A tanulmány a jelenleg tapasztalható hulladélgazdálkodási közszolgáltatás átalakításának elméleti hátterét hivatott bemutatni. A cikk aktualitását az adja, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 19. pontját az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi II. törvény 22. § a) pontja hatályon kívül helyezte. Ezzel pedig megszűnt 2023. július 1. napjával a hulladékgazdálkodás mint kötelező önkormányzati feladat. Jelen cikkben röviden ismertetésre kerül, hogy milyen elméleti okok állnak a módosítással megvalósult modellváltás hátterében.
A hulladékgazdálkodás napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bíró terület, hiszen szembe kell nézni, fel kell vállalni a hulladék tárolásával, kezelésével kapcsolatos problémákat, számos új technológiai ötletre és ezek megvalósítására van szükség. Magyarország szempontjából a hulladékgazdálkodási ágazatban 2016-ban következett be egy számottevő változtatás, amely azóta gyökeresen átalakította a teljes ágazat működését. A téma vizsgálata azt az álláspontot alakíthatja ki, hogy az állami szerepvállalás megjelenése feltétlenül változást hozott az ágazat működésében, mely elősegítette az egyes régiók integrálását, megszüntette a rendszer szétaprózását és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az uniós célkitűzések megvalósulhassanak. Megállapíthatjuk, hogy a korábbi rendszer nem működhetett tovább, mindenképpen szükség volt az állam nagyobb jelentőségű megjelenésére, mivel e terület jelentőségét a környezetvédelmi szempontok is indokolják, nem hiába indult ki a hulladékról szóló törvény megalkotása során is a jogalkotó a környezet védelméről szóló törvényből,[1] és származtatta az abból való felhatalmazást, egyidejűleg pedig alkalmazta az új szemléletmódhoz való módosítását, igazítását, így adva hatalmas jelentőséget a hulladékgazdálkodás minél hatékonyabb, minél korszerűbb rendszere kiépítésének. Mindemellett álláspontomat tovább erősíti, hogyha a hulladékgazdálkodás területén megfogalmazott uniós irányelveket vizsgáljuk, akkor láthatjuk azt is, hogy az állam megjelenése nagymértékben járul hozzá az unió által megfogalmazott célkitűzések teljesíthetőségéhez. A hazai hulladékgazdálkodási közszolgáltatás rendszerében, felügyeletében végbement változások, illetve a hulladákgazdálkodási közszolgáltatás ellátása területén a megváltozott jogszabályi környezet hatására az önkormányzati társulási formából a koncessziós modell felé történő átalakulást látunk.
Mivel a közszolgáltatások helyi elérhetőségének biztosítása eddig önkormányzati feladat volt, amelyet leggyakrabban társulási formában, illetve közvetve vagy közvetlen önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság útján oldottak meg, továbbá mivel ezek a vállalkozások közpénzeket használnak fel tevékenységükhöz, elengedhetetlen egyrészt a hatékony, célszerű és észszerű gazdálkodásuk szigorú ellenőrzése, másrészt a vállalkozások alapelveinek, különösen a folyamatos működésnek a biztosítása. Mindezt úgy kell megoldani, hogy - ellentétben egy tisztán piaci alapú vállalkozással - ezek a vállalatok nem termelhetnek veszteséget. Érdemes tehát visszatekinteni, hogy helyi önkormányzati szinten hogyan történt a kiválasztott terület, a hulladékgazdálkodás hatósági szabályozása. Az önkormányzatok jogalkotói feladatkörükben eljárva önkormányzati rendeletben szabályozhatják a törvény által nem szabályozott helyi viszonyokat. Ennek elmulasztása esetén - amennyiben kötelező lenne az adott rendelet megalkotása - a Kúria a kormányhivatal vezetőjét hatalmazza fel a rendelet pótlólagos megalkotására. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben az adott jogviszonyt szabályozza magasabb szintű jogszabály, arról helyi szinten jogot alkotni nincs lehetőség, legfeljebb eljárási rendet szabályozni. Például törvény alapján kötelező önkormányzati közfeladat a hulladékgazdálkodással kapcsolatban az Mötv. 13. § (1) bekezdés 19. pontja szerint - annak 2023. július 1. napi hatályon kívül helyezéséig - az önkormányzat közigazgatási területén a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás helyi szintű részletszabályainak meghatározása, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltató kiválasztása, a közszolgáltatási szerződés megkötése. Ez a közszolgáltató csak minősített nonprofit gazdasági társaság lehet a 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Hulladéktv.) értelmező rendelkezéseinek 37. pontja szerint, amely jellemzően nem költségvetési szervként, hanem költségvetésen kívüli feladatellátóként működik.[2] Ágazati besorolását tekintve a hulladék-
- 7/8 -
gazdálkodó műszaki jellegű kommunális szolgáltatást nyújt, amelyet 2013-tól kizárólag önkormányzati, vagy állami tulajdonú gazdasági társaságok útján lehetett ellátni.
A magyar hulladékgazdálkodási rendszer alapvetően négy szereplőre (volt) osztható. Ezek közül az egyik az ingatlanhasználó, akit a jogszabály úgy határoz meg, hogy aki az ingatlan birtokosa, tulajdonosa, vagyonkezelője, illetve a társasház és a lakásszövetkezet, akinek vagy amelynek a közszolgáltató a rendelkezésére áll. Az ingatlanhasználók a települési közszolgáltatást a települési hulladék vonatkozásában kötelesek igénybe venni. Főszabály szerint tehát, ha valaki hulladékot termel, akkor a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételére köteles a Hulladéktv. szerint, ezáltal pedig elméletben minden nem lakatlan ingatlan a közszolgáltatási ellátási lánc részese, tagja. A rendszer (kiesőnek tűnő) másik szereplője a települési önkormányzat, melynek egyik meghatározó feladata - az Mötv. módosítást megelőzően - a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás megszervezése az ingatlanhasználók részére a települési hulladék tekintetében. Ezen feladat magában foglalta a megfelelő közszolgáltató kiválasztását, a települési hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megkötését, valamint az ehhez kapcsolódó rendeletek és részletszabályok kidolgozását. Ehhez szorosan kapcsolódott, hogy hulladékgazdálkodási közszolgáltatást azon közszolgáltató nyújthat, mely rendelkezik az NHKV Zrt. által kiadott megfelelőségi véleménnyel. Ezenkívül pedig közszolgáltató csak olyan gazdálkodó szerv lehet, amely vagy az önkormányzat tulajdonában van, vagy állami tulajdonban áll. A rendszerre az volt a jellemző, hogy az önkormányzati tulajdonban álló közszolgáltatót nem egy önkormányzat tulajdonolta, hanem több önkormányzat is tulajdonrésszel rendelkezett, illetve jellemezte az is, hogy a közszolgáltató az önkormányzat tulajdonában álló, a közszolgáltatás ellátásához szükséges vagyonelemeket üzemeltetésbe tartotta, amelynek használatáért bérleti díjat fizetett a tulajdonosnak. A közszolgáltatók tehát a harmadik szereplői a rendszernek, a negyedik pedig az NHKV Zrt., mely az állam jelenlétét képviseli. Ez a négyszereplős rendszer bővül ki a koncessziós jogok gyakorlójával a jelenlegi szabályozási változások hatására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
