonatkozó alapvető bírói döntéseket, majd összegezve megállapította, hogy e körben az egyesületekre vonatkozó speciális - a jogi személyekre vonatkozó általános szabályoktól eltérő - szabály felállítása szükségtelen.
Az egyesület megszűnésével kapcsolatban az alábbi jogalkalmazási kérdéseket fogalmazta meg:
- nem egyértelmű, hogy az egyesület önkéntes megszűnése a legfelsőbb szerv határozatával, vagy a bíróság nyilvántartásból való törlésével történik-e;
- végbe mehet-e az egyesület megszűnése jogutódlás mellett;
- az egyesület megszűnése esetén milyen felszámolási eljárást kell lefolytatni;
- hogyan szűnhet meg az egyesület akkor, ha az egyesület tagjai érdektelenség vagy más ok miatt beszüntetik az egyesület működtetését anélkül, hogy a legfelsőbb szerv az egyesület feloszlásáról határozna.
A tanulmányban kifejtett álláspont szerint a bírói gyakorlat önkéntes megszűnés esetében a megszűnést a legfelsőbb szerv határozatához köti és azt a nyilvántartásban csak regisztrálja. A jogutódlás mellett történő megszűnés eseteit a bírói gyakorlat a más egyesülettel történő egyesülés, átalakulás, szétválás formájában elfogadja. A felszámolást nem a Cstv. szabályai szerint kell lefolytatni, ezért a nyilvántartást vezető bíróságnak ebben az eljárásban a felszámolás befejezését nem kell bevárni, a vagyoni kérdések rendezése nem tartozik e bíróság hatáskörébe. A hatályos magyar szabályozás szerint, ha az egyesület nem működik, a képviselő bejelentése alapján a nyilvántartásból törölni nem lehet. Az egyesület megszűnésének megállapítása iránt az ügyésznek kell pert indítania. Összességében a tanulmány azt az álláspontot foglalja el, hogy az egyesület megszűnésének Ptk.-beli szabályai részben hiányosak, részben feleslegesek, mert az Ltv. egyes szabályait ismétlik meg. Ez a szabályozás a gyakorlatban vagyoni visszaélésekre nyújt lehetőséget és bizonytalanságot kelt a gazdasági folyamatokban is.
Miután a Munkabizottság a tanulmányt megvitatta, annak alapján az alábbi állásfoglalásokat fogadta el:
1. A Ptk. jogi személyekre vonatkozó szabályaiban minden jogi személyre kiterjedő hatállyal meg kell állapítani a megalakulásra, képviseletre, jogképességre, megszűnésre stb. vonatkozó általános rendelkezéseket oly módon, hogy lehetővé kell tenni a jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó eltérő szabályok külön jogszabályban történő szabályozását. A jelenlegi szabályozásban fellelhető indokolatlan eltéréseket meg kell szüntetni és meghatározott rendező elvek szerint - ahol lehetséges és jogdogmatikailag alátámasztható - minden jogi személyre érvényes, azonos szabályokat kell megalkotni. Az egyesület vonatkozásában ennek megfelelően vizsgálni kell, hogy a nyilvántartásba vétel, képviselet, megszűnés stb. tekintetében mennyiben indokolt az eltérő szabályok fenntartása. Megítélésünk szerint ezek a kérdések az új Ptk.-ban minden jogi személy esetében azonos módon szabályozhatók.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
