A büntetőeljárás fő célja és funkciója a büntetőjogi igény érvényesítése, a jogalkotó azonban pergazdaságossági okokból és a sértett jogainak kiteljesítése érdekében lehetővé teszi, hogy a sértett a sérelmére elkövetett cselekmény büntetőjogi és polgári jogi jogkövetkezményeinek levonását egy eljárásban is kérhesse, a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban keletkezett egyes polgári jogi igényeit már a büntetőeljárás során érvényesítse. A polgári jogi igényt érvényesítő sértett, a magánfél csak a terhelttel szemben érvényesíthet polgári jogi igényt, és csak olyan igényt, ami a konkrét ügyben vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett.
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 56. § (1) bekezdés a) és b) pontjai - eltérően az 1998. évi XIX. törvény (1998. évi Be.) szabályozásától - tételesen meghatározzák a büntetőeljárásban érvényesíthető polgári jogi igények körét, a kártérítésre, valamint a dolog kiadására vagy pénz fizetésére irányuló követelésre korlátozva azokat. Kérdéses lehet, hogy adott esetben mit kell érteni a kártérítésre, és mit a dolog kiadására vagy pénz fizetésére irányuló igény alatt, és hogy ezek az igények mikor tekinthetők a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezettnek.
A kártérítési igény értelmezését illetően lényeges, hogy a büntetőjogi és a polgári jogi kárfogalom nem teljesen fedik egymást. A polgári jog kárnak tekinti a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:522. §]; ehhez képest a büntetőjogi kárfogalom szűkebb, csak a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenést foglalja magában, míg a vagyonban okozott kárt és az elmaradt vagyoni előnyt együtt vagyoni hátránynak nevezi [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 459. § (1) bekezdés 16., 17. pont]. Sem a büntetőjogi értelemben vett kárnak, sem a vagyoni hátránynak nem része tehát - a polgári jog szerint a kár egyik elemének minősülő - a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költség. Másfelől viszont a csalás törvényi tényállása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is [Btk. 373. § (7) bekezdés], ami pedig polgári jogi megközelítésben nem minősül kárnak. Minderre figyelemmel kérdéses, hogy a Be. 56. § (1) bekezdésének alkalmazásában mi minősül kártérítésre irányuló polgári jogi igénynek: a polgári jogi vagy a büntetőjogi értelemben vett kár megtérítése iránti követelés? Az előbbi mellett érvként hozható fel, hogy miután a károsult a polgári jog alapján őt megillető alanyi jogát érvényesíti, ebbe beletartozik, hogy kártérítés címén mindannak a vagyoni jellegű hátránynak a megtérítését követelhesse, ami a polgári jog szabályai szerint a kár fogalmi körébe vonható. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a büntetőeljárásban polgári jogi igényként csak az a követelés érvényesíthető, amely a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett. A bűncselekményt megvalósító magatartás és a kár között tehát közvetlen okozati összefüggésnek kell fennállnia. A közvetlen oksági kapcsolat pedig csak azoknál a bűncselekményeknél állapítható meg, amelyeknél a kár vagy a vagyoni hátrány okozása a cselekmény szükségszerű velejárója, azaz törvényi tényállási eleme. Ide tartozik a vagyon elleni és a vagyon elleni erőszakos, továbbá a gazdasági, a szellemi tulajdon elleni valamint a költségvetést károsító bűncselekmények jelentős része [pl. zsarolás (Btk. 367. §), rongálás (Btk. 371. §), csalás (Btk. 373. §), gazdasági csalás (Btk. 374. §), hűtlen kezelés (376. §), bitorlás (384. §), szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (Btk. 385. §). iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 388. §), költségvetési csalás (Btk. 396. §)]. Kétségtelen, hogy más - a kárt, illetve a vagyoni hátrányt törvényi tényállási elemként nem tartalmazó - bűncselekmények elkövetése esetén is érheti olyan kár a sértettet, amely a közvetlen oksági kapcsolat köznapi szóhasználat szerinti értelmét tekintve közvetlenül a bűncselekmény következtében keletkezik. [Pl. a testi sértés (Btk. 164. §) elkövetése során elszakad a sértett ruhája, vagy a közúti baleset okozása (Btk. 235. §) közben megrongálódik a balesettel érintett jármű]. Ezekben az esetekben azonban a kár (vagyoni hátrány) bekövetkezése vagy elmaradása a cselekmény büntetőjogi minősítése szempontjából közömbös, és legfeljebb a büntetés kiszabása során értékelhető (56/2007. BK vélemény III.3. pont). Ezzel szemben, ha a kár (vagyoni hátrány) az adott bűncselekmény törvényi tényállási eleme, többnyire nemcsak a bekövetkezése, hanem mértékének meghatározása is mellőzhetetlen - a polgári jogi igény érvényesítésétől függetlenül - a bűncselekmény pontos minősítése és az irányadó büntetési tétel meghatározása szempontjából (nem mindegy pl., hogy a csalás kisebb, nagyobb, jelentős, különösen nagy vagy különösen jelentős kárt okoz). Ha viszont a Be. 56. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából csak azok a bűncselekmények jöhetnek szóba, amelyeknek törvényi tényállási eleme a kár vagy vagyoni hátrány okozása, ebből az is következik, hogy a büntetőeljárásban kártérítés címén csak a büntetőjogi kárfogalom - ez alatt értve a Btk. 459. § (1) bekezdés 17. pontja szerinti vagyoni hátrányt is - körébe tartozó tényleges kár és elmaradt vagyoni előny érvényesíthető. Ezt az álláspontot erősíti, hogy a büntetőeljárás alapvető célja a bűncselekmények elkövetőinek hatékony és észszerű határidőn belül lefolytatott eljárásban történő felelősségre vonása, az észszerű határidő követelményé-
- 492/493 -
nek betartását azonban hátráltathatná a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából irreleváns körülmények bizonyítása, az azokkal kapcsolatos igények elbírálása.
A dolog kiadása iránti igény különösebb magyarázatot nem igényel, kiemelendő azonban, hogy az ilyen tartalmú követelések is akkor minősülhetnek a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezettnek, ha az adott törvényi tényállásnak tényállási eleme az idegen dolog elvétele, eltulajdonítása vagy megszerzése [pl. rablás (Btk. 365. §), kifosztás (Btk. 366. §), lopás (Btk. 370. §), sikkasztás (Btk. 372. §), jogtalan elsajátítás (Btk. 378. §), orgazdaság (Btk. 379. §), jármű önkényes elvétele (Btk. 380. §), készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés (Btk. 393. §)].
A vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett pénz fizetésére irányuló igények körének meghatározása viszont átgondolást igényel. Célszerűnek tűnik a korábbi szabályozásból kiindulni: az 1998. évi Be. 54. § (2) bekezdése a polgári jogi igény büntetőeljárásban történő érvényesítésének feltételéül csupán azt szabta, hogy az a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezzék. A bírói gyakorlat - és a Be. ezt tükröző magyarázata - ugyanakkor a büntetőeljárásban érvényesíthető polgári jogi igényt a pénzbeli kártérítési igénnyel azonosította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
