https://doi.org/10.59851/jk.79.03.5
Boóc Ádám legújabb, angol nyelvű könyve - Some Basic Questions of Hungarian Arbitration Law[1] - a kereskedelmi választottbíráskodás néhány főbb kérdésével foglalkozik a magyar jogban. Nem ez a szerző egyetlen könyve a választottbíráskodás témakörében: két monográfiája és számos magyar, illetve angol és német nyelvű tanulmánya is megjelent már e tárgykörben.[2]
A magyar jogirodalomban a választottbíráskodás - de különösen a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás - témakörében igen kevés monográfia vagy szakkönyv született. Fabinyi Tihamér könyvének második kiadása, amely a választottbíráskodás jogintézményét elméleti-történeti aspektusban mutatja be, 1926-ban jelent meg;[3] Ujlaki Géza kézikönyvének harmadik kiadása, mely a választottbíráskodás gyakorlatát dolgozza fel a korabeli jogi környezet és joggyakorlat alapján, 1944-ben látott napvilágot.[4] Faragó László tollából 1966-ban jelent meg a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodással foglalkozó monográfia;[5] az újabb magyar irodalomból pedig a kereskedelmi választottbíráskodás kapcsán a Horváth Éva és Kálmán György szerzőpáros által írott, elsősorban az egyetemi oktatás igényeihez szabott tankönyv érdemel említést.[6] Említhető továbbá Okányi Zsolt műve, valamint a Kecskés László és Lukács Józsefné által szerkesztett Választottbírák könyve.[7] Az, hogy Boóc Ádám műve nem magyarul, hanem angol nyelven és külföldi egyetemi kiadónál jelent meg, külön hangsúlyozást érdemel, hiszen magyar szerző tollából a magyar választottbíráskodásról önálló idegen nyelvű könyv utoljára német nyelven 1998-ban, Heidelbergben jelent meg.
A választottbírósági eljárás a mai peres gyakorlatban egyre több alkalommal jelentkezik a rendes állami bírósági út alternatívájaként, kereskedelmi-gazdasági ügyekben a szerződő felek egyre gyakrabban szerepeltetnek szerződésükben választottbírósági klauzulát. A globalizáció, illetve a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok szélesedése nyilvánvalóan felértékeli a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás szerepét is - mindez Boóc Ádám monográfiájának különös aktualitást ad.
A kötet nem foglalkozik részletekbe menően a választottbíráskodás minden kérdésével, hanem olyan témákra összpontosít, amelyek nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tudományos közösség és a joggyakorlat számára is relevánsak lehetnek. Hosszabb bevezetővel kezdődik, amelyben a szerző a választottbírósági jog római jogi gyökereit tárja fel: a római jog, amely jelentős hatást gyakorolt az európai (kontinentális) magánjogi rendszerekre, így a magyar magánjogra is, a választottbírósági jognak is fontos előzménye, kiindulópontja. Ez a római jogi perspektíva, majd pedig a magyar választottbírósági jog történeti fejlődése néhány csomópontjának bemutatása azt hivatott szemléltetni, hogy a magyar választottbírósági jog szervesen illeszkedik a választottbírósági jog nemzetközi és európai fejlődésébe, annak egyértelműen fontos részét képezi.
- 147/148 -
További egység a választottbírák megválasztásának és kizárásának kérdését tekinti át a hatályos magyar választottbírósági jogszabály, a 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) rendelkezései alapján, figyelembe véve a korábbi, már nem hatályos 1994. évi LXXI. törvény által kialakított gyakorlatot is. A téma aktualitását mutatja, hogy a választottbíró megválasztása és kizárása nem egyszerűen a választottbíró személyével kapcsolatos probléma, hanem egyúttal a választottbíróság létezésének vagy nem létezésének, és így az eljárás megindításának, sikeres befejezésének, illetve a meghozott ítélet érvényességének/érvénytelenségének kérdése is. A választottbíró személye nemcsak a teljes eljárás függetlenségére és pártatlanságára van hatással, hanem a testület egészének tevékenységére is, mégpedig kétségkívül közvetlenül.
Foglalkozik a könyv a választottbírósági határozatok érvénytelenítésével, megtámadásával a hazai jogban. Az érvénytelenítési okok rendszerének megfelelő érzékeltetése érdekében röviden bemutatásra kerülnek az osztrák, az angol és a svájci jog vonatkozó rendelkezései, összehasonlító jelleggel, a gyakorlat figyelembevételével. (A svájci jog tekintetében a munka figyelemmel van a 2020-ban bekövetkezett jogszabályi változásokra is.) Az érvénytelenítéssel kapcsolatban elmondható, hogy a választottbíráskodásnak ez a fontos jogi eszköze egyrészt garanciát jelent a felek számára, másrészt viszont erős a kísértés arra, hogy az érvénytelenítési kérelemnek helyt adó bíróság az érvénytelenítés mint jogi eszköz rugalmas kontúrját időnként fellebbezéssé változtassa. A mű ezért részletesen megkülönbözteti az érvénytelenítés és a fellebbezés fogalmát.
Nagyon érdekes az a rész, amely a közrendbe ütközés mint érvénytelenségi ok kérdéskörét vizsgálja. A közrendnek a magyar bírósági gyakorlatban betöltött szerepét elemezve kiemelhető, hogy a kialakult gyakorlat szerint a közrendbe ütközés mint érvénytelenítési ok megvalósulása körében a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a választottbíróság olyan értelmezéssel ruház-e fel egy alkalmazott jogszabályt a konkrét jogviszonyra vetített jogkövetkeztetésével, amely lerontja az állam feltétlen érvényesülést igénylő normáit, azokat tagadja. A közrendbe ütközés okán érvényteleníteni kívánt ítéletek vonatkozásában feltétlenül említést érdemel az EBH 2009.1969. sz. alatt közzétett határozat. E határozat szerint a jogerő jogintézményének alkalmazása a választottbírósági eljárásban is alkotmányos követelmény. A közrendbe ütközés mint érvénytelenítési ok körében az vizsgálható, hogy a választottbíróság jogerős ítéletében az anyagi jogerő alkotmányos követelményét mint a közrend részét, tartalmának megfelelően alkalmazta-e, és nem zárta-e el a választottbírósági szerződést megkötő felet attól, hogy igényét bírói úton - adott esetben a választottbíróság előtt - érvényesítse. Boóc Ádám írása a közrendbe ütközést nemcsak a magyar jogban vizsgálja, hanem azt adekvát módon nemzetközi kontextusba is helyezi.
A 2023. évi XXXI. törvény 2023. június 5-i hatállyal módosította a magyar Vbt.-t, új érvénytelenségi okot teremtve. Ennek lényege az, hogy az állami bíróság abban az esetben is érvénytelenítheti a választottbíróság ítéletét, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbíróság a felek bármelyike által becsatolt Teljesítésigazolási Szakértői Szerv által készített szakvélemény tartalmát - a bizonyítékként történő értékelés vagy mellőzés okaira kiterjedően - ítéletében érdemben nem értékelte. Ez a rendelkezés alapvetően az építési ügyekben alkalmazható, figyelembe véve a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv tevékenységét, de erősen kérdéses, hogy miként illeszkedik az érvénytelenségi okok jól kialakult rendszerébe. Ezen módosításig a Vbt.-ben a választottbírósági ítélet tekintetében meghatározott hatályon kívül helyezési okok megegyeztek az UNCITRAL 2006-os mintatörvényének 34. cikkével.
A fent említett, 2023. június 5-től hatályos és a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó törvény értelmében a bíróság hivatalból is mérlegelheti a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezését, ha a választottbíróság nem értékelte érdemben a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv által kiállított szakértői véleményt. Az új módosítás kevéssé áll összhangban a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló 1961. évi európai egyezmény 9. cikkének (1) bekezdésével, valamint az 1958. évi New York-i Egyezménnyel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
