a) Ulrich Huber 12 éven át, Theodor Baums támogatásával komoly érdemeket szerzett a német versenykorlátozási jogban azzal, hogy a kevéssé világosan megfogalmazott kartelltilalomnak (versenykorlátozások elleni törvény - Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, továbbiakban: GWB 1. §) kifogástalan és egyben gyakorlatias struktúrát adjon.[1] Huber a nem túlságosan gyümölcsöző elméleti vitákat figyelmen kívül hagyva nem azzal foglalkozott, hogy a versenykorlátozás a tilalmazott megállapodásnak tárgya-e vagy következménye, és a német Bundesgerichtshof (BGH) gyakorlatára alapozva keresett megoldást. Kiindulása a kartelltilalom "célja" volt: ebből kiindulva lehet eldönteni, hogy egy megállapodás a GWB 1. § tilalma alá esik-e vagy nem (171.szélszám).[2]
b) Mindez sajnálatos módon már csak jogtörténet 2003. május 1-je óta, mivel ezen a napon lépett hatályba az 1/2003 EK rendelet, amely az Európai Közösség alapításáról szóló szerződés (EKSz) 81. §-ának teljesen más értelmet adott anélkül, hogy a szöveget megváltoztatta volna. A cikkely (3) bekezdése már nem a Bizottságnak adott, a tilalom alóli egyedi vagy csoport-mentesítési felhatalmazásként értendő, hanem az (1) bekezdés tényállásához csatolt ún. Törvényi kivételként, mely új tényállás alkalmazását a tagállamok bíróságainak és versenyhatóságainak engedték át. Minthogy a tilalom a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó, a bíróságok és versenyhatóságok azt ebben az értelemben kötelesek alkalmazni. Az kétséges, hogy az 1/2003 EK rendelet megalkotása jogszerűen történt-e.[3] Mindazonáltal a Bizottságnak ezt a nagyon szokatlan, ráadásul jogpolitikailag nem szerencsés lépését csak az Európai Bíróság szankcionálhatja.
A német versenykorlátozási jognak (a GWB-nek) az európai jognak megfelelő módosítása 2005 júliusában megtörtént, amikor a német jogalkotó az európai megoldást úgyszólván teljes mértékben átvette: ezáltal a GWB 1. §-ával kapcsolatos vita értelmét vesztette, ezért inkább az EKSz 81. §-ának helyes értelmezése és alkalmazása a probléma.
c) Erre a helyzetre tekintettel érdekes lehet, hogy az európai versenykorlátozási tilalom az utóbbi 100 év és különösen a klasszikus módszertani elméletek fényében[4] hogyan értelmezendő és alkalmazandó. Az EKSz 81. § (1) és (3) bek. új tényállása ugyanis összehasonlító jogi szemléletben a legbonyolultabb és legbizonytalanabb megfogalmazása egy versenykorlátozási tilalomnak, amely valaha is létezett: még a Sherman Act 1. cikkelye is - amely egészen más jogi kultúrából nőtt ki - felülmúlja. Még ha ez a parttalan megfogalmazás - a Bizottság számára mérlegelési jog-
- 3/4 -
kört adva - jogállamiság szempontjából elviselhető volt is, a számos tagállami bíróság és versenyhatóság általi alkalmazást tekintve jogállamisági szempontból már aggályos, hiszen a jogalkalmazási gyakorlat nem egységes. A 81. § természetesen ez európai jog része és így annak alapelvei, mindenekelőtt pedig az Európai Bíróság(ok) gyakorlata szerint alkalmazandó. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a 81. § fogalmi és jogpolitikai alapjait, és egyáltalán a versenykorlátozási tilalom tényállását világosan lássuk.
a) A kezdetek szűk kartell-fogalma
(1) A kartell fogalma sokszínű jelenség. Nem jogi fogalom, hanem az osztrák és német közgazdasági gazdaságban alakult ki a 19. század közepén az ezekben az országokban akkoriban kialakuló vállalati szövetségekre vonatkozólag, melyek "a piacok monopolisztikus uralására jöttek létre",[5] és amelyek saját maguk adták maguknak ezt az elnevezést.[6] A "szindikátus jelenségének váratlanul gyors fejlődése"[7] a politikát és a tudományt meglehetős zavarba hozta úgy, hogy kritikátlanul átvették az elnevezést.[8] A heves jogpolitikai vita, amely ezekben az években a Reichsgericht-et,[9] a Birodalmi Gyűlést[10] és a Deutsche Juristentag-ot[11] élénken foglalkoztatta, és 1902/1903-ban az első Kartell-ankéthoz[12] vezetett, csak az I. világháború kezdetével ért véget,[13] ám csak azért hogy ennek végén újra fellángoljon.
Az egyébként gazdaságilag és jogilag igen különböző kartellek elsősorban az iparban voltak találhatóak.[14] Az a kérdés nyitva hagyható, hogy a kertellek fogalmilag, egy definíció formájában megragadhatóak-e.[15] Már önmagában véve a szakmai szövetségek is sokszínűek, a GWB célja 1957-ben éppen az volt, hogy ilyen szakma szövetségek ne jöhessenek létre; elfogadását annak ideén az ipari körök nagyon ellenezték.[16]
(2) Minthogy az akkori kartell-vita a nagy szakmai szövetségekre volt kiélezve, más versenykorlátozások alig kerültek szóba. Az 1923-ban kelt kartell-rendelet[17] nem tartalmazta a kartell definícióját, csupán körülírta a jelenséget, mégpedig úgy, hogy példálózó felsorolást adott, amelyben mások mellett a "kartell" csak mint alkategória szerepel: "szindikátusok, kartellek, konvenciók és egyéb megállapodások" (1. §), valamint: "trösztök, érdekegyesülések, szindikátusok, kartellek, konvenciók és egyéb megállapodások" (10. §). Ennek ellenére a közbeszéd a kartellt mint fedőfogalmat használja - pl. "kartellrendelet", "kartellbíróság", "kartelljog" - és a vita is csak a szűk értelemben vett jelenségre korlátozódott, amelyet ellenőrzés alá kívántak vonni.
(3) Ez a történelmileg értelmezhető szűk kartell-fogalom más jelenségeket figyelmen kívül hagyott:
- vállalatok közötti olyan versenyt korlátozó megállapodások, amelyek csak átmenetileg és saját szervezet nélkül csupán bizonyos versenyviszonyokat szabályoznak,
- szállító és megrendelő közötti kapcsolatok, melyek a feleket a versenyben bizonyos pl. a továbbeladási árat rögzítő magatartásra kötelezik.
b) A II. világháború utáni tág kartell-fogalom
(1) Csak a II. világháború után alakult ki egy tágabb kartell-fogalom, amely ezeket az említett eseteket is magában foglalja: minden versenykorlátozást átfog. Ez a fogalom jelenik meg abban, ahogyan ma is "kartelljog"-nak nevezik a versenykorlátozási jogot, vagy ahogyan "európai kartelljog"-ról beszélnek.
(2) A kartell-fogalomnak ez a szűkebb értelemben történő használata több okra vezethető vissza. A fogalom egy harci jelszava is volt a kartelltilalomért küzdőknek a GWB megalkotása körüli vitákban[18] Minthogy a hagyományos kartellek - joggal - valamiféle gonosz dolognak minősültek, erősítette a tilalom híveit e negatív töltetű fogalom használata ("kartelltörvény", "kartellpolitika").
c) A három kartell-fogalom
(1) Történelmileg nézve két kartell-fogalom között kell különböztetni:
- a szűk értelemben vett kartellek, vagyis a tartósan működtetni szándékolt szakmai szövetségek, amelyeket a GWB 1. §-a egyszer s mindenkorra megtiltott, és amelyek el is tűntek,
- 4/5 -
- a tág értelemben felfogott kartellek, amelyek minden megállapodást, magatartást átfognak, amelyek arra irányulnak, hogy (mint a Sherman Act 1. cikkelye) a versenyt korlátozzák.
Emellett mindkét fogalom maga is saját - szűk vagy tág - kartell-tényállást hordoz, amint azt a fejlődést mutatja. Így ez a kartell-fogalom már inkább funkcionális jellegű. A fogalom megragad minden megállapodást stb., amely a verseny korlátozására irányul anélkül, hogy annak magánjogi tatalmát le akarná írni.
(2) További differenciálást hozott az 1957 GWB azáltal is, hogy 1. §-ába a szakmai kartellek mellett minden "hasonló megállapodást" átfogott, egyidejűleg azonban az áru/szolgáltatás-csereszerződésekbeli versenyt korlátozó klauzulákat hatálya alól kizárta, különösen egyértelműen pl. az 1998-as szövegben: "Kartellek olyan versenyben álló vállalkozások megállapodásai, vállalati egyesülések döntései, és egymással egyeztetett magatartások, melye a verseny akadályozását, korlátozását, vagy meghamisítását célozzák vagy ilyen hatásuk van.". Ez a fogalom tehát az elsőként említett definíciónál tágabb, de a másodikénál szűkebb. Ez a fogalom a német gyakorlatot messzemenően befolyásolta és igazolódott, bevált, minthogy a formális kritériumoktól eloldották.
d) A funkcionális kartell-fogalom
A funkcionális fogalom kidolgozására azt követően került sor, hogy a tudomány és a gyakorlat hosszú ideig a tárgy- és következmény-elmélet ál-alternatívájával viaskodott (ti. hogy a megállapodásnak tárgya vagy következménye kell legyen-e a versenykorlátozás.[19] Csak egy ilyen fogalom felel meg a versenykorlátozások elleni joganyag feladatának, amely csak a megállapodás specifikus versenyt korlátozó funkciójára helyezheti a hangsúlyt. Ebből következik, hogy a tipikus mellék-megállapodások, mint pl. versenytilalmak társasági szerződésben, ügynöki szerződésben nem "kartellek", vagyis nem esnek a bárhogyan is megfogalmazott kartell-tényállás alá. Ezt a következtetést a német GWB levonta, azonban az európai kartelljog nem, melynek hibáit most a német GWB átvette.
a) Történelmi fejlődés
(1) A kartell-tényállás első modern megfogalmazására a Sherman Act (1890) 1. szakaszában történt kísérlet.[20] A szöveg extrém módon tágan fogalmaz és nem túlságosan precíz, ám szóbő megfogalmazása inkább egy - a verseny szabadságára, a common law-ból eredő versenykorlátozás tilalmára vonatkozó - politikai deklarációra emlékeztet, felerősítve büntetőjogi szankciókkal. A kontinentális jogász számára ezért inkább heurisztikus formula benyomását kelti, mint törvényi tényállásét. Nincs szó a végrehajtó hatalom számára adott felhatalmazási jogszabályról: a hatáskörrel bíró igazgatási szervek, a Federal Trade Commission és az Igazságügyi Minisztérium egy ügyet egyedül nem dönthetnek el, hanem bíróság előtt kell perelniük a kartellben részes bűnösöket. A legtöbb kartell-ügy mindazonáltal magánszemélyek kezdeményezésére kerül a bíróságok elé akár deliktuális, akár szerződéses jogviszony (érvénytelenség) alapján.
(2) Az első német kartell-tényállást az 1923. évi kartell-rendelet 1. §-a fogalmazta meg.[21] Jogkövetkezményként azonban nem tilalmat fogalmaztak meg, hanem a gazdasági miniszternek csupán arra volt joga, hogy bíróság előtt indítványozza az 1. § alá eső: az összgazdaságot vagy a közjót veszélyeztető szerződés vagy döntés semmissé nyilvánítását vagy azt, hogy ezek meghatározott módon történő végrehajtását megtiltsák (4. §). Ez az ún. visszaélési elv - szemben a Sherman Act 1. szakasza tilalmi elvével- csupán egyfajta kartell-"rendőrséget" akart bevezetni,[22] így a Németországban igen elharapózott kartell-gyakorlatot kevéssé érintette, azonban a jogállamiság követelményének megfelelt. A tényállás hibája az volt, hogy elsődlegesen a megállapodások formális tartalmára koncentrált, míg az érdemet tekintve a zárójelben említett, funkcionálisan értelmezett jelenségeket és azok versenyt korlátozó funkcióját tekintette mérvadónak.
(3) A kartell-tényállás az 1957-be megalkotott GWB 1. §-a szerint a tilalmi elvet követte. A jelenség funkcionális megragadása azonban megintcsak nem sikerült: a jogalkotó által elgondolt "alkalmassági klauzulá"-t -ti. hogy a szerződés stb. "alkalmas" a verseny korlátozására - többnyire félreértették.[23] Mindazonáltal a kartellhatóság - eltérően a Sherman Act-tól - felléphetett saját kezdeményezése alapján is a kartelltilalom megsértőivel szemben. A GWB 1. §-a így közigazgatási felhatalmazás volt és - ugyancsak eltérően az USA jogtól - alapvetően ezen a módon kívánták az 1. § tilalmát érvényre juttatni. Egyébként a kivételekre vonatkozó - kevéssé fontos - szabályok (2-8. §§) biztosítot-
- 5/6 -
ták igazgatási jogi rendelkezésekkel együtt (9-14. §§) a jogállami határok meghúzását.
A jogalkotó azonban mindenekelőtt azt ismerte fel, hogy a csere- és forgalmazási szerződésekben megjelenő versenyt korlátozó kikötések semmi esetre sem "kartellek", hanem versenypolitikailag ártalmatlan, polgári jogilag azonban gyakran elkerülhetetlenül szükséges tartózkodási kötelezettséget involválnak. Emiatt a jogalkotó a GWB I. fejezetéhez csatolva ezzel ("Kartellek és kartelldöntések") egy II. fejezetet állított szembe ("Egyéb szerződések"), amely - figyelembe véve az időközben bekövetkezett amerikai fejleményeket - az "ancillary clauses"-t már nem kifogásolta.[24]
(4) Az EGK-Szerződés (1957) a fentiekben vázolt [I.1.b)] kartell-tényállást tartalmazta, amely tartalmilag a Sherman Act 1. szakaszára emlékeztet és eredetileg nem közvetlenül alkalmazandó jogszabálynak szánták. Csak később a 17/62 végrehajtási rendelet nyitotta meg a Bizottság számára az utat az aktív versenypolitikához.[25] Az EGK-Szerződés (akkori számozás szerinti) 85. cikkelyének generálklauzulája (a mai EKSz 81. cikkelye) el is mossa a kartellek és az ancillary clauses közötti versenypolitika különbséget; a generálklauzula emellett - annak ellenére, hogy a (2) bek. a semmisség szankcióját tartalmazza - elsősorban a Bizottság számára megfogalmazott felhatalmazó rendelkezésként volt megfogalmazva, amelyik azután a (3) bek. szerint egyedi esetekre vagy szerződések csoportjaira vonatkozóan kivételeket állapíthatott meg.
(5) Az 1998-ban elfogadott új GWB arra törekedett ugyan, hogy az 1. §-t harmonizálja az európai versenyjoggal, azonban ez csak a szövegre korlátozódott:[26] fennmaradt a "kartell"-eknek a "vertikális megállapodások"-tól való merev elválasztása, jóllehet ezt az erópai versenyjog nem ismeri.
b) A hatályos jog kartell-tényállásai
Az európai versenyjog (2003 óta) és a német jog (2005 óta) kartell-tényállásai ignorálni látszanak a gyakorlat tapasztalatait és a jogállami fejlődést a Sherman Act óta, mégpedig öt vonatkozásban.
(1) Átfogó generálklauzulát tartalmaznak, melyek minden mellék-megállapodást átfognak és így mélyen belenyúlnak a magánjogba, egyben különösen súlyosan veszélyeztethetik a jogbiztonságot.
(2) A "törvényi kivétel" rendszerére való áttéréssel az önmagában véve is kevéssé pontos kartell-tényállást további bizonytalan fogalmakkal töltötték fel (81. cikk 3. bek.).
(3) A Bizottság minden cáfolata ellenére elsődlegesen a felek magánautonómiájába való közigazgatási beavatkozásként értelmezendők a tényállások annak következtében, hogy a 81. cikkely (3) bek.-ének annak idején mentesség adására szóló feltételeit a kartell-tényállás elemeivé avatják.
(4) A tényállások ílymódon nem szubszumálható kifejezések tömegét foglalják magukban, melyek a versenyhatóságoknak veszélyesen tág teret nyitnak, és a jogilag alávetetteknek csak az a remény marad, hogy a bíróságok javukra a hatóságok jogi vagy ténybeli tévedését meg fogják állapítani.[27]
(5) A tényállások ezt a jogbizonytalanságot maguk nem tudják leküzdeni. A Bizottság ezen inkább nagyszámú "irányelv" közzétételével próbál segíteni, melyek ugyan csak a versenyhatóságokat kötelezik, azonban amolyan soft law-ként a gyakorlat mégis követi, így azután a hatalommegosztás elve annyiban érvényét veszti, amennyiben a bírósági felülvizsgálat, kontroll csak utólagosan - a Sherman Act-tól tehát eltérően - lép be és csupán az egyes esetet érintő módon.
Ezek a nagyon komolyan veendő, mélyre nyúló hiányosságok régóta ismertek.[28] Ám úgy tűnik, hogy még mindig nem találtuk meg azt az archimedes-i pontot, ahonnan ezt a veszélyes utat korrigálni lehetne. Erre azonban annál inkább szükség van, mivel ma már minden nemzeti/tagállami bíróság és versenyhatóság köteles a 81. cikkelyt alkalmazni.
a) Savigny óta pontosan tudjuk, hogy hogyan kell "nem világos" törvényeket alkalmazni:[29] az a feladatunk, hogy "a törvényt az eredeti gondolatára visszavezessük" annak érdekében, hogy a törvényen "kiterjesztő vagy szűkítő értelmezéssel" javítsunk.[30] Ebben Savigny természetesen nem értelmezést lát, hanem a jog "következetes továbbfejlesztését".[31] A törvény "többértelműsége" esetére vagy pedig bizonytalan kifejezései esetén - amint ezt találjuk gyakran az euró-
- 6/7 -
pai versenyjogban - Savigny hármas eljárást javasol a bizonytalanság megszüntetése érdekében:[32]
- először a törvényhozási folyamat összefüggéseit kell vizsgálni,
- másodszor a törvény megalkotásának alapját, mégpedig lehetőleg azt a alapgondolatot, amely a törvény tartalmával a leginkább összefügg,
- végül harmadszor össze kell hasonlítani annak a tartalomnak a belső értékeit, mely a törvénynek az egyik vagy a másik magyarázat révén tulajdonítható.
Nyitva hagyhatjuk azt a kérdést, hogy az EKSz 81. cikkelyének ennyire bizonytalan szövege értelmezés révén megmenthető-e, vagy pedig továbbfejlesztésre szorul. Most mindenesetre azzal lehet s kell foglalkozni, hogy "a törvény összefüggéseit", valamint "alapját", "értelmét", "szellemi tartalmát" kidolgozzuk.[33] Savigny többször kimutatta, hogy ez a tudomány feladata.
Az ti., hogy "nem pusztán a törvény betűjét, vagyis látszatát", hanem "a törvényt a maga valóságában" felismerjük.[34] Etekintetben szabad kezet ad a bírónak,[35] azonban elgondolkozik azon, hogy "a jog továbbfejlesztésének feladata" egy bíróságra bízható-e, mint a francia Cour de Cassation-ra.[36] Minthogy ilyen bíróságunk az európai versenyjog alkalmazására az európai bíróságok, a "nem világos" jogszabályi rendelkezések értelmezését és továbbfejlesztését a számos bíróra és versenyhatóságra, valamint a nekik "bedolgozó" jogtudományra bízhatjuk abban bízva, hogy éppen nagy számuk és különbözőségük segíteni fog a helyes értelmezéshez és továbbfejlesztéshez közelebb jutni, minthogy éppen az európai bíróságok azok, amelyek döntési monopóliumuknál fogva a jogbiztonságot szavatolják, amelyre Savigny oly nagy súlyt fektetett.[37]
b) Savigny tanait azóta gyakran finomították, lényegét tekintve azonban a jogtudomány és a joggyakorlat igazolta: R. von Jehring a törvény "célját" állította jogtana középpontjába.[38] Philip Heck a "technikai jogtudománnyal" a "teleologikus vagy "céljogtudomány"-t állította szembe.[39] A svájci O. A. Germann és Arthur Meier-Hayoz ugyacsak a teleológiai módszert alkalmazzák,[40] csakúgy mint a svéd P. O. Ekelöf.[41] Az osztrák F. Bydlinski is a teleológiai redukció fogalmával operál,[42] mint amely "a törvény értelmét - ratio legis - juttatja érvényre a túlságosan tág szöveggel szemben. Karl Larenz szerint a teleológiai redukciót - "amely a a norma alkalmazási körét ... a szóhangzat által szabott határokon túl is szűkíti" - gyakran "maga a jogszabályi rendelkezés értelme és célja követeli meg."[43]
c) Az európai bíróságok még expressis verbis nem vették át ezt azt az értelmezési tant, azonban érdemben már követik.[44] Tartózkodásuk a Savigny-féle alapelvek szerint bizonyos fokig érthető: egyfelől a rövid indokolások nem adnak erre terjedelmileg módot, másrészt a tagállamokban egyenlőre még nincsenek egységes értelmezési szabályok, hanem inkább csak bizonyos közelálló szabályok, különösen a kontinentális államokban, harmadszor pedig a bíróságoknak eddig aktuális alapkérdésekkel kellett foglalkozniuk, mint pl. az - egyébként nem teljes - közösségi jog önállósága, a versenyjog viszonya a hamisítatlan verseny és a belső piac rendszeréhez, valamint általános eljárási alapelvek megtalálása.
d) Azt, hogy mennyire szükséges egy ilyen teleológiai redukció, mutatják a Bizottság "iránymutatásai" (Guidelines, Leitlinien) és "közleményei" (Bekanntmachungen). Ezek arra törekszenek, hogy a túlságosan bizonytalanul és tágan fogalmazott szöveget kezelhető tartalomra - vélhetően a jogalkotó által célzottra - korlátozzák. Minthogy ezek csak a Bizottságot kötik, és nem módosíthatják a pozitív jogot,[45] a kísérletek ebben a keretben elakadnak. Mégis megér egy pillantást vetni rájuk.
(1) A horizontális együttműködésről szóló Iránymutatás (Hiv.Lap C 3. 2., 2001. január 6.) kifejezetten elismer, hogy "a horizontális együttműködés ... jelentős gazdasági előnyt eredményezhet". Az Iránymutatás differenciál a következők között:
- "megállapodások, amelyekre 81. cikk nem vonatkozik (jóllehet a cikk szövege szerint igen),
- "megállapodások, melyek majdnem mindig a 81. cikk (1) bek. hatálya alá esnek" (ún. per se tilalom),
- "megállapodások, melyekre a 81. cikk (1) bek. hatálya alá eshetnek" (melyeknél tehát az egyedi eset körülményeitől függ).
- 7/8 -
(2) A vertikális versenykorlátozásokra vonatkozó Iránymutatás (Hiv. Lap C 291, 1., 2000. október 13.) alapvetően és eleve kizár bizonyos megállapodásokat a tilalom alól:
- kisebb jelentőségű, valamint kis- és középvállalatok
- egyes képviseleti szerződések.
Az Iránymutatás a továbbiakban az "egyes esetben történő eljárással" foglalkozik, amellyel tárgyilag ezeknek a megállapodásoknak a versenypolitikai megítélés szempontjábóli ambivalenciáját, sőt: ártalmatlanságát igazolja.
(3) Ehhez kapcsolódóan a de minim is- Közlemény (Hiv. Lap C 368, 13., 2001. december 22.) eleve kizár egyes kartell-csoportokat a tilalom alól, azokat ugyanis, "amelyeknek nincs érezhető hatása". Ehhez mértékként piaci küszöbértékek szolgálnak, melyek jelentősége a releváns, érintett piactól függ.
(4) Mindezek figyelembe vételével a Bizottság szempontjából a versenykorlátozási megállapodásoknak gyakorlatilag csak egy töredékére vonatkozik a tilalom, jóllehet névlegesen az összes megállapodásra vonatkozik.
a) Minthogy a kartelltilalom túlságosan széles megfogalmazása és bizonytalansága felől nincsenek kétségek, már az alkotmányjog szempontjából is korrekciókra van szükség, mégpedig több okból.
(1) Minden tilalom korlátozza a magánautonómiát és a szerződési szabadságot:[46] mindkét szabadság alkotmányosan védett és az alkotmányjog korlátozza ezáltal az államhatalom mozgásterét. Ebből következően a 81. cikk szószerinti alkalmazását e két elv nem engedi meg, mivel ebben az esetben a vállalatok minden megállapodása folyamatos versenyhatósági ellenőrzésnek lenne alávetve.
(2) Emellett a jogbiztonság és a bizalom védelmének, valamint az arányosságnak a parancsai megkövetelik, hogy a hatóságok és a bíróságok döntésének alávetett az őt érintő döntéseket előre láthassa annak érdekében, hogy megfelelő intézkedéseket tehessen.[47] Egy szinte teljesen parttalan kartell-tényállás bizonyára nem felel meg ezeknek a követelményeknek.
b) Ugyanezek a következtetések adódnak összehasonlító vizsgálatok alapján: az egyetlen struktúrálisan hasonló tényállás: a Sherman Act 1. cikkelye több szempontból gyengébbnek tűnik, mint a 81. cikk (1) bek., ugyanis nem hatóság juttatja érvényre, hanem a bíróságok. A gyakorlatban a Sherman Act tilalmát a rule of reason nagymértékben legyengíti, amelyet azonban az európai bíróságok joggal elvetnek.[48] A tilalom amellett egy olyan jogrendszerhez tartozik, amely sokkal inkább a retorika jellemez, mint bármelyik kontinentális jogot. A jogalkotás egyértelműségének ugyan manapság általában sincs túl nagy rangja, mégis a 81. cikk mint közvetlenül alkalmazandó norma a legdurvábban sérti e követelményt.
A) Alapok
Az európai bíróságok időközben a teleológiai redukciót ismételten gyakorolták. Időnként persze segítettek magukon a mentességre való utalással [81. cikk (3) bek.], amely azonban most már nem létezik. Pontosabban most már - a csoportmentesítési rendeletek mintájára - gyakran egy funkcionális kartell-tényállással dolgoznak. Ez megmutatkozik egyrészt az egyes tényállási elemek elhatárolásában (1), másrészt a kartelltilalom alól mentes mellék-megállapodások elismerésében (2).
(1) Eddig tényállási elemként csak a 81. cikk (1) bek. tényállási elemei jöttek figyelembe, mivel a 81. cikk (3) bek. csak mérlegelési szabályként jött figyelembe.[49] E tényállás különböző feltételei közül - talán az "érezhetőségtől" eltekintve - a szövegezés figyelemreméltó és tanulságos. Az alternative egymás mellé helyezett igék: "célozza vagy ilyen hatással bír" úgy érthetők, mint ahogyan annak idején a következmény-elméletet kifejező GWB 1. § javasolta.[50] Ehelyett azonban az Európai Bíróság csak a megállapodás "célját" kutatja, e fogalmat tágan értelmezi[51] úgy, hogy a másik vonás tulajdonképpeni jelentését csaknem elveszti. Emellett a Bíróság a "cél"-ben nem a megállapodás egy szubjektív elemét látja, amelyre a felek konkrétan gondoltak, és amit következésképpen rájuk lehetne bizonyítani. A Bíróság a fogalmat inkább funkcionális-objektív módon értelmezi: a megállapodásnak vagy határozatnak a verseny korlátozására kell irányulnia, mint a klasszikus kartell esetében.[52] Ezt a "célt" a bírónak mindazonáltal nem
- 8/9 -
kell - pl. a felek nyilatkoztatásával - bizonyítania: ő ezt a körülményekből kikövetkezteti, amikor azt vizsgálja, hogy a megállapodás vagy határozat árucserére, a vállalat szervezetére vagy éppen versenykorlátozásra irányul.[53]
(2) A kartelltilalom alól mentes mellékmegállapodások a funkcionális kartelljogi gyakorlat próbáját képezik. A jogalkalmazás és a másodlagos jog itt is a helyes irányba mozdulnak.
(a) Tárgyilag helyes megoldást a kartelltilalomnál és annak céljánál kell keresnünk. Ha annak célja szerint a versenyt korlátozó megállapodásokat tág értelemben meg kell ragadnia, azonban nem szabad vonatkoztatni a kartellmentes rendes szolgáltatáscsere- vagy társasági szerződésekre, akkor azokra a mellékmegállapodásokra sem szabad vonatkoztatni/alkalmazni, amelyek lényegüket tekintve tartoznak ezekhez a szerződésekhez, még akkor sem, ha - mint minden szerződéskötés - a versenyt befolyásolják. Ebbe az irányba tapogatóznak újabban az európai bíróságok is, bár némileg akadozva, mivel a módszertani megoldást még nem találták meg. Némi segítséget nyújt az USA kartelljog ancillary clauses-re vonatkozó gyakorlata,[54] miközben a GWB vertikális korlátozásokra vonatkozó szabályai a problémának csak egy szeletét vette figyelembe.
(b) Azt, hogy hol végződnek a kartelltilalom alól mentes mellék-megállapodások,[55] és hol kezdődnek a tiltottak, nem határozható meg egy egyszerű formulával. A szervezeti összefonódásokról szóló 2004. évi rendelet 8. cikk (1) bek. 2. mondata ezzel összehasonlítható határt von az összefonódások ellenőrzésére a következő szavakkal: "...az annak végrehajtásával [ti. az összefonódás végrehajtásával] közvetlenül kapcsolódó és szükséges korlátrozások". Ez a határ voltaképpen ugyanaz, mint amit a Bizottság a "Közlemény az összefonódásokhoz kapcsolódó mellék-megállapodásokról" (1989) című dokumentumában közelebbről is meghatározott, melyet azonban azóta a 2001. július 4.-i Közlemény felváltott (Hiv.Közlöny C 1888, 5.), és amely nagyon differenciáltan foglal állást.
Eszerint mindenekelőtt versenytilalmakról van szó, miközben a Közleményben említett egyéb licenciaszerződések, valamint szállítási kötelezettségek kisebb szerepet játszanak. Az, hogy a mellék-megállapodás az összefonódás végrehajtásával "tárgyilag összefügg", tárgyilag azt feltételezi, hogy magában a jogügyletben állapodnak meg felőle; egy pusztán időbeli vagy tárgyi összefüggés nem elegendő. Nehezebb kérdést vet fel a "szükségesség", melyet a Közlemény azzal a teszttel old fel, hogy "enélkül az összefonódás vagy egyáltalán nem, vagy csak magasabb költségekkel, érezhetően hosszabb idő alatt vagy lényegesen kisebb siker-eséllyel lenne megvalósítható.".
(c) Egy ilyen - a szervezeti összefonódásnál nyilván elkerülhetetlen - feltételezésen alapuló, hipotétikus helyzettel operáló "mintha"-elemzésre ("Als-obelemzés") a 81. cikk (1) bek. tilalma alá eső "megállapodások" esetében nincsen szükség; ehelyett a kérdéses mellék-megállapodásokat a konkrét megállapodás kontextusában abból a szempontból kell vizsgálni, hogy azok a - kartelltilalom alól mentes - szerződési tartalomba tartoznak-e és azokat mintegy "felülírva" a versenyt korlátozzák-e. Ide tartoznak a versenytilalmak határai, éppenúgy időbeli, mint tárgyi és területi szempontból, minthogy pl. "örök időkre szóló" megkötések már önmagában véve a kötelmi jog alapgondolataitól, alapelveitől távol állnak.
(d) Versenyt korlátozó mellék-megállapodások, mint pl. a bármiféle ár-megállapodások, terület- és ügyfélvédelem természetesen joggal tartoznak a 81. cikk (1) bek. tilalmának hatálya alá, minthogy funkcionálisan korlátozzák a versenyt, bár nem minősülnek kartellnek.
(e) A kartellmentes mellék-megállapodásokat különösen a következő szerződésekben lehet találni: társasági szerződések, tartós szállítási szerződések, vállalati részesedéssel kapcsolatos szerződések.
B) Mellékmegállapodások, különösen versenytilalmak a társasági szerződésekben
(1) Maguk a vállalatok közötti társasági szerződések eleve semmiképpen sem teljesítik a 81. cikk (1) bek. kartell-tényállását. Ezt a közösségi versenykorlátozási jogban magától értetődőnek tekintik. Bár a Bizottság közleményeiben "horizontális együttműködések" és "vertikális kapcsolatok" között különböztet, nem a társasági jogi feltételeket helyezi előtérbe, hanem a szerződés gazdasági tartalmát. Azt, hogy itt ún "kartellmentes kooperációról" van-e szó, a Bizottság annak alapján ítéli meg, hogy vizsgálja előbb a 81. cikk (1) bek.-ét, majd pedig (3) bek.-ét (a korábbiakban még mint mentesítési felhatalmazása gyakorlását). Gyakorlatilag csak tényleges vagy potenciális versenytársak közötti megállapodások jönnek szóba. Minden egyéb, vállalatok között kötött társasági szerződés egyáltalán nem érinti a kartell-tilalmat, habár pusztán a szöveg szerint ez másként is lehetne. Egyébként a Bizottság a kooperáció tárgya szerint különböztet.
(2) A vállalatok közötti társasági szerződések azonban gyakran a tilalom szempontjából érzékeny mellékmegállapodásokat is tartalmazhatnak. Ezek a szerződé-
- 9/10 -
sek - melyeket hosszabb időre kötnek - a felek bizalmas együttműködését feltételezik, és őket átfogó hűségi kötelezettséggel terhelik, amennyiben megtiltanak nekik a megállapodás révén minden olyan cselekményt, amely a társasági cél elérését és követését veszélyeztetné.[56] És igaz különösen a személyegyesülésekre. A társasági szerződések ezért - "méretre szabott" - versenymegállapodásokat (tilalmakat) tartalmaznak: ezek csupán azt a tartózkodási kötelezettséget konkretizálják, mely tárgyilag abból a kötelezettségből adódnak, hogy a társaság célját közösen kövessék, amihez kapcsolódik az egyébkénti hűségi kötelezettség is. Társasági szerződésekben azonban[57] gyakran találni továbbmenő versenytilalmakat, amelyek azután a kartelltilalom alá esnek (eshetnek).
(3) Az európai bíróságok gyakorlata még nem dolgozott ki ezekre a problémákra szilárd alapokat, ám szigorú mércét alakított ki, melyek az adott konkrét eset eldöntésénél ugyan indokoltak voltak, azonban minden további nélkül nem általánosíthatóak. Így pl. az Európai Bíróság a TPS (M6)-esetben[58] egy bonyolult - fizetős digitális műholdas televíziós programra vonatkozó bonyolult szerződést vizsgált, amely tartalmazott egy versenytilalmat és egy kizárólagossági klauzulát is, melyeket végülis a bíróság nem hagyott jóvá. A bíróság a klauzulákat abból a szempontból vizsgálta, hogy "mellék-megállapodásról" van-e szó, és tagadja ezt - az 1/2003 rendelet óta persze már nem tartható - indokolással, hogy a "Bizottság terhére semmiféle mérlegelési hiba nem állapítható meg.". A bíróság azonban - egyfajta kisegítő indokolásként - azt is leszögezi, hogy a kizárólagossági klauzula "aránytalanul tág".
A jogalkalmazási gyakorlat - úgy tűnik - az eddig alkalmazott kritériumokkal ("közvetlen kapcsolat" és a főcél eléréséhez való "szükségesség") aligha elégedhet meg, hanem sokkal inkább tárgyszerű, érdemi mércét kell kidolgoznia, mint amilyent pl. a Német Szövetségi Legfelső Bíróság időközben kialakított.[59]
C) Mellék-megállapodások az un. érdekvédelmi szerződésekben
(1) Az ún. érdekvédelmi szerződések minden modern jogrendszerben megtalálhatóak. Az angolszász jogrendszerben az agency klasszikus formájára vezethetők vissza. Az EK-ban 1986 óta a Tanács által kibocsátott irányelv van hatályban ("az önálló képviselőkre vonatkozó tagállami jogszabályok koordinálásáról"),[60] amely azonban nem jelentéktelen eltéréseket tesz lehetővé a tagállamok jogi szabályozása között. A német joggyakorlatban a kereskedelmi képviseleti szerződés a 19. század közepe óta nagy szerepet játszik.[61] Ennek megfelelően a képviselet jogi szabályozása Németországban a többi tagállamhoz képest szokatlanul részletesebben fejlődött ki.
Az érdekvédelmet szolgáló szerződések annyiban szolgáltatáscsere-szerződések, amennyiben az ügynököt, képviselőt kötelezik, hogy ellenérték fejében szerződő partnere számára szerződéseket közvetítsen, vagy megkössön. Ezen túlmenően kötelezik a képviselőt, hogy "tevékenysége kifejtése során szolgálja a vele szerződő vállalat érdekeit és a Treu und Glauben alapelve szerinti magatartást tanúsítson." [Kereskedelmi képviseletről szóló irányelv 3. cikk (1) bek., HGB 86. § (1) bek.]. Az érdekvédelmi kötelezettség tehát hasonló az alkalmazottéhoz, melytől jogállása az önállóságban különbözik. A képviselők tehát két különböző piacon tevékenykednek: egyrészt az áru- és szolgáltatáspiacon, melyen megbízója számára tevékenykednek (és nem annak versenytársaként), másrészt a közvetítési szolgáltatások piacán, ahol más képviselőkkel versenyeznek.
Az érdekvédelmi kötelezettségből kényszerítően következik a versenytilalom, minthogy a képviselő "köteles mindentől tartózkodni, amely alkalmas arra, hogy a [megbízó] vállalat érdekeit veszélyeztessen, nem teremthet semmiféle versenyt neki, és ezt a képviseleti stb. szerződések világosan le is szögezik.[62]
(2) Az európai közösségi versenykorlátozási (kartell-) jog mindeddig kevéssé vizsgálta e szerződések és a mellékmegállapodások sajátos vonásait, jóllehet a kereskedelmi képviseletről szóló irányelvnek éppen ez volt a célja. Bár a Tanács 1215/99 (1999. január 10-i) rendelete (Hiv. Közlöny L 148 - 1999. június 15., 1.) tulajdonképpen a vertikális megállapodások egészét - ideértve az érdekvédelmi szerződéseket is - alapvetően mentesíteni kívánta a kartelltilalom alól, mégis a Bizottság (gyakorlatilag a Verseny Főigazgatóság) ehelyett a 2790/99 (1999. december 22.) csoportmentesítési rendeletet (Hiv. Közlöny L 336, 21.), és az "Iránymutatás a vertikális versenykorlátozásokra vonatkozóan" című dokumentumot (2000. október 13., Hiv. Közlöny C 291,1.) alkotta meg. Ennek során azonban csak az adásvételi és továbbeladási szerződésekre, vagyis pusztán a szolgáltatáscsere-szerződésekre gondolt, és az ún. érdekvédelmi szerződéseket teljesen figyel-
- 10/11 -
men kívül hagyta, vagy legalábbis az utolsó pillanatban a 2790/99 rendelet 1. cikkelye fogalmi katalógusához (a fogalmak felsorolásához) még egy g) alatti fogalmat csatolt: "eladó az a vállalat is, amely a 81. cikk (1) bek. alá eső szerződés alapján árukat agy szolgáltatásokat egy másik vállalat javára elad.". Ezzel az iránymutatás magában foglalja ugyan a kereskedelmi képviseleti szerződéseket, azonban a "Alapvetően a 81. cikk (1) bek. hatálya alá nem tartozó vertikális megállapodások"- cím alatt. Ezzel a vállalatoknak az Európai Bíróság által hangsúlyozott azon jogát, hogy "forgalmazási politikáját szabadon határozza meg" (EuGH Sammlung. 1996 II. kötet, 1851.) - a tények ismeretének nyilvánvaló hiányában - egyszerűen ignorálják.
Ez a zavaros jogalkotói munka szinte minden kérdést nyitva hagy: a csoportmentesítési rendelet g) pontja feltehetően az ügynöki szerződésekre gondol, de ez a szöveg által szabott feltétel [a 81. cikk (1) bek. alkalmazhatósága] miatt nem bizonyos. (3) Mindezekre tekintettel az érdekvédelmi szerződésekben mellék-megállapodásként megjelenő versenytilalmakat ki kellene venni a 81. cikk (1) bek. tilalma alól, és a tilalmat csak akkor alkalmazni, ha a versenytilalom túllép az érdekvédelmi szerződés területén.[63] Emellett jelentkezik azonban a forgalmazási rendszerek és a gépkocsi-forgalmazás képviselőkön keresztüli megszervezése. A közösségi versenyjog a franchise szerződésekkel együtt e kérdéseket is csoportmentesítési rendeletekben szabályozta,[64] (ezeket a 2790/99 rendelet váltotta fel). Ílymódon a felek szerződéses jogviszonyát részletekbe menően szabályozták, mégpedig a mellék-megállapodásokon jóval túlmenően. A kereskedelmi képviseleti szerződés immanens részét képező versenytilalmat a 3. cikk (1) bek. a) pontjában megtiltják, ami önellentmondás. Egy ilyen gyakorlat azonban nemcsak mint szektorális speciális szabályozás ért el a lehetőségek határáig, hanem a versenypolitikai hatékonyság szempontjából is kétségessé vált.
D) Mellék-megállapodások a szállítási szerződésekben
(1) A szállítási szerződések mint tartós, hosszútávú szolgáltatáscsere-szerződések számos szakmában és sokféle formában fordulnak elő. A hagyományos sörszállítási szerződés mellett (mely gyakran a vendéglős terhére megállapodott kizárólagossággal jár), a szelektív forgalmazás, franchising stb sokféle formája alakult ki. Szinte minden ilyen szerződésben találhatók mellék-megállapodások, amelyek a fő-szerződésből adódó kötelezettségek teljesítését biztosítják, egyben egyik vagy másik félre terhes kötelezettségeket rónak, pl. a vendéglős számára tilos versenytárs sörét kimérni. Aránytalan terheknek azonban a német jogalkalmazási gyakorlat a BGB 138. §-a alapján már útját állta.[65]
(2) Az európai közösségi versenyjog részben az érintett vállalatok és egyesületek kezdeményezésére csoportmentesítési rendeletben szabályozta e szerződéseket.[66] Jelenleg a szakmákon átnyúló 2790/99 rendelet (Hiv. Közlöny L 336, 21.) hatályos, az ún. "ernyőmentesítési rendelet". Ehhez járul a rendkívül részletes (229 pontból álló) "Iránymutatás vertikális megállapodásokra" (Hiv. Közlöny 200, c 291. 1.), melynek terjedelme még "A horizontális versenykorlátozásokról szóló Iránymutatás"-t is meghaladja. Az "ernyőmentesítési rendelet kifejezetten mentesít számos megállapodást, mivel tartalmuknál fogva vagy jelentőségük miatt versenypolitikailag ártalmatlanok (pl. 2-3. cikk). A rendelet megtiltja a hatálya alá tartozó körben a vertikális árrögzítést (4. cikk), valamint a versenytilalmakat (5. cikk). Az Iránymutatás - mely csak a Bizottságot köti, mégis minden apró részletre vonatkozó szabályozást tartalmaz - felfedi azt a terjedelmes jogi tényállás-tömeget, amely a rendelet szabályozása alapjául szolgált. Mégis az Iránymutatás rámutat arra, hogy tartalma nem alkalmazható "mechanikusan", és "minden eset ... a mindenkori tényállás szerint értékelendő" (3. pont).
A horizontális megállapodásokhoz képest történő elhatárolás a megállapodás magánjogi struktúráját követi és nem a résztvevők piaci lépcsők sorában - az újratermelési folyamatban - elfoglalt helyét.[67] Ennek megfelelően a versenytársak között kötött vertikális megállapodások is az ernyőmentesítési-rendelet hatálya alá tartoznak [2. cikk (4) bek.].[68]
(3) Az európai bíróságok arra összpontosítanak, hogy a verseny torzításáról van-e szó (EuGHE 1966, 282, 304. "Société Tecnique miniére - 1966, 322, 396, "Consten/Grundig" az abszolút területvédelem esetében). Szelektív forgalmazási rendszerek sem esnek alapvetően a kartelltilalom hatálya alá (EuG, Slg. 1996 II. köt., 1851 "Yves Saint Laurent", 111. szám, különösen 117. szám), amellyel elismerik a vállalatnak "üzletpolitikája szabad alakításának jogát".
E) Mellék-megállapodások vállalatokkal és a bennük való részesedés-szerzéssel kapcsolatos szerződések
(1) Ha egy vállalatok vagy lényeges részét elidegenítik, a megszerző érdeke alapvetően az, hogy az eladó legalábbis az első években ne támasszon neki versenyt: hiszen elsősorban esélyt adnak ilyenkor el. Hasonló versenytilalmakat fogalmaznak meg az üzlethelyiségek bérbeadásánál, azonban ezek nem tömegesen előforduló szerződések. Versenytilalmat tartalmazó mellék-
- 11/12 -
megállapodások tehát itt is előfordulnak, és ha ezek túllépik a szükséges mértéket, belép a kartelltilalom.[69] (2) Az európai közösségi versenyjog erre figyelemmel eltekintett attól, hogy e szerződéseket vagy akár csak a mellék-megállapodásokat csoportmentesítési szabályozás alá vonja. A határok megvonását átengedték a jogalkalmazási gyakorlatnak ("Remia" eset).[70] Ebben az Európai Bíróság megvizsgálta, hogy a versenytilalom közvetlenül összefügg-e a fő-szerződéssel, az ez által meghatározott cél eléréséhez szükséges és annak elérése érdekében arányos-e, különösen az időtartamot illetően.
1. A kartell-fogalom eredetét tekintve nem jogi fogalom, hanem gazdasági-történelmi fogalom.
2. A jogalkotói gyakorlat a kartell-tényállások számára három különböző kartell-fogalmat alkotott.
3. Ezek közül csak egy funkcionális fogalom - a versenykorlátozó funkcióra koncentráló - felel meg a versenykorlátozási jog támasztotta követelményeknek.
4. Az EKSz 81. cikk - legalábbis az 1/2003 rendelet értelmezésében - a legbonyolultabb és legbizonytalanabb kartell-tilalmat fogalmazza meg, amely valaha is létezett.
5. Ez annál súlyosabban esik latba, mivel a szabály self executing-normává vált.
6. Kartell-tényállások, különösen kartell-tilalmak - hacsak eleve nem funkcionálisan fogalmazták meg azokat - funkcionálisan értelmezendőek, vagyis csak versenyt korlátozó megállapodásokra alkalmazhatók: perdöntő etekintetben a megállapodás versenyt korlátozó célja.
7. Különösen homályos jogszabályok teleologikus értelmezése Savigny óta a korrektúra lehetőségét kínálja, melyet a jogtudomány elismer és a jogalkalmazás gyakorol.
8. Eszerint a jogértelmezés szempontjából döntő nem önmagában a jogszabály "betűje", hanem "alapja", "értelme" vagy pedig a törvény "valódi alapgondolata".
9. Az EKSz 81. cikk kartell-tilalma már csak alkotmányjogi megfontolásokból is igényli ezt a telelológikus redukciót (szűkítést), mert a tilalom egyébként mélyen belenyúl a polgári jog által védett szerződési és vállalkozói szabadságba, ezen túlmenően a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az arányosság parancsát is sérti.
10. A Bizottság ennek a követelménynek "Iránymutatásaiban" és más "Közleményeiben" részben eleget tett, melyek arra törekszenek, hogy a kartell-tilalmat valódi tartalmára szorítsák vissza, azonban a tárgyi, pozitív jogot nem képesek megváltoztatni, így az alkotmányjogi aggályok fennmaradnak.
11. Az európai bíróságok jogalkalmazási gyakorlata mutatja, hogy hajlanak a teleologikus értelmezésre, ám ez nem kielégítő.
12. Az EKSz 81. cikk "célja vagy hatása"- fordulatának értelmezése funkcionális megközelítésben találó.
13. Próbakő azonban az lesz, hogy hogyan kezelik a kartell-tilalom alól mentes mellék-megállapodásokat, nevezetesen a társasági és un. érdekvédelmi szerződésekben megjelenő versenytilalmakat.
14. A tilalom alól mentes mellék-megállapodások elhatárolása értékelő döntést igényel, ahol formális kritériumok aligha segítenek.
15. Majd csak nagyszámú európai bírósági döntés fogja a szükséges jogbiztonságot megteremteni. ■
JEGYZETEK
* részlet egy nagyobb, "Wettbewerbs- und Kartellrecht" c. - Michael Kulkával közösen írott - munkából (megjelenés alatt - szerk.)
[1] Huber/Baums: § 1, in: Frankfurter Kommentar, 3.kiadás, különösen 149-177. szélszám (az alább következő szélszám-hivatkozások erre a kommentárra vonatkoznak)
[2] Az ezzel kapcsolatos vitámat ld. Huber/Baums 167. szélszám.
[3] Pl. Mestmäcker/Schweitzer: Europäisches Wettbewerbsrecht. 2. kiadás, 2004. 7. § 50. szélszám; Schwarze/Weitbrecht: Grundzüge des europäischen Kartellverfahrensrechts, 2004. 30.
[4] U. Huber: Savignys Lehre von der Auslegung der Gesetze in heutiger Sicht, JZ 2003.1. Savigny aktualitásához ld. Rittner: Über die Notwendigkeit des rechtssystematischen Denkens. In: Festschriuft für K.W.Knörr, 2003.805., 814.
[5] R. Liefmann definíciója: Karttelle und Trusts. 4. kiadás, 1905. 11.; Kleinwächter: Die Kartelle. 1883. 126.; R.Isay: Die Geschichte der Kartellgesetzgbungen, 1955; Grossfeld: Zur Kartellrechtsdiskussion vor dem ersten Weltkrieg. In Coing/Wilhelm: Wissenschaft und Kodifikation des Privatrechts im 19. Jahrhundert. Bd. IV. 1979. 255.
[6] Flechtheim: Die rechtliche Organisation der Kartelle. 1912. 1.
[7] Flechtheim: uo.; Schaffle: Zum Kartellwesen und zur Kartellpolitik. ZgestStW 54 (1898) 467.
[8] Ausztriában is, az 1898-ban készült "Egy kartelitörvény kormányjavaslata" szerint.
[9] RGZ 38, 155 (1897)
[10] Lehnich: Die Wetetbewerbsbeschränkung. 1956. 272.
[11] DJT 1902. Bd. I. 63., 27 DJT 1904
[12] Kontradiktorische Verhandlugnen über deutsche Kartelle. 3.Bde, 1903/05
[13] H. Schäfer: Kartelle in der Zeit des 1. Weltkrieges, in: H. Pohl (Hrsg), Kartelle und Kartellgsetzgebung in Praxis und Rechtssprechung vom 19. Jahrhundert bis zur Gegennwart, 1985. 81.
[14] Barnikel: Kartelle in Deutschland. In: Barnikel (Hrsg) Theorie und Praxis der artelle. 1972. 1., 4., 13.
[15] Barnikel: im. 23. 15. lj.
[16] Rittner: Wettwerbs- und Kartellrecht. 6. kiadás. 7. § 6.szélszám
[17] 1923.november 2-i rendelet (RB1 I. 1067)
[18] Pl. K.W.Knörr: Die Leiden des Privatrechts. 1994. 185.; ld. még a műről írott recenziómat: Über die privatrechtlichen Grundlagen des Kartellrechts. ZHR 160 (1996), 180, 189.; L.Murach-Brand: Antitrust auf deutsch. Der Einfluss der amerikanischen Aliierten auf das GWB nach 1945. 2004.
[19] Huber/Bamus: 1.lj.; Rittner: 17. lj, 7.0. 14. szélszám; különösen pedig: BGHZ 65, 30, 36. "ZVN", amely találóan a "versenykorlátozó jellegre" fókuszál.
[20] "Every contract, combination in the form of trust or otherwise, or conspiracy in restraint of trade or commerce among several States, or eith foreign naions, is hereby declared to be illegal. Every person who shall make any such contract or engage in any such combination or conspiracy, shall be deemed guilty of misdemeanor and on conviction thereof, shall be punished by fine not exceeding five thousand dollars, or by imprionment not exceeding one year, or by both said punishments, in the discretion of the courts."
[21] "Szerződések és határozatok, melyek kötelezettségeket fogalmaznak meg a termelés vagy a forgalmazás, üzleti feltételek alkalmazása, az árrögzítés módja vagy ár érvényesítése vonatkozásában..."
[22] Isay: Die Geschichte der Kartellgesetzgebungen. 1955. 41.
[23] Rittner: 16. lj. 7. § 49. szélszám
[24] Rittner: Die Ausschliesslichkeitsbindungen. 1957. 92.
[25] Deringer: 15 Jahre EWG-Wettbewerbspolitik. ZGR 1978, 219
[26] A szöveg túl rövidre "fogott", mivel ancillary clauses más szerződésében is előfordulnak.
[27] Schwartze/Weitbrecht: 3. lj., 34.; Klees: Europäisches Kartellverfahrensrecht. 2005, 10. § 109. szélszám; M.Dreher-St.Thomas: Rechtsund Tatsachenirrtümer unter der neuen VO 1/2003. WuW. 2004. 8.
[28] PI. A.Fuchs: Die Gruppenfreidstellungsverordnung als Instrument der europäischen Wettbewerbspolitik im System der Legalausnahme. ZWeR 2005. 1., 3.; Goyder: EC Competiton Law. 4. kiadás. 2003. 68.: the broad scope of Art. 81. I.
[29] Savigny: System des heutigen Römischen Rechts. I. köt. 1840. 32. § s köv., különösen 50. §. 318.; ugyanígy Thibaut: Theorie der logischen Auslegung des Römischen Rechts. 2. kiadás, 1806. ujranyomva: 1966. 15.-16. §.
[30] Savigny: im. 321.
[31] Uo. 323.
[32] Uo. 228.
[33] Huber: 4. lj. 2.
[34] Savigny: im. 233., 206-207.
[35] Uo. 329.
[36] Uo. 330.
[37] Huber: 4.1 j. 15.
[38] R. von Jehring: Der Zweck im Recht. 1877.
[39] Heck: Begriffsbildung un Interessenjurisprudenz. 1932.
[40] O. A. Germann: Probleme und Methoden der Rectsfindung. 1965. 80.; Meier-Hayoz: Der Richter as Gesetzgeber. 1951. 88.; uő: Berner Kommentar zur ZGB. 1962. Art.1. 192.szélszám.
[41] P. O. Ekelöf: Raettegang I. 1957. 53.; P. Wahlgren: Legal Reasons and Theory., in: P. Walgren (szerk.) Legal Theory. Scandinavic Studies in Law. 2000. 40. köt. 199., 245.
[42] F. Bydlinski: Juristische Methodenlehre. 1982. 480.
[43] K. Larenz: Juristische Methodenlehre. 1991. 391.
[44] Vö. Stix-Hacke Rs. C-26/03 "Stadt Halle", Tz 52: "az Európai Bíróság - a "Teckel" ügyben, Stg. 1999, 8139., 8153., Tz. 43. - a "megbízás" fogalmát telelológiailag redukálva alkalmazta."
[45] Egyébként is csak "analitikus keretet adhatnak a horizontális együttműködés leggyakoribb formáinak értékeléséhez "- ld. Iránymutatás a horizontális együttműködésekhez.
[46] Ld. az Európai alkotmányos szerződés 11-76., Rittner: Unternehmerfreiheit und Unternehmensrecht. 1998; uő: Über das Verhaeltnis von Vertrag und Wettbewerb. AcP 1988, 101.
[47] Pl. EuGH 1962. köt., 101., 113. "Bosch"; 1986.köt. 1425. «Nouvelles Frontières"; MestmäckerISchweitzer: im. § 3. 55. szélszám; Schwarze/Weitbrecht: § 6, 122.szészám; Klees: im. § 2. 18. szélszám.
[48] Ld. EuGH 1995. II. köt. 289., 325. "SPO"; 2001. II. köt. 2459., 2487. "TPS";
[49] SchwänzeIWeitbrecht: im. 34.
[50] Rittner: Wettbewerbs- und Kartellrecht. 6. kiadás, 13. szélszám; FK (Roth!Ackermann), Art. 81. Abs. 1. 236. szélszám; St. Thomas: Unternehmensverantwortlichkeit und - Umstrukturierung nach EG-Kartellrecht. 2005. 31.
[51] PI. EuGH 1991. köt. 935., 985. "Delimitis"; 1993. köt. 1572, 1624. "Zellstoff.
[52] Ld. Rittner: im. 7. § 14 szélszám
[53] Hasonlóan: Mestmäcker/Schweitzer: im. 10. §, 59. szélszám.
[54] Vö. Klees: Europäisches Kartellverfahrensrecht. 2005. 13. §, 64. szélszám; Weitbrecht/Karenfort: Europäisches Wettbewerbsrecht in Fällen. 2004.192., akik "a tényállás behatárolásáról" és a 81. cikk (1) bek. "immanens tényállási határairól" beszélnek, ami mindazonáltal módszertanilag némileg homályos. E szerzők látják tehát az általános problémát, azonban azt a kereskedelmi képviseleti és a vállalatok elidegenítésére vonatkozó szerződésekre korlátozzák mint példákra.
[55] Amely fogalom az európai közösségi versenyjog bevett, megszilárdult kategóriája, fogalma - vö. EuG, Wirtschaft und Wettbewerb 2001. 1111., 1115 = WuW/E Eu-R 469,473 "TPS"
[56] Vö. Schütte: Wettbewerbsverbote der Personenhandelsgesellschafter. 1971.; Beuthien: Gesellschaftsrecht und Kartellrecht. ZHR 142 (1978) 259.
[57] Rittner: Wettbewerbs- und Kartellrecht. 7. §, 32. szélszám.
[58] EuGH. 2001 II. köt. 2459. = részben közli: Wirtschaft und Wettbewerb. 2001, 1111. = WuW-E 469
[59] BGHZ 70, 331 "Gabelstapler"; 104, 246 "neuform Artikel"; 120, 161 "Taxigenossenschaft II"; ld. Rittner: Wettbewerbs- und Kartellrecht. 7. §, 31. szélszám
[60] 1986. december 18-i irányelv. Hiv. Közlöny L 382, 17.
[61] Rittner: Das Handelsvertreterrecht in der Rechtssprechung des Bundesgerichtshofs. In Festschrift 50 Jahre Bundesgerichtshof. 2000. II. köt. 17.
[62] Rittner: Das Handelsvertreterrecht in der Rechtssprechung des Bundesgerichtshofs. (51. jegyzet). 67.
[63] Pl. EuGHE 1975, 1663. "Suiker Unie", Tz. 540; Rittner: Wettbewerbs- und Kartellrecht. 7. §, 37. szélszám.
[64] Carsten Reimann: Kfz-Gruppenfreistellungs-Verordnung. 2004.; Rittner: Eine neue, noch engere Zwangsjacke für den Kfz-Vertrieb. Wirtschaft und Wettbewerb. 2003. 651.
[65] BGHZ 54,145, 155; Staudinger-Dilcher: 12. kiadás, 1980. 138. § 37.szélszám
[66] Rittner: Wettbewerbs- und Kartellrecht. 9. §, 46. szélszám.
[67] Lohse: Kartellverbote und Schirm-GVO, 2001. 112.; FK (Kulka), EGV, Fallgruppen I. 36. szélszám.
[68] FK (Kulka) Art. 81. EGV. Fallgruppen I. 39. szélszám
[69] Rittner: Wettbewerbs- und Kartellrecht. 7. § 39. szélszám
[70] EuGHE 1985, 2545 "Remia"
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professzor emeritus, Albert Ludwig's Univerität (Freiburg/NSzK).
Visszaugrás
