Hatályos jogunkban a képviselet fogalmát és tartalmát a Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) határozza meg. A törvény a képviselet szabályainak szerkezetileg egységesebb, átláthatóbb keretet kívánva biztosítani először a képviselet általános szabályait rendezi, majd az ügyleti képviselet egyes különös rendelkezéseit, végül a képviselet speciális eseteit.
(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi.
(2) A képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat.
A Ptk. kimondja, hogy más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni úgy, hogy annak joghatásai közvetlenül a képviseltnél állnak be - a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté -, ezzel meghatározza a képviselet fogalmát. Kivételt képez ez alól, ha a Ptk. rendelkezései szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg.
Az 1959. évi IV. törvény - régi Ptk. - 219. §-ában foglaltakhoz képest a Ptk. szövege szerint csak a Ptk. rendelkezhet arról, hogy a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg.[1] E kivételes esetek jelentős részben a kötelmi jogon kívül esnek. Ugyanakkor a Ptk. 6:11. § (1) bekezdésének "ha e törvény eltérően nem rendelkezik" szövegrésze azonban nem jelenti azt, hogy a jogszabályi hierarchiában a Ptk. más törvények felett állna. Tehát nem csupán a Ptk., hanem másik törvény is előírhatja, hogy valamely nyilatkozat csak személyesen tehető meg. Az idézett rendelkezésnek a Ptk. 1:2. § (2) bekezdésére tekintettel van jelentősége, mégpedig az, hogy a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat a Ptk.-val összhangban kell értelmezni, de nem jelenti azt, hogy valamely nyilatkozat tekintetében a képviselet kizárására vonatkozó másik törvény figyelmen kívül hagyható lenne.
- 100/101 -
Nemzetközi összehasonlításban szokásos megkülönböztetni a képviselet közvetlen és közvetett formáját, ez utóbbit azonban a Ptk. nem vezette be. A fentiek szerinti képviselet a közvetlen forma. (Közvetett a képviselet, ha a képviselő a saját nevében szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, de ezt harmadik személy javára teszi.)
A Ptk. a képviseletre vonatkozó rendelkezéseket a szerződések általános szabályainak köréből a kötelmi jog közös szabályai közé emelte át. Ennek indoka, hogy mivel a képviselet intézménye szorosan kötődik a jognyilatkozatokhoz, a jognyilatkozatok szabályozása pedig az általános kötelmi jogi szabályok között jelenik meg, indokoltnak tartották, hogy a képviselet is ezen a szinten nyerjen szabályozást.
Képviseletre persze nyilatkozatok megtételén kívül más esetekben is szükség lehet; az erre irányuló képviseleti jogra a jognyilatkozatokkal kapcsolatos képviselet szabályai az irányadóak.
Pontosítás továbbá a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a Ptk. 6:11. § (2) bekezdése kimondja, hogy a képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat.
Jogszabályon alapuló képviselet körébe tartozik a törvényes képviselet, a jogszabály felhatalmazása alapján hozhat képviseleti jogot keletkeztető határozatot bíróság vagy más hatóság. A létesítő okiraton, azaz jogi személy szervezeti szabályán alapuló képviseletet szervezeti képviseletnek is nevezik, a meghatalmazáson alapuló képviseletet pedig ügyleti képviseletnek, mert az a képviselt akaratnyilatkozatán alapul.[2]
Az egyes alakzatok nem különülnek el egymástól élesen, mert például a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője szervezeti képviselő, ugyanakkor törvényes képviselő is, mert képviseleti jogáról jogszabály rendelkezik.
A képviselő jogkörének korlátozása jóhiszemű harmadik személlyel szemben hatálytalan, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
Míg a régi Ptk. a képviseleti jog harmadik személyekkel szembeni korlátozásáról a jogi személyek képviselete körében rendelkezett, a hatályos törvénykönyv a képviselet általános szabályai között mondja ki, hogy a képviselő jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, hacsak a Ptk. eltérően nem rendelkezik. A korlátozás hatálytalansága kizárólag harmadik jóhiszemű személlyel szemben állapítható meg.
- 101/102 -
(1) Ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja.
(2) Vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője.
(3) A képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott.
A régi Ptk. 221. § (3) bekezdésében rendelkezett az érdekellentétről képviselő és képviselt személy között, mely rendelkezés szerint a képviselő nem járhatott el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. (A Ptk. ezt a szabályt mellőzi.) Sem a törvényes képviselő, sem a meghatalmazott nem járhatott el, ha a kötelem ellentétes oldalán álló feleket[3] ugyanaz a személy kellett volna képviselje. Ilyenkor az eljárási tilalom abszolút érvényű volt, mert nincs jelentősége a két oldalon álló fél érdekeinek, a puszta tény, hogy szemben álló felek, kizárta a képviselőnek mind a két fél nevében történő eljárását. Ha a felek a kötelemnek ugyanazon az oldalán álltak, de ellentétesek voltak az érdekeik, ugyanaz a személy szintén nem képviselhette őket.[4]
A közjegyzői gyakorlatban a képviselet kapcsán legtöbbször ebből merült fel probléma, tipikusan a kölcsön és hitelszerződések kötése körében, gyakran olyan formán, hogy az adós képviseletében ugyanaz a személy jelent meg, mint a kezes vagy a zálogkötelezett képviseletében. A feleknek pusztán a szerződésbeli pozíciója még nem zárná ki a képviseletet, hiszen nem egymással lépnek jogügyletre (a jogügyletben nem szembenálló felek), de a kötelmi jogi helyzetükből adódó jogi érdekük már természeténél fogva eleve megalapozza az ellentétes érdekeltséget. Az adósnak az az érdeke, hogy a hitelező ne vele szemben, hanem a kezessel szemben lépjen fel, ha a hitelező igényének érvényesítésére sor kerül, a kezes érdeke viszont az, hogy az adós fizessen, és ne kelljen kezesként helytállnia stb. Ilyenkor nem volt megengedhető, hogy ugyanaz a személy legyen a képviselő. A gyakorlati megoldást az jelentette, hogy más-más törvényes képviselő járt el a társaságok nevében (pl. ha ugyanaz a két, önálló eljárásra jogosult ügyvezetője van az adósnak és a kezesnek, akkor az adóst az egyikük képviseli, a kezest a másikuk), vagy a törvényes képviselő meghatalmazott az egyik fél nevében történő eljárásra egy másik - célszerűen és jogszerűen a kötelemben nem szereplő - személyt. Ez utóbbi megoldás azonban nem tekinthető aggálytalannak, hiszen kétséges, hogy az adott ügyben a képviselet ellátásából kizárt törvényes képviselő a cégnek az adott ügybeni képviseletére meghatalmazást kiállathat-e. A Kúria a BH2013.20. számon közzétett eseti döntésében a szülő mint törvényes képviselő tekintetében mondta ki, hogy ha a szülő törvényes kép-
- 102/103 -
viselőként a kiskorú gyermek képviseletéből az adott ügyben kizárt, akkor nem jogosult a gyermek képviseletére meghatalmazást sem adni.[5]
Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhatott. A régi Ptk.-nak ez a rendelkezése a jogszabály szó szerinti értelmezésével álláspontom szerint csak arra az esetre adott felmentést a képviselőnek az eljárás tilalma alól, ha az általa képviselt személyek nem egymással szemben álltak a kötelemben, hanem azonos oldalon, de az érdekeik ellenkeztek. Ennek az értelmezésnek ellentmondó Legfelsőbb Bírósági eseti döntés is született azonban, mely kimondta, hogy a felszámoló nem vásárolhatja meg az általa tartott nyilvános értékesítésen az adós gazdálkodó szervezet vagyontárgyait akkor sem, ha ezt törvény nem tiltja. Az indokolásban arra hivatkozott a bíróság, hogy az ilyen szerződés nemcsak a jó erkölcsbe ütközik, hanem a Ptk. 221. § (3) bekezdésébe is. Ez utóbbi indoka, hogy mivel az eladó és a vevő érdekei nyilvánvalóan ellentétesek - és e mellett érveket sorolt fel -, a felszámoló nem képviselhette a vevőt és egyúttal az eladót is a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyontárgya értékesítésénél[6]. Arra hivatkozott a bíróság, hogy a képviselt kifejezett engedélyével érdekellentét esetén is eljárhatott volna a képviselő, de ilyen engedélyt a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet nem adhatott, hiszen a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett.
Véleményem szerint itt az érdekellentétet nem is kellett volna vizsgálni, hiszen eladó és vevő nem pusztán ellenérdekű, hanem szemben álló felek, mindenképpen tilos volt a Ptk. hivatkozott rendelkezése alapján, hogy ugyanaz a személy képviselje őket, és ugyanezen okból az a lehetőség fel sem merülhetett volna, hogy a képviselt kifejezett engedélyével eljárhasson a felszámoló.
A Ptk. változtat a korábbi koncepción, és nem határozza meg, mely esetekben nem járhat el a képviselő, hanem a képviseltnek megtámadási jogot biztosít arra az esetre, ha a képviselő és képviselt közt érdekellentét van. A képviselő tehát érdekellentét esetén is eljárhat, de a képviselt jogosult a képviselő nyilatkozatát megtámadni, ha a képviselt a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről nem tudott. Vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője. Ha a képviselt az érdekellentéttel a képviselet alapításakor tisztában van, akkor megtámadási joga sincs. Ezen szabályozás célja, hogy a lehető legszűkebb körben állítson akadályt a felek megállapodása elé.[7]
A Ptk. 6:13. § (1) bekezdés szerinti "érdekellentéten" nyilván a régi Ptk. 221. § (3) bekezdés szerinti "ellentétesen érdekelt" felet, a 6:13. § (2) bekezdés szerinti "ellenérdekű" félen pedig a régi Ptk. 221. § (3) bekezdés szerinti "szembenálló" felet kell érteni. A Ptk. 6:13. § (2) bekezdése egységesen "vélelmezett érdekellentét" fogalma alá vonja mind az első bekez-
- 103/104 -
dés szerinti érdekellentétet, mind a második bekezdés szerinti ellenérdekű, azaz szemben álló féli minőséget. Tehát mindkét esetre megnyitja a 6:13. § (1) bekezdésében a megtámadási jogot és mindkét esetre kizárja a harmadik bekezdésben a megtámadási jogot, immár "érdekellentéten" értve mind az első bekezdés szerinti ellentétes érdekeltséget, mind a második bekezdés szerinti "ellenérdekű", azaz szemben álló féli minőséget.
A megtámadásra a Ptk. 6:9. §-a rendelkezése folytán a Ptk. 6:89. §-a - a szerződés megtámadásának - szabályai alkalmazandóak. A sikeres megtámadás következtében a képviseltnek a képviselő útján tett jognyilatkozata érvénytelenné válik, mely nyilvánvalóan a képviselővel kapcsolatba lépett harmadik személyre jelent hátrányt, hiszen végső soron ő viseli e nyilatkozat érvénytelenségének kockázatát.
A szabályozás nem tűnik problémamentesnek különösen abból a szempontból, ha a megtámadás alapjául kizárólag a képviselt és a képviselő közötti belső viszonyban megjelenő érdekellentét szolgál, ami harmadik személy számára nem feltétlenül felismerhető. Mivel a sikeres megtámadás nem a képviseleti jogot teszi kérdésessé, hanem a jognyilatkozat érvényességét, ezért az álképviselet szabályai szerint sem kereshet kárpótlást a sérelmet szenvedő, a képviselthez és a képviselőhöz képest harmadik személy.
Amennyiben a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak is a képviselője, a képviselt és képviselő közti érdekellentét harmadik személy számára is felismerhető (vélelmezett érdekellentét), így ez az eset a megtámadás felismerhető kockázatával jár. Ráadásul, ha az ellenérdekű feleket ugyanaz a személy képviseli, akkor mindegyik képviselt félnek megtámadási joga van, tehát mindegyikük számolhat a képviselő útján tett nyilatkozatnak a másik fél általi megtámadásával.
A képviselt megtámadási jogát a Ptk. 6: 13. § (3) bekezdés kizárja ha "a képviseleti jog alapításakor" az érdekellentétről tudott. Ennek az időpontnak a megítélése könnyű ügyleti, tehát meghatalmazáson alapuló képviselet esetén. Nincs megtámadási joga, ha a meghatalmazó az érdekellentétről tud akkor, amikor a meghatalmazást a Ptk. 6: 15 § (1) bekezdése szerinti egyoldalú jognyilatkozatként közli a 6:15. § (1) bekezdés második mondata szerinti címzettel. Cégképviselet esetén azonban a kérdés megítélése nem egyszerű, hiszen például a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozóan az ügyvezető képviseleti joga akkor keletkezik, azt a képviselt cég akkor "alapítja", amikor az ügyvezető a kijelölést elfogadja. Ebben az időpontban nyilván nem tud a társaság arról, hogy akár évek múlva sor kerül a képviselő olyan eljárására, amelyben a társaság és a képviselő között érdekellentét áll majd fenn, vagy a társasággal szemben álló fél majd az ügyvezető lesz, vagy amelyben a szembenálló felet is a társaság ügyvezetője fogja képviselni. Kérdés tehát, hogy mely időpont szerint kell ilyen esetben megítélni azt, hogy a képviselt az érdekellentétről tud.
- 104/105 -
(1) Aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz, nyilatkozata a képviselt jóváhagyásával vált ki joghatást.
(2) Ha a képviselt a nevében tett jognyilatkozatot nem hagyja jóvá, a jóhiszemű álképviselő a harmadik személynek a jognyilatkozat megtételéből eredő kárát, a rosszhiszemű álképviselő a harmadik személynek a teljes kárát köteles megtéríteni.
Az álképviselő fogalma és az álképviselet alapvető jogi megítélése nem változott a Ptk.-ban, ezért a korábbi bírói gyakorlat alapvetően a jövőben is mérvadónak tekinthető. Aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz, álképviselőnek minősül, és nyilatkozata csak a képviselt jóváhagyásával vált ki a képviseltet érintő joghatást. Ez szerződéskötés esetében azt jelenti, hogy az álképviselő jognyilatkozata a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre[8].
A jóhiszemű álképviselő a harmadik személynek a jognyilatkozat megtételéből eredő kárát, a rosszhiszemű álképviselő a harmadik személynek a jognyilatkozat megtételével okozott teljes kárát köteles megtéríteni. Szigorúbb lett az álképviselő kártérítési felelőssége annyiban, hogy a bíróság nem mentesítheti méltányosságból a jóhiszemű álképviselőt a harmadik személynek járó negatív interessze megtérítése alól - szemben a régi Ptk. 221. § (1) bekezdésében foglalt mentesítési lehetőséggel.
Az álképviselő által tett nyilatkozat jogi sorsa kétféleképpen alakulhat attól függően, hogy a képviselt jóváhagyja-e vagy sem az általa tett nyilatkozatot. Ha jóváhagyja, úgy kell tekinteni, mintha a nyilatkozatot ő tette volna, s így az - a gyakorlat szerint a nyilatkozattétel időpontjára visszamenőleges hatállyal - kiváltja a célzott joghatást a képviselt személynél. Ha viszont a képviselt nem hagyja jóvá az álképviselő nyilatkozatát, azt létre nem jöttnek kell tekinteni - legalábbis az újabb döntésekben a bíróságok így foglaltak állást, s ez a gyakorlat a jövőben is követhető.
(1) A meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozat. A meghatalmazást a képviselőhöz, az érdekelt hatósághoz, bírósághoz vagy ahhoz a személyhez kell intézni, akihez a meghatalmazás alapján a képviselő jognyilatkozatot jogosult tenni.
(2) A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján megtehető jognyilatkozatra előír.
(3) A meghatalmazás visszavonásig érvényes.
(4) A meghatalmazás korlátozásának és visszavonásának jogáról való lemondás semmis. A meghatalmazás korlátozása és visszavonása harmadik személy irányában akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett.
- 105/106 -
(5) Meghatalmazás alapján cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy is képviselhet.
A Ptk. nem változtat az ügyleti képviseletnek a magyar magánjogban hagyományos konstrukcióján. A Ptk. is különbséget tesz a képviseleti jogot megalapozó egyoldalú jogügylet: a meghatalmazás és a rendszerint e mögött lévő szerződéses jogviszony (tipikusan: megbízási szerződés) között. A két jogügylet szétválasztásához ad a jövőben is hasznos támpontokat a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése.[9]
Mindezekkel együtt megállapítható, hogy a gyakorlatban a két jogügylet az esetek többségében szorosan kapcsolódik egymáshoz. A Ptk. - a megbízás szabályai között elhelyezett diszpozitív normával (Ptk. 6:274. §) - előírja, hogy ha a megbízás teljesítéséhez szerződés kötése vagy más jognyilatkozat tétele szükséges, a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja. Ha a felek ezt nem kívánják, a megbízási szerződésben ellenkezőleg állapodnak meg, és ezzel kizárják a Ptk. diszpozitív rendelkezésének érvényesülését. Így a felek maguk dönthetik el, hogy a megbízási szerződésben a képviseleti jogot kizárják-e, ha ezt nem teszik, akkor maga a megbízási szerződés képviseletre is jogosít, mert nem térnek el Ptk. 6:274. §-tól. E tekintetben tehát a Ptk. választási jogot biztosít a feleknek: a meghatalmazott a megbízási szerződéssel is legitimálhatja magát, azonban ha a felek a megbízási szerződés tartalmát nem kívánják harmadik személyek számára megismerhetővé tenni, akkor készíthetnek külön meghatalmazást is.
A meghatalmazás egyoldalú címzett jognyilatkozat, melyet a Ptk. szerint a képviselőhöz, az érdekelt hatósághoz, bírósághoz vagy ahhoz a személyhez kell intézni, akihez a meghatalmazás alapján a képviselő jognyilatkozatot jogosult tenni.
A meghatalmazás akkor lesz alkalmas a célzott joghatás kiváltására, ha tartalmazza legalább a meghatalmazott személy megjelölését, annak meghatározását, hogy a meghatalmazott mely ügyben járhat el, a meghatalmazót annak milyen minőségében képviselheti (eladó, vevő, hitelező ... stb.). A meghatalmazás címzett jognyilatkozat, a hatálya a címzett tudomásszerzéséhez, illetve a címzetthez való megérkezéséhez kötött (Ptk. 6:5. §). Magát a címzettet azonban a meghatalmazásban e minőségben megnevezni nem kell, mert Ptk. 6:15. § (2) bekezdése maga meghatározza, hogy ki minősül a jognyilatkozat hatályossá válása tekintetében címzettnek, azt kihez kell intézni (kivel kell közölni). A korábbi bírói gyakorlat szerint a meghatalmazás érvényességét nem érinti az, ha azt csak a képviselővel közölték, az ellenérdekű féllel nem.[10]
A meghatalmazás egyoldalú jellegéből következik, hogy annak létrejöttéhez a meghatalmazottnak nem kell hozzájárulnia.[11] Helytelen az a gyakorlat, mely megköveteli a meghatalmazás érvényességéhez a meghatalmazott általi elfogadó nyilatkozatot. Valamint
- 106/107 -
- mivel a meghatalmazás a képviselt egyoldalú ügylete - abból nem ered kötelezettség a képviselet ellátására, tehát a képviselő - pusztán a meghatalmazás alapján - csak jogosult képviselni, de nem köteles.
A meghatalmazásra a Ptk. nem állapít meg külön alakszerűségi szabályokat, hanem a korábbi szabályozásnak és bírói gyakorlatnak is megfelelően kimondja, hogy a meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján megtehető jognyilatkozatra előír. E szabály szigorú értelmezése mellett csak a jogszabály által előírt alaki követelmények vehetők számításba, de ha a felek (a képviselt és az, akivel szemben őt képviselni kell) a Ptk. 6:6. § (1) bekezdése alapján a jognyilatkozatukra - a jogszabályban előírtaknál szigorúbb - meghatározott alakot rendeltek, akkor a meghatalmazás is csak ebben az alakban érvényes.
A meghatalmazásra is a jognyilatkozatra általában megállapított alakszerűségi szabályok vonatkoznak. Így írásban adott meghatalmazás esetén - többek között - érvényesül az írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli nyilatkozatának érvényességére vonatkozó norma is. Az ilyen jognyilatkozat abban az esetben érvényes, ha azt közokirat vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza, amelyen a nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti, illetve amelyen ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú az aláírásával igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot előttük írta alá, illetve látta el kézjegyével, vagy aláírását, illetve kézjegyét előttük saját kezű aláírásának, illetve kézjegyének ismerte el. Az olvasni nem tudó, továbbá az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli meghatalmazás érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta.
A meghatalmazás visszavonásig érvényes. A visszavonást is csak ugyanolyan alakban lehet érvényesen megtenni, mint ahogy a meghatalmazást lehetett megadni. A meghatalmazás korlátozásának és visszavonásának jogáról való lemondás semmis. A meghatalmazás korlátozása vagy visszavonása harmadik személy irányában viszont csak akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett. Ezen szabályok sem változtak a Ptk.-ban.
A meghatalmazás egyoldalú jognyilatkozat. A Ptk. 6:2. § (2) bekezdése szerint az egyoldalú jognyilatkozatokra a szerződések általános szabályait kell alkalmazni. Ebből következően a meghatalmazás nem csupán a visszavonással veszítheti hatályát, hanem ha a meghatalmazás megszűnését a felek feltétel bekövetkezéséhez vagy időhatározáshoz (valamely időpont beálltához) kötik, és ez magából a meghatalmazásból kitűnik, akkor a Ptk. 6:116. § (2X3) bekezdésének megfelelően a feltétel bekövetkeztével, vagy az időpont beálltával a meghatalmazás visszavonás nélkül is hatályát veszti. A megszűnését illetően időpont bekövetkeztéhez kötött meghatalmazás esetén nem merülhet fel, hogy az időpont bekövetkeztéről a harmadik személy nem tud és nem is kell tudnia, a naptárt ugyanis mindenki ismeri. A megszüntető feltétel bekövetkeztét illetően már előfordulhat, hogy annak a bekövetkezéséről a harmadik személy nem tud és nem is kell tudnia. E tekintetben már érvényesülhet Ptk. 6:15. § (4) bekezdésének az egyébként a meghatalmazás visszavonására vonatkozó második mondata.
- 107/108 -
Változatlan továbbá az a szabály, hogy meghatalmazás alapján cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy is képviselhet, hiszen a meghatalmazó fél a képviseleti jog alapításakor mérlegelheti, hogy kit milyen jognyilatkozat tételére jogosít, így ennek kockázatát is ő viseli.
Ügyek egyedileg meg nem határozott körére adott meghatalmazás akkor érvényes, ha teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták. A határozatlan vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás öt év elteltével hatályát veszti.
Meghatározza a Ptk. az általános meghatalmazás fogalmát - szemben a korábbi szabályozással, mely az általános meghatalmazást csupán a meghatalmazás alakiságai körében említette. Általános meghatalmazásról akkor beszélhetünk, ha a meghatalmazó nemcsak egy vagy több egyedileg meghatározott ügyben való képviseletre jogosítja a meghatalmazottat, hanem egy előre meg nem határozott körben.
Változtak az általános meghatalmazás alakszerűségi követelményei is, azokat a Ptk. megszigorította. Míg korábban az írásbeliség volt a követelmény, az új szabályozás szerint csak akkor érvényes az általános meghatalmazás, ha azt teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták, hatályát pedig a Ptk. legfeljebb öt évre korlátozza. A határozatlan időre vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás öt év elteltével hatályát veszti.
Az a joggyakorlatban eldöntendő kérdés lesz, hogy az öt év a meghatalmazást tartalmazó nyilatkozat megtételétől, a meghatalmazást tartalmazó okirat kiállításától, aláírásának időpontjától (keltétől) számítandó-e akkor is, ha a meghatalmazás hatályának beálltát kötötte a meghatalmazó feltétel bekövetkeztéhez vagy meghatározott időponthoz. Valószínű, hogy ez utóbbi esetben az öt évet nem a nyilatkozat megtételétől, az okirat keltétől, hanem a meghatalmazás hatályának beálltától, tehát a hatályba léptető feltétel, illetőleg időpont bekövetkezésétől kell számítani.
A képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek.
A képviselet terjedelmét a Ptk. - a korábbi szabályozással szemben - a 6:17. §-ában általános jelleggel meghatározza: a képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek. Tehát elvileg nem kell részletezni, hogy a meghatalmazott mint képviselő mit tehet meg az adott körben, mégis, a jövőbeni viták elkerülése érdekében tanácsos, hiszen különben esetről-esetre megítélendő kérdés lesz az, hogy egy-egy jognyilatkozatot az adott ügy elintézéséhez egyáltalán szükséges volt-e megtenni.
- 108/109 -
A képviselet sajátos esetei: a vélelmezett és látszaton alapuló, az ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete, az eseti gondnokság és eseti gyámság.
(1) Üzlethelyiségben vagy az ügyfélforgalom számára nyitva álló egyéb helyiségben képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről okkal feltételezhető, hogy az ott szokásos jognyilatkozatok megtételére jogosult. A képviselő jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról tudott.
(2) Képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről eljárása és a képviselt személy magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy jogosultsággal rendelkezik a képviselt személy nevében jognyilatkozatot tenni.
A Ptk. - némi pontosítástól eltekintve - nem változtat a vélelmezett képviseletre vonatkozó szabályokon: a forgalom biztonsága megköveteli, hogy minden olyan esetben, ahol a látszat egyértelműen egy személy képviseleti jogosultságára utal, vélelmezni kell, hogy az illető személy képviselő. Így üzlethelyiségben vagy ügyfélforgalom számára nyitva álló egyéb helyiségben képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről okkal feltehető, hogy az ott szokásos nyilatkozatok megtételére jogosult. A korábbi szabályozással ellentétben a Ptk. nem szűkíti le a képviselők lehetséges körét alkalmazottakra, illetve tagokra, hiszen az a harmadik személy számára nem ellenőrizhető. Mivel a gyakorlat korábban is ez volt, a számos, elvi jelentőségű döntés a jövőben is irányadó.[12]
A Ptk. a korábbi szabályt tartja fenn a vélelmezett képviselet körében is: a harmadik személy tudomásszerzése szükséges ahhoz, hogy a képviseleti jog korlátozása vele szemben hatályos legyen.
A Ptk. a korábban kialakult bírói gyakorlat alapján tételes szabályban rögzíti a látszaton alapuló képviselet fogalmát, mely szerint képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről eljárása és a képviselt személy magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy joga van a képviselt személy nevében jognyilatkozatot tenni. Az a korábbi bírói gyakorlat e kérdésben alapvetően a jövőben is mérvadónak tekinthető.
- 109/110 -
(1) A gyámhatóság kérelemre gondnokot rendel annak, akit körülményei ügyeinek vitelében akadályoznak. A gondnokrendelést bármely érdekelt és bármely hatóság kérheti, és annak hivatalból is helye van.
(2) A gondnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti.
(3) A gondnok kezeli a gondnokolt vagyonát. A távollevő gondnoka - a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával - minden olyan intézkedést megtehet, amivel a gondnokolt személyt károsodástól óvja meg. A halaszthatatlanul sürgős intézkedéshez a gyámhatóság hozzájárulása nem szükséges, erről azonban a gyámhatóságnak késedelem nélkül be kell számolni.
A Ptk. érdemben nem változtat az ügyeinek vitelében akadályozott személy képviseletére vonatkozó szabályokon, bár nem tartja szükségesnek példákkal szűkíteni a szabály hatókörét. Az ilyen személy részére a gyámhatóság által kirendelt gondnok jognyilatkozata az ügyeinek vitelében akadályozott gondnokoltat jogosítja és kötelezi. A Ptk. ugyan elhagyja a régi Ptk. példálózó kiemelését ("különösen, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismert helyen tartózkodik ugyan, de visszatérésében gátolva van"), a gyakorlatban ezentúl is elsősorban az ismeretlen helyen tartózkodó személy tekinthető olyannak, aki - az ügyeinek vitelében akadályozottsága miatt - kirendelt gondnok segítségére szorul. A gondnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét a jövőben sem érinti.
(1) A gyámhatóság eseti gondnokot rendel, ha a gondnok jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el.
(2) Eseti gondnokot kell rendelni akkor is,
a) ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú személynek nincs törvényes képviselője vagy annak személye nem állapítható meg; továbbá
b) ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges.
(3) Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gondnok.
(4) A gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek ellátására eseti gondnokot rendeltek.
(5) A gyámhatóság az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetekben eseti gyámot rendel, ha kiskorú személy képviseletéről kell gondoskodni. Az eseti gyámra az eseti gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Finomította a Ptk. az eseti gondnokságra vonatkozó korábbi szabályokat annyiban, hogy eseti gyám kirendelését írja elő abban az esetben, ha kiskorú személy képviseletéről kell gondoskodni, ellenkező esetben eseti gondnokét. Az eseti gyámra az eseti gondnokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
- 110/111 -
Az eseti gondnokrendelés tipikus esete, ha a gondnok jogszabály vagy gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el. Közjegyzői gyakorlatban továbbra is irányadó az a döntés, mely szerint ha az örökhagyó kiskorú gyermeke és a túlélő házastárs között a hagyatéki eljárás során érdekellentét áll fenn, a közjegyző akkor jár el helyese, ha megkeresi a gyámhatóságot eseti gyám kirendelése iránt.
Másik tipikus esete a Ptk. szerint is az eseti gondnokrendelésnek, ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú személynek nincs törvényes képviselője vagy annak személye nem állapítható meg.
Végül, ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében akadályozott személy jogainak megóvása végett szükséges, szintén eseti gondnokot kell rendelni.
A Ptk. alapján is követendő az a gyakorlat, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a korábbi Ptk.-hoz kapcsolódó elvi határozataiban következetesen képviselt: eseti gondnok kirendelése általánosságban megjelölt vagyoni érdek érvényesítése céljából nem kérhető.
Annak a kifejtése külön tanulmányt igényelne, hogy mi a különbség a 6:19. § szerinti gondnok és a 6:20. § (2) bekezdése, különösen a (2) bekezdés b) pontja szerinti eseti gondnok feladat- és jogköre között. A lényeget illetően annyi jegyezhető meg hogy a 6:19. § alapján kirendelt gondnok vagyonkezelő gondnok, általános vagyonkezelőként jár el, ebben a minőségében és feladatkörében tehet jognyilatkozatot, míg a 6:20. § alapján kirendelt eseti gondnok nem általános vagyonkezelő, hanem csak a gyámhatóság kirendelő határozatban meghatározott ügyekben és csak képviseletre jogosult.
Összességében elmondható, hogy a Ptk. a képviselet szabályait alapvetően nem változtatta meg: azoknak egy átláthatóbb keretet kívánt adni azzal is, hogy a bírói gyakorlatban kikristályosodott szabályokat tételes normává emelte. A - közjegyzői - gyakorlatban viszont valószínűleg pontosan az újnak számító, a Ptk. 6:13.§-ában foglalt szabály fogja a legtöbb kérdést felvetni. Azzal, hogy nem tiltotta meg a Ptk. a képviselő eljárását akkor, ha az ellenérdekű fél ő maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel, hanem bizonyos körben a képviseltnek megtámadási jogot biztosított, egy bizonytalanabb, több jogvitára okot adó jogi helyzetet teremtett, melyben a bíróságokra vár annak kimunkálása, mit is kell e szabályokon érteni. ■
JEGYZETEK
[1] Régi Ptk. 219. § "(1) Más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg."
[2] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, Szerkesztő: Osztovics András.
[3] Szemben álló felek például: az egyik társaság eladó, a másik a vevő.
[4] Például: az egyikük az adós, a másikuk a zálogkötelezett; de például több adós nem ellentétesen érdekelt.
[5] "Érdekellentét áll fenn az adósok és az adósok ingatlanát az árverésen megvásárolni kívánó kiskorú gyermekeik között, ezért a végrehajtási eljárásban adósi pozícióban részt vevő szülők nem képviselhetik az árverési vevőként jelentkező kiskorú gyermekeiket, és jogi képviselőnek (ügyvédnek) sem adhatnak joghatályos meghatalmazást a kiskorú gyermekek képviseletére. Mindezek miatt a kiskorú gyermekek részére az árveréssel kapcsolatban eseti gondnokot, az árveréssel kapcsolatos kifogás elbírálására indult bírósági eljárásban ügygondnokot kell kirendelni."
[6] EBH 1999.35.
[7] Vékás Lajos féle nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz.
[8] EBH 2004.1146., BH 2005.21.: "Az álképviselő jognyilatkozata a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre."
[9] BH1995.571.
[10] BH2000.115.: "Meghatalmazás nemcsak a másik félhez, de a képviselőhöz intézett nyilatkozattal is joghatályosan létesíthető. A meghatalmazás attól függetlenül érvényes, hogy azt az ellenérdekű féllel közölték-e."
[11] KGD2012.10.: A meghatalmazást a meghatalmazottnak nem szükséges aláírnia, ilyen kötelezettséget az ingatlan-nyilvántartási szabályok sem írnak elő."
[12] EBH 2006.1421.: "I. A hitelintézet képviselőjének kell tekinteni az ügyintézés helyén dolgozó alkalmazottat, ezért az adós eleget tesz az óvadék-kiegészítési kötelezettségének, ha a készpénzt, illetve az értékpapírok transzferálására vonatkozó megbízást az alkalmazottnak átadja." BH 2011.257.: "A készfizető kezesség elvállalásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyen dolgozó alkalmazottjai által aláírt és a kötelezettnek a jogosulthoz való továbbítás végett átadott készfizető kezesi kötelezvény alapján a jogi személy válik a kezesi szerződés kötelezettjévé."
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
