"Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében."
Rudolf Steiner
A gyermek legfőbb érdekének érvényre juttatása a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt ENSZ egyezményben[1] foglaltakkal összhangban a legtöbb ország családjogi szabályozásában megjelenik, ugyanakkor az, hogy ez ténylegesen miként értelmezhető egyes helyzetekben, már sehol sem olyan egyértelmű. Ehhez próbál segítséget nyújtani az ET készülő, nem kötelező erejű normája, amely pontról pontra sorra veszi majd, hogy milyen jogi eszközökkel, eljárási garanciákkal lehetne ennek az alapelvnek az érvényre juttatását elősegíteni egyrészről a különváló szülők gyermeke, másrészről a gyermekvédelemben, szülők nélkül nevelkedő gyermekek esetében. Tulajdonképpen két teljesen eltérő helyzetről van szó, amelyben a gyermek érdekét vizsgálja a Bizottság: az egyik a családban nevelkedő gyermeké, aki konfliktusos helyzetet él át, amikor a szülei válnak, a másik a gyermekvédelemben lévő gyermeké, amikor családi háttérről egyáltalán nem beszélhetünk.
Bár a pandémia kezdetével szinte egy időben jött létre az Európa Tanács Gyermekjogi Bizottsága (CDENF) albizottságaként a "Rights and the best interest of the child in parental separation and in care proceedings"[2] almunkacsoport (CJ/ENF-ISE),[3] nem telt tétlenül az elmúlt két év, annak ellenére, hogy a szakértői munkacsoport tagjai személyesen még nem találkozhattak egymással. Az eredetileg összesen négy alkalomra tervezett, két-két napos találkozók célja egy olyan szakértői anyag összeállítása volt, amely alapjául szolgál a Miniszteri Bizottság által jóváhagyott ajánlástervezetnek. Az első ülésre 2020. szeptember 24-25-én, a másodikra 2020. december 14-én és 18-án került sor, a Covid-19 járvány miatt videokonferencia keretében. De ugyanígy online zajlottak a 2021. áprilisi és decemberi összejövetelek is.
Az online közvetítéseknek ugyanakkor mindenképpen előnye volt, hogy így többen "részt vehettek" az üléseken, a választott tagállami szakértőkön, illetve nemzetközi szervezetek képviselőin túl minden tagállam jelöltje követhette a szakértői munkacsoport tevékenységét anélkül, hogy Strasbourgba kellett volna utaznia. Ezáltal magam is közvetlenül figyelemmel kísérhettem az ülések menetét, így első kézből tudok beszámolni a munkafolyamatról. Még az első ülésen, 2020 szeptemberében, döntés született a munka menetéről és arról, hogy az ET titkársága kérdőívet küld az egyes tagállamoknak annak felmérése céljából, hogy az egyes helyeken a jogszabályok alapján és a gyakorlatban hogyan érvényesül a gyermek érdeke a szülők válása során, illetve a gyermekvédelmi eljárásban részt vevő gyerekek esetében. Ezt követően tanácsadókat kértek fel a két területen, akik megkezdték a tárgyban megvalósíthatósági tanulmányok előkészítését.
2021 folyamán az Európa Tanács gyerekek jogaival és legfőbb érdekeivel foglalkozó szakértői bizottsága (CJ/ENF-ISE) két tanulmányt tett közzé a szülői különválással és a gondozásba vételi eljárásokkal kapcsolatban, amelyek alapját képezik a további munka kidolgozásának, a nem kötelező erejű jogi eszközökre vonatkozóan. Ezek a megvalósíthatósági tanulmányok a gyerek mindenekfelett álló érdekeinek védelméről szóló jogi eszközre összpontosítanak "a szülők különválása esetén" és "a hatóságok által a szülői kötelezettségek korlátozására vagy a gyermek gondozásba vételére irányuló nemzeti jogi eljárásokban". A Feasibility study of a legal instrument on the protection of the best interests of the child insituations of parental separation című tanulmányt[4] Blandine Mallevaey professzor és Nuala Mole[5] készítette angol és francia nyelven. A Legal instrument on the protection of the best interests of the child in domestic law proceedings by public authorities to limit parental responsibilities or place a child in care című előkészítő anyag[6] pedig Daja Wenke[7] nevéhez fűződik. Ebben az
- 35/36 -
írásban csak az előbbi tanulmányban foglaltakkal foglalkozom, mivel ennek a területnek a képviselőjeként veszek részt a munkában.
A hivatkozott két témakörben előkészített tanulmány alapulvételével készült el az az egységes ajánlástervezet, amelynek megvitatása és a tagállami szakértők általi véleményezése folyamatban van. Hangsúlyozandó hogy az előzetes tervtől eltérően 2021 decemberében a szakértői munka nem ért véget, a munkacsoport tevékenységét újabb két évre, 2023 végéig meghosszabbították.
A CJ/ENF-ISE feladata a jogszabályok, politikák és gyakorlatok áttekintése annak meghatározása érdekében, hogy a tagállamok a gyermek érdekeit és jogait miként védik a szülők különválása folyamán az emiatt megindított eljárásokban, és mit tesznek a gyermek érdekében az állami hatóságok a gyermekvédelmi intézkedések, a szülői felelősség korlátozása és a gyermek elhelyezésével kapcsolatos eljárások során. E felülvizsgálat alapján a CJ/ENF-ISE felhatalmazást kapott arra, hogy megvizsgálja a gyermek mindenekfelett álló érdekeinek és jogainak védelmével kapcsolatos eszközöket és ezek kialakításának szükségességét az említett helyzetekben. A megbízatás célja, hogy a tagállamoknak és más érdekelt feleknek útmutatást nyújtson a nemzetközi és európai normákkal (ideértve az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatát és az Európa Tanács vonatkozó egyezményeit) összhangban és a bevált gyakorlatok megvalósítását népszerűsítse.
A tanulmány részletesen bemutatja a Bizottság munkafolyamatát, amely, ahogy erre már fentebb is utaltam, azzal kezdődött, hogy 2020 őszén - mielőtt a tanulmányt összeállító tanácsadókat kinevezték -, a Bizottság kérdőívet küldött ki. Ennek célja az volt, hogy egységes szempontok szerint felmérje a házasság felbontásával, illetve a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésével kapcsolatban az egyes tagállamok jogszabályait és joggyakorlatát arra vonatkozóan, hogy azok milyen módon juttatják kifejezésre a gyermek mindenekfelett álló érdekét törvényeikben, politikájukban és a gyakorlatban. A kérdőív huszonegy - családjogi anyagi jogi, valamint bírósági és gyámhatósági eljárást egyaránt érintő - kérdést tartalmazott. A tanulmány szerint a feltett kérdésekre a tagállamoktól összesen negyvenhat - vagyis kérdésenként számolva összesen majdnem ezer - nemzeti válasz érkezett úgy, hogy nem minden tagállam válaszolt. Ugyanakkor a kérdőívre néhány, a munkacsoportülésen nemzetközi testület képviseletében részt vevő megfigyelő és egyéb résztvevő is reagált. A tanácsadók javaslatára 2021 tavaszán a Bizottság kiegészítő kérdőívet küldött ki a tagállamoknak, amelyre már jóval kevesebb válasz érkezett. A kérdőívek feldolgozását megnehezítette, hogy a nemzeti jogszabályokat és gyakorlatot áttekintő egyes válaszcsoportok tartalmának formája és részletességének jellege mind az egyes válaszadó tagállamoknál, mind a válaszadó intézményeknél (minisztérium, bíróság, gyámhatóság, alapvető jogok hivatala) jelentősen eltért. Néhány válaszadó a kérdések csak egy részére reagált. Ezért nem volt lehetséges, hogy ez a tanulmány átfogó képet adjon a tagállamok vonatkozó törvényeiről és gyakorlatairól a válófélben levő szülők gyermekeivel kapcsolatban. Ugyanakkor a tanulmány a beérkező válaszok alapján minden tagállam jogi szabályozásából próbált kiemelni egy-két pozitív példát. A magyar szabályozás kapcsán a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi törvény 4:148. §-át említik követendő példaként a szerzők, amely arról szól, hogy "a szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venniük."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
